75. fejezet - Egy hétvége az 1D tagjaival

Sziasztok, ne haragudjatok a sok késésért de...mindegy hosszú, lényeg, hogy megírtam végre valahára annak aki olvassa :D.
És szavazzatok ha elolvastátok, köszönöm :)!

Inkább rászokhatnék arra szokása, hogyha belépek a suliba lenémítom azt a nyavalyás mobiltelefonomat...

Annyira tipikus, hogy ilyenkor szólalt meg az sms jelző madárcsiripelése ami biztos Niall válasza volt... Reflexből kinéztem az ablakon de ez az egész annyira mű volt és a tanár sem idióta, azonnal rájött én pedig rákvörös fejjel néztem a cipőm orrát.

Az osztályban hirtelen hatalmas nevetés tört ki én pedig azt se tudtam mit csináljak... Legszívesebben valami degenerált grimaszt vágtam volna diákok és a tanár fejéhez is, vagy nevettem volna velük de erre most így képtelen voltam. Kínos volt, nem kicsit...

Szerencsémre az osztályfőnök eltekintett ettől de csak most az egyszer, mert vele is pontosan ez történt amikor új iskolába került az első napon. Erre még nagyobb nevetés tört ki, és miközben az ablak felőli ötödik és az egyben utolsó padba beültem ilyen mondat foszlányokat hallottam:

"Annyira bírom amikor ez a gáz tanár mesél magáról..."

"...egy újabb fejezet az unalmas életéből, hihetetlen!"

Az első napom átlagos volt, másnap -szeptember harmadikán- megismertem néhány körülöttem ülő diákot, az előttem lévő srác -aki egy fejjel kisebb volt nálam és nem hiszi el hogy ez a természetes hajszínem- elmesélt néhány ciki sztorit amit a tanár csinált vagy mesélt. Szerintem inkább viccesek vagy aranyosak azok a történetek amiket ők röhejesnek mondanak. Persze ezt nem egy 17 év körüli bandával kéne megosztania...

Az első hétvégém szabad volt, ezért pénteken összepakoltam néhány holmit és hetedikén vagyis szombaton az egyik reggeli járattal mentem Londonba. A másfél órás út alatt megcsináltam az írásbeli leckémet matekból, németből és elkezdtem olvasni egy könyvet amit Cathy tett bele a bőröndömbe mikor jöttem vissza Angliába: a Szent Johanna gimi első részét. Sokat mesélt erről, és mindig mondta, hogy alig várja a következő részt, én nem olvastam mert őszintén bevallva lusta voltam kiadni érte meg úgy is megtudom tőle a történetet. Szóval ez is bekerült a táskámba és a maradék egy órában ezt kezdtem el olvasni. Néha fel kacarásztam amitől hülyének tarthattak de vicces volt a történet.

Fél kilenc után tíz perccel ért be a vonatom, a hatalmas tömegnyomorban -még hétvégén is szinte tele volt az állomás- próbáltam kijutni a szmogos levegőbe. A lépcső aljánál állt két fiú akik integettek, Niall és Liam. Niallal való szenvedélyes csókunk közben Liam az eget kémlelte -tudtuk meg később mikor bejelentette, hogy egyre kevesebb madarat lát.-

Jól fogadtak és örültek nekem a többiek, a délelőtti végső próba után elmentünk kajálni majd kezelésbe vette a fiúkat a stylist, fodrász és sminkesek csoportjai. Addig meglógtam a stúdióból, persze miután kaptam egy speciális kártyát amivel jogosult vagyok a kulisszák mögé menni. Gyorsan összekapartam egy levelet amíg metróval mentem a Notting Hillre.

"Anyu...

Nem tudom miért keresel engem. Teljesen feleslegesen hívsz, mert nem fogom felvenni. Én vagyok a család szégyene és az aki kilóg a sorból. Sose szerettél igazi lányodként mióta Apu nincs veled. Éld az életed nélkülem, sikerülni fog: idáig se figyeltél rám most már az a vörös folt is eltűnt. Nem tudok mit írni, csak azt, hogy gondold át az érzelmeidet irántam: Szerettél engem? Egy anyuka veri a gyerekét / magára hagyja?

Persze én sem vagyok szent de így lesz a legjobb, hidd el!

Ne keress, feleslegesen teszed.

Erin K. P."

Gyorsan bedobtam majd vissza is indultam ahol már a hajuk és a sminkjük is kész volt. Jelenleg a ruha választással voltak gondban. Én mindössze belebújtam egy sötét virágmintás szoknyába aminek barna övét szorosra fűztem a betűrt fekete rövid ujjú felvétele után.  

