80. fejezet - Az életem képekben

 Sziasztok :)! Elérkeztünk az utolsó részhez is. Jó olvasást hozzá.

Évekkel később érkeztem el arra a pontra amikor könnyek nélkül tudtam mindent felhánytorgatni a múltamból. Egyetlen album szimbolizálta a cseppet sem egyszerű fiatalkoromat. Harminc évesen kezembe vettem a füzetet amiben képek voltak leírással.
Azonban az első hiányzott egy kitépett papírdarab volt benne, de nagyon jól emlékeztem, családi fénykép mielőtt elindultunk volna a szüleimmel az első iskolás napomra. Alatta hármunk neve van gyöngybetűkkel. Mellette egy fekete fehér amitől kirázott a hideg.

Itt kilenc éves vagyok. Az iskolai egyéni fotózáson készült. Apu pár hónapja hagyott el minket, anyu teljesen ki van én pedig talán itt kezdtem el a jobb szememre rosszul látni. Életem legrosszabb éve volt.

Erin, 13 évesen írtam.

 A szemeim szörnyű boldogtalanságot tükröztek amitől menten falnak mentem volna ha nem láttam volna meg a következő fényképeket. Pár rajzom következett, majd könyvcímek, fotó a bizonyítványomról, a húgomról "elkényeztetett senki" címmel a kép alatt. Aztán egy beragasztott lap égetett széllel amire fekete tollal voltak ráírva beszólások amik nekem szóltak.

Best friends forever!! Cathyvel az osztálykiránduláson, mikor már egy éve legjobb barátnők voltunk. Annyira szeretem őt mintha a nővérem lenne! 

Erin, 14 évesen írtam.

A legnehezebb dolgot, ami miatt fájó szívvel kell Londonba költöznöm ő és a nagyszüleim. Nagyon fogtok hiányozni :(!

Erin, 15 évesen írtam.

Mellette ott volt egy lista a kedvenc kajáimról, némelyikhez fotó csatolva alulra pedig egy lusta azokról akiket utálok. Hmm az egyik névnél igencsak mélyen volt belevésve a toll. Mellettük lévő mondatokon pedig jókat mosolyogtam, Cat írása mint "Aki azért szól be másnak mert még írni sem tud..." vagy "Találkozunk az utcán 10 év múlva, én a férjemmel te a.... hát nem tudom a lakásodban a kuka mellett :DD?"

 Nem tudom hogyan csinálja, de csodaszép. Cathy a legszebb lány aki ismerek. Fejen tudnám vágni egy lexikonnal amikor azt mondja sokkal szebb vagyok nála. Ugyan már, még egy zsák is szebb nálam. 

Hiányozni fogsz! Ha elmegyek kifaggatlak majd minden pletykáról és keresek Londonban egy lakást ahol a macskáinkkal együtt öregszünk meg :)!!

Erin, 15 évesen.

Ez a mai napig igaz. Egyszerűen szép arca van, és nem dicsekszik ezzel. Visszafogott még is van benne valami amitől képesek vagyunk kritizálni másokat mikor mi sem vagyunk jobbak. A különbség csak annyi, hogy mi mindig annak drukkoltunk, hogy essen el aki úgy lépkedett a tűsarkújában mintha a lekéste volna a mellékhelyiséget. Na mindegy, ez régen volt.

Következő oldalon mindent leírtam Londonról naplószerűként, közös képek Niallel, a városról, születésnapomról, a telemről Mullingarban.

Nialléknél karácsonykor, Írországban. Épp a reggeli kávémat ittam egy cuki bögrében a kinézetem pedig egyszerűen magával ragadó. A szakadt farmerom hihetetlen klassz, a gigamamusszal együtt, öltözködjünk csinosan jeee..

Szép kis szünet volt, szeretlek Niall <3!

Ezt egy egész oldalnyi NIALL JAMES HORAN <3! felirat követte. Youtube link amihez egy kép volt: első szereplése aztán a WMYB klippel is ugyanígy elkészítve.

Őt Emily fényképe követte.

Emily az a lány volt a londoni gimimben akit soha nem érdekelt senki. Igaz volt egy hullámvölgyünk aminek az okára nem emlékszek csak az eltávolodásra. Thomas-ra és a kevés bizalomra egymás iránt. Nem merte elmondani mi történt a családjában és, hogy egy számára mennyire kedves ember halt meg akkor.

Utólag átgondolva nagyon fura volt a mi barátságunk. Azért ültem mellé mert nem akart egyedül ülni. Ő is olyan volt mint Gót Grace de kedvesebb. Míg teltek az évek ő változott a legtöbbet. Az ő életében is volt csalódás bőven, főleg amikor nevelőintézetbe akarták küldeni. Ez volt az ok amiért anno segítséget kért és újra egymásra találtunk. Emily stílusa megváltozott, a haját leszámítva. A sötétbarna göndör hajban még mindig van egy szőke tincs. Szeme a füstös hatás helyett cicaszemek kap sminkként ő maga pedig elfogadta a kinézetét és nem utálja magát.

Azt hiszem ez a kép mindent elmondd az akkori korszakomról. Nem akarok beszélni róla, minden újra jó. Hatalmas hibákat követtem el akkoriban.

Gyorsan továbblapoztam.

Emily. Sok emlék fűz hozzá és a mai napig tartjuk a kapcsolatot a gimis barátnőmmel. Ő tapsolt nekem felállva mikor megkaptam a bizonyítványomat vagy mikor elkísért egy fontos kiállításra ahova bevették a festményeimet. Akkor is ugrált, tapsolt, visított. Elém tárta a belső énemet míg én mosolyogva megköszöntem akitől éppen kaptam..:)

Itt pedig elérkeztem a mérföldkőhöz. Amikor a húgomtól kaptam azt a bizonyos levelet minden megváltozott. Újra teljes ember lettem. A családommal lehettem megint, már ami megmaradt belőle. A fényképről egy tizenhat éves Jill nézett rám.

Amikor Jilly megszületett anyu jó ötletnek tartotta ezt a nevet. Illet a szőke hajú apróságra. Azonban tizenöt évesen átfestette a haját a húgom. Itt már barna haja van, barna szemekkel és egy fekete sapiban mosolyog a telefonjába. Persze ez nem mindig így volt. Csak miután újra rendes kerékvágásba esett mindannyiunk érzelme a család szó hallatán. Ez szörnyen furán hangzik, de így van. Amikor meghallotta, hogy család eleinte az jutott eszébe, hogy elhagytam őket, folytonos veszekedés, George lelép mert szerinte anyu bedilizett. Nem támogatta volna, ááá visszament haza. Aztán most eszébe jut a nem vér szerinti nővére, a fiam, Niall és persze a lelkileg tropa anyukánk. Most már színesen öltözködik de ez a kép kettő közötti. Mindkét Jill eszembe jut, akire újra illik az aranyos név mert mindig mosolyog és a haja, sapkája valamint felsője alapján a lázadó akinek hála minden rendbe jött egy levéllel.

Következő oldal.

Családi nyaralás. Három helyett öt fővel. Ami két nappal később kilenc lett..:)

Tényleg nem hasonlítunk egymásra. Én túlságosan apára hasonlítok -arcomra nézve- Jill pedig anyura. Az arca ugyanaz. Én ugyan anyutól örököltem a hajamat de nem nézünk ki tesóknak. Viszont szeretem ezt a képet, akikkel ott voltam és a repülőtársaságot amiért nem zuhantunk bele az óceánba, mert csak Niall tud köztünk úszni. Nahát egy közös pont hármunkban :)!

Igen, azt hiszem boldog a húgom. Életében először ült repülőn amikor Floridába mentünk. Imádom ezt a képet róla, ahogy Niall, anyu és nagyjából mindenki más is aki szereti. Az egyetlen dolog ami hasonlít benne George-ra, a vezetéknevük és a magasság. Mindketten eléggé nagyra nőttek, de már a szőke haja sincs meg a húgomnak és a fehér bőre. Köszi floridai napsütés :P!

A tetoválás nem igazi :D!!

TALÁN soha nem fogok felnőni. Igen, én már ilyen maradok :). De mentségemre szóljon: Jam-nek vettünk ajándékot. Az már más, hogy leragadtam a plüssöknél.

Nem hiszem el, annyira édesek együtt. Apa, fia. ÚÚÚ de nagyon szeretem ezt a férfit és a kisférfit. Apu, büszke vagy rám :)?

Jamy + Niall = Erin szeme könnyes lesz.

Utóirat: igen, utálja a Jamy a nevet.De nagyon aranyos és illik rá. 

Na nem felvágásból de igen: büszke vagyok a szerelmemre és a barátaira, akik az én legjobb fiú haverjaim.

Liam, Louis, Zayn, Niall, Harry... Mindent köszönök. Talán soha nem fogok tudni meghálálni amit értem tetettek. Magam sem tudom miért hálálkodok, de 

A férfi aki megváltoztatta az életemet, aki elfogadott engem így. És aki mindennél jobban szeretek. Hihetetlen mennyire csöpögős ha kimondom az érzéseimet pedig ez az igazság.

UTÓSZÓ

Köszönöm szépen a látogatóimat, a rendszeres olvasókat, a szavazatokat és a komentjeiteket is! Nagyon sokat jelentettek és tudom, hogy az én blogom nem volt népszerű de nagyon örültem mikor megkaptam a díjamat és amikor valakit írt. Ugyanúgy várom ha valaki most ír, és előre is köszönöm neki. Tervezek új blogot, és valószínűleg ki írom majd ide a címet, rövid leírással.

Egyenlőre folyamatos blogom egyedül az Invisible, ami egy random írás sztárok nélkül -vagyis sztárkapcsolat nélkül inkább- és még hozzátenném:

79. fejezet - Újra

 Sziasztok. Ez a történet utolsó előtti fejezete, és az utolsót egyenlőre nem tudom mikor fogom feltenni mert holnaptól nem leszek otthon. Jó olvasást :).
Ha szeretnél követni mert érdekel(t) a történet itt tudod megtenni mert a Google Reader meg fog szűnni. Mind a 13 követőm el fog tűnni az oldalról.

Teljesen ledermedtem, azt hiszem ez szíven ütött. Minden sorában éreztem a csalódást, a haragot és a szomorúságot. Tényleg egy önző dög lennék aki elhagyta a családját? Nekem ez sose tűnt fel, csak a saját fejem után mentem. Soha senki nem mondta nekem, hogy hibát követtem el. De ha ezúttal mégis hatalmas problémát okoztam?
Aznap egyedül voltam otthon a James-szel aki a szobájában aludt -ezt igencsak tőlem vette át-. Újra és újra elolvastam a húgom levelét és arra jutottam, hogy nagyon elrontotta a kedvemet, mert teljesen igaza volt. Minden okom meg volt elmenni otthonról, de nem szabadott volna ennyire eltávolodnom és idegennek kezelnem őket.
A fekete bőröndre meredtem a szoba sarkában, majd a sötétkékre. Az első családi nyaralás velük. Holnap reggel indultunk (volna) Floridába.
Éjfél is elmúlt mire Nialler hazaért, és felosont a szobánkba. Előtte benézett James-hez -hallottam az ajtó kattanását- mikor a folyosón lépkedett megtöröltem a takaróba a szemeimet és felhangosítottam a néma tévét. A szokásos éjjeli sorozatok ismétlései mentek így némán kapcsolgattam mikor belépett.
-Nem alszol? -nézett rám tengerkék szemeivel.
-Nem. Megvártalak.
-Álmos leszel holnap, pihenj csak. Én is mindjárt jövök.
A kezemben szorongatott kapcsolót elvette és kikapcsolta a készüléket. Lassan elkezdett ömleni a víz a zuhanyrózsából majd egyenletesre váltott ami megnyugtatott és elaludtam...
Az álmaim sem hagytak azonban nyugodni, reggel fél hatkor keltem fel és gyorsan lefőztem a kávét majd a földszinten rendbe hoztam magamat hagyva a fentieket aludni.
Felvettem a szárítóról a csőfarmerem és egy kockás inget majd követve az első gondolatomat a táskámért nyúltam és elindultam a metróhoz.

