69. fejezet - Mint a mesékben...?

Sziasztok :)! Eléggé sok ideig húztam mert újra van töri és német tanárom így egyszerre volt mindenből dolgozat...stb:/ Nem akarlak ezzel traktálni titeket lényeg, hogy végre kész van és légy szíves szavazzatok, írjatok, akár hosszan is kifejthetik a véleményeteket,hogy ti hogyan folytatnátok :))! Köszönöm a 8700 látogatót :D!
Új rész a másik blogomban. Oda is nyugodtan írjatok vagy iratkozzatok fel olvasónak ha érdekel, hosszú távra tervezem azt a blogot is :D

Néha elsuhantak mellettem árnyak, végül pedig egy letelepedett mellém és átkarolt. Niall volt az, közelebb húzódott hozzám és ajkaimat bámulta de én hátrálni kezdtem...

Azonnal észrevettem zavartságom és megkérdezte:

-Valami baj van?

-Nincsen. -hazudtam.

Felhúztam a térdeimet keresztben, hiszen már éjfél felé járhatott az idő és a víz mellett a levegő igencsak lehűlt. Nem hagyta annyiban, átkarolt karjaival és be kell vallanom sokkal jobb volt. Fejemet a vállára csúsztattam és a tehetetlenség kínzott. Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy mennyire szeretem, de nem tehetem mert el fog menni, és az érzéseim is kétségesek. Nem biztos ez... Valami hiányzik ami régen meg volt most viszont már csak a tudata van bennem.

-Nem bízol bennem?

Lehunytam a szemeim és rájöttem mit akartam, a válaszom pedig erre a kérdésre akármilyen keménynek is bizonyult: nem. Még nem, nem vagyok könnyűvérű és a bizalom hiányzott végig.

-Szóval nem. -sóhajtott egy hatalmasat, éreztem amint hatalmasat csalódik és a szívem egy része fájót dobbant.

-Nem mondtam ilyet. Niall én szeretlek...

-Akkor mi a probléma? -szakított azonnal félbe és mire folytathattam volna ajkai már az enyémet csitították el.

Keze a derekamat simította, én pedig a homokot szorítottam kezeimmel. Egy pillanatra elfelejtettem mindent aztán megcsapta a hideg szél az arcomat. Enyhén elhúzódtam tőle és csak a fekete színű víz mozgását figyeltem.
-Mondd ki mire gondolsz, kérlek.
-Én csak egy második dolog vagyok az életedben, vagy sokadik. Mindig lesz valami fontosabb az életben mint én. 
-Nem! -kezdett heves tiltakozásban- Ezt meg honnan... a telefon?
-Igen, hallottam. -válaszoltam nyugodtan pedig a sírás fojtogatott.
-Most nem mennék vissza ha kellene se. Majd kell de még maradok, mert fontos vagy nekem.
Azt hittem rosszul hallok. Engem választana, miért? Hozzábújtam és kezét átkaroltam. Ő is engem így és rengeteg ideig csak ott ültünk hallgatva a zenét és nézve a tájat, mégis jó volt, felmelegítettek az érzelmeim és a gondolataim.
-Gyere. -mosolygott rám és segített felállni, bementünk az emberek közé és a DJ pulthoz sétált pár pillanatra ott hagyva engem. Valaki megkocogtatta a vállam. Mondott valamit de egy szót se értettem.
-Tessék? -kérdeztem angolul, azzal jobban járok mint az anyanyelvemmel.
-Szia, szépség. Jössz táncolni? -kérdezte az a srác akire rátapostam pár órája.
-Van barátom. -hazudtam és arrébb álltam. Habár ez nem teljesen volt igaz de a srácból dőlt a piaszag.
-Felkérhetem egy táncra? -nyújtotta Niall a kezét én pedig bólintottam- Remélem tetszik ez a szám. Miért mondtad a srácnak, hogy van barátod?
-Igen, szeretem. Mert a józan állapotot valószínűleg már órákkal ezelőtt elhagyta és mert nem szeretem ha részegen szednek fel és bunkón.
Átölelte a derekam és magához húzott, én is gyengéden szorítottam magamhoz. Fejem a vállán volt, ő pedig nekem támasztotta sajátját. Lassúztunk kiszorítva a külvilágot és egyszer meg is forgatott, mikor visszatértem a kezem a mellkasán landolt az ujjaim a nyakán, fejem pedig alig pár centire az orrától. Felnéztem szemeibe, és ekkor már a hajamat simította, akkor pedig megtörtént a legnagyobb törés, a dolog ami mindent megváltoztatott. Talán örökre.
Hosszú, romantikus csókunk volt, a könyvekben leírtak kutyafüle volt a miénkhez képest. Leírhatatlan, annyira szenvedélyes és mesébe illő... Rájöttem egy nagyon fontos dologra: hogy mértéktelenül beleszerettem.
A szerelem más minden alkalommal, mindegy hányszor leszel szerelmes, és talán az is kibe. Ha már megjártam a poklot, most a mennyországban akarom érezni magam, és ott is vagyok. Most biztosan. Próbáltam ellenállni de nem tudtam, mert ez a létem alapja, mint az evés vagy az alvás, ideig bírom nélküle de aztán mégis megteszem. 
Elsétáltunk kézen fogva az apartmanba ahol gyorsan lezuhanyoztam, majd ő is, és az ágyba bújtam az időközben megszáradt ujjatlanommal és az alsóneműmmel. Mellém feküdt és átkarolt. Fejére hajtottam a sajátomat és a telefonomra pillantottam. Negyed három volt és ásítottam egy hatalmasat.
-Csak nem álmos a kisasszony?-kérdezte a homlokomra adott puszi után.
-De, már kezdek. -motyogtam és lassan elaludtam.
-Jó éjt hercegnőm. -mondta és közelebb húzott magához, szája a szememnél volt és egyszer még megpuszilta mielőtt álomba szenderültem volna.
-Neked is szerelmem. -suttogtam és azonnal elaludtam.

