71. fejezet - Az én életem, az én döntéseim

Halihó! Sajnálom a késést de márciusban sokkal több rész jön és most már tényleg mert lesznek hosszú hétvégék :)!

-Nem, dehogyis! Csak döntöttem, tudod hova akarok költözni szeptemberbe.

-Jó vagy rossz?

-Nem tudom döntsd el te, de a választásom sziklaszilárd.

-Nem hangzik valami jól.

-....

-Ugye visszajössz Londonba?

-Nem erre jutottam, Mirandához szeretnék költözni.

-Miért?

-Mert Dennis gyűlöl és Cathy sem annyira boldog amiért újra beleestem a szerelem hálójába, mármint annak örül, hogy boldog vagyok csak annak nem, hogy kivel. Legalábbis én teljesen ezt látom rajta. Haza nem akarok menni ha, felvállalnál mindenki engem bámulna. Láthatatlan akarok maradni, az megy a legjobban. Mirandát szeretem és régen láttam. De nem lakik messze Londontól.

-Mi lesz a suliddal?

-Nem tudom. -vontam meg a vállam- Váltok újra, már megszoktam ezt az egészet.

-De ígérd meg nekem, hogy egy angol srác se veszi el az agyad. Csak én leszek neked.

-Tudod, hogy az írekre bukom. -csókoltam meg a tökéletes ajkait.

Augusztus 18: Sok minden történt pár nap alatt. Dennis már másnap felhívott, délután pedig átjött ez hidegen hagyott míg a nagypapám be nem engedte a szobámba akkor se zavartattam magam, zenét kezdtem hallgatni fülhallgatón és írtam Niallnek. Aznap reggel kellett elmennie. Nehezen indult el, félt magamra hagyni a döntésemet se akarta elfogadni. De nem váltunk el haraggal egymástól csak a távolságot utáltuk. Ezen a napon hívott anyu megint, szinte csak pörögtek az események a szemem előtt.

-Hol voltál? -kérdezte anyu dühösen

-Niallel elugrottunk egy-két helyre mert hiányoztam neki. -vontam vállat lazán

-Várj! Együtt vagytok most?

-Nem, vagyis igen. De mégse. Nem tudom ez bonyolult, úgy hivatalosan még nem.

-Szóval akkor csak mint barátok de közbe hemperegtek. Jól van a tizenhat éves lányom kezd úgy öt évvel idősödni. -közölte magával, teljesen értelmetlenül- Ha hazajössz leülünk beszélgetni, erről a helyzetről kislányom. Apropó mikorra rendeljem a jegyedet? A könyveket az évnyitón kapod meg ami szeptember elsején lesz.

Hogy elment a nyár! El sem hiszem most jöttem még ide de mindjárt el is megyek...

-Öhm anyu..Nekem lennének elveim.

-És? Nem értelek. Állom a jegyedet.

-Mirandával elkezdtem beszélni és eléggé aranyos.

-Ha nem kell sokat tanulnod lemehetsz hozzá őszi szünetben.

Jellemző, egyszerűen végig se hallgat csak belevág a mondanivalóm közepébe, félbeszakítva engem.

-Londonba ugye megy az X faktor és ha összejövünk Niallel teljesen eláraszt a média semmi magánéletünk nem lesz. Téged is folyton keresni fognak meg fotózni, Jilly is kicsi még ehhez, Geogre meg a falra mászna a sok villanó szerkezettől, tudod mint a majmok amikor...na mindegy. Szóóóval...

-Szóval? Bökd már ki az ég áldjon meg ne idegesíts!

-Mirandához akarok költözni! -futott ki a számon.

-Hol lakik?

-Broadstairs.

-Merre van és milyen messze Londontól?

-Keleten van, Londontól 100-120 km attól függ melyik úton jössz. Van tengerpartja és Mirandának pedig biztos állása és nincs szükségre pénzre. Ezt üzente.

-Még átgondolom.

Azzal lecsapta, és már tudtam a következő hívásunk lényegét:

Nem mehetsz!

De anyu...

Nem! Még kicsi vagy ehhez.

Tizenhét éves vagyok, könyörgöm!

Ha nagykorú leszel odamész ahova akarsz.

Megbeszéltük. Már csak 365 nap.