Amikor kiléptem a házból megcsapott London hűvös tavaszának az illata: eső és város szaga. Míg odaértem a metróhoz próbáltam tiszta aggyal gondolkodni, de csak arra jutottam mennyi lehet pontosan az idő. Kirángattam a telefonom ami háromnegyed hetet mutatott. Fél nyolcra megérkeztem Notthing Hill-re és miután vettem magamnak reggelit -el is fogyasztottam az időhúzás miatt, így negyed kilencre ott álltam a Heaway lakás előtt. A postaláda tömve volt mindenféle papírral. A csengőért nyúltam majd hezitáltam. Végül magabiztosan oda emeltem a kezemet de valaki előttem gondolkodott. Kinyílt előttem az ajtó. Akár egy horrorfilmben: nem volt senki előtte, ott álltam pár pillanatig akár egy fa. Tök bénán egyszerűen kész voltam elröhögni magamat esetlenségem miatt.
-Na, nem jössz be? -szólt rám egy barna hajú lány.
-De, csak nem hívtak be. Mindegy. -zártam rövidre a témát és beléptem.
Bent egyből megcsapott a cigaretta és az égett tojásrántotta szaga. Az előszobából láttam a sok mosatlant a mosogatóban és a rendetlenséget a nappaliban.
-Nem, nagyon nem akarsz megismerni -röhögte el magát a lány- Jill vagyok. Csak utáltam a szőke a hajamat.
-Szia, -mosolyodtam el- megkaptam a leveledet.
-Milyen levelet? -csodálkozott.
-Amit kaptam. Tőled. Nem te küldted?
-De csak vicces fog szívatni. -vihogott tovább.- Én nem ismerlek téged, csak régről. A levélnek szívhez szólónak kellett lennie, hogy ide gyere. Innen nem az én dolgom. ANYU! Vendéged van, én meg léptem. Majd jövök.
-Ki az?
Lassan lépkedett a lépcsőn, az pedig sokszor recsegett. Nem tudtam elképzelni milyen kinézetű nő fog elém állni. 
-Erin?
Felé pillantottam, és nem tudtam mit tenni. A haja fakóbb és elkezdett őszülni, homloka ráncos volt. Azt hiszem pizsamát viselt ami gyűrött volt és kaja szagú, pontosan olyan mint az égett rántotta a konyhában.
-Szia anyu.
Minden amit mondani akartam belém akadt. Ahogy ránéztem a karikás szemű nőre hirtelen elfogott egy érzés, vagy több is. De végül még az nyert amelyik azt akarta, hogy megöleljem.
-Hiányoztál -könnyezte bele egyenes hajamba, én pedig bólintottam.
Leültünk a kanapéra, amit biztos nem tegnap takarítottak ki. Eleinte csak sajnálkozott, majd elmesélte mi történt az elmúlt években.
Az elejétől kezdve nem stimmelt valamit, a szag, és George. Nem volt ott, és már nem is lesz. 
-Tessék? Mi az, hogy csak úgy elment?
-Tudod -kezdte- nagyon kiborultam amikor te is elmetél. A régi életemből te voltál az utolsó szikra. Amikor elolvastam az üzeneted azonnal átgondoltam, napokig. Minden alkalommal csak arra lyukadtam ki, hogy borzalmas anya voltam. Természetesen nem kerestelek, ha ennyire elrontottam mindent úgy éreztem a felnőtt korod a te kezedben lesz. Minden hírt olvastam rólad, voltaképp sokat tudtam az életedről azonban ezek alatt George egyre kevesebbet volt velünk. Míg egy nap két táskával és a kocsival elment. Nem tudom hová, és azóta nem jött vissza.
-Mikor volt ez? -szakítottam félbe.
-Három éve, de igazából már évekkel azelőtt elkezdett eljárni innen. Minden holmiját elvitte én pedig észre sem vettem.
-Jill hogyan fogadta?
-Azt mondta neki az apja, hogy üzleti útra megy. Két éve elmondtam neki, hogy soha többé nem tér vissza. Aztán rólad kérdezett, fél éve pedig rólad is elmeséltem pár dolgot. Nem tudom miért jöttél ide, és azt se ezután mi fog jönni de nagyon köszönöm. El sem hiszed mennyire akartalak látni, elmondani ezt, faggatni rólad. Mint egy családban. Jill azt hiszem lázad, a hajfestés, sötét ruhák. Ha pedig kollégiumba fog járni hazamegyek apuhoz.
Tizenegykor hazaért a húgom, mögötte pedig James és Niall. Anyu teljesen elképedt. El se hitte, hogy az ő unokája az aki az ölében ül, Niall pedig mennyire izmos lett.
Felvont szemöldökkel néztünk rá mire elmosolyodott, aztán mi is.
Jilly a sarokban ült egy fotelen, félre hívtam megköszönni mire megvonta a vállát.
-Figyelj -szólt Niall nekem- mi legyen Floridával? Lemondjam?
-Ne, nekem jobb ötletem van. Van még hely a repülőn?
-Magángéppel megyünk -nevetett ki.- Ők is jöhetnek.
-Köszönöm.
-Ne hülyülj. -nézett rám tág szemekkel a húgom mikor bejelentettük nekik.
-Nem fogadhatjuk el -nézett ránk anyu.
-De. Mint egy család. 

Aznap este elindultunk öten a géppel. Végül kilencen lettünk, a fiúk koncertet adtak a tengerparton míg ott voltunk, kétszer is.
A húgom megszerette a zenéjüket és az első sorból tombolt, aztán Zayn -akit a leghelyesebbnek gondolt- felsegítette a színpadra és ott ugrált tovább. Tényleg boldog volt, el se hitte mi történt körülötte. Anyu is végignézte de végül a tengerben úszást választotta. Én próbáltam mindenkivel tölteni valamennyi időt.
Talán nem egy olyan életem van amiben egy banda volt a középpont, hanem amiben egy család az. Ide tartozik Niall, anyu, a testvérem és a One Direction többi tagja is. Annyira megszerettem őket az évek során, hogy nem tudtam elképzelni a jövőmet nélkülük. Nem is akartam ezen aggodalmaskodni, csak élveztem a pillanatot, a percet és az éveket. Mindent ami rám várt még.

78. fejezet - Három évvel később

3 évvel később
Ha két embernek együtt kell lennie, egymásra találnak. Ebbe egyszerűen semmi sem szólhat bele, se más kívülálló személy de még a távolság is képtelen rá. A szerelemet felfoghatjuk úgy, mint egy természeti katasztrófát, vagy mint életünk legszebb eseményét; tönkretehet mindent de rendbe is hozhatja a szétcsúszott lelki világot. Nekem az utóbbi eset volt minden alkalommal. Nélküle nem érezném magam annak aki vagyok, hiszen az időt leszámítva a kapcsolatok segítenek megtalálni önmagunknak. Nekem sikerült.
Három évvel ezelőtt azon őrlődtem mi legyek, mit kezdhetnék magammal. Aztán egy unalmas délutánon kiültem az udvarra, egy lap volt a kezemben tollal "Mi lehetne belőlem?" felirattal. Elkezdtem rajzolni, egy tájat. Hátulról előre felé a lap közepét üresen hagyva, oda egy kiégetett lapforma került. Az üres részre pedig képzeletbeli figurák, alakok, szóval egy mesevilág. A firkát pásztázva rájöttem mihez értek, a rajzoláshoz.
Egy éve nyáron ezt megfestettem és elvittem egy galériára, ott kértek tőlem még öt különböző témájú rajzot. Akármennyire is könnyűnek tűnt sok időmbe telt, de elkészültem és fél év várakozás után több szakmát is ajánlottak. A rajzaim közül az elsőt, a tollasat kiállították amivel sikerült pénzhez jutnom, továbbá kaptam egy remek állásajánlatot. Igazából sose gondoltam volna erre, hetente egyszer-kétszer kell bejárnom egy hatalmas épületbe és pingálni amit mondd a főnököm. Nem keresek annyit amennyiből képes lennék egyedül megélni de így is remek érzés az egész hiszen nekem ez hobbi! 
Kevés olyan huszonegy-huszonkét éves lány van aki érettségivel ül egy irodaházban és ruhákat, sálakat rajzol azok alapján amit mondanak, majd átadja az igazgatónak aki tanácskozik róla végül pedig ha jó az ötlet akkor elkészítik. Sokszor teljesen másmilyen állapotban látom az elképzeléseimet, sőt van, hogy festményeket készítek az irodának az utóbbi időben arra jutottam amiért többet is keresek. Hihetetlen mennyire odavannak néhány vonalért az emberek.
Niall pedig? A számaik a csapból folynak, lemezeik az északi országoktól egészen Dél-Amerika sarkáig ismertek.
A gyűrű a jobb kezemen lévő gyűrűsujjamon? Óóó igen, idén nyáron a találkozásunkat követően hetedik évben eljegyzett. Az esküvőt mindenáron melegben akartuk tartani de mivel július végén találkoztunk a következő májusig nem akartunk várni, így a jeles dátum a születésnapomat követő harmadik hét lett.
Amilyen pocsék volt a gyermekkorom annyira varázslatos lett a felnőtt része. Hiszen ki az aki huszonkét évesen összeházasodik álmai férfijával, gazdag, de mégis egyszerű és könnyű munkája van? Na ez az. Az, azt hiszem én.
Szeptember 30.
Könny csordult a szemembe, ez is elérkezett.
-Ne sírj! Lefolyik a sminked! Ezért szenvedtem annyit? -kiáltotta Cathy.
Úgy gondolom mindenki élete egy tündérmese, az enyém már biztos. Cat sminkesként kapott itt munkát, egyenlőre boldog szingli de már úton vannak a hercegei, az egyik pedig igazán különleges, talán az lesz majd Ő.
Eközben a fátyol is felkerült a loknis hajamra, a sminket nem bőgtem le az arcomról, Emily pedig átadta a csokrot. Eddig minden tökéletesen ment, aztán a barátnőim kimentek a szobából ellenőrizni a díszítést én pedig lerogytam a fotelba. Először csak szipogtam, majd teljes erőmből zokogtam. Aki be fog kísérni hamarosan az nem apukám lesz, de még csak nem is anyám. Hanem a nagynéném akivel nyolc éves koromig volt beszélőviszonyom, aztán tizenhét éves korom óta, de nem ugyanaz. Hihetetlenül magányosan érzem magam a családom nélkül...
-Te. Jó. Ég. -nyögte ki Cathy percekkel később- Fordulj ide, ne ne sírj már! Mi a baj? Eriiin ne csináld, olyan vagy mint egy zombi. Gyere, rendbe hozom.
Míg újra megcsinálta az arcomat elmondtam neki mindent, megsimította a vállamat majd átölelt.
-Nagyon sajnálom. Igazából amikor még Budapesten laktatok már akkor is feltűnt ez a kapcsolat. Ott is csak magadra számíthattál, nem?
-De -húztam el a számat.
Emily laptopjából Taylor Swift Safe & Sound száma szólt mikor -Cathyvel- egymás vállára hajtott fejjel beszéltük át az egész barátságunkat. Nem kis foltot hagyott az utóbbi pár év bennünk, a távolság hatalmas volt, a nyarak rövidek, az érzéseink pedig kételkedőek. De már itt van velem, és most ő is átérzi a szülei távollétét. Ezért támogatom őt ennyire, mert ha valaki akkor én tudom mennyire nehéz nélkülük boldogulni. És akkor én még a szerencsések közé tartozok, akiknek volt egy kar amibe kapaszkodhattak. Akarom mondani most már papírom is van róla, Niallel hivatalos házaspár vagyunk.
-Csókolja meg az ifjú pár egymást -szólt a pap majd a tömeg tapsolt.
Greg -Niall bátyja- üvöltött valami gratuláció formát, a szülők tapsoltak. Cathy pedig kiáltott "Az én legjobb barátnőm!" félét mire Emily "Az a lány segített nekem, hogy ne bukjak meg!" felnevettem mire Niall megcsókolt ahogy a filmekben szokás az esküvőn. Karomat vállára helyeztem, és viszonoztam.

