71. fejezet - Az én életem, az én döntéseim

Halihó! Sajnálom a késést de márciusban sokkal több rész jön és most már tényleg mert lesznek hosszú hétvégék :)!

-Nem, dehogyis! Csak döntöttem, tudod hova akarok költözni szeptemberbe.

-Jó vagy rossz?

-Nem tudom döntsd el te, de a választásom sziklaszilárd.

-Nem hangzik valami jól.

-....

-Ugye visszajössz Londonba?

-Nem erre jutottam, Mirandához szeretnék költözni.

-Miért?

-Mert Dennis gyűlöl és Cathy sem annyira boldog amiért újra beleestem a szerelem hálójába, mármint annak örül, hogy boldog vagyok csak annak nem, hogy kivel. Legalábbis én teljesen ezt látom rajta. Haza nem akarok menni ha, felvállalnál mindenki engem bámulna. Láthatatlan akarok maradni, az megy a legjobban. Mirandát szeretem és régen láttam. De nem lakik messze Londontól.

-Mi lesz a suliddal?

-Nem tudom. -vontam meg a vállam- Váltok újra, már megszoktam ezt az egészet.

-De ígérd meg nekem, hogy egy angol srác se veszi el az agyad. Csak én leszek neked.

-Tudod, hogy az írekre bukom. -csókoltam meg a tökéletes ajkait.

Augusztus 18: Sok minden történt pár nap alatt. Dennis már másnap felhívott, délután pedig átjött ez hidegen hagyott míg a nagypapám be nem engedte a szobámba akkor se zavartattam magam, zenét kezdtem hallgatni fülhallgatón és írtam Niallnek. Aznap reggel kellett elmennie. Nehezen indult el, félt magamra hagyni a döntésemet se akarta elfogadni. De nem váltunk el haraggal egymástól csak a távolságot utáltuk. Ezen a napon hívott anyu megint, szinte csak pörögtek az események a szemem előtt.

-Hol voltál? -kérdezte anyu dühösen

-Niallel elugrottunk egy-két helyre mert hiányoztam neki. -vontam vállat lazán

-Várj! Együtt vagytok most?

-Nem, vagyis igen. De mégse. Nem tudom ez bonyolult, úgy hivatalosan még nem.

-Szóval akkor csak mint barátok de közbe hemperegtek. Jól van a tizenhat éves lányom kezd úgy öt évvel idősödni. -közölte magával, teljesen értelmetlenül- Ha hazajössz leülünk beszélgetni, erről a helyzetről kislányom. Apropó mikorra rendeljem a jegyedet? A könyveket az évnyitón kapod meg ami szeptember elsején lesz.

Hogy elment a nyár! El sem hiszem most jöttem még ide de mindjárt el is megyek...

-Öhm anyu..Nekem lennének elveim.

-És? Nem értelek. Állom a jegyedet.

-Mirandával elkezdtem beszélni és eléggé aranyos.

-Ha nem kell sokat tanulnod lemehetsz hozzá őszi szünetben.

Jellemző, egyszerűen végig se hallgat csak belevág a mondanivalóm közepébe, félbeszakítva engem.

-Londonba ugye megy az X faktor és ha összejövünk Niallel teljesen eláraszt a média semmi magánéletünk nem lesz. Téged is folyton keresni fognak meg fotózni, Jilly is kicsi még ehhez, Geogre meg a falra mászna a sok villanó szerkezettől, tudod mint a majmok amikor...na mindegy. Szóóóval...

-Szóval? Bökd már ki az ég áldjon meg ne idegesíts!

-Mirandához akarok költözni! -futott ki a számon.

-Hol lakik?

-Broadstairs.

-Merre van és milyen messze Londontól?

-Keleten van, Londontól 100-120 km attól függ melyik úton jössz. Van tengerpartja és Mirandának pedig biztos állása és nincs szükségre pénzre. Ezt üzente.

-Még átgondolom.

Azzal lecsapta, és már tudtam a következő hívásunk lényegét:

Nem mehetsz!

De anyu...

Nem! Még kicsi vagy ehhez.

Tizenhét éves vagyok, könyörgöm!

Ha nagykorú leszel odamész ahova akarsz.

Megbeszéltük. Már csak 365 nap.

Délután Cathyvel és papával együtt sütögettünk, főleg szalonnát. Este elkéredzkedtünk a városba, az augusztus 20-át talán már nem úgy tölthetem ahogy szeretném ezért a város egyik szórakozóhelyére beültünk.

Csak egyszerű lazulást terveztünk ezért egy rövid, szakadt szegecses farmernadrágot vettem fel egy bő szürke felsővel. Hajgumit tettem a kezemre egy bizsu órával együtt.

Fél kilenckor rendeltünk két energiaitalt. Amitől úgy bepörgött Cat, hogy a táncparketten kellett vele ugrálnom. Nem mondom, hogy rossz volt mert sokat nevettünk egy óra múlva már sokkal vidámmal lettem. A fő hatása a vörösboros kóla volt, igen ez a kedvencem.