Délután Cathyvel és papával együtt sütögettünk, főleg szalonnát. Este elkéredzkedtünk a városba, az augusztus 20-át talán már nem úgy tölthetem ahogy szeretném ezért a város egyik szórakozóhelyére beültünk.

Csak egyszerű lazulást terveztünk ezért egy rövid, szakadt szegecses farmernadrágot vettem fel egy bő szürke felsővel. Hajgumit tettem a kezemre egy bizsu órával együtt.

Fél kilenckor rendeltünk két energiaitalt. Amitől úgy bepörgött Cat, hogy a táncparketten kellett vele ugrálnom. Nem mondom, hogy rossz volt mert sokat nevettünk egy óra múlva már sokkal vidámmal lettem. A fő hatása a vörösboros kóla volt, igen ez a kedvencem.

-Még két pohár a két szingli lánynak. -kacsintott a csapos, csak pár évvel lehetett idősebb nálunk- A közelben laktok?

-Londonban lakok, szóval inkább fűzögesd őt.

-Mit ittál? Na jó mindegy. Szia, mi a neved?

-Cathy. -vigyorgott a barátnőm, egy székkel arrébb ültem és figyeltem ahogy egymással flörtölnek, eléggé kínos volt de vicces is.

Közben pedig Niall is felhívott. Az utcán beszéltem vele, a hangja a szívemet teljesen életre keltette, nem mutattam de nagyon hiányzott még a lábaim is úgy beleremegtek akcentusos hangjába, hogy le kellett ülnöm a langyos betonra.

-Hiányzol, nagyon.

Közöltem vele csak spontán, a fejemet elöntötte a forróság a szesztől. Figyelnem kellett mit mondok de képtelen voltam ennyire koncentrálni, a felét meg sem értettem abból amit mondott.

-Hol vagy? -ezt is sokadjára értettem csak meg.

-Itt az épület tövében. Cathyvel eljöttünk szórakozni. Épp a csapos próbálja felszedni.

-Nem zavarlak titeket, bulizzatok egyet mi is megyünk mindjárt a fiúkkal. Izé szia.

-Niall... -kezdtem kín szenvedve

-Igen?

-Szeretlek. De nem a részeg énem mondja hanem a szenvedő akit itt hagytál.

-Én is szeretlek. Írj ha Angliába vagy, ha leszáll a repülőd vagy valami, elsőnek megyek eléd. Figyelj... pár napig légy a barátaiddal. Ne gondolj rám, ne szomorkodj. Aztán újra látjuk egymást.

Letettem a telefont. A fejemet a falba vertem a tehetetlenségtől, ezt nem tanítják az iskolákban, mit tegyél szenvedés ellen.
Ez a fejben dől el de képes az egész testedet terrorizálni. Ilyeneket kéne tanítani, mit tegyél ha szerelmi bánatod van? Nem olyat mint a Newton törvény vagy az állatok besorolása a rendszertani kategóriákba. Az mégis kit érdekel, de őszintén?!

Visszamentem az épületbe ahol a barátnőm már belemerült a szívélyes csevegésbe, nem volt csúnya a srác sőt illettek egymáshoz. Odamentem a másik pultoshoz.

-Valamilyen édes koktélt légy szíves. Pina-Colada van?

-Igen mindjárt hozom. Szerelmi bánat?

-Az. -húztam el a számat- Túl messze van tőlem. Honnan tudtad?

-Látszik rajtad. Odaadta az italt amit meg is ittam miközben ismerkedtünk.

-A csávód tényleg énekes az X faktorban? Ne már nekem meg az ex pasim egy vesztes aki folyton visszakönyörögné magát mert másoknál nincs esélye. Megkóstolod a speciális koktélunkat, a méreg nyilát? Édes de van valami különleges utóíze amitől mint a méreg. Amúgy finom, de tényleg! Meghívlak.

-Oké, ha ragaszkodsz hozzá. -nevettem, míg gyorsan összecsapta lesve jobbra pillantottam ahol nem volt senki sem- Elveszítettem a legjobb barátnőm, az előbb még itt volt. Most meg eltűnt a társaddal.

-Nem, ott vannak nézd! -mutatott a tömeg felé és észrevettem.

