-Micsodát?
-Hogy az ég világon mindent megadnék érted, mert szeretlek!
-Sose kételkedtem, csak fájt mikor magamra hagytál -vékonyodott el a hangom.-Sajnálom, miattam van ez is -mutatott rá a csuklómra amitől ösztönösen lecsuktam a szemeimet és kirázott a hideg.
Nem akartam elkezdeni veszekedni pontosan ki a hibás mert én voltam, de valamiért az ő lelkén szárad, szerinte. Nem szerettem soha se kérkedni de egyszerűen éreztem a szeretetét magam körül: ha boldog én is, ha szomorú nekem sincs túl jó kedvem...
Los Angeles talán életem legszebb nyaralása volt, addig biztosan hiszen még sok minden várt rám. A nyár maradék részében ugyanis szinte csak utaztunk, a fiúknak rengeteg koncertje és jelenése volt amire magával vitt Niall, és Eleanor is sokszor benézett hozzánk. A fősuli vagy egyetem teljesen eltűnt az életemből, ugyanis lemaradtam a beiratkozásról, szóval egy évet biztosan kell halasztanom, emellett még annyi pénzem sincs ami egy fél évet finanszírozott volna. A barátom ki akarta fizetni, de nem hagytam, nem a vagyonát akarom költeni csak... mégis azért jó lenne valami munka. Ingyenélőnek éreztem magamat.
Tehát a nyár: eltekintve egy-két apróságtól nagyszerű volt, augusztusban volt mind az öt fiúnak egy szabad hete, így miután Mullingarból hazajöttünk pihenhettünk.
Mr. Horan rezidencia -ahogy ő nevezné a lakását- tökéletesnek bizonyult egy lusta keddre. Egészen délután háromig mikor...
-Csörög a telefonod -jelentettem ki nyugodtan meg sem mozdulva az ágyról.
-Leállítod? -nézett a filmre.
Kinyomtam a hatalmas képernyőjű tévét amiről fogalmam sincsen hogyan került a szobájába. A vonal végén Harry volt és valahová elhívott minket, a beszélgetésből ennyit sikerült levennem. Nos igazam volt.
Koncertre hívták őket de mivel Haz elfelejtett szólni most tudtuk csak meg és csak úgy spontán, ha Liam nem szól, hogy: "Hé, akkor mi is lesz a ma estével?" akkor talán el se mentek volna, és nem történik meg egy-két dolog sem.
Késő délután mikor készülődtem Niall már elment próbálni, tehát magamra maradtam egy szekrénnyi ruhával. Még sem volt semmi ötletem, de egy elnyűtt rövidnadrágban és fekete ujjatlanban én sem gondoltam komolyan a megjelenést. Végül egy világos ruhát vettem fel, barackszínű szoknyarésszel és egy barna övvel. Hajam a szokásos hullámos formájában hullott a kosztümömre, sminkem pedig a szokásos volt.
Hirtelen öt üvöltő alak közeledett felém, így feleszméltem. Nem hiszem el! Megint végig agyaltam az egész koncertet a senkit sem zavaró életemmel.
-Milyenek voltunk? -vigyorgott Louis.
-Szuper, mint mindig. Nem hallod? -kiabáltam majd kimutattam a tolongó népségre.
-Van néhány VIP vendég aztán mehetünk tovább, nyugi -mosolygott rám Zayn a telefonját szorongatva.
-Tovább? -néztem rájuk felvont szemöldökkel.
-NIAAAAALL! -kiáltotta egy vékony hang.
Megpördültem a tengelyemen száznyolcvan fokkal: barna hajú lány, egészséges színű bőrrel, csillogó sminkkel, egy sötétkék koktélruhában magassarkúval. A barátom egy pillanat alatt felismerte és köszönt neki két puszival, a fiúkkal együtt zavartan néztük a jelenetet ugyanis senki sem tudta ki az a lány.
-Nem jössz ki a levegőre? -nézett rám Zayn. Hallótávolságon kívül hozzátette: -Ki ez?
-Fogalmam sincsen, biztos valami haver Mullingarból -vontam meg a vállamat.
Zayn kint maradt velem, aztán csatlakozott hozzánk Liam is. Ő is megkérdezte ki az, de a válaszom továbbra is ugyanaz volt. Louis jött ki nem sokára akinek a barátnője sétált a bejárat felé. Elmesélte merre volt a szüleivel ünnepelni -nem tudom pontosan mit- és megkérdezte milyen volt a koncertje a fiúnak. Nem sokára kijöttek a többiek ezért elindultunk egy szórakozóhelyre. Ez volt a folytatás -tudtam meg.
Mostanában voltam néhány buliban -ezen a nyáron legtöbbször-, a fiúkkal vagy Emilyel de ez a hely más volt, a pia azonnal fejen vágott így Liammel kimentem az utcára aki épp azt magyarázta, hogy a barátnője sajnos nem tudott velünk jönni. Együttérzően bólintottam a halántékomat szorítva mert úgy éreztem mintha csavarok fúródtak volna bele a fejembe. Harry csatlakozott hozzánk pár perc után, majd Zayn is.
-Jól vagy? -fürkészett Zayn miközben előrángatott egy szál cigarettát.
-Aha, csak erős volt a pia -néztem továbbra is a földet.
-Ti miért vagytok itt? És mi van Erinnel? -jött ki Niall az ismerősével.
-Cigizek -pöckölte el a hamut Zayn.
-Most valahogy nincs kedvem bulizni -válaszolt Harry.