Reggel mikor felébredtem egymás kezét fogtuk, odakint az ég már világos színű volt és néha elrepült egy madár. Megvártam amíg ő is kinyitotta szemeit, közben gondolkoztam arról ami a múltban történt és rájöttem, hogy felesleges félni miatta, hiszen most is jó dolog történt velem. Mindig lesz valami ami kihúz a gödörből. Hirtelen figyelmes lettem arra, hogy valaki az arcomat simítja ezért pislantottam egyet és elmosolyodtam. 
-Jó reggelt. -köszönt nekem egy puszi kíséretében.
-Neked is.
Kezeiben biztonságban éreztem magam és akár a zselatin, ha hozzámér megremegek és elolvadok. Megmordult a gyomrom, hiszen tegnap fél kilenc óta semmit sem ettem ami TIZENHAT ÓRÁJA VOLT? Az óra 12:23-mat mutatott, a kellő nyújtózkodás és lustálkodás után felkeltünk és a beleim egyre hangosabb korgásba kezdtek, próbáltam csitítani de feleslegesen... Ezért gyorsan felvettem a rövidnadrágomat a fekete mintás felsővel, a nyakamba tekertem a táskám, kifésültem a hajam és gyorsan sminkeltem. 

Elintéztük a számlát Niallel, amibe én is beszálltam és kimentünk a partra enni. Ő halat kért míg én próbáltam nem pofákat vágni arra, hogy szegény nem rég még úszkált, most pedig darabokban lesz egy tányéron. Én salátát rendeltem amire felvonta a fél szemöldökét Niall.
-Komolyan? Fél óra múlva ugyanolyan éhes leszel.. Elnézést! Kérhetnénk még mellé egy sajtos-sonkás-gombás-kukoricás pizzát is?
-Persze! -mondta a pincérlány és sietett leadni a rendelést.
Nem sokára kihozták és szinte az egész asztalt elfoglalta a hatalmas kaja mennyiség. Először befaltam a salátámat majd a pizzával szemeztem, igaza volt tényleg nem laktam jól.
-Tudom, hogy akarod. -kacsintott rám én pedig máris kivettem egy szép nagy csábító szeletet.
Érthető miért dicsérik ennyire az olasz tésztát, mert nagyon finom. A tegnapi spagetti és ez is.
-Ezt szeretem benned... -mondta miután a második szeletet követve könnyedén kezdtem el enni a harmadikat is- Hogy rengeteget tudsz enni és nem szégyelled előttem, hogy ''Jaj ez úgy meglátszik rajtam! Hánytatom magam egy hétig!" fúj. Kinek kell egy ilyen hisztérikus liba? Te meg csak bezabálsz és mosolyogsz, olyan aranyos vagy. -gyönyörködött bennem mire elpirultam.
-Hé, tizenöt évig a kaja volt a szerelmem, úgy vigyázz. -nevettem el magam
-Hol voltál míg nem ismertelek? -kérdezte ironikusan

Az egyik délutáni járattal indultunk haza, hogy őszinte legyek az én részemről egyáltalán nem szívesen. Csodálatos volt ez az egyetlen nap és sok mindenre rájöttem. Abban pedig biztos voltam, hogy beleszerettem, sőt belezúgtam mint egy gödörbe.
Egyre nyilvánvalóbbnak tűnt mit akarok kezdeni a jövőmmel. De vajon anyu mit szól hozzá? A következő csatám bevallani mindenkinek mit akarok, és talán csak egyetlen ember örülne ha megtudná a gondolataim. De talán még az se biztos.