Vegyes érzelmek kavarogtak bennem: a keserűség nem múlt, az esküvőmre meghívhattam volna azt aki az életemmel ajándékozott meg, de évekkel később már nem tudtam mit mondani és én hagytam ott őket. Az én lelkemen szárad. Azonban! Ennél boldogabb még soha nem voltam! Nem a papír miatt vagy a gyűrű miatt hanem az érzés miatt. A képzeletbeli kád ami tükrözte a szerelmemet színültig volt, forró mézzel teli egy apró citrommal, de mára a sarokba kerül a gyümölcs hiszen ez a Mi napunk. Ahogy az összes többi is annak bizonyult.

Hetekkel később:
-Undorítóan boldogak vagy über cukik? -olvastam fel magamnak egy cikk címét a mai újságban. -Az ifjú házaspár: a népszerű One Direction ír tagja és barátnője nem régiben összekötötték az életüket ami nem meglepő hosszú szerelmi kapcsolatukat követve. Az együttes jelenleg Írországban és országunk északi részén ad koncerteket így interjúval nem szolgálhatunk azonban itt van néhány fénykép a közelmúltból valamint Mrs. Horan-ról az utóbbi napokban.
A képeket látva tovább olvastam ahol mélyebben a kapcsolatunkról írtak, a fele nem is valóságalapú kezdve azzal, hogy terhes vagyok. Fogtam a lapot és a kukába dobtam. Nem a média elvárásai alapján akartam élni, hogy valós állítások kerüljenek be rólam. Hiszen aki ismer az úgyis megtudja majd tőlünk az igazat, amikor gyereket fogok várni, amikor a munkahelyemen történik valami vagy ha nyaralni megyünk egy gyönyörű helyre.
A rendkívül egyszerű tervem remekül bejött, azelőtt se olvastam a pletykalapokat és a celeb híreket így nem okozott nagy fájdalmat ezek figyelmen kívül fagyása. Ugyanis ezek szép sorjában megtörténtek velem de nem ahogy hallottam róluk.
Igen, teherbe estem az esküvőmet követően fél évvel. A neve sok fejtörést okozott ugyanis Niall nem akarta, hogy a fia is az ő keresztnevét kapja. Végül kikérve anyósom és apósom döntését -te jó ég, ez a mai napig olyan ijesztően hangzik...- James Alarick Horan lett az apróság neve. James, Nialler miatt van mert az a második neve de nem igazán használja. A szülei ennek örültek volna nekem pedig tetszett, az Alarick pedig apa miatt. Őt így hívták, ezért mindketten ragaszkodtunk hozzá.
A munkahelyemről kiléptem így otthon festek és minden időt a családomra szentelek, aztán ezt követte a harmadik gondolatom öt évvel ezelőtt: a nyaralás. Azonban előtte történt valami. Amit nem tudtam mire vélni. Egyszerűen túl hirtelen jött, túl váratlan és a tündérmesémbe egyáltalán nem illő:
London nem hazudtolta meg magát aznap, az ég borús volt és hűvös. Tavasszal az ember már örülne a napsütésnek de ilyenkor is még a farmert kell hordani. A lenge blúzom felé a bélelt bőrdzsekimben léptem ki az unalmas időjárásba és a hatalmas forgalomba. A fodrászhoz készültem mert a hajam igencsak megnőtt a vége pedig töredezett volt.

Azonban a postaládából kiágaskodott egy fehér boríték, azonnal kivettem mindent a vas dobozból és szemügyre vettem.
-Számla, számla, hírlevél, számla, Jill Heaway!? -a nevelt húgom által címzett levél?
Gyorsan elkezdtem fejben számolni, én huszonhat éves vagyok a húgom pedig tizenegy évvel fiatalabb tehát tizenöt éves most. Épp ideje, hogy beszámoljon valaki rólam vagy ő kérdezzen. Visszamentem és kibontottam.
Szia Erin.
A húgod vagyok, Jill. Nem is tudom mit kéne írnom neked, egyszerűen csak a nővérem vagy ezért jogom van ahhoz, hogy ismerjelek, azt hiszem. Legutoljára kilenc-tíz éve láttalak amikor Németországba mentél kollégiumba. Aha, de nem értem miért hazudtatok nekem mindannyian. Most végeztem el az általánost és abba a gimibe is mentem felvételizni ahová te is jártál. Amikor behívtak kérdeztek rólad, de semmit sem tudtam  mondani mikor kérdeztek a Watton-i továbbtanulásodról. Ezek után kicsit kutattam utánad, és valljuk be nem volt nehéz. Egy délutánom alatt rájöttem mi volt veled, hogy hol érettségiztél, voltál Los Angelesben, és az esküvődről, ahová nem hogy engem, még anyát se hívtad meg!!! Tudod te mi történt velünk az elmúlt években? Vagy egyáltalán bármit? Annyira önző és beképzelt vagy és csak magaddal törődsz meg a pop-sztár barátocskáddal! Erin, emlékszem mennyire szerettelek kiskoromban és meg kell mondanom ez most már nincs így. Elhagytál minket egy büdös szót sem szólva, egy levélre se méltattál bennünket, annyira se mint: Meg van érettségim. vagy Férjhez megyek, itt lesz az esküvő. Nem de még azt is az internetről tudtam meg, hogy van egy unokaöcsém, és hogy én nagynéni lettem! Ami elég fura tizenöt évesen. Mindezt eltitkoltad és figyelmen kívül hagynak azok akik hazavártak. Csak gratulálni tudok neked, "tesó"...!
(Végül nem vettek fel oda ezért kollégiumba fogok járni szeptembertől.) Tudom hol laksz, ezért levelekkel foglak bombázni míg a lelkiismeret furdalás nem fogja megenni azt a maradék szívedet is.... Már ha még van "abból".

Teljesen ledermedtem, azt hiszem ez szíven ütött. Minden sorában éreztem a csalódást, a haragot és a szomorúságot. Tényleg egy önző dög lennék aki elhagyta a családját? Nekem ez sose tűnt fel, csak a saját fejem után mentem. Soha senki nem mondta nekem, hogy hibát követtem el. De ha ezúttal mégis hatalmas problémát okoztam?

77. fejezet - Vele

-Most már elhiszed? -kérdezte az ölébe ültetve.

-Micsodát?

-Hogy az ég világon mindent megadnék érted, mert szeretlek!

-Sose kételkedtem, csak fájt mikor magamra hagytál -vékonyodott el a hangom.
-Sajnálom, miattam van ez is -mutatott rá a csuklómra amitől ösztönösen lecsuktam a szemeimet és kirázott a hideg.
Nem akartam elkezdeni veszekedni pontosan ki a hibás mert én voltam, de valamiért az ő lelkén szárad, szerinte. Nem szerettem soha se kérkedni de egyszerűen éreztem a szeretetét magam körül: ha boldog én is, ha szomorú nekem sincs túl jó kedvem... 
Los Angeles talán életem legszebb nyaralása volt, addig biztosan hiszen még sok minden várt rám. A nyár maradék részében ugyanis szinte csak utaztunk, a fiúknak rengeteg koncertje és jelenése volt amire magával vitt Niall, és Eleanor is sokszor benézett hozzánk. A fősuli vagy egyetem teljesen eltűnt az életemből, ugyanis lemaradtam a beiratkozásról, szóval egy évet biztosan kell halasztanom, emellett még annyi pénzem sincs ami egy fél évet finanszírozott volna. A barátom ki akarta fizetni, de nem hagytam, nem a vagyonát akarom költeni csak... mégis azért jó lenne valami munka. Ingyenélőnek éreztem magamat.
Tehát a nyár: eltekintve egy-két apróságtól nagyszerű volt, augusztusban volt mind az öt fiúnak egy szabad hete, így miután Mullingarból hazajöttünk pihenhettünk. 
Mr. Horan rezidencia -ahogy ő nevezné a lakását- tökéletesnek bizonyult egy lusta keddre. Egészen délután háromig mikor...
-Csörög a telefonod -jelentettem ki nyugodtan meg sem mozdulva az ágyról.
-Leállítod? -nézett a filmre.
Kinyomtam a hatalmas képernyőjű tévét amiről fogalmam sincsen hogyan került a szobájába. A vonal végén Harry volt és valahová elhívott minket, a beszélgetésből ennyit sikerült levennem. Nos igazam volt.
Koncertre hívták őket de mivel Haz elfelejtett szólni most tudtuk csak meg és csak úgy spontán, ha Liam nem szól, hogy: "Hé, akkor mi is lesz a ma estével?" akkor talán el se mentek volna, és nem történik meg egy-két dolog sem.
Késő délután mikor készülődtem Niall már elment próbálni, tehát magamra maradtam egy szekrénnyi ruhával. Még sem volt semmi ötletem, de egy elnyűtt rövidnadrágban és fekete ujjatlanban én sem gondoltam komolyan a megjelenést. Végül egy világos ruhát vettem fel, barackszínű szoknyarésszel és egy barna övvel. Hajam a szokásos hullámos formájában hullott a kosztümömre, sminkem pedig a szokásos volt.