Láthatóan nagyon jól szórakoztak, és Niallt sem akartam zaklatni mikor ő is bulizik így megismerkedtem végül a kedves ismeretlen lánnyal. Jól telt az éjjel, az összes pénzemet elittam mindenféle finom koktélokra, igazából nem volt nálam sok de a felére újdonsült ismerősöm hívott meg. Közbe ettünk is sós rágcsálnivalókat is.

Hajnali háromkor összeszedtem a barátnőm, és fél négyre hazaértünk. Reggel még mélyen aludt mikor a nagyapám bejött a szobánkba.
-Aki éjjel legény nappal is legyen az! Ki az ágyból Erin! Édesanyád hív vedd fel.
Kiballagtam a fejemben hatalmas ürességgel és beszéltem anyuval. Úgy döntött átköltözhetek Mirandához, de csak míg jók a jegyeim. Holnap pedig haza kell mennem az iskolaváltás miatt.
Tehát az idő tényleg nagyon hamar eltelt, egyszerre voltam vidám de mégis szomorú.A szerelem pedig újra a küszöbön kopogtatott. Már csak a repülőút volt az ajtó amit ki kellett rántanom.
Mikor elindultam valóságos kánikula volt, már reggel a kis sortban és egy ujjatlanba melegem volt.

 

Elköszöntem nagypapitól, aki kérte látogassam még meg nem akar most utoljára látni. Elsírtam magam mikor hallottam ezt tőle, nem készültem fel arra, hogy elveszítsem, nem bírnám ki ha ő is elhagyna. Cathyvel is sírtunk egymás vállán. De így találtam a legjobbnak, még nem tudom milyen hajón és úton evezek de érzem, hogy jó helyen járok.

70. fejezet - A csatám

Sziasztok! A Valentin napot szerény kis szobámban töltöm ezért gondoltam hozom az új részt. Az előzőhöz nem nagyon írtatok, és nem akarok abba hagyni a blogot mert igazából ezt hobbiból írom csak közzéteszem a neten. Nagyon örülnék ha miután elolvastátok egy szavazatot ha klikkelnétek, köszi :)

Egyre nyilvánvalóbbnak tűnt mit akarok kezdeni a jövőmmel. De vajon anyu mit szól hozzá? A következő csatám bevallani mindenkinek mit akarok, és talán csak egyetlen ember örülne ha megtudná a gondolataim. De talán még az se biztos.

Amikor újra a falu határain voltunk a nap már gyengén sütötte fehér bőrömet, mikor beléptünk az ajtón megcsapott a hideg és három méregető tekintettel találtuk szembe magunkat.

Volt köztük egy ráncos aki aggodalmas képet vágott és szigorú akart lenni -nagypapa-, egy félig huncut mosolyú de a másik fele mérgességből állt -Cathy- és egy megdöbbent talán meg is alázott arc, Dennis...

-Sziasztok. -köszöntem nekik és lehajtottam a fejem Niall kezét fogtam és eszem ágában sem volt elengedni csak mert Dennis legszívesebben felégette volna tekintetével a mellettem álló fiút- Mit csináltok?

-Itt lakok. -felelte a nagypapám- Anyád hívott és nem tudtam mit mondani csak hogy hívjon holnap vagyis ma, ma se tudtam ezért elmondtam neki, hogy elmentél a szőkeséggel valahova.

Azzal kiment és magunkra maradtunk. Cathy kezdte:

-Vártalak és volt némi kínos társaságom. -suttogta Denre mutatva, bement a szobánkba és az ablaküvegén keresztül végig kukkolta mi jön ezután.

-Azért szólhattál volna. -mondta Den, ridegen és távolságtartóan.

-Miről? -kérdeztem ártatlanul, hiszen nem tudhattam mire céloz

-Hogy időközben már régóta együtt vagytok, rajtam meg röhögsz a markodba. "Haha ez a Den mekkora egy lúzer. Szerelmet vallott nekem én meg közben az exemmel vagyok" -próbálta utánozni a lányos hangom amire bedühödtem.

-Ez nem igaz! -üvöltöttem rá- Egy napja vagyunk újra együtt.

-Aztán minek? Úgyis szakítani fogtok. Ha egyszer megtette mi hátráltatja meg attól, hogy újra ki nem hajítana, nézz már rá! Egy nyálas pop énekes aki azt se tudja mi az a szerelem. Csak kellék vagy neki fogd már fel!