Egy magassarkút vettem hozzá, majd az egyik kedves fodrász -körülbelül 23 éves lehetett- felajánlotta, hogy begöndöríti a hajamat (ami nagyon szép loknis formába állt be) és a barátnője füstös szemeket 'varázsolt' a szemhéjamra.
A One Direction Simon Cowell csoportjába tartozott és ötödikként léptek a színpadra. Végig kerültem a kamerás embereket, egyrészt nem akartam, hogy édesanyám ide baktasson majd fülemnél fogva haza ráncigáljon, másrészt nem akartam a média legújabb áldozatává se válni. Amúgy nagyon klasszak voltak a fiúk, műsorukat taps őzön és kiáltások fogadták. Ők csak mosolyogtak és integettek a rajongóknak. 
Pár órával később megtudtuk, hogy továbbjutottak amitől mind ugráltunk, visítottunk és azt mondogattuk megállás nélkül "Hihetetlen!".
Néhány családtag vagy ismerős hívta őket gratuláció miatt. Niall szüleivel pár szót én is tudtam váltani és örültek, hogy újra együtt vagyunk.
Este Louis mondta, hogy mivel tudta, hogy ma este nem ők esnek ki -erre a fiúk lepuffogták- elmentünk egy szórakozóhelyre, de előtte nagyon fontos volt felmenni a lakásukba. Az asztalon egy torta volt, "HP Erin:)!" felirattal a tetején az I betű ékezetén pedig egy csillagszóró.
-Kedden lesz a szülinapod de mi előre hoztuk -mosolygott Harry.
Meggyújtottuk a csillagszórót, amitől láttam a fiúk arcát. A szemük köztem és a torta között ingázott, Niall pedig hátulról fogta át a derekam, fejét enyémnek támasztotta és a 'Happy Birthday!' című dalt dúdolta. Annyira aranyos gesztus volt tőlük!
Fél óra alatt elpusztítottuk a tortát és jöttek az ajándékokkal.
-Fiúk erre semmi szükség, az is elég, hogy nem feledkeztetek meg rólam..! -kezdtem bele de már ki is hoztak egy hatalmas dobozt. Te jóságos ég, ebbe mi lehet!? 
Volt benne egy kisebb cipős doboz majd egy Rafaellos doboz ráírva alkoholos filccel: "Semmi" előre tudhatták a reakciómat gondolom, mert nem tették volna ezt de zörgött benne valami. Kinyitottam és egy telefon tok volt benne: azték mintás.
-Úristen! -ennyit tudtam kipréselni magamból- Köszönöm mindenkinek! Hogy jöttetek rá? 
-Sokszor szoktad leejteni a telefonodat, ezért gondoltuk így tovább bírná. -vonta meg a vállát Zayn majd elmosolyodott.
-A háttered pedig múltkor ilyen volt, és egyszer kiszúrtam amikor megnézted egy kirakatban. -vigyorgott Niall.
-Annyira aranyosak vagytok! -néztem rájuk meghatódva.