Hétre megérkeztem és a színpadon ácsorgó szőkeséghez siettem, szorosan magához vont majd vártam. Előadták a számaikat a tömeg tombolt, engem pedig elfogott az érzés: érettségivel semmi esélyem ebben a világban, főleg egy népes városban mint London. Semmihez nem értek, nem tudok kezdeni semmit a jövőmmel. Egy csődtömeg vagyok, és erre Niall is rá fog jönni, idővel. Nem élősködhetek rajta sokáig, de pénzem nincsen ahogyan családom se, egyedül Miranda aki talán rátalált arra akit keresett idáig. Anyuról, a húgomról és a nevelőapámról nem tudok semmit, ez van.
Hirtelen öt üvöltő alak közeledett felém, így feleszméltem. Nem hiszem el! Megint végig agyaltam az egész koncertet a senkit sem zavaró életemmel.
-Milyenek voltunk? -vigyorgott Louis.
-Szuper, mint mindig. Nem hallod? -kiabáltam majd kimutattam a tolongó népségre.
-Van néhány VIP vendég aztán mehetünk tovább, nyugi -mosolygott rám Zayn a telefonját szorongatva.
-Tovább? -néztem rájuk felvont szemöldökkel.
-NIAAAAALL! -kiáltotta egy vékony hang.
Megpördültem a tengelyemen száznyolcvan fokkal: barna hajú lány, egészséges színű bőrrel, csillogó sminkkel, egy sötétkék koktélruhában magassarkúval. A barátom egy pillanat alatt felismerte és köszönt neki két puszival, a fiúkkal együtt zavartan néztük a jelenetet ugyanis senki sem tudta ki az a lány.
-Nem jössz ki a levegőre? -nézett rám Zayn. Hallótávolságon kívül hozzátette: -Ki ez?
-Fogalmam sincsen, biztos valami haver Mullingarból -vontam meg a vállamat.
Zayn kint maradt velem, aztán csatlakozott hozzánk Liam is. Ő is megkérdezte ki az, de a válaszom továbbra is ugyanaz volt. Louis jött ki nem sokára akinek a barátnője sétált a bejárat felé. Elmesélte merre volt a szüleivel ünnepelni -nem tudom pontosan mit- és megkérdezte milyen volt a koncertje a fiúnak. Nem sokára kijöttek a többiek ezért elindultunk egy szórakozóhelyre. Ez volt a folytatás -tudtam meg.
Mostanában voltam néhány buliban -ezen a nyáron legtöbbször-, a fiúkkal vagy Emilyel de ez a hely más volt, a pia azonnal fejen vágott így Liammel kimentem az utcára aki épp azt magyarázta, hogy a barátnője sajnos nem tudott velünk jönni. Együttérzően bólintottam a halántékomat szorítva mert úgy éreztem mintha csavarok fúródtak volna bele a fejembe. Harry csatlakozott hozzánk pár perc után, majd Zayn is.
-Jól vagy? -fürkészett Zayn miközben előrángatott egy szál cigarettát.
-Aha, csak erős volt a pia -néztem továbbra is a földet.
-Ti miért vagytok itt? És mi van Erinnel? -jött ki Niall az ismerősével.
-Cigizek -pöckölte el a hamut Zayn.
-Most valahogy nincs kedvem bulizni -válaszolt Harry.
-Danielle-t akarom felhívni mi van vele -mosolygott Liam.
-Fáj a fejem -morogtam én.
Igen, valahogy mindig nekem vannak a leggázabb kifogásaim.
-Valami baj van? -guggolt le mellém a szerelmem, állát vállamra helyezve.
-Nem, dehogy -álltam fel- csak kiszellőztettem a fejemet. 
-Bejössz? 
-Megvárom Zaynt.
Louis ekkor jött ki mert indultak haza a barátnőjével, Liam is haza indult Harryvel, az előbbi az okát nem említette a másik pedig "bealszik annyira álmos". Pár perccel később mikor visszamentünk Zaynt betámadta néhány rajongó én pedig a bárpult felé vettem az irányt.
-...csak azt akarom ezzel mondani, hogy hiányzol. Hiányoznak a régi péntekek és szombatok, mikor elmentünk mozizni aztán otthon hülyéskedtünk. Lógtunk a haverjaid garázsában, tudod ez az egész régi élet, a bolond gimnazista kor. Amikor tök fontosak voltunk egymásnak. 
-Nekem is hiányzik Mullingar, de az új életemet is imádom.
Mögöttük voltam pár méterrel és komolyan semmi szándékom nem volt hallgatózni egyszerűen csak lemerevedtem, és vártam a folytatást.
-És ha már az őszinteségnél tartunk még valamit beszeretnék bevallani, tudom semmit nem változtat ez a jelenlegi helyzeteden és nem ilyesmi célom van vele, de -sóhajtott egyet- egy világ tört bennem össze amikor köszönés nélkül idejöttél 2010-ben. Akkor Holly volt a barátnőd és ezért nagyon haragudtam de még csak egy "helló"-t sem kaptam. Akkor jöttem rá, hogy végig szerettelek, míg Hollyval voltál együtt próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzéseimet de előtte másfél évig totál oda voltam érted. Azt a verset is én írtam Valentin-napra...
-Tudod mi a vicces? Akkor te is tetszettél nekem... Várj! Te írtad? Azt a nyolcsorosat amiben leírod milyen amikor rád nézek...?
-És mennyire nincs esélyem mert egy havernak nézel -nevetett fel kínosan.
-Na jó, ezt most át kell gondolnom.
Ideje volt közbelépnem, ezért a kínos csend alatt odasétáltam közéjük mosolyogva és valami értelmetlen témába kezdtünk miközben az agyamba felvéstem azt a párbeszédet.
Négy óra környékén értünk haza, de nem ahogy vártam. A lány -akinek azóta se tudtam meg a nevét- jött velünk, nem akartam bunkó lenni így nem nyafogtam vagy néztem rá fel vont szemöldökkel és mert Niall barátja -legalábbis az ő részéről így van- nem akartam "Ez magánszféra, menny egy hotelba, szia." dumával lerázni a csajt.
A lakás teljesen sötét volt, Niall egyből beugrott a konyhába addig a vendégnek a nappaliban oda tettem egy pokrócot, párnákat és adtam neki egy papucsot. Egyből be is aludt így nem zavart kerek öt percig, utána a horkolásától kiesett a szendvics Nialler kezéből és kerek szemekkel meredt az alvó lányra. Elnevettem magamat aztán karját fogva elindultunk a mi ágyunkba. Persze hagyta magát így magunkra zártuk az ajtót és mi is álomba szunnyadtunk.
Délelőtt együtt ébredtünk, a nappaliba kézen fogva lementünk, a kanapé üres volt azonban a konyhapult nem.
-Jó reggelt! Én most végeztem, gyertek nyugodtan. Mehetek a fürdőbe?
-Hát persze -néztem a tucatnyi mosatlan edényre.
Niall a feszülő hangulatból semmit sem vett észre, a csajszi elment zuhanyozni én meg takarítani utána. Nem mondom igazán jó kedvem volt, moshattam el egy vad idegen után aki tegnap szerelmet vallott a barátomnak, az egész pedig fel se tűnt az érintettnek. Férfiak!!
-Hé, ne mérgelődj. Ma el fog menni, nyuszifül.
-Nem haragszom -csaptam bele a szivacsot a vízbe.
-Aha, tudom. De figyelj most komolyan, máskor is aludtak már itt, ettek is nálunk. Jó Harryék tudják használni a mosogatógépet, Emily pedig a kezét és a vizet. De akkor is, mi ez a nagy durca?
-Tegnap -sóhajtottam- voltaképp elmondta neked egy lány, hogy szeret, és te is szeretted őt. Te pedig "átgondolod" a dolgokat. Szerinted miért nem ment el a csaj? Mert arra várt mikor mondod meg neki amit hallani akar, nincs nagyobb vágya mint hogy engem ott lásson -mutattam a vizes kezemmel a sarok felé. -Hopp.
-Na jó. Nekem mindig Te leszel az első. Nem most születtem, volt múltam de semmi nem köt vissza a volt barátnőmhöz, vagy ahhoz akivel majdnem volt valami sőt volt is de nem komoly. A családomat leszámítva már minden Londonhoz köt: mert itt vagy te és a fiúk is.
Na pontosan ez amit hallani akar egy szerelmes lány, jó, lehet nem mosogatás közben, egy cicanadrágban és egy béna fehér felsőben kócos hajjal de nagyon meghatott. Ezután kezeit végigcsúsztatva a medencémen átölelte a hasamat.
Szeretem Őt!!

76. fejezet - LA

A tizenegyedik semmilyen év volt. Egyszerűen teljesen eseménytelen ahogy a végzős évem is. A ballagás gyönyörű volt és a fiúkkal is nagyon jó barátságot sikerült létrehoznom. Az érettségim egész szépre sikerült, nyelvekből kitűnő lettem (magyar és németből letettem a nyelvvizsgát) az angolt pedig mint hamarosan már anyanyelvemet könnyen sikerült jól megírnom. A többi is hasonlóan sikerült. A nyaram ígéretesnek bizonyult, hiszen immár 2012. nyarát írjuk, nagykorú vagyok és az életem egyre jobban alakul. Egyetemre még nem jelentkeztem, halasztok egy évet Niall miatt, mert mindenféle cikkek jelentek meg rólunk ami nem igaz, így beakartuk bizonyítani a világnak, hogy igenis együtt vagyunk!
Jelenleg a nyarat Londonban töltöm, mert Miranda összejött egy férfival így gondoltam ne legyek láb alatt Niallhoz költöztem. Persze a média ezt is pillanatok alatt nyilvánosságra hozta, de tiszteltem anyámat amiért nem keresett. Tehát megértette amit kértem. A régi barátaimat illetőleg: Cathy jelenleg egyetemre jár azután pedig ő is ide szeretne jönni. Zarina véglegesen elköltözött Európából, Guinea-ba vagyis Afrikába.
Nem régiben megtaláltam egy közösségi oldalon, de féltem ráírni. Mi van ha elfelejtett? Vagy miért halogattam volna ennyi ideig az írást neki? Csak akkor írok ha kell valami?
Ilyenről szó se esett de nem volt merszem, szép dolog, lassan tizenkilenc éves leszek szellemileg megütöm egy tizenkét éves bátorságát. Okos lány vagy te, Erin...
Szóval a utolsó ember akit barátomnak mondhatok, Emily. Épp hozzá igyekeztem most is, már évek óta nem láttam ezért felhívott engem érettségi után.
Nos enyhe két óra volt mire elkészültem, mert ennyire izgultam. Megemlítem, hogy igencsak lefogytam aminek szörnyen örültem így a régi ruháim egy része pizsama lett másik otthoni. A többit pedig odaadtam Mirandának vagy kiszanáltam. Szóval a stílusom más lett, az egyedüli maradandó rajtam -talán a védjegyem is- a feltűnő színű hajam amit szörnyen imádok.
Ezúttal egyenesen hevert a ruhámon, a fele elől a másik hátra csatolva. A barackszínű virágmintás szoknyámhoz egy csipkés ujjatlant vettem fel de mivel ez még mindig Anglia és nem Görögország felvettem felé egy kékeszöld felsőt. Szokásos kis táskában a pénzem és az irataim kerültek, kezemben pedig a telefon amin Niallel cseverésztem.