Legördült egy könnycsepp a szememből. A tökéletes napom gondolata pedig azzal a mozdulattal eltűnt.

-Dennis... -nyögtem ki könnyes szemekkel.

-De így lesz! -kiáltott rám- Nem érsz neki semmit, érted SEMMIT!

A barátságunk hálóját most vágta ketté, Niall megakart indulni a hang hallatára de leállítottam maradt sziklaszilárdan a tükör mellett, bennem pedig felforrtak az indulatok. Nem akartam gyenge lenni, kimutatkozott az évek alatt megerősödött énem:

-Nem tudsz te semmit a szerelemről. Őt okolod mert te szerencsétlen vagy, és nem tudsz találni magadnak valakit, volt esélyed de te annyira büszke vagy hogy..... 

-Mert téged szerettelek. -szakított félbe- De sose vetted észre mennyire jobb voltam nála. 

-Ne szakíts félbe nem fejeztem be amit mondtam.

-Nem érdekel. -sétált kifelé én azonban nem hagytam annyiban

Utána futottam és ráüvöltöttem pedig már nem bírták jól a hangszálaim. De mire elkezdtem volna szembe fordult velem és csak pár centire voltunk egymástól.

-Nem érdekel mit akarsz hazudni, mert csak azt teszed, hazudsz mindenkinek és magadnak. Nem tudom, hogyan lehettünk barátok, annyira mocskos és szánalmas vagy. Tudod mit? Dögölj meg a pasiddal együtt, de hozzám többé ne szólj, ne keress.

Ez fájt. De letagadtam. 

-Fulladj meg a magányba!! -visítottam könnyel teli szemmel, teljesen berekedtem és nem volt szó ami a gyűlöletemet kifejezte volta, ezért a lehető legegyszerűbb módon fejeztem ki: levágtam neki egy pofont- Megérdemled te szemét!

Kellett neki egy kis idő míg felfogta.

-Elvette a szerelem az eszed. -jött kiegyenesedve felém és most nem önmaga ura volt az ökle már emelkedett de nem féltem, nem bánthat.

Biztos voltam benne ezért még jobban fokoztam, olajat öntöttem a tűzre:

-Magányosan fogsz meghalni, a tested ott fog rothadni egy ágyon. De senkit sem fog érdekelni, míg én boldog leszek azzal aki szeret engem.

Nem kellett több már jött is az ökle de elugrottam, azonban nem néztem hátra és szőnyegben elbotlottam, a fejemet és a hátamat pedig bevertem a dohányzóasztal sarkába. Egy pillanatra kiesett minden, a következő Dennis felüvöltése.

Kinyitottam a szemem és Dennis összeroskadva állt a hasát fogva,de gyorsan felpattant és Niall felé sietett. Valamit mondott angolul és Den csak ennyit válaszolt 

-Na gyere angol szívtipró. -röhögött és míg jól szórakozott magán az ajkaira is rákerült Niall ujjlenyomata. Míg a volt legjobb fiúbarátom a tükörbe nézte a sérüléseit Niall leguggolt hozzám és szólt Cathynek.

-Sajnálom. -mondta.

-Vigyázz! -mutattam Den felé de az már elkapta, gyorsan felálltam -már amennyire gyorsan tudtam a sebeim miatt- Cathy is végre kijött, eltűnt a fürdőbe és mire a két fiú közé kerültem eltalálta egy ököl a bordáim de közéjük törtem.

-ÁLLJ! -szóltam közbe amire felfigyeltek- Ne egymást püföljétek. Kérlek, Dennis menj innét. Ma már megcsináltad a fesztivált.

El is ment mi pedig ketten maradtunk. Cathy hozott nedves törülközőt amit a hátamra akart teríteni. Elvettem onnét mert csak még rosszabbnak éreztem.

-Mi történt a szemeddel? -kérdeztem a helyét megtapintva, azonnal ráhelyeztem a hideg anyagot felszisszent de aztán megszokta.

-Miután hátraestél, kijöttem Cathytől mert mondta, hogy ne avatkozzak be de aztán miután elestél nem tudott feltartani. Dennis eltalálta a szemem én meg a hasát és a száját.

