72. fejezet - Újra Londonban

Halihó, volt egy kis időm úgyhogy leültem írni. Az előző rész látom nem nyerte el a tetszéseteket, remélem ez jobban sikerült és szavaztok :)
Ebben a blogomban is hamarosan új részek!

De így találtam a legjobbnak, még nem tudom milyen hajón és úton evezek de érzem, hogy jó helyen járok.

A repülőm délben ért be, kisétáltam a váróterembe ahol egy tucat várakozó ember állt, valamivel lefoglalva önmagát. Azonban volt egy ismerős, barátságos csoport is:

egy tömzsibb rövid hajú nő, egy kopaszodó karót nyelt öltönyös férfi, aztán a szőke hajú vigyorgós húgom és a másik búza hajú, akitől hirtelen a szám fülig ért és az életkedvem azonnal a fellegeket ütötte.

-Anya! -üvöltöttem szaladás közben, miközben a bőrönddel manővereztem fellökve a komoly londoniakat- Niall!!

Mint a filmekben viccből eldobtam előttük a bőröndömet és közös hatalmas ölelésbe kezdtünk, Jilly a lábamat simította és mikor egy pillanatra csönd támadt fel megszólalt:

-Hiányoztál nővérem!

-Te is nekem vakarék! -kócoltam össze aranyos haját.

Niall tenyere újra a derekamat érintette és egy pillanatra sem hagytam neki, hogy elengedjen. 

Otthon ismerős illat fogadott, ledobtam a ruháimat közben felidézve mikor jártam itt utoljára. Lehuppantam az ágyra ahol a tetoválásomon húztam végig jéghideg ujjaimat. Fáztam és féltem. Megbántam amiért megbélyegeztem magam. A betűkön sorban húztam végig a lenyomatom de riadtan abba is hagytam mikor valaki bekopogott. 

-Gyere, kész az ebéd. George leült beszélni Niallról és a terveiről szóval siess. Mi történt a kezeddel miért fekete a csuklód?

-Ooo csak...unatkoztam! Filccel ráírtam, majd este leszedem amikor fürdök.

-Tudod jól mit mondtam erről, bőrbetegséggel jár akár még rákkal is!

-Lemosom. -kötöttem a lelkére és elindultam lefelé.

Útközben Niall is elindult felém, átkarolta a derekam és a fülembe suttogta:

-Ma, nálam? George elengedett a családi összejövetelre amit a tesóm szervezett.

-Greg nem Írországban van?

-De, anyuék meg egy szállodában.

-Végül is nem szeretem a nagy felhajtásokat! -nevettem el magam a csókunk közben.

-Khm. -jött be a ház többi lakosa sorjában -Szedjetek. -mosolygott anyu- Te is Niall, olyan sovány vagy!

-Ha rajtam múlna az egész elfogyna. -vigyorgott.

Ebéd után egy hátizsákba dobáltam bele a szükséges dolgokat, és négy óra táján átmentünk hozzájuk.

-Végre. -közölte velem mikor beértünk a szobájába.

Kivette a kezemből a vászontáskát, ledobta a földre és szorosan magához vont. Lassan nyakon csókolt aztán áttért a számra. Egyik kezem a rövid hajfürtjeit csavargatta, másikkal a bicepszét fogtam. Két lépést tett felém jelezve, hogy menjek arrébb, nem tudtam melyik irányba ezért hátrafelé indultam. Az ágy farészébe ütköztem ezért szándékosan hátra is estem, még mindig élt emlékeimben az a puha matrac amire csodálatos érzés ráesni. Könyökei a vállam mellett helyezkedtek, a homlokom pedig ajkai leheletét érezte. Kezeimet hátára tettem gyengéden karmolva. A pillanat gyönyörűsége azonban elszállt egy telefon rezgésével.  

-Helló Liam! ... Nem, elfoglalt vagyok. -bújt vissza mellém- De... Honnan tudod? Megkérdezem. Van kedved elmenni a fiúkkal valamerre?

Bólogattam válaszadásként.

-Jól van megyünk, húsz perc. Nyugodtan mondhattál volna nemet is. Ma veled akartam lenni, tudod...

-Khm. -köhögött bele a telefonba valamelyik fiú- Inkább még negyven perc mire ideértek.

-Ha-ha... -nyomta ki a telefont- Menjünk?

-Aha, de miért? Hova megyünk? 

-A metrónál találkozunk.

Elindultunk és már ott is volt a négy fiú és egy lány.

-Sziasztok! -köszöntünk nekik.

-Merre tovább? -kérdezte Harry

-Szia! Eleanor vagyok. -jött oda hozzám egy mosolygós barna hajú lány- Menjünk be valami plázába aztán ott dumálunk meg eszünk.

-Jó ötlet. -helyeseltek a többiek.

Útközben Niall beszélt a fiúkkal és a holnapi próbáról, én Eleanorral kezdtem csevegésbe.

-Harry mutatott be minket egymásnak, azonnal feltűnt Louis annyira aranyos és jó kedvű mindig. Te hogyan ismerted meg Niallt?
-Mikor ideköltöztünk eljöttem egy parkba, mert úgy éreztem az egész életem oda lett, a barátaim, a terveim minden. Leültem egy padra ő pedig egy másikra utánam pár perccel és elkezdett gitározni, már akkor az X-faktorra készült és elkezdtünk beszélgetni aztán újra találkoztunk és elhívott randira, vagyis inkább bemutatta Londont, de mindketten arra gondoltunk.
-Várj egy kicsit, had menjenek előre.
Visszatartott karjával majd mikor bő öt méter választott el minket a fiúktól megszólalt halkabban mint idáig.
-Együtt vagytok? Hallottam a szakításotokról.
-Igen, már megbeszéltünk mindent. Miért?
-Nem régóta lógok a fiúkkal de annyi időm volt rá, hogy megtudjam Niall téged nagyon szeret. Nem ismerlek még titeket, de ezt jó ha megjegyzed. Mikor volt a szünet a műsorban mert rengetegen jelentkeztek repülővel elment hozzád, de mi nem voltunk ennek a párján mert szerintünk te már túlléptél, vagy egyszerűen csak eredménytelen lett volna. De nem érdekelte mit gondolunk és titokban ment el pedig úgy volt, hogy lesz egy próbájuk és már elkezdik tanulni az új dalt. Simon eléggé mérges is volt, amikor Olaszországba mentetek akkor hívta, hogy holnapra legyen ott. Másnap sehol senki, azt mondta, hogy a karrierje miatt ment tönkre a szerelme és nem fogja ugyanazt a hibát megint elkövetni. Ő már döntött, téged választott, te vagy neki a legfontosabb.
-Mondanék valamit de ez most nagyon meglepett. Tényleg ennyit számítanék neki?
-Még ennél is többet!
-El szívem, miről cseverésztek? -nézett hátra Louis
Kínosan egymásra pillantottunk magunkra vonva a többi fiú tekintetét is.
-A hajáról. -vágta rá szemrebbenés nélkül- Eszméletlen színe van! Nézzétek meg!
Megvizsgálták szemükkel a nem mindennapi frizurámat, de hamar tovább tették magukat rajta és beültünk egy Starbucksba ahol kért mindenki magának innivalót végül pedig a fiúk fizették nekünk. Eleanor néha rám kacsintott mikor Niall közeledett felém vagy a fiúk panaszkodtak, hogy elvannak maradva a számukkal.
Az üzlethelyiségben elfoglaltunk két egymás melletti fotelt is ahol mindent megdumáltunk, a régebbi életünkről, mint mikor megismerték egymást de ezúttal az új lányon volt a sor.
Nem maradtunk sokáig, mert Simon felhívta a fiúkat ezért el kellett menniük próbára. Megkaptam a lakáskulcsot és átmentem Niallékhez ahol átgondoltam amiket ma megtudtam.

Lezuhanyoztam, és a szürke pólómat vettem fel amiben utoljára otthon voltam, a nadrágom rajtam maradt. Besétáltam a sötét szobába ahol elkezdtem tapogatózni mígnem elértem a villanykapcsolót, leültem az ágyra és bekapcsoltam a tévét. 

Épp elkaptam egy Alan Carr műsort így azon a csatornán maradtam teljesen belemerülve a képernyő bámulásába. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a barátom mellém feküdt.

-Kérsz valamit? -kérdezte- Nem szeretnék egyedül enni de a próba kifárasztott.

-Aha, süti van?

-A hűtőben igen, lemegyek érte.

-Nem kell, maradj csak. -mosolyogtam rá.

Gyorsan leszaladtam a konyhába és felszeleteltem néhány szeletet, vittem fel innivalót is. Niall kivette a kezemből a cipelt tányérokat, a poharat és a mentes ásványvizet. 

-Egy angyal vagy. -mosolygott és szorosan magához vont.

-Ne essünk túlzásokba. -kacagtam magamon és mielőtt elkezdhetett volna tiltakozni megcsókoltam.

Azonnal viszonozta, kezeit hátamon tartva. 

 

Az ágyon térdelt így egy pillanat alatt eldőlt és magával húzott.
-Hiányoztál. -tett a fülem mögé néhány tincset a hajamból.
-Szeretlek. -néztem fel rá, a pólóját pedig a mellkasánál megszorítottam.
Levette a felsőjét, amit próbáltam nem tágra nyílt számmal bizonyítani, hogy tetszik.
-Most pedig elmegyek fürdeni. -kacsintott rám
-Na ne szívass! -néztem rá komolyan. Ez mégis mi volt?
Húsz perc múlva visszatért mellém az ágyba egy szál bokszerben ahol megettünk a süteményt és utána már levettem a kényelmetlen farmeromat és folytattunk mindent ott ahol félbeszakította...
Délelőtt tíz órakor ébredtem, és míg a szerelmem aludt kikevertem a palacsinta tésztát és neki álltam sütögetni. Csókkal érintette a nyakamat mikor felébredt és gyorsan megreggeliztünk. Felvettem egy fekete sortot, egy szürke ujjatlannal rá egy bő királykék félvállas felsőt. Hajamat összefogtam és fájdalmas búcsút vettünk egymástól.
-Várj ezt itt hagytad, még régebben. -nyújtott felém egy üres üveget.
-Köszi, de nyugodtan kidobhattad volna. -mosolyogtam el.

A bejárati ajtóban lábujjhegyre álltam és újra megcsókoltam, lassan hátráltam de utánam jött félmeztelenül ki az utcára.

-Megyek Nialler. -húztam végig ujjaim arcán.

-Máris hiányzol! -nevetett majd elengedett.

Útközben betettem a flakonomat a táskámba és a jobb oldali kezemen lévő órát mert borzasztóan zavart. Beléptem a hűvös lakásba ahol a szívem hirtelen fájdalmasan feldobbant.

-Erin te vagy az? -kérdezte az emeletről anyu

-Igen. -üvöltöttem vissza- A konyhában vagyok.

Hallottam ahogy lerohant a lépcsőm elsőszülött lányához, betettem a palackot a mosogatóba ahol kezemet is átmostam. Anyu termett ott hirtelen mellettem és megkaptam amit már régóta tudtam, hogy befog következni:

-Az egy tetoválás? Megőrültél? -vágott pofán amitől kicsordult egy könnycsepp a szememen....