Az utóbbi időben igencsak közel kerültünk egymáshoz, amin a média szívesen tippelgetett. Olvastam olyan cikket, miszerint talán terhes lehetek (!) de a legegyszerűbb válasz lett volna a valóság: a távolság megmutatta nekünk mennyire szeretjük egymást.
Emilyvel szinte egy időben érkeztünk meg és azonnal beültünk egy kávézóba, ő egy sima gyümölcsöt fagylaltkelyhet kért: málnával, eperrel, banánnal almával és körtével. Én pedig mindenféle egzotikus gyümölccsel kértem, kezdve az ananásszal egészen a mangóig. Amikor megkaptuk nem csak a kehely szépsége de a nagysága is lenyűgözött minket így órákra ott ragadtunk.
Öt órakor bejött két csuklyás fazon akik leültek mellénk, Niall és Harry. Miután megcsókoltuk egymást azonnal leesett az embereknek így néhány vaku villanás elkerülhetetlenné vált. Hazz a barátnőmet már régebb óta ismerte -fogalmam sincsen honnan- de barátoknak tűntek így nagyon jól elvoltunk. Szép nap volt, ami nálunk folytatódott pizza rendeléssel és filmezéssel. Este ketten elindultak felidézve a film vicces részeit majd magunkra maradtunk.
-Úgy szeretlek -ölelte át Niall a nyakamat csókolgatva.
-Én is -vigyorogtam el magamat mert csikis voltam a nyakamon.
Ezt nagyon jól tudta, de szerette ahogy felröhögök. Este átmentünk a fiúkhoz de mivel senki sem volt otthon ezért végül csak sétálgattunk a naplementében míg végül haza nem értünk. Míg ő evett gyorsan lezuhanyoztam aztán rendet tettem, majd ő is ment addig pedig gyorsan elmosogattam. Sose tudtam mit hoz a holnap, de mindig mosolyogva aludtam el mellette. Ez most se volt másképp, egymás karjaiban voltunk totál szerelmesen.
Reggel én ébredtem előbb, ezért csendben kibújtam az ágyból és a nappali felé igyekeztem. Míg lefőztem kettőnknek a kávét felvettem egy apró szürke melegítőt a sötétkék ujjatlanomra ugyanis három héttel ezelőtt sikerült belekerülnöm egy bulvár újságba. Most komolyan, ki a frászt érdekel miben alszok?? Az az én dolgom és ha én úgy döntök, hogy egy régebbi felsőmben alszok és egy alsóneműben abban az esetben, miért kell lefotózni? Oké az én hibám is hiszen akkor a One Direction házban aludtunk és épp egy utazás előtt voltak szóval gondolkozhattam volna.
Szóval visszatérve a ma reggelre a kenyér már pirult én pedig neki álltam a tojásrántottának ekkor átöleltek hátulról. Apró puszikkal jutalmazta a fülemet és a vállamat, miközben jó reggelt kívánt.
-Tervezel valamit erre a hétre?
-Nem nagyon -fordultam felé- milyen nap van?
-Kedd. Teljesen szabad a hetem és szeretném veled tölteni -húzott magához.
-Megyünk Írországba? -kérdeztem érdeklődve ugyanis nemrégiben visszaköltözött a család az igazi otthonukba.
-Nem, arra gondoltam. Jártál már Los Angelesben?
-Micsoda? LA-ba akarsz vinni? -döbbentem le.
-Miért ne? Magángéppel simán megérkezünk még ma, gondoltam szívesen sétálgatnál Beverly Hillsben meg nézelődnél, aztán bérelnénk egy kocsit, lemennénk az Csendes óceánhoz. Vagy legyen Rio de Janeiro? Azon gondolkoztam még...
-Los Angeles! -ugráltam örülten- Úristen!! Soha nem jártam még Amerikában nem még az angyalok városába.
-Ne Rio legyen? -kérdezte komolyan- Megígértem, hogy ma reggel felhívom a pilótát mi legyen a cél.
-Legyen meglepetés -léptem rá lábaira és megcsókoltam ajkait.
-De, az lesz -nézett rám- sütögess csak mindjárt jövök.
-Oké.
Kicsit megkapott a reggeli ezért gyorsan levettem a gázról és kitettem az asztalra. Felhívtam Emilyt akivel együtt ujjongtunk, hogy elmegyek ma egy másik kontinensre.
-Te jó ég! Menjetek LA-ba és hozz nekem egy 'Én szív LA!' felsőt és menj el helyettem Disney Landbe meg csinálj képeket és hozz egy kókuszgolyót vagy egy pálmalevelet! -üvöltött a telefonba míg én továbbra is a felfogást próbáltam megtenni.
-Na és veled mi újság?
-Öhmm akartam mondani, hogy nézd meg Harry twitterét... Tegnap hazakísért és megölelt mert ugye barátok vagyunk de a média szerint együtt vagyunk ami tök baromság. Szóval itt ülök a sötét lakásban és közben pedig egy fekete kocsi van itt benne két fotóssal akik arra várnak mikor kaphatnak lencsevégre. Tök bizarr -nevette el magát.
-Szegény -vigyorogtam.- Most mennem kell, épp reggelizni fogunk. Majd hívlak, igen szerzek neked kókuszgolyót, igen azt is. Oké, Em most leteszem... Szia!
Ez is meg volt, a barátnőm teljesen bezsongott én pedig azt se tudtam mit vigyek. Nialler közben végig arról beszélt milyen kajákat kell ennünk és ajándékot is hozunk az ittenieknek Beverly Hillsről, így megtudtam LA mellett döntött.
Reggeli után egy fekete bőröndbe beledobáltam egy tucat ruhát: sortot, csőfarmert, szoknyát, egy fekete ruhát, felsőket. Továbbá hajvasalót, sminket, nyakláncokat, napszemüveget.
Magamra egy fehér sortot vettem, barackszínű csipkés felsővel és egy saruval. Hajam megtartotta a tegnapi formáját, sminkem natúr volt. Ezt követően rohanva elpakoltam, és megnéztem Niall merre jár. Mosogatott miközben a rádióban egy Ed Sheeran szám üvöltött.
-Annyira boldog vagyok! -ugrottam a hátára.
-Örülök-törölte meg az edényeket majd eltette.
Mivel ő már volt ott a turnéjukon nem volt annyira izgatott mint én aki ugrálva sétált és egy dalt énekelt -hamisan...- ami egy Hollywood-i film betétdala volt.
Neki is összedobáltuk a cuccait, egy terepszínű térdnadrágot vett fel fehér rövid ujjúval majd megindultunk a reptérre de annyira nem Londonba járt az eszünk, hogy mikor beindította a kocsit akkor jöttünk rá, hogy a csomagok a lakásban maradtak... Míg kicipelte a táskákat én kihoztam azt amiben az irataim vannak és egy másik táskába bele dobáltam egy csomó rágcsálnivalót. Felkészültem.
10.55-ben felszálltunk az egyik reptéren a minket váró magángépre, miután alaposan átvizsgáltak minket, Niall híres de én nem, így megakartak bizonyosodni tényleg nem akarok bombát csempészni a kajás táskában.
-Nem, nem akarok mert azt nem tudjuk megenni -sziszegtem miután elengedtek végre. Nagy nehezen végre felszálltunk, gyönyörű kék volt az ég, alig pár felhővel. Nem sokkal később nagyban ettünk egy tábla csokit amikor megtekintettük az óceánt.
-Atyaég! Niall nézd ott van az Atlanti óceán! Te jó ég milyen gyönyörű! Nézd már csillog mintha gyémánt lenne benne!
Ez pedig félóránként kitört belőlem... Már én is tudtam, hogy nagyon idegesítő vagyok így négy órakor meg se szólaltam csak magamban ujjongtam amikor megláttam Amerika szélét és láttam Los Angeles felhőkarcolóit és mindent. Annyira.. hihetetlen....!
Amikor leszálltunk aránylag kevesen találtak meg, majd egy taxival elmentünk a tengerparti szállodánkhoz amiről egyenesen ráláttam a Csendes óceánra, hűű...
Niall lehasalt az ágyra és talán el is aludt én pedig felhívtam Emilyt és becsuktam a terasz ajtót.
-EMILYYY! -üvöltöttem bele- Látom az óceánt!!!
-Jajj én is ott akarok lenni, az örök szerelmemmel. Mekkora szar vagyok elhitetem magammal, hogy nem létezik igaz szerelem aztán rátok nézek. Voltál már a vízben?
-Nem, most érkeztünk. Hidd el megtalálod. Talán amikor odaadom neked a kókuszgolyót. Em te sírsz? -döbbentem le.
-Igen. Elképzeltem ahogy ketten sétáltok a tengerparton. Aztán ahogy összeházasodtok. Annyira cukik vagytok, annyira szeret téged. Ajj én is szerelmes akarok lenni! -toporzékolt.
-Hihetetlen az egész... Tudod a 'Let it be' fölé most azt varratnám: 'Incredible!' 
-Niall mit szól a tetoválásodhoz?
-Látszik rajta, hogy jobban tetszett a kezem előtte, de nem tartja hatalmas bűnnek. Ezért nem akarok többet varratni magamra.
-Jól teszed. Nagyon szeret téged, egyszerűen látni lehet rajta.
-Tudom, olyan aranyosan alszik.
-Várj, valaki csöngetett! 
-Akkor leteszem, szia!
Visszamentem ahol Nialler odahúzott magához és miután kiszórakoztunk magunkat -halálra csikizett- bevertem a lábamat a falba, jól kinevetett.
Úgy döntöttünk lemegyünk a partra ezért átvettem egy fürdőruhát és egy kalapot tettem a fejemre mert még mindig iszonyatos hőség tombolt, napszemüveggel és ezzel a felszereléssel úgy néztem ki mint bárki mást ezen a helyen, oldalamon a szerelmemmel.
Igazából végül nem fürödtünk csak autogramokat osztogatott míg én szereztem egy kókuszgolyót és elmenekültem a tett helyszínéről. Végül felmentünk és felvettem a fekete ruhámat azzal a nyaklánccal amit tőle kaptam a tizennyolcadik születésnapomra.
Kimentem a teraszra ahol szólt nekem ezért megfordultam és a telefonjával lefotózott majd egyből felkerültem twitterre.

Amíg ő is elkészült a vacsoránkhoz láttam a készüléken, hogy már rengetegen írtak hozzá, és az itteni Directionerek már tervezek, hogy meglátogatnak, tudjátok csak úgy: miért ne? A próféciám bevált amit magamban találtam ki: kisebb lány tömeg visított ránk amikor kiléptünk ezért mivel gyalog már nem mehettünk gyorsan elkaptunk egy taxit és azzal mentünk.

-Ne haragudj, nem ezt terveztem.

-Ugyan már! Olyan aranyosak, az egyik a fülembe üvöltötte, hogy ha véletlenül meghalnék átveszi a helyemet. Ez mindenképp jó tulajdonság, mindvégig kitartanak amit akarnak.

-Ne már! Tényleg?

-Aha, vicces volt -nevettem el magamat.

-Nem! Ez teljesen komoly! Nem akartam szólni, de Twitteren is folyton szóba hozzák, hogy remélem elüt egy kocsi vagy megveretlek a nagybátyámmal te .....!

-Tudom, szoktam olvasgatni a kiírásaidat. Jókat röhögök némelyiken.

-Nem félsz, hogy valamelyik fejen csap egy baltával?

-Nem. Mert ilyen nem fog történni -nyugtattam meg.

Komolyan veszi ezeket? Ah ne már! Csak néhány tizenöt évesről van szó aki úgy érzi a One Direction valamelyik vagy összes tagja a nagy Ő. Ez teljesen renden van, legalábbis ennyi idősen én ugyanezeket csináltam.