Hozzábújtam ő pedig a hátam ölelte, feljajdultam hiszen nagyon fájt már az egész gerincem és a bordáim is. 
-Nagyon fáj a hátad? -kérdezte aggodalmasan

-Csak kicsit. -lágyan a gerincemre helyezte tenyerét de azonnal felszisszentem. Elhúzott a faltól és felhúzta a felsőm. 

-Egy asztal képes ilyenre? Az egész bőröd már lila és néhol véres. Azt hiszem rosszul leszek. 

-Valahogy éreztem... Visszamászott elém és a homlokomat sajátjához tapasztotta. Imádtam ezt, arcát cirógattam mindent eltudtam felejteni ha a szemébe néztem. 

-Szemeddel mi a helyzet? Sajnálom az egészet. 

-Mégis mit? Nem a te hibád. Begyógyul ha kapok rá gyógypuszit. 

Vigyorgott a kis pimasz feje ezért kiegyenesítettem a hátam és megpusziltam a sebét. 

-Most már jobb?

-Tökéletes. Hallod én ezt a Dennis gyereket most úgy megverném. Mit képzel ez magáról, kinek hiszi magát? A szemben lévő házban lakik? Szerzek neki egy kis örömöt.

Azzal elindult én pedig Cathyt kértem, hogy siessen utána.

-Ne menj már el! Magadnak csinálod a balhét!... -hallottam a barátnőm hangját.

Nagy nehezen és szó szerint visszaráncigálta. Leült mellém és hárman leültünk beszélni mi lehetett ez, mi történt míg távol voltunk.
-Den átjött délután, hogy nem megyünk-e át grillezni. Letöltött egy szerelmes filmet, hogy megnézzétek és belé habarodj de mikor közöltem vele mindent az udvaron belerúgott a rózsabokorba és azt mondta, hogy ez Niall hibája minden az övé és holnap mikor felkel átjön és addig a nappaliban fog ülni míg haza nem jössz.
-Megtette.
-Meg. Már ott kukkolt mikor jössz meg ilyenek. Mikor kimentem vécére a cuccaidba is kutakodott.
-De hülye.
-Vagy csak szerelmes.
Nem éreztem jól magam, a sebeim már csak hab volt a tortára. A képzeletbeli tűk az összes belső szervemet szurkálták. A nagypapámat is bekellet avatni, a többiek elpusztítottak a vacsorát én pedig csak összekutyultam.

Este kimentünk a tóhoz sétálni, Niall felvett egy napszemüveget a szeme miatt én pedig egy jóval kényelmesebb felsőt. Mellébújtam és mosolyogtam hiszen boldog voltam, de belül....valami nagyon szúrt. Az igazság, vagy a titok amit már sikeresen eldöntöttem. Vagy sikertelenül.

-Mondanom kell valamit. -kezdtem neki

-Bántott az a mocsok?

-Nem, dehogyis! Csak döntöttem, tudod hova akarok költözni szeptemberbe.

-Jó vagy rossz?

-Nem tudom döntsd el te, de a választásom sziklaszilárd.

-Nem hangzik valami jól.

-....

69. fejezet - Mint a mesékben...?

Sziasztok :)! Eléggé sok ideig húztam mert újra van töri és német tanárom így egyszerre volt mindenből dolgozat...stb:/ Nem akarlak ezzel traktálni titeket lényeg, hogy végre kész van és légy szíves szavazzatok, írjatok, akár hosszan is kifejthetik a véleményeteket,hogy ti hogyan folytatnátok :))! Köszönöm a 8700 látogatót :D!
Új rész a másik blogomban. Oda is nyugodtan írjatok vagy iratkozzatok fel olvasónak ha érdekel, hosszú távra tervezem azt a blogot is :D

Néha elsuhantak mellettem árnyak, végül pedig egy letelepedett mellém és átkarolt. Niall volt az, közelebb húzódott hozzám és ajkaimat bámulta de én hátrálni kezdtem...

Azonnal észrevettem zavartságom és megkérdezte:

-Valami baj van?

-Nincsen. -hazudtam.

Felhúztam a térdeimet keresztben, hiszen már éjfél felé járhatott az idő és a víz mellett a levegő igencsak lehűlt. Nem hagyta annyiban, átkarolt karjaival és be kell vallanom sokkal jobb volt. Fejemet a vállára csúsztattam és a tehetetlenség kínzott. Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy mennyire szeretem, de nem tehetem mert el fog menni, és az érzéseim is kétségesek. Nem biztos ez... Valami hiányzik ami régen meg volt most viszont már csak a tudata van bennem.

-Nem bízol bennem?

Lehunytam a szemeim és rájöttem mit akartam, a válaszom pedig erre a kérdésre akármilyen keménynek is bizonyult: nem. Még nem, nem vagyok könnyűvérű és a bizalom hiányzott végig.

-Szóval nem. -sóhajtott egy hatalmasat, éreztem amint hatalmasat csalódik és a szívem egy része fájót dobbant.

-Nem mondtam ilyet. Niall én szeretlek...

-Akkor mi a probléma? -szakított azonnal félbe és mire folytathattam volna ajkai már az enyémet csitították el.

Keze a derekamat simította, én pedig a homokot szorítottam kezeimmel. Egy pillanatra elfelejtettem mindent aztán megcsapta a hideg szél az arcomat. Enyhén elhúzódtam tőle és csak a fekete színű víz mozgását figyeltem.
-Mondd ki mire gondolsz, kérlek.
-Én csak egy második dolog vagyok az életedben, vagy sokadik. Mindig lesz valami fontosabb az életben mint én. 
-Nem! -kezdett heves tiltakozásban- Ezt meg honnan... a telefon?
-Igen, hallottam. -válaszoltam nyugodtan pedig a sírás fojtogatott.
-Most nem mennék vissza ha kellene se. Majd kell de még maradok, mert fontos vagy nekem.
Azt hittem rosszul hallok. Engem választana, miért? Hozzábújtam és kezét átkaroltam. Ő is engem így és rengeteg ideig csak ott ültünk hallgatva a zenét és nézve a tájat, mégis jó volt, felmelegítettek az érzelmeim és a gondolataim.
-Gyere. -mosolygott rám és segített felállni, bementünk az emberek közé és a DJ pulthoz sétált pár pillanatra ott hagyva engem. Valaki megkocogtatta a vállam. Mondott valamit de egy szót se értettem.
-Tessék? -kérdeztem angolul, azzal jobban járok mint az anyanyelvemmel.
-Szia, szépség. Jössz táncolni? -kérdezte az a srác akire rátapostam pár órája.
-Van barátom. -hazudtam és arrébb álltam. Habár ez nem teljesen volt igaz de a srácból dőlt a piaszag.
-Felkérhetem egy táncra? -nyújtotta Niall a kezét én pedig bólintottam- Remélem tetszik ez a szám. Miért mondtad a srácnak, hogy van barátod?
-Igen, szeretem. Mert a józan állapotot valószínűleg már órákkal ezelőtt elhagyta és mert nem szeretem ha részegen szednek fel és bunkón.
Átölelte a derekam és magához húzott, én is gyengéden szorítottam magamhoz. Fejem a vállán volt, ő pedig nekem támasztotta sajátját. Lassúztunk kiszorítva a külvilágot és egyszer meg is forgatott, mikor visszatértem a kezem a mellkasán landolt az ujjaim a nyakán, fejem pedig alig pár centire az orrától. Felnéztem szemeibe, és ekkor már a hajamat simította, akkor pedig megtörtént a legnagyobb törés, a dolog ami mindent megváltoztatott. Talán örökre.
Hosszú, romantikus csókunk volt, a könyvekben leírtak kutyafüle volt a miénkhez képest. Leírhatatlan, annyira szenvedélyes és mesébe illő... Rájöttem egy nagyon fontos dologra: hogy mértéktelenül beleszerettem.
A szerelem más minden alkalommal, mindegy hányszor leszel szerelmes, és talán az is kibe. Ha már megjártam a poklot, most a mennyországban akarom érezni magam, és ott is vagyok. Most biztosan. Próbáltam ellenállni de nem tudtam, mert ez a létem alapja, mint az evés vagy az alvás, ideig bírom nélküle de aztán mégis megteszem. 
Elsétáltunk kézen fogva az apartmanba ahol gyorsan lezuhanyoztam, majd ő is, és az ágyba bújtam az időközben megszáradt ujjatlanommal és az alsóneműmmel. Mellém feküdt és átkarolt. Fejére hajtottam a sajátomat és a telefonomra pillantottam. Negyed három volt és ásítottam egy hatalmasat.
-Csak nem álmos a kisasszony?-kérdezte a homlokomra adott puszi után.
-De, már kezdek. -motyogtam és lassan elaludtam.
-Jó éjt hercegnőm. -mondta és közelebb húzott magához, szája a szememnél volt és egyszer még megpuszilta mielőtt álomba szenderültem volna.
-Neked is szerelmem. -suttogtam és azonnal elaludtam.