-Danielle-t akarom felhívni mi van vele -mosolygott Liam.
-Fáj a fejem -morogtam én.
Igen, valahogy mindig nekem vannak a leggázabb kifogásaim.
-Valami baj van? -guggolt le mellém a szerelmem, állát vállamra helyezve.
-Nem, dehogy -álltam fel- csak kiszellőztettem a fejemet.
-Bejössz?
-Megvárom Zaynt.
Louis ekkor jött ki mert indultak haza a barátnőjével, Liam is haza indult Harryvel, az előbbi az okát nem említette a másik pedig "bealszik annyira álmos". Pár perccel később mikor visszamentünk Zaynt betámadta néhány rajongó én pedig a bárpult felé vettem az irányt.
-...csak azt akarom ezzel mondani, hogy hiányzol. Hiányoznak a régi péntekek és szombatok, mikor elmentünk mozizni aztán otthon hülyéskedtünk. Lógtunk a haverjaid garázsában, tudod ez az egész régi élet, a bolond gimnazista kor. Amikor tök fontosak voltunk egymásnak.
-Nekem is hiányzik Mullingar, de az új életemet is imádom.
Mögöttük voltam pár méterrel és komolyan semmi szándékom nem volt hallgatózni egyszerűen csak lemerevedtem, és vártam a folytatást.
-És ha már az őszinteségnél tartunk még valamit beszeretnék bevallani, tudom semmit nem változtat ez a jelenlegi helyzeteden és nem ilyesmi célom van vele, de -sóhajtott egyet- egy világ tört bennem össze amikor köszönés nélkül idejöttél 2010-ben. Akkor Holly volt a barátnőd és ezért nagyon haragudtam de még csak egy "helló"-t sem kaptam. Akkor jöttem rá, hogy végig szerettelek, míg Hollyval voltál együtt próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzéseimet de előtte másfél évig totál oda voltam érted. Azt a verset is én írtam Valentin-napra...
-Tudod mi a vicces? Akkor te is tetszettél nekem... Várj! Te írtad? Azt a nyolcsorosat amiben leírod milyen amikor rád nézek...?
-És mennyire nincs esélyem mert egy havernak nézel -nevetett fel kínosan.
-Na jó, ezt most át kell gondolnom.
Ideje volt közbelépnem, ezért a kínos csend alatt odasétáltam közéjük mosolyogva és valami értelmetlen témába kezdtünk miközben az agyamba felvéstem azt a párbeszédet.
Négy óra környékén értünk haza, de nem ahogy vártam. A lány -akinek azóta se tudtam meg a nevét- jött velünk, nem akartam bunkó lenni így nem nyafogtam vagy néztem rá fel vont szemöldökkel és mert Niall barátja -legalábbis az ő részéről így van- nem akartam "Ez magánszféra, menny egy hotelba, szia." dumával lerázni a csajt.
A lakás teljesen sötét volt, Niall egyből beugrott a konyhába addig a vendégnek a nappaliban oda tettem egy pokrócot, párnákat és adtam neki egy papucsot. Egyből be is aludt így nem zavart kerek öt percig, utána a horkolásától kiesett a szendvics Nialler kezéből és kerek szemekkel meredt az alvó lányra. Elnevettem magamat aztán karját fogva elindultunk a mi ágyunkba. Persze hagyta magát így magunkra zártuk az ajtót és mi is álomba szunnyadtunk.
Délelőtt együtt ébredtünk, a nappaliba kézen fogva lementünk, a kanapé üres volt azonban a konyhapult nem.
-Jó reggelt! Én most végeztem, gyertek nyugodtan. Mehetek a fürdőbe?
-Hát persze -néztem a tucatnyi mosatlan edényre.
Niall a feszülő hangulatból semmit sem vett észre, a csajszi elment zuhanyozni én meg takarítani utána. Nem mondom igazán jó kedvem volt, moshattam el egy vad idegen után aki tegnap szerelmet vallott a barátomnak, az egész pedig fel se tűnt az érintettnek. Férfiak!!
-Hé, ne mérgelődj. Ma el fog menni, nyuszifül.
-Nem haragszom -csaptam bele a szivacsot a vízbe.
-Aha, tudom. De figyelj most komolyan, máskor is aludtak már itt, ettek is nálunk. Jó Harryék tudják használni a mosogatógépet, Emily pedig a kezét és a vizet. De akkor is, mi ez a nagy durca?
-Tegnap -sóhajtottam- voltaképp elmondta neked egy lány, hogy szeret, és te is szeretted őt. Te pedig "átgondolod" a dolgokat. Szerinted miért nem ment el a csaj? Mert arra várt mikor mondod meg neki amit hallani akar, nincs nagyobb vágya mint hogy engem ott lásson -mutattam a vizes kezemmel a sarok felé. -Hopp.
-Na jó. Nekem mindig Te leszel az első. Nem most születtem, volt múltam de semmi nem köt vissza a volt barátnőmhöz, vagy ahhoz akivel majdnem volt valami sőt volt is de nem komoly. A családomat leszámítva már minden Londonhoz köt: mert itt vagy te és a fiúk is.
Na pontosan ez amit hallani akar egy szerelmes lány, jó, lehet nem mosogatás közben, egy cicanadrágban és egy béna fehér felsőben kócos hajjal de nagyon meghatott. Ezután kezeit végigcsúsztatva a medencémen átölelte a hasamat.
Szeretem Őt!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése