Jelenleg a nyarat Londonban töltöm, mert Miranda összejött egy férfival így gondoltam ne legyek láb alatt Niallhoz költöztem. Persze a média ezt is pillanatok alatt nyilvánosságra hozta, de tiszteltem anyámat amiért nem keresett. Tehát megértette amit kértem. A régi barátaimat illetőleg: Cathy jelenleg egyetemre jár azután pedig ő is ide szeretne jönni. Zarina véglegesen elköltözött Európából, Guinea-ba vagyis Afrikába.
Nem régiben megtaláltam egy közösségi oldalon, de féltem ráírni. Mi van ha elfelejtett? Vagy miért halogattam volna ennyi ideig az írást neki? Csak akkor írok ha kell valami?
Ilyenről szó se esett de nem volt merszem, szép dolog, lassan tizenkilenc éves leszek szellemileg megütöm egy tizenkét éves bátorságát. Okos lány vagy te, Erin...
Szóval a utolsó ember akit barátomnak mondhatok, Emily. Épp hozzá igyekeztem most is, már évek óta nem láttam ezért felhívott engem érettségi után.
Nos enyhe két óra volt mire elkészültem, mert ennyire izgultam. Megemlítem, hogy igencsak lefogytam aminek szörnyen örültem így a régi ruháim egy része pizsama lett másik otthoni. A többit pedig odaadtam Mirandának vagy kiszanáltam. Szóval a stílusom más lett, az egyedüli maradandó rajtam -talán a védjegyem is- a feltűnő színű hajam amit szörnyen imádok.
Ezúttal egyenesen hevert a ruhámon, a fele elől a másik hátra csatolva. A barackszínű virágmintás szoknyámhoz egy csipkés ujjatlant vettem fel de mivel ez még mindig Anglia és nem Görögország felvettem felé egy kékeszöld felsőt. Szokásos kis táskában a pénzem és az irataim kerültek, kezemben pedig a telefon amin Niallel cseverésztem.
Emilyvel szinte egy időben érkeztünk meg és azonnal beültünk egy kávézóba, ő egy sima gyümölcsöt fagylaltkelyhet kért: málnával, eperrel, banánnal almával és körtével. Én pedig mindenféle egzotikus gyümölccsel kértem, kezdve az ananásszal egészen a mangóig. Amikor megkaptuk nem csak a kehely szépsége de a nagysága is lenyűgözött minket így órákra ott ragadtunk.
Öt órakor bejött két csuklyás fazon akik leültek mellénk, Niall és Harry. Miután megcsókoltuk egymást azonnal leesett az embereknek így néhány vaku villanás elkerülhetetlenné vált. Hazz a barátnőmet már régebb óta ismerte -fogalmam sincsen honnan- de barátoknak tűntek így nagyon jól elvoltunk. Szép nap volt, ami nálunk folytatódott pizza rendeléssel és filmezéssel. Este ketten elindultak felidézve a film vicces részeit majd magunkra maradtunk.
-Úgy szeretlek -ölelte át Niall a nyakamat csókolgatva.
-Én is -vigyorogtam el magamat mert csikis voltam a nyakamon.
Ezt nagyon jól tudta, de szerette ahogy felröhögök. Este átmentünk a fiúkhoz de mivel senki sem volt otthon ezért végül csak sétálgattunk a naplementében míg végül haza nem értünk. Míg ő evett gyorsan lezuhanyoztam aztán rendet tettem, majd ő is ment addig pedig gyorsan elmosogattam. Sose tudtam mit hoz a holnap, de mindig mosolyogva aludtam el mellette. Ez most se volt másképp, egymás karjaiban voltunk totál szerelmesen.
Reggel én ébredtem előbb, ezért csendben kibújtam az ágyból és a nappali felé igyekeztem. Míg lefőztem kettőnknek a kávét felvettem egy apró szürke melegítőt a sötétkék ujjatlanomra ugyanis három héttel ezelőtt sikerült belekerülnöm egy bulvár újságba. Most komolyan, ki a frászt érdekel miben alszok?? Az az én dolgom és ha én úgy döntök, hogy egy régebbi felsőmben alszok és egy alsóneműben abban az esetben, miért kell lefotózni? Oké az én hibám is hiszen akkor a One Direction házban aludtunk és épp egy utazás előtt voltak szóval gondolkozhattam volna.
Szóval visszatérve a ma reggelre a kenyér már pirult én pedig neki álltam a tojásrántottának ekkor átöleltek hátulról. Apró puszikkal jutalmazta a fülemet és a vállamat, miközben jó reggelt kívánt.
-Tervezel valamit erre a hétre?
-Nem nagyon -fordultam felé- milyen nap van?
-Kedd. Teljesen szabad a hetem és szeretném veled tölteni -húzott magához.
-Megyünk Írországba? -kérdeztem érdeklődve ugyanis nemrégiben visszaköltözött a család az igazi otthonukba.
-Nem, arra gondoltam. Jártál már Los Angelesben?