Reggel mikor felébredtem egymás kezét fogtuk, odakint az ég már világos színű volt és néha elrepült egy madár. Megvártam amíg ő is kinyitotta szemeit, közben gondolkoztam arról ami a múltban történt és rájöttem, hogy felesleges félni miatta, hiszen most is jó dolog történt velem. Mindig lesz valami ami kihúz a gödörből. Hirtelen figyelmes lettem arra, hogy valaki az arcomat simítja ezért pislantottam egyet és elmosolyodtam. 
-Jó reggelt. -köszönt nekem egy puszi kíséretében.
-Neked is.
Kezeiben biztonságban éreztem magam és akár a zselatin, ha hozzámér megremegek és elolvadok. Megmordult a gyomrom, hiszen tegnap fél kilenc óta semmit sem ettem ami TIZENHAT ÓRÁJA VOLT? Az óra 12:23-mat mutatott, a kellő nyújtózkodás és lustálkodás után felkeltünk és a beleim egyre hangosabb korgásba kezdtek, próbáltam csitítani de feleslegesen... Ezért gyorsan felvettem a rövidnadrágomat a fekete mintás felsővel, a nyakamba tekertem a táskám, kifésültem a hajam és gyorsan sminkeltem. 

Elintéztük a számlát Niallel, amibe én is beszálltam és kimentünk a partra enni. Ő halat kért míg én próbáltam nem pofákat vágni arra, hogy szegény nem rég még úszkált, most pedig darabokban lesz egy tányéron. Én salátát rendeltem amire felvonta a fél szemöldökét Niall.
-Komolyan? Fél óra múlva ugyanolyan éhes leszel.. Elnézést! Kérhetnénk még mellé egy sajtos-sonkás-gombás-kukoricás pizzát is?
-Persze! -mondta a pincérlány és sietett leadni a rendelést.
Nem sokára kihozták és szinte az egész asztalt elfoglalta a hatalmas kaja mennyiség. Először befaltam a salátámat majd a pizzával szemeztem, igaza volt tényleg nem laktam jól.
-Tudom, hogy akarod. -kacsintott rám én pedig máris kivettem egy szép nagy csábító szeletet.
Érthető miért dicsérik ennyire az olasz tésztát, mert nagyon finom. A tegnapi spagetti és ez is.
-Ezt szeretem benned... -mondta miután a második szeletet követve könnyedén kezdtem el enni a harmadikat is- Hogy rengeteget tudsz enni és nem szégyelled előttem, hogy ''Jaj ez úgy meglátszik rajtam! Hánytatom magam egy hétig!" fúj. Kinek kell egy ilyen hisztérikus liba? Te meg csak bezabálsz és mosolyogsz, olyan aranyos vagy. -gyönyörködött bennem mire elpirultam.
-Hé, tizenöt évig a kaja volt a szerelmem, úgy vigyázz. -nevettem el magam
-Hol voltál míg nem ismertelek? -kérdezte ironikusan

Az egyik délutáni járattal indultunk haza, hogy őszinte legyek az én részemről egyáltalán nem szívesen. Csodálatos volt ez az egyetlen nap és sok mindenre rájöttem. Abban pedig biztos voltam, hogy beleszerettem, sőt belezúgtam mint egy gödörbe.
Egyre nyilvánvalóbbnak tűnt mit akarok kezdeni a jövőmmel. De vajon anyu mit szól hozzá? A következő csatám bevallani mindenkinek mit akarok, és talán csak egyetlen ember örülne ha megtudná a gondolataim. De talán még az se biztos.