Az este végül remekül telt el, és megkaptam egy pincértől, hogy nagyon erős Britt akcentusom van. Nem akartam azt válaszolni, hogy igen, én meg nem értem elsőre jól amit te mondasz szóval kvittek vagyunk.

Este még mindig hatalmas forgalom volt, de ezúttal már nem érdekelt minket: nyugodtan hazasétáltunk. Szörnyen fáradt voltam, így szóba se jött a film nézés, fürdés után azonnal beestem az ágy baloldalára és másnap délig ki se nyílt a szemem.

Szóval másnap délben leellenőriztem tényleg nem álmodtam-e. Nem, minden valóságos volt. A mellettem heverő párna azonban érintetlen volt, ezért kisétáltam a teraszra ahol Mr. Horan épp egy telefonálást bonyolított le.

-Most leteszem, Zayn. Oké, oké. Akkor jó szórakozást. Helló.

Odaültem mellé végig a kilátáson csodálkozva. A nap égetett, egy felhő sem volt égen a tenger csillogva hömpölygött medrében...

-Most már elhiszed? -kérdezte az ölébe ültetve.

-Micsodát?

-Hogy az ég világon mindent megadnék érted, mert szeretlek!

75. fejezet - Egy hétvége az 1D tagjaival

Sziasztok, ne haragudjatok a sok késésért de...mindegy hosszú, lényeg, hogy megírtam végre valahára annak aki olvassa :D.
És szavazzatok ha elolvastátok, köszönöm :)!

Inkább rászokhatnék arra szokása, hogyha belépek a suliba lenémítom azt a nyavalyás mobiltelefonomat...

Annyira tipikus, hogy ilyenkor szólalt meg az sms jelző madárcsiripelése ami biztos Niall válasza volt... Reflexből kinéztem az ablakon de ez az egész annyira mű volt és a tanár sem idióta, azonnal rájött én pedig rákvörös fejjel néztem a cipőm orrát.

Az osztályban hirtelen hatalmas nevetés tört ki én pedig azt se tudtam mit csináljak... Legszívesebben valami degenerált grimaszt vágtam volna diákok és a tanár fejéhez is, vagy nevettem volna velük de erre most így képtelen voltam. Kínos volt, nem kicsit...

Szerencsémre az osztályfőnök eltekintett ettől de csak most az egyszer, mert vele is pontosan ez történt amikor új iskolába került az első napon. Erre még nagyobb nevetés tört ki, és miközben az ablak felőli ötödik és az egyben utolsó padba beültem ilyen mondat foszlányokat hallottam:

"Annyira bírom amikor ez a gáz tanár mesél magáról..."

"...egy újabb fejezet az unalmas életéből, hihetetlen!"

Az első napom átlagos volt, másnap -szeptember harmadikán- megismertem néhány körülöttem ülő diákot, az előttem lévő srác -aki egy fejjel kisebb volt nálam és nem hiszi el hogy ez a természetes hajszínem- elmesélt néhány ciki sztorit amit a tanár csinált vagy mesélt. Szerintem inkább viccesek vagy aranyosak azok a történetek amiket ők röhejesnek mondanak. Persze ezt nem egy 17 év körüli bandával kéne megosztania...

Az első hétvégém szabad volt, ezért pénteken összepakoltam néhány holmit és hetedikén vagyis szombaton az egyik reggeli járattal mentem Londonba. A másfél órás út alatt megcsináltam az írásbeli leckémet matekból, németből és elkezdtem olvasni egy könyvet amit Cathy tett bele a bőröndömbe mikor jöttem vissza Angliába: a Szent Johanna gimi első részét. Sokat mesélt erről, és mindig mondta, hogy alig várja a következő részt, én nem olvastam mert őszintén bevallva lusta voltam kiadni érte meg úgy is megtudom tőle a történetet. Szóval ez is bekerült a táskámba és a maradék egy órában ezt kezdtem el olvasni. Néha fel kacarásztam amitől hülyének tarthattak de vicces volt a történet.

Fél kilenc után tíz perccel ért be a vonatom, a hatalmas tömegnyomorban -még hétvégén is szinte tele volt az állomás- próbáltam kijutni a szmogos levegőbe. A lépcső aljánál állt két fiú akik integettek, Niall és Liam. Niallal való szenvedélyes csókunk közben Liam az eget kémlelte -tudtuk meg később mikor bejelentette, hogy egyre kevesebb madarat lát.-

Jól fogadtak és örültek nekem a többiek, a délelőtti végső próba után elmentünk kajálni majd kezelésbe vette a fiúkat a stylist, fodrász és sminkesek csoportjai. Addig meglógtam a stúdióból, persze miután kaptam egy speciális kártyát amivel jogosult vagyok a kulisszák mögé menni. Gyorsan összekapartam egy levelet amíg metróval mentem a Notting Hillre.

"Anyu...

Nem tudom miért keresel engem. Teljesen feleslegesen hívsz, mert nem fogom felvenni. Én vagyok a család szégyene és az aki kilóg a sorból. Sose szerettél igazi lányodként mióta Apu nincs veled. Éld az életed nélkülem, sikerülni fog: idáig se figyeltél rám most már az a vörös folt is eltűnt. Nem tudok mit írni, csak azt, hogy gondold át az érzelmeidet irántam: Szerettél engem? Egy anyuka veri a gyerekét / magára hagyja?

Persze én sem vagyok szent de így lesz a legjobb, hidd el!

Ne keress, feleslegesen teszed.

Erin K. P."

Gyorsan bedobtam majd vissza is indultam ahol már a hajuk és a sminkjük is kész volt. Jelenleg a ruha választással voltak gondban. Én mindössze belebújtam egy sötét virágmintás szoknyába aminek barna övét szorosra fűztem a betűrt fekete rövid ujjú felvétele után.  

Egy magassarkút vettem hozzá, majd az egyik kedves fodrász -körülbelül 23 éves lehetett- felajánlotta, hogy begöndöríti a hajamat (ami nagyon szép loknis formába állt be) és a barátnője füstös szemeket 'varázsolt' a szemhéjamra.
A One Direction Simon Cowell csoportjába tartozott és ötödikként léptek a színpadra. Végig kerültem a kamerás embereket, egyrészt nem akartam, hogy édesanyám ide baktasson majd fülemnél fogva haza ráncigáljon, másrészt nem akartam a média legújabb áldozatává se válni. Amúgy nagyon klasszak voltak a fiúk, műsorukat taps őzön és kiáltások fogadták. Ők csak mosolyogtak és integettek a rajongóknak. 
Pár órával később megtudtuk, hogy továbbjutottak amitől mind ugráltunk, visítottunk és azt mondogattuk megállás nélkül "Hihetetlen!".
Néhány családtag vagy ismerős hívta őket gratuláció miatt. Niall szüleivel pár szót én is tudtam váltani és örültek, hogy újra együtt vagyunk.
Este Louis mondta, hogy mivel tudta, hogy ma este nem ők esnek ki -erre a fiúk lepuffogták- elmentünk egy szórakozóhelyre, de előtte nagyon fontos volt felmenni a lakásukba. Az asztalon egy torta volt, "HP Erin:)!" felirattal a tetején az I betű ékezetén pedig egy csillagszóró.
-Kedden lesz a szülinapod de mi előre hoztuk -mosolygott Harry.
Meggyújtottuk a csillagszórót, amitől láttam a fiúk arcát. A szemük köztem és a torta között ingázott, Niall pedig hátulról fogta át a derekam, fejét enyémnek támasztotta és a 'Happy Birthday!' című dalt dúdolta. Annyira aranyos gesztus volt tőlük!
Fél óra alatt elpusztítottuk a tortát és jöttek az ajándékokkal.
-Fiúk erre semmi szükség, az is elég, hogy nem feledkeztetek meg rólam..! -kezdtem bele de már ki is hoztak egy hatalmas dobozt. Te jóságos ég, ebbe mi lehet!? 
Volt benne egy kisebb cipős doboz majd egy Rafaellos doboz ráírva alkoholos filccel: "Semmi" előre tudhatták a reakciómat gondolom, mert nem tették volna ezt de zörgött benne valami. Kinyitottam és egy telefon tok volt benne: azték mintás.
-Úristen! -ennyit tudtam kipréselni magamból- Köszönöm mindenkinek! Hogy jöttetek rá? 
-Sokszor szoktad leejteni a telefonodat, ezért gondoltuk így tovább bírná. -vonta meg a vállát Zayn majd elmosolyodott.
-A háttered pedig múltkor ilyen volt, és egyszer kiszúrtam amikor megnézted egy kirakatban. -vigyorgott Niall.
-Annyira aranyosak vagytok! -néztem rájuk meghatódva.

Útközben magamhoz tértem és mire megérkeztünk a szórakozóhelyre már önfeledten nevettünk és viccelődtünk. Csak én voltam lány, pedig a fiúk közül Liam egy táncossal van állítása szerint csak nagyon jó baráti viszonyba. Zayn is mesélt valami lányról, és Harry pedig randikról. Louis csak a telefonján szórakozott majd amikor beléptünk eltette és azonnal koccintottunk valamilyen pezsgővel. Azért nem tudom mert nekem kellett volna kitalálni de nem sikerült ízről megállapítanom. A bárpultnál beszélgettünk, néhány üveg sör és koktél kíséretében. Nem akart senki sem részeg lenni, de amikor kirohantunk a tánctérre és széttomboltuk magunkat egy esedékes imádott szám idején utána megszomjaztunk és mindenki letámadta az italát. Tizenegykor Liam, Harry és Louis egymás után eltűntek is hárman maradtunk. Mi kimentünk Zaynnel a levegőre.
-Nem jössz? -kérdezte Niallt.
-Mindjárt megyek. Még egy sört kérnék. -szólt a pultoshoz.
Kint is teljes erőből üvöltött ki a zene, amire ritmusra doboltam az ujjaimmal egy korláton. Zayn rágyújtott majd felfelé kifújta a füstöt aztán elmosolyodott. Néztem ahogy szétárad a levegőben, majd rám nézett.
-Kérsz?
-Nem, már nem dohányzok.
-Mi van? -nevetett fel- Ne már, tuti nem cigiztél ne blöffölj.
-Esküszöm. -mondtam nevetve majd belekapaszkodtam a korlátba- Anyuval rengeteget veszekedtem régen és így vezettem le a feszültségemet.
-Hogy tetted le?
-Elfogyott a pénzem. -vontam meg a vállam
-Én is letenném csak nehéz...
-Nekem ez két hónap alatt véget ért. -kicsapódott az ajtó amin Niall jött ki kezében egy üveg sörrel.
Belekortyolt, majd elkérte tőle Zayn aki szintén bele ivott majd visszakerült hozzá és hozzám. 
-Hé ti vagytok? -kérdezte röhögve Harry aki fogalmunk sincsen honnan jött de előkerült -Kértek?
Összenéztük majd megnézte Niall az üveget.
-Na ettől leszel holnap szarul. Mindet te ittad meg? -Harry tiltakozott, hogy van még benne, ja egy korty- Több pálinkát ne igyál. -mondta neki röhögve.
Zayn megitta a maradékot, Niall a sörét, én pedig hozzá bújtam. Amikor Harry már nem bírt nyugton dumálni, berontott a helyiségbe mi pedig vele tartottunk vihogva ahol Louis volt a bárnál. Odamentünk hozzá és rendeltünk még egy kört, ő közbe végig táncolta az agyát Liammel és minket kerestek. Harry is velük volt, aztán valaki meghívta pár italra. Az az italozás egy hatalmas ugrálás a zenére késztetett minket végül arra jutottunk, hogy három órakor haza induljunk. Liam józan volt, talán egy picit spicces, rajtam már meglátszódott, hogy ittam de csak mert lány vagyok és nem is bírom annyira a piát. Niall azonban kezdett össze-vissza beszélni, Zayn rappelt meg a telefonján lévő zenelejátszóba egy mixelt számot hallgattunk. Az utolsó pár körben már eléggé aktivizálta magát az ivással kapcsolatosan, Louis pedig Harryn segített habár ő se ment teljesen egyenesen.