-Micsoda? LA-ba akarsz vinni? -döbbentem le.
-Miért ne? Magángéppel simán megérkezünk még ma, gondoltam szívesen sétálgatnál Beverly Hillsben meg nézelődnél, aztán bérelnénk egy kocsit, lemennénk az Csendes óceánhoz. Vagy legyen Rio de Janeiro? Azon gondolkoztam még...
-Los Angeles! -ugráltam örülten- Úristen!! Soha nem jártam még Amerikában nem még az angyalok városába.
-Ne Rio legyen? -kérdezte komolyan- Megígértem, hogy ma reggel felhívom a pilótát mi legyen a cél.
-Legyen meglepetés -léptem rá lábaira és megcsókoltam ajkait.
-De, az lesz -nézett rám- sütögess csak mindjárt jövök.
-Oké.
Kicsit megkapott a reggeli ezért gyorsan levettem a gázról és kitettem az asztalra. Felhívtam Emilyt akivel együtt ujjongtunk, hogy elmegyek ma egy másik kontinensre.
-Te jó ég! Menjetek LA-ba és hozz nekem egy 'Én szív LA!' felsőt és menj el helyettem Disney Landbe meg csinálj képeket és hozz egy kókuszgolyót vagy egy pálmalevelet! -üvöltött a telefonba míg én továbbra is a felfogást próbáltam megtenni.
-Na és veled mi újság?
-Öhmm akartam mondani, hogy nézd meg Harry twitterét... Tegnap hazakísért és megölelt mert ugye barátok vagyunk de a média szerint együtt vagyunk ami tök baromság. Szóval itt ülök a sötét lakásban és közben pedig egy fekete kocsi van itt benne két fotóssal akik arra várnak mikor kaphatnak lencsevégre. Tök bizarr -nevette el magát.
-Szegény -vigyorogtam.- Most mennem kell, épp reggelizni fogunk. Majd hívlak, igen szerzek neked kókuszgolyót, igen azt is. Oké, Em most leteszem... Szia!
Ez is meg volt, a barátnőm teljesen bezsongott én pedig azt se tudtam mit vigyek. Nialler közben végig arról beszélt milyen kajákat kell ennünk és ajándékot is hozunk az ittenieknek Beverly Hillsről, így megtudtam LA mellett döntött.
Reggeli után egy fekete bőröndbe beledobáltam egy tucat ruhát: sortot, csőfarmert, szoknyát, egy fekete ruhát, felsőket. Továbbá hajvasalót, sminket, nyakláncokat, napszemüveget.
Magamra egy fehér sortot vettem, barackszínű csipkés felsővel és egy saruval. Hajam megtartotta a tegnapi formáját, sminkem natúr volt. Ezt követően rohanva elpakoltam, és megnéztem Niall merre jár. Mosogatott miközben a rádióban egy Ed Sheeran szám üvöltött.
-Annyira boldog vagyok! -ugrottam a hátára.
-Örülök-törölte meg az edényeket majd eltette.
Mivel ő már volt ott a turnéjukon nem volt annyira izgatott mint én aki ugrálva sétált és egy dalt énekelt -hamisan...- ami egy Hollywood-i film betétdala volt.
Neki is összedobáltuk a cuccait, egy terepszínű térdnadrágot vett fel fehér rövid ujjúval majd megindultunk a reptérre de annyira nem Londonba járt az eszünk, hogy mikor beindította a kocsit akkor jöttünk rá, hogy a csomagok a lakásban maradtak... Míg kicipelte a táskákat én kihoztam azt amiben az irataim vannak és egy másik táskába bele dobáltam egy csomó rágcsálnivalót. Felkészültem.
10.55-ben felszálltunk az egyik reptéren a minket váró magángépre, miután alaposan átvizsgáltak minket, Niall híres de én nem, így megakartak bizonyosodni tényleg nem akarok bombát csempészni a kajás táskában.
-Nem, nem akarok mert azt nem tudjuk megenni -sziszegtem miután elengedtek végre. Nagy nehezen végre felszálltunk, gyönyörű kék volt az ég, alig pár felhővel. Nem sokkal később nagyban ettünk egy tábla csokit amikor megtekintettük az óceánt.
-Atyaég! Niall nézd ott van az Atlanti óceán! Te jó ég milyen gyönyörű! Nézd már csillog mintha gyémánt lenne benne!
Ez pedig félóránként kitört belőlem... Már én is tudtam, hogy nagyon idegesítő vagyok így négy órakor meg se szólaltam csak magamban ujjongtam amikor megláttam Amerika szélét és láttam Los Angeles felhőkarcolóit és mindent. Annyira.. hihetetlen....!
Amikor leszálltunk aránylag kevesen találtak meg, majd egy taxival elmentünk a tengerparti szállodánkhoz amiről egyenesen ráláttam a Csendes óceánra, hűű...