Útközben magamhoz tértem és mire megérkeztünk a szórakozóhelyre már önfeledten nevettünk és viccelődtünk. Csak én voltam lány, pedig a fiúk közül Liam egy táncossal van állítása szerint csak nagyon jó baráti viszonyba. Zayn is mesélt valami lányról, és Harry pedig randikról. Louis csak a telefonján szórakozott majd amikor beléptünk eltette és azonnal koccintottunk valamilyen pezsgővel. Azért nem tudom mert nekem kellett volna kitalálni de nem sikerült ízről megállapítanom. A bárpultnál beszélgettünk, néhány üveg sör és koktél kíséretében. Nem akart senki sem részeg lenni, de amikor kirohantunk a tánctérre és széttomboltuk magunkat egy esedékes imádott szám idején utána megszomjaztunk és mindenki letámadta az italát. Tizenegykor Liam, Harry és Louis egymás után eltűntek is hárman maradtunk. Mi kimentünk Zaynnel a levegőre.
-Nem jössz? -kérdezte Niallt.
-Mindjárt megyek. Még egy sört kérnék. -szólt a pultoshoz.
Kint is teljes erőből üvöltött ki a zene, amire ritmusra doboltam az ujjaimmal egy korláton. Zayn rágyújtott majd felfelé kifújta a füstöt aztán elmosolyodott. Néztem ahogy szétárad a levegőben, majd rám nézett.
-Kérsz?
-Nem, már nem dohányzok.
-Mi van? -nevetett fel- Ne már, tuti nem cigiztél ne blöffölj.
-Esküszöm. -mondtam nevetve majd belekapaszkodtam a korlátba- Anyuval rengeteget veszekedtem régen és így vezettem le a feszültségemet.
-Hogy tetted le?
-Elfogyott a pénzem. -vontam meg a vállam
-Én is letenném csak nehéz...
-Nekem ez két hónap alatt véget ért. -kicsapódott az ajtó amin Niall jött ki kezében egy üveg sörrel.
Belekortyolt, majd elkérte tőle Zayn aki szintén bele ivott majd visszakerült hozzá és hozzám. 
-Hé ti vagytok? -kérdezte röhögve Harry aki fogalmunk sincsen honnan jött de előkerült -Kértek?
Összenéztük majd megnézte Niall az üveget.
-Na ettől leszel holnap szarul. Mindet te ittad meg? -Harry tiltakozott, hogy van még benne, ja egy korty- Több pálinkát ne igyál. -mondta neki röhögve.
Zayn megitta a maradékot, Niall a sörét, én pedig hozzá bújtam. Amikor Harry már nem bírt nyugton dumálni, berontott a helyiségbe mi pedig vele tartottunk vihogva ahol Louis volt a bárnál. Odamentünk hozzá és rendeltünk még egy kört, ő közbe végig táncolta az agyát Liammel és minket kerestek. Harry is velük volt, aztán valaki meghívta pár italra. Az az italozás egy hatalmas ugrálás a zenére késztetett minket végül arra jutottunk, hogy három órakor haza induljunk. Liam józan volt, talán egy picit spicces, rajtam már meglátszódott, hogy ittam de csak mert lány vagyok és nem is bírom annyira a piát. Niall azonban kezdett össze-vissza beszélni, Zayn rappelt meg a telefonján lévő zenelejátszóba egy mixelt számot hallgattunk. Az utolsó pár körben már eléggé aktivizálta magát az ivással kapcsolatosan, Louis pedig Harryn segített habár ő se ment teljesen egyenesen.

Aznap délben a nappaliban ébredtem Niall karjaiba, közvetlenül mellettünk csak a földön Louis feküdt szétterülve akár egy alföld. Liam egy fotelt választott, azon keresztbe aludt. Harry és Zayn pár lépéssel arrébb az ablaknál volt, egyből eszembe jutott: Hazz este a korláton akart aludni de Zayn nem engedte mert tudta, hogy rossz vége lesz. A göndör hajú hason feküdt és átkarolta Zayn lábát, ő pedig az ajtónak dőlt és a függönyt ölelte át. Főztem egy kávét és ettem egy szendvicset mikor Liam is kijött, majd Zayn, Niall és Harry akinek rohamosan szüksége volt jégre és fejfájás csillapítóra. A fiúk szívatták egy darabig, aztán odaadták neki. Lassan magunkhoz tértünk, ami bele telt két órába. Akkor pedig Simon hívta a fiúkat a következő heti éneklés miatt. Ötre beszélték meg a próbát, ezért én a 16.15 órás vonattal haza mentem. Megint szomorú volt a búcsú és nem úsztam meg szárazon, igen elsírtam magam, de nem szégyellem.
Hazafelé telefonáltunk majd a mentor szakította félbe a társalgásunkat. Wolverhamptonig aludtam, amikor a tömeg lefelé tolakodott felpattantam és élet untam vánszorogtam ki a pályaudvar elé. Fél óra alatt haza sétáltam hála a telefonomnak. Amikor az utcába értem megpillantottam Miranda autóját ami kivételesen nem a garázsba volt.

A növények kitakartak mindent ezért csak bent tudtam meg mi vár rám: mossam le a vaskupacot...
Este vártam a fiúkat webkamerán, így tudtunk beszélni két órát azután elaludtam mert szörnyen elfáradtam mosásban. Másnap kezdődött az őrület ahogy a további hetekben is. A hétvégéim többsége így telt el. Amikor kiesett a One Direction lógtam néhány napot amit Miranda igazolt. Anyuról semmit sem hallottam, csak George írt nekem egy "Olvasta a leveled." üzenetet. A suli hidegen hagyott minden időmet a fiúkkal akartam volna tölteni. Egyetlen lánnyal beszéltem néha, Ninával, aki felismert. A többiek is tudtak rólam és Niallről, de ezzel csak a 'számkivetett' szerepet kaptam meg. Na meg persze, hogy ronda vagyok és Niall 100-szor szebb lányokat is megkaphatna. De nekik a világért se kéne mert a fogai csálék és borzalmas hangja van. Aha... Persze -ezeken csak az arcukba röhögtem és tovább sétáltam.
Pontosan így telt a 11. évfolyam.