Aznap délben a nappaliban ébredtem Niall karjaiba, közvetlenül mellettünk csak a földön Louis feküdt szétterülve akár egy alföld. Liam egy fotelt választott, azon keresztbe aludt. Harry és Zayn pár lépéssel arrébb az ablaknál volt, egyből eszembe jutott: Hazz este a korláton akart aludni de Zayn nem engedte mert tudta, hogy rossz vége lesz. A göndör hajú hason feküdt és átkarolta Zayn lábát, ő pedig az ajtónak dőlt és a függönyt ölelte át. Főztem egy kávét és ettem egy szendvicset mikor Liam is kijött, majd Zayn, Niall és Harry akinek rohamosan szüksége volt jégre és fejfájás csillapítóra. A fiúk szívatták egy darabig, aztán odaadták neki. Lassan magunkhoz tértünk, ami bele telt két órába. Akkor pedig Simon hívta a fiúkat a következő heti éneklés miatt. Ötre beszélték meg a próbát, ezért én a 16.15 órás vonattal haza mentem. Megint szomorú volt a búcsú és nem úsztam meg szárazon, igen elsírtam magam, de nem szégyellem.
Hazafelé telefonáltunk majd a mentor szakította félbe a társalgásunkat. Wolverhamptonig aludtam, amikor a tömeg lefelé tolakodott felpattantam és élet untam vánszorogtam ki a pályaudvar elé. Fél óra alatt haza sétáltam hála a telefonomnak. Amikor az utcába értem megpillantottam Miranda autóját ami kivételesen nem a garázsba volt.

A növények kitakartak mindent ezért csak bent tudtam meg mi vár rám: mossam le a vaskupacot...
Este vártam a fiúkat webkamerán, így tudtunk beszélni két órát azután elaludtam mert szörnyen elfáradtam mosásban. Másnap kezdődött az őrület ahogy a további hetekben is. A hétvégéim többsége így telt el. Amikor kiesett a One Direction lógtam néhány napot amit Miranda igazolt. Anyuról semmit sem hallottam, csak George írt nekem egy "Olvasta a leveled." üzenetet. A suli hidegen hagyott minden időmet a fiúkkal akartam volna tölteni. Egyetlen lánnyal beszéltem néha, Ninával, aki felismert. A többiek is tudtak rólam és Niallről, de ezzel csak a 'számkivetett' szerepet kaptam meg. Na meg persze, hogy ronda vagyok és Niall 100-szor szebb lányokat is megkaphatna. De nekik a világért se kéne mert a fogai csálék és borzalmas hangja van. Aha... Persze -ezeken csak az arcukba röhögtem és tovább sétáltam.
Pontosan így telt a 11. évfolyam.

74. fejezet - Egy újabb kezdet

Sziasztok :)! Köszönöm, hogy iratok még ha kicsit sok időbe is telt de nagyon jól estek akár hiszitek akár nem... Nem akarom húzni csak időtöket csak annyit szeretnék mondani, hogy jó olvasást és légy szíves szavazzatok ha végeztetek :).
Köszönöm a több mint 1O.OOO kattintást :))!

-SZERETLEK ERIN!!!

-Én is, örökre... -suttogtam és lezuhantam a székemre....

Távolodó alakja egyre kisebbnek tűnt míg végül eltűnt, én pedig egyre távolabb voltam az állomástól.

Némán meredtem magam elé, még mindig nem fogtam fel azt amit tettem. A külváros felé jártunk mikor megjelent a kalauz, lassan észbe kaptam és a tárcámért nyúltam.

-Jó reggelt, diák jegyet szeretnék Wolverhamptonba.

Odaadta a jegyet. Magamra maradtam aminek örültem. Képtelen vagyok akár egy hétig is nélküle lenni, nem tudom miért menekülök minden elől. A nap első sugarai elérték a szemeim vonalát, a pulóver felmelegített a szemeim pedig már kisírva folyatták tovább a könnyek potyogtatását. Erre rákontráztak a zene számok amiket hallgatok, úgy éreztem egy darabot égettek el belőlem, egy új darabot amit én okoztam. Menekülök az élet elől, az emberek elől és mindenek felett az igazi szerelem és boldogság elöl. Bárcsak tudnék hozni egy olyan döntést amivel nem ártok valakinek, vagy egyszerűen csak egy olyan ötletem lenne ami jól sülne el. Próbáltam erős maradni de az agyam kattogott egyfolytában valami apróságon. Most is ha tudna valaki erről azt hinné lázadok, és elegem van mindenből csak az az egyetlen hiba akad ezzel a feltételezéssel, hogy nem igaz...

Sokan hiszik, hogy ismernek, de sosem mondtam, hogy ez igaz. Hagytam őket ebben a tudatban: a pesszimista mindig éhes és álmos lány. Ezzel is meg pár titkommal azt hiszik tudják ki vagyok. Hazugság! Ez egy apró töredékem, az álarcom amit csak Niall tudott leszedni rólam. Nem tudja senki min mentem idáig keresztül, meg Cathy sem. -lazán elmosolyodtam- Éljenek csak abban a tudatban az emberek hogy ismernek, kiismerhető vagyok és lusta. Soha nem mondtam, de elegem van az elvárásokból és az ítéletekből. Mert ha valaki két dolgot tud rólam mar is képes egy képet kialakítani. De a legmélyebb szálaimat senki sem ismeri és nem is fogom hagyni ezt senkinek. Nem értik az emberek miért eszek sokat, ennek van egy lelki oka de soha nem beszeltem erről csak poénra veszem. Az, hogy gyakran miért vagyok inkább egyedül, miért alszok inkább... Nem lustaságból, csak ezt válaszolom. Olyan vagyok akar egy fekete lyuk, mindenki elítél már az első "rétegem" alapján, de a belsőmbe az igazi önmagamba már lusták bejutni a katonáktól és az akadályoktól amiket kialakítottam. Engem soha senki nem fog megismerni! Kivéve azt akit most is magára hagytam, pedig a legjobban szeretem.
A kedvem valahol elhagyott engem ezért most szörnyen egyedül éreztem magam, van az az érzés mikor pár pillanatra boldog vagy, de utána valami leragad magával, az okát nem tudod csak érzed a sírást, a torkodban a gombócot és a gát töréseit a szemedben...
De a zene néha segíteni tud, a lágy nyugtató azonban megható dallam ellazított. Lábaimat a szemben lévő székre helyeztem, a kapucni fejemet melengette. Érzéki csalódásom pedig az ülés volt amit próbáltam Niallnek hinni. A reggel jelei világították arcomat, a mozdony sebesen száguldott ismeretlen tájakon. 
Valahol megálltunk ahol felszállt egy tucat ember, hat óra volt kereken, nem zavartattam magam, figyelmen kívül hagytam mindenkit és folytattam a szívszaggató emlékeim felkutatását. Jó volt kiadni magamból a fájdalmas érzelmeket. A megállóban negyed órát álltunk majd utunk folytatódott immár a végleges célhoz. Mirandának írtam egy sms-t a vonat beérkezése előtt húsz perccel:
"Mindjárt beér a vonatom, merre induljak? E."
"Menj be a váróterembe, sietek :)."
Az állomáson sokan voltak, főleg aktatáskákkal, némelyik ember toporzékolva rohangált, de voltak nyugodtak is és olyanok akik párban voltak. Mirandának hasonló hajszíne van mint nekem, barnás árnyalatokkal, az érkező vonatok listája előtt állt egy hasonló hölgy, csőnadrágban és fehér színű kapucnis pulóverben. Odamentem hozzá megvizsgálni, tényleg az akire gondoltam. Igen, igazam volt.
-Erin? -mosolygott rám
-Igen. -néztem rá- Szia Miranda!
-Ooo de megnőttél! -ölelt át- Annyira hiányoztál! El sem hiszem, hogy anyukád belement, hogy idegyere! Megváltozott...
-Aha.. Majd mesélek ha már kipakoltam.
Beültünk a mini cooperjébe, aminek fehér színe volt. Az út maximum húsz perc volt, és egy csendesebb utcában álltunk meg, a környéken sok növény volt, az utca pompázott a zöld fáktól. 
A ház krémszínű volt, tágas udvarral és egy barátságos német juhásszal.
-Erin, ő itt Twix az én testőröm és hű társam. Ne félj tőle, meg fog szeretni.
A kutya eleinte nem volt közvetlen, de érezte rajtam talán a vágyat, hogy megismerjem ezért összejárkálta a cipőmet és pacsit is adott.
Körbevezetett a nagynéném, majd egy szintén világos színű szobát kaptam, a sajátja mellett van, nem nagy a lakás de otthonos. Nem sokára egy macska nézett farkasszemet velem az előszobában. 
-Ő pedig Kiwi. Olyan mint egy kispárna, mindig oda bújik hozzád, ha zavar nyugodtan passzold le.
Közösen elkezdtünk kipakolni, mikor ő is felfedezte a feliratot a csuklómon.
-Ugye az csak ott filc? Mondd kérlek, hogy nem azért jöttél ide mert kiraktak otthonról!
-Nem raktak ki, magamtól jöttem.
-Akkor az ott nem filc. -jelentette ki.
-Nem, ez nem az. Te is ordibálni akarsz velem emiatt vagy érett felnőtt módjára nem fogsz pofán verni? -kérdeztem kifejezéstelen arccal
-Anyád ver téged? Mesélj csak nekem mi folyik nálatok!
-Most megint elkezdte, hogy rájött a tetoválás dologra. Üvöltözött meg ilyenek.
-Gyere. -leültünk az ágyára- Mesélj nekem, úgy megszakadt a kapcsolat mióta meghalt a testvérem, mi történt azóta?
-A temetés után anyu depressziós volt, néha másnál laktam, mert ott voltam egyedül az iskolába, emlékszem egyszer ott is éjszakáztam. Nem jött értem anyu én pedig ott ültem a szekrénybe. Egyszer haza is mentem de nem volt kulcsom és a szomszédnál voltam éjjel. Ilyenek voltak az első hétben, az egyik tanárom akinek elmondtam mi történt a gyerekvédelmet felakarta hívni, aztán anyu engem hibáztatott. Egy hónappal utána én voltam az egyetlen aki maradt neki és próbálta jóvá tenni amit velem tett, de sose felejtettem el azokat a napokat. Amikor sírtam vagy megtudta, hogy másoknak elárultam mit csinál vagy csinált mindig megvert, de az emberek előtt ő volt a szuper anyuka. Aki akkor is a toppon van ha meghalt a férje és egyedül neveli a nyolc éves kislányát. Aztán egy év múlva megismerte George-ot, akkor megint csak egymagamra számíthattam, soha nem jött el a rajzversenyeimre, vagy a szavalóversenyre ahol második lettem. Pedig mindig megígérte... Arra mentem haza, hogy üres a lakás általában. Amikor hozzánk költözött George minden bosszúm rá irányult, azért mert nem voltak barátaim, mert anyu elfelejtette aput... egyszerűen mindenért! Azonban volt egy gonosz csínyem akkor anyu majdnem beadott nevelőintézetbe: Jill fél éves volt én pedig tizenegy körül, anyu vásárolni ment, a mostohaapám elfoglalt volt én pedig elvittem a húgomat és kitettem az utca szélére. A bökkenő az volt, hogy anyu visszasietett fél úton a tárcájáért és meglátott, akkor megtépte a hajamat azt hittem letépi a fülem...
-Hiszen ez borzalmas!! -kapott a szájához- Ezekről miért nem hallottam? Még csak most szöktél el, hogy bírtad ki eddig?
-Nem tudom... Aztán eltelt öt év és Londonba költöztünk az olaszországi nyaralás közepén, pedig anyu megígérte nekem mikor tíz éves voltam, hogy egyszer ha lesz pénzünk két hétre lemegyünk. Hamar elfelejtette minden ígéretét, mert neki fontosabb dolgai is voltak mindig mint a lánya. A nevemet is átakarta íratni de nem engedtem. Szerinte különc az Erin mert az ír származású név. Aztán jött Niall, róla sokat írtam.
-Ooh igen az ír szívtipró, aki egy igazi angyal és annyira szereted, még akkor is ha megbántott nyár elején.
-Hát igen. -pirultam el- Most nehéz lesz a találkozás, de megoldjuk. -mosolyogtam az ablakon kitekintve az eget bámulva.
Aznap éjjel a szobámban ültem egy dohányzó asztalon, mikor anyu hívott.
Anya, annyi mindent tettél, büntettél engem miért keresel!? Nem utáltalak mert otthagytál az iskolában, csak fájt... Majd megszakadt a szívem amire idővel jöttem rá, hogy nem szereted a lányodat, nem támogattad csak beletiportál a lelkébe. Miért tetted velem ezt? Most bezzeg keresel, félsz? Eszedbe jutottak a tetteid és a félelem beléd szállt mi lesz ha az is elhagy aki maradt neked régi időkből? Meghiszem azt!
Felnéztem az égre, a fényes csillagok tengerére, egy könnycsepp hagyta el a szemem sarkát, de mostantól senki sem törhet meg úgy ahogy ő tette. A céljaim vezérelnek azok amikkel egykor felhagytam.

Másnap reggel nyugodtan ébredtem fel, a nap fényes sugarai ébresztettek. Azóta még több nem fogadott hívásom jött ezért privát számról hívtam fel a nevelőapámat:
-Itt George Heaway, kihez van szerencsém?
-Hozzám, én vagyok az Erin, anyu ott van a közelben?
-Nincsen. Mit akarsz? -a hangja olyan volt mintha egy patkánnyal beszélne.
-Mondd meg neki, hogy ne aggódjon miattam, hagyjon élni. Töröld ki a számomat a telefonjából, a híváslistáját is és az sms-eket is. Ne tudjon velem beszélni, magányra van szükségem. Mondj neki lelkiismeretes dumákat mintha együtt éreznél vele.
-Rendben. Ott vagy ahová beírattalak?
-Igen. Tudnál Miranda Parks névre küldeni egy táskányi ruhát? Nem tudtam mindent elhozni, az ágyam alatt van egy fekete táska azt tele tudnád tenni ruhával?
-A héten még odaér. Van még valami?
-Nem nincsen, legyetek boldogak és próbáld elfelejteni velük ki vagyok.
-Hidd el sikerülni fog. -kinyomta.
Miranda otthon volt, a konyhában ugrált akár egy angyal, elém tette a reggelimet közben pedig kikérdeztem az ő életéről. Úgy tűnik őt sem érte el a szerencse fénye, szeretne egy komoly kapcsolatot de nem tud normális férfit találni. Neki a bátyjára lenne szüksége, nekem pedig az apukámra...
Délután elmentem a környékre, mivel a ruháim a bőröndbe voltak ezért kölcsönkértem a nagynéném egyik rövidnadrágját, egy felsővel. Látszott a közel tíz évnyi korkülönbség ami  a stílusban és a méretben mutatkozott. Tetszettek a ruhái, de valahogy rajtam mégis úgy álltak mint egy zsák. Egy piros színű kockás inget is kértem tőle majd elindultam a belvárosba.

Írtam üzenetet Niallnak aki szinte rögtön válaszolt, gyorsan körbejártam a közeli utcákat majd a belváros panelos részét és végül a telefonom navigációs app-jával haza sikerült jutnom. Fura volt az a tudatomba vésni, hogy "haza" mert sok otthonom volt már és nem tudtam tényleg ez lesz-e az igazi.

Megbeszéltünk Niallel egy videóbeszélgetést délután hatra, ezért bekapcsoltam a gépemet. A teraszon ültem épp a belső kamera tulajdonságaival vesződve mikor hívott ezért gyorsan mentettem és elfogadtam a felkérést.

-Szia szerelmem! -mosolygott csillogó szemeivel

-Nialler! -üvöltöttem fel- Szia!!

-Helló! -ugrottak képbe a banda többi tagjai

-Sziasztok srácok! -köszöntöttem őket- Teljes a létszám? -vigyorogtam

-Igen, mindenki itt van. -nézett körbe Louis

-Miért kellett elmenned Erin? -kérdezte Zayn

-Hosszú. -gondoltam vissza a tegnapi napra- De majd visszamegyek, csak kicsit elrejtőzök.

-Üldöz a rendőrség? Kiraboltál egy boltot? -nézett mélyen a kamerába Louis

-Nem. Majd egyszer elmesélem. Ha jónak látom. -Niall alig láthatóan bólintott, hogy értette, nem mondd semmit a srácoknak.

-És... most helyileg hol vagy? -kérdezte Harry

-Wolverhampton, Briminghamtől még 25-30 km.

-Tényleg? Azon belül hol? Én ott laktam. -érdeklődött Liam

-Nem tudom, egy napja vagyok itt.

-Elmennétek? -nézett kérlelően Niall a fiúkra

Ők magára hagyták a szőke fiút aki közelebb ment a kamerához, hogy ne kelljen hangosan beszélnie és a kapcsolatunkról kérdezett: mi lesz most, hogyan találkozzunk?

Próbáltam optimista lenni és ezt rá is átragasztani, valamennyire sikerült mert vidám volt és mosolygott de semmi garancia nem volt arra, hogy ez akkor is így marad miután kikapcsolom a kamerát. Megbeszéltünk egy egységes időpontot, hogy tudjunk beszélni minden nap, továbbá áldva a 21. századot a telefonon hallhattuk egymás hangját és hétvégente eltudok hozzá vonatozni.

A következő napokban míg tartott a nyári szünet megkaptam Londonból egy táskányi ruhát, aminek szinte szétfeszült a cipzárja, benne egy levéllel:

"Erin, kitöröltem mindent a telefonjából és próbálom nyugtatni anyádat de a megőrülés szélén áll. Hívd fel, vagy valahogy üzenj neki mert kezd elviselhetetlenné válni. Jill esténként sír utánad, úgy tudja, hogy kollégiumban vagy Németországban.

George H."

A kamutörténet ötletes volt, akárki találta ki. A levélen elgondolkoztam és arra jutottam, ha legközelebb Londonba leszek, vagyis maximum két hét múlva bedobok egy levelet a postaládánkba anyunak a saját kézírásommal, hely nélkül.

Az első tanítási napom hétfőre esett, évnyitóval és négy osztályfőnöki órával. Előtte lévő nap este böngésztem az iskola honlapján amiről megtudtam, hogy nem muszáj ünneplőbe jönni csak a kilencedikeseknek, de a többi évfolyam se jelenjen meg 'büntetést' méltóan. Fogalmam sem volt, hogy ez mit takarhat de másnap reggel egy farmer rövidnadrágot vettem fel, egy fehér lenge csipkés felsővel ami alá vettem ugyanilyen színű ujjatlant. A néhány centiméteres magassarkúmban és a szolid sminkemben teljesen átlagosnak éreztem magam. Vörös frufrumat összefontam majd oldalra csatoltam, egy táskámba pedig beledobáltam néhány szükséges dolgot. Miranda elvitt kocsival, először azt hittem, hogy együtt érez velem mert biztos nem könnyű egy tizenegyedikes osztályhoz csatlakozni ahol már minden baráti közösség kialakult, de tévedtem: a munkahelyére igyekezett. Késésben volt ezért ment kocsival, mint megtudtam az esetek 60%-ában mindig ez szokott lenni.

Rengeteg regényt olvastam, ahol a főszereplő rettegett belépni az ajtón, a hányinger kerülgette és félt a kicikizéstől. Nem mondom azt, hogy ez hiányzott belőlem és azt se hogy olyan magabiztos voltam mintha a suli királynője lennék de én akartam ezt, ezért nyugodtan besétáltam. Csöngetésig kint szobroztam a terem előtti folyosó ablakainál majd mikor megérkezett az osztályfőnököm lementem az osztállyal együtt az negyedórás ünnepségre. Unalmas volt és senkit sem érdekelt, mint mondd a hatvan éves bácsi arról milyen tisztelet övezi ezt a gimnáziumot. Az egész egy dallal zárult ami a felnövésről szól, hárman énekelték abból az egyik fiú akinek kissé orrhangja volt, a lányok közül az egyiknek szép hangja volt a másiknak fájdalmasan hamis.

Míg az iskola legfelső emeletére másztunk fel szinte egymás nyakába lihegve -akár a lajhárok- írtam Niallnek az eddigi benyomásról, és kérdeztem az ő napjáról. Nem kaptam választ, majd pedig a tanárom hívott magához így a telefonomat gyorsan elrejtettem a táskámba. Szokásos dolgokat mondott amit legszívesebben kihagytam volna...:

-Sziasztok, Erin Katelyn Parks vagyok. -mutatkoztam be az osztályomnak- Erinnek szoktak hívni és Londonból költöztem ide. Azért választottam ezt az osztályt, mert németet tanulok három éve. Ja, amúgy anyu részéről magyar vagyok.

Ennyit tudtam elmondani magamról ami nem gáz, vagy nem hívnám rá fel a figyelmet.

-Valakinek lenne kérdése? -nézett az osztályra a mellettem álló férfi.

Senki sem tette fel a kezét amire fellélegeztem és rájuk mosolyogtam köszönetként -habár nem hiszem hogy az arcom látványától bárkinek is felvirágzott volna a napja- a tanár felém fordult majd elkezdett magyarázni:

-Remélem jól fogod magad érezni ebben az iskolában és itt maradsz leérettségizni. Tisztában vagy a házirenddel?

-Igen uram. -válaszoltam szinte azonnal.

Bár ne tettem volna, csak akkor meg azonnal elkönyvelt volna hülyének. Inkább rászokhatnék arra szokása, hogyha belépek a suliba lenémítom azt a nyavalyás mobiltelefonomat...