Niall lehasalt az ágyra és talán el is aludt én pedig felhívtam Emilyt és becsuktam a terasz ajtót.
-EMILYYY! -üvöltöttem bele- Látom az óceánt!!!
-Jajj én is ott akarok lenni, az örök szerelmemmel. Mekkora szar vagyok elhitetem magammal, hogy nem létezik igaz szerelem aztán rátok nézek. Voltál már a vízben?
-Nem, most érkeztünk. Hidd el megtalálod. Talán amikor odaadom neked a kókuszgolyót. Em te sírsz? -döbbentem le.
-Igen. Elképzeltem ahogy ketten sétáltok a tengerparton. Aztán ahogy összeházasodtok. Annyira cukik vagytok, annyira szeret téged. Ajj én is szerelmes akarok lenni! -toporzékolt.
-Hihetetlen az egész... Tudod a 'Let it be' fölé most azt varratnám: 'Incredible!'
-Niall mit szól a tetoválásodhoz?
-Látszik rajta, hogy jobban tetszett a kezem előtte, de nem tartja hatalmas bűnnek. Ezért nem akarok többet varratni magamra.
-Jól teszed. Nagyon szeret téged, egyszerűen látni lehet rajta.
-Tudom, olyan aranyosan alszik.
-Várj, valaki csöngetett!
-Akkor leteszem, szia!
Visszamentem ahol Nialler odahúzott magához és miután kiszórakoztunk magunkat -halálra csikizett- bevertem a lábamat a falba, jól kinevetett.
Úgy döntöttünk lemegyünk a partra ezért átvettem egy fürdőruhát és egy kalapot tettem a fejemre mert még mindig iszonyatos hőség tombolt, napszemüveggel és ezzel a felszereléssel úgy néztem ki mint bárki mást ezen a helyen, oldalamon a szerelmemmel.
Igazából végül nem fürödtünk csak autogramokat osztogatott míg én szereztem egy kókuszgolyót és elmenekültem a tett helyszínéről. Végül felmentünk és felvettem a fekete ruhámat azzal a nyaklánccal amit tőle kaptam a tizennyolcadik születésnapomra.
Kimentem a teraszra ahol szólt nekem ezért megfordultam és a telefonjával lefotózott majd egyből felkerültem twitterre.
Amíg ő is elkészült a vacsoránkhoz láttam a készüléken, hogy már rengetegen írtak hozzá, és az itteni Directionerek már tervezek, hogy meglátogatnak, tudjátok csak úgy: miért ne? A próféciám bevált amit magamban találtam ki: kisebb lány tömeg visított ránk amikor kiléptünk ezért mivel gyalog már nem mehettünk gyorsan elkaptunk egy taxit és azzal mentünk.
-Ne haragudj, nem ezt terveztem.
-Ugyan már! Olyan aranyosak, az egyik a fülembe üvöltötte, hogy ha véletlenül meghalnék átveszi a helyemet. Ez mindenképp jó tulajdonság, mindvégig kitartanak amit akarnak.
-Ne már! Tényleg?
-Aha, vicces volt -nevettem el magamat.
-Nem! Ez teljesen komoly! Nem akartam szólni, de Twitteren is folyton szóba hozzák, hogy remélem elüt egy kocsi vagy megveretlek a nagybátyámmal te .....!
-Tudom, szoktam olvasgatni a kiírásaidat. Jókat röhögök némelyiken.
-Nem félsz, hogy valamelyik fejen csap egy baltával?
-Nem. Mert ilyen nem fog történni -nyugtattam meg.
Komolyan veszi ezeket? Ah ne már! Csak néhány tizenöt évesről van szó aki úgy érzi a One Direction valamelyik vagy összes tagja a nagy Ő. Ez teljesen renden van, legalábbis ennyi idősen én ugyanezeket csináltam.
Az este végül remekül telt el, és megkaptam egy pincértől, hogy nagyon erős Britt akcentusom van. Nem akartam azt válaszolni, hogy igen, én meg nem értem elsőre jól amit te mondasz szóval kvittek vagyunk.
Este még mindig hatalmas forgalom volt, de ezúttal már nem érdekelt minket: nyugodtan hazasétáltunk. Szörnyen fáradt voltam, így szóba se jött a film nézés, fürdés után azonnal beestem az ágy baloldalára és másnap délig ki se nyílt a szemem.
Szóval másnap délben leellenőriztem tényleg nem álmodtam-e. Nem, minden valóságos volt. A mellettem heverő párna azonban érintetlen volt, ezért kisétáltam a teraszra ahol Mr. Horan épp egy telefonálást bonyolított le.
-Most leteszem, Zayn. Oké, oké. Akkor jó szórakozást. Helló.
Odaültem mellé végig a kilátáson csodálkozva. A nap égetett, egy felhő sem volt égen a tenger csillogva hömpölygött medrében...
-Most már elhiszed? -kérdezte az ölébe ültetve.
-Micsodát?
-Hogy az ég világon mindent megadnék érted, mert szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése