2. fejezet - A legjobb barátnőm, Cathy

Már három órája utaztunk, őszintén nagyon unatkoztam. Nem bírtam a kocsi motor hangját se. A percek is háromszor lassabban teltek mint általánosságban.
-Londonba megyünk kocsival? Mert akkor jövő karácsonyig se érünk oda...-szólaltam meg.
-Nem, haza megyünk. Repülővel megyünk, és ruhákat is hozunk még.-válaszolt anyu
Még 2 óra eltelt, már az idegroham kergetett de már ismerős volt a táj. Hamarosan oda fogunk érni, végre! A zenelejátszóm eljutott az 50.dalhoz, ami egy kívánságról szólt. Most nekem is jó néhány kívánságom lenne... Az egyik az volt hogy tudjak beszélni a legjobb barátnőmmel telefonon de túlzások nélkül mondhatom hogy 30 ft volt a kártyámon, még az sms is 40..  Ilyen az én szerencsém, ezen elfintorogtam magam. Engem mindig rosszkor talál meg a szerencse és rossz helyzetbe. Igenis nagyon tetszett London! Gyönyörű város és mindig is kiakartam jutni, és ha az ország ahol élek nem a legjobb mert egyátalán nem az, nekem még is itt van az életem. A fogam is elkezdett fájni, pedig nem is kell fogszabályzásra mennem, nyaralás előtt jöttem, de hogy azzal is mi lesz? De a zene elvette a hangulatomnak ezt a fajta aggodalmát, és betöltötte azzal,hogy a számnak amit hallgattam eszméletlen jó csávó az énekese, de valószínűleg még nevemről se hallott. Erin. Nem ismerek mást, akit így hívnának. Megérkeztünk, a házunk a város szélén volt a hegyen, egy kétemeletes világossárga ház, fekete kerítéssel. Miután anyu összejött a 'szerzeményével' ide költözünk, tényleg jobb mint a városi szmogos levegőbe egy apró albérlet. Mire megszoktam ezt a fajta gazdag életet, megint indulunk, új élet, új közösség, szörnyű!! Szeretnék valamennyire új ember lenni, sose lennék a társaság központja magam is tudom, de valamennyivel hangosabb, ne ilyen átkozottul zárkózott-gondoltam magamba, miközben a sötétkék utazótáskámba belepakoltam a könyveim, naplóim, és a többi fontos dolgot ami nélkül az életem nem lenne, ilyen a telefon töltő is. A laptopot bekapcsoltam és videochaten hívtam Cathy-t, a legjobb barátnőmet.  Fehér ujjatlan volt rajta az I <3 boys felirattal, mogyoróbarna haja össze volt fogva. Mosolyogva integetett. Az én arcom arra hasonlított, mint amikor citromba harap valaki és az íz nem akarna távozni a szájából, az erőltetett mosoly se ment. Azonnal meg is jegyezte:
-Mi ez a nyomorult fejed? Csak nem fiú van az ügyben..?
-Aaa az én fejembe minden van, a húgom elkényeztetettsége, az a "jó" nevelőapám hülye okoskodása, anyám új londoni munkahelye és az, hogy hogyan mondjam el hogy Londonba költözünk.
- MI VAN??? Ne hogy már! Mikor mentek?
-Most pakolunk. Mármint a boldog népség. Én megálltam a könyveknél. Beszélni akartam veled. Egy színjáték halál megoldaná ezt?
-Nem hiszem mert anyud orvos-ezzel egy titkárnős fejet vágott-erről  a részről nehéz az eseted de én mint a színészkedés vicces alakja azt tanácsolom dugd el a személyid, amúgy is mindig azzal panaszkodsz hogy olyan fejed van, mint aki mindjárt hátraesik álmába. Vagy tépd szét. Repülőre mindenféleképpen kell...
-ZSENI! Hogy jössz rá ezekre? Jobbat még az angol királynő se tudott volna mondani! -ezzel könnyek szöktek a szemembe- annyira fogsz hiányozni, te vagy már 6 éve a legjobb barátnőm és nagyon szeretlek.
-Hidd el te is nekem... De figyelj nézd a jó oldalát vagy legyél optimista-ezzel az égnek emeltem a szemem- legalább próbáld meg!! Pesszimista élet magányos halálhoz vezet...
-Na te aztán tudod... akinek idáig egy barátja volt az is egy hónapig és még anno 8. elején, az örök szingli optimista...
-Az most nem számít, de most anyu hív hogy mosogassak el. Szerintem valami cselédnek gondol, tegnap a tesóm szobájának voltam a takarítója, azóta azon gondolkozok mi lehet az a szag ami kiáradt a tankönyvei közül, meg ami megharapta a lábam, nem hazudok, ott valami él!
- Oooh szegény lány... de még élsz,akkor nem végezhetett jó munkát a házi kedvence.... mit tarthat anakondát vagy büdös borzot?-ezzel majd kipukkadtunk a nevetéstől,már a nevetéstől sírtam. Ami sokkal jobb érzés volt mint a sírás. Elköszönt tőlem Cathy, a laptopot eltettem és a plüssöket valamint a rajzos mappáimat is beletettem. Ezzel megtelt, és a sulitáskába tettem bele az idei könyveim, a másikba a tavalyit, biztos lesz rájuk szükségem. Szólt a csengő. Kinéztem a tetőablakomon. Csukja volt rajta így nem tudtam azonosítani. Lementem és beengedtem, anyuék épp a fürdő szobát pakolták ki. Tangapapucs, térdig érő cicanaci, kék pulcsi és napszemüveg. Nem bízta a véletlenre az illető. De levette és álcát és megláttam majd elüvöltettem magam: Cat!
-Aha! Jöttem segíteni,megijedtem az anakondától- nevettünk és elindultunk a szobámba. -Húúú de jól haladsz! Két polc már üres, a legjobbra jöttem ide, parfümök, bizsuk, rágók, sminkek a kedvenceim! Ezeket mibe pakoljuk?
-Ebbe.- behoztam azt a táskát amibe régen tette anyu a cuccát ha ment aerobic-ra, belefért minden. Sőt még a másik táskából a kedvenc plüsseimet beletettük valamint a két naplóm. A másik táskába amibe csak a könyvek maradtak mentek a nadrágjaim meg néhány pulcsi amit szeretek. Így sokkal könnyebben ment a pakolás.Nem sokkal később végeztünk is.