-Még két pohár a két szingli lánynak. -kacsintott a csapos, csak pár évvel lehetett idősebb nálunk- A közelben laktok?

-Londonban lakok, szóval inkább fűzögesd őt.

-Mit ittál? Na jó mindegy. Szia, mi a neved?

-Cathy. -vigyorgott a barátnőm, egy székkel arrébb ültem és figyeltem ahogy egymással flörtölnek, eléggé kínos volt de vicces is.

Közben pedig Niall is felhívott. Az utcán beszéltem vele, a hangja a szívemet teljesen életre keltette, nem mutattam de nagyon hiányzott még a lábaim is úgy beleremegtek akcentusos hangjába, hogy le kellett ülnöm a langyos betonra.

-Hiányzol, nagyon.

Közöltem vele csak spontán, a fejemet elöntötte a forróság a szesztől. Figyelnem kellett mit mondok de képtelen voltam ennyire koncentrálni, a felét meg sem értettem abból amit mondott.

-Hol vagy? -ezt is sokadjára értettem csak meg.

-Itt az épület tövében. Cathyvel eljöttünk szórakozni. Épp a csapos próbálja felszedni.

-Nem zavarlak titeket, bulizzatok egyet mi is megyünk mindjárt a fiúkkal. Izé szia.

-Niall... -kezdtem kín szenvedve

-Igen?

-Szeretlek. De nem a részeg énem mondja hanem a szenvedő akit itt hagytál.

-Én is szeretlek. Írj ha Angliába vagy, ha leszáll a repülőd vagy valami, elsőnek megyek eléd. Figyelj... pár napig légy a barátaiddal. Ne gondolj rám, ne szomorkodj. Aztán újra látjuk egymást.

Letettem a telefont. A fejemet a falba vertem a tehetetlenségtől, ezt nem tanítják az iskolákban, mit tegyél szenvedés ellen.
Ez a fejben dől el de képes az egész testedet terrorizálni. Ilyeneket kéne tanítani, mit tegyél ha szerelmi bánatod van? Nem olyat mint a Newton törvény vagy az állatok besorolása a rendszertani kategóriákba. Az mégis kit érdekel, de őszintén?!

Visszamentem az épületbe ahol a barátnőm már belemerült a szívélyes csevegésbe, nem volt csúnya a srác sőt illettek egymáshoz. Odamentem a másik pultoshoz.

-Valamilyen édes koktélt légy szíves. Pina-Colada van?

-Igen mindjárt hozom. Szerelmi bánat?

-Az. -húztam el a számat- Túl messze van tőlem. Honnan tudtad?

-Látszik rajtad. Odaadta az italt amit meg is ittam miközben ismerkedtünk.

-A csávód tényleg énekes az X faktorban? Ne már nekem meg az ex pasim egy vesztes aki folyton visszakönyörögné magát mert másoknál nincs esélye. Megkóstolod a speciális koktélunkat, a méreg nyilát? Édes de van valami különleges utóíze amitől mint a méreg. Amúgy finom, de tényleg! Meghívlak.

-Oké, ha ragaszkodsz hozzá. -nevettem, míg gyorsan összecsapta lesve jobbra pillantottam ahol nem volt senki sem- Elveszítettem a legjobb barátnőm, az előbb még itt volt. Most meg eltűnt a társaddal.

-Nem, ott vannak nézd! -mutatott a tömeg felé és észrevettem.

Láthatóan nagyon jól szórakoztak, és Niallt sem akartam zaklatni mikor ő is bulizik így megismerkedtem végül a kedves ismeretlen lánnyal. Jól telt az éjjel, az összes pénzemet elittam mindenféle finom koktélokra, igazából nem volt nálam sok de a felére újdonsült ismerősöm hívott meg. Közbe ettünk is sós rágcsálnivalókat is.

Hajnali háromkor összeszedtem a barátnőm, és fél négyre hazaértünk. Reggel még mélyen aludt mikor a nagyapám bejött a szobánkba.
-Aki éjjel legény nappal is legyen az! Ki az ágyból Erin! Édesanyád hív vedd fel.
Kiballagtam a fejemben hatalmas ürességgel és beszéltem anyuval. Úgy döntött átköltözhetek Mirandához, de csak míg jók a jegyeim. Holnap pedig haza kell mennem az iskolaváltás miatt.
Tehát az idő tényleg nagyon hamar eltelt, egyszerre voltam vidám de mégis szomorú.A szerelem pedig újra a küszöbön kopogtatott. Már csak a repülőút volt az ajtó amit ki kellett rántanom.
Mikor elindultam valóságos kánikula volt, már reggel a kis sortban és egy ujjatlanba melegem volt.

 

Elköszöntem nagypapitól, aki kérte látogassam még meg nem akar most utoljára látni. Elsírtam magam mikor hallottam ezt tőle, nem készültem fel arra, hogy elveszítsem, nem bírnám ki ha ő is elhagyna. Cathyvel is sírtunk egymás vállán. De így találtam a legjobbnak, még nem tudom milyen hajón és úton evezek de érzem, hogy jó helyen járok.