Ha két embernek együtt kell lennie, egymásra találnak. Ebbe egyszerűen semmi sem szólhat bele, se más kívülálló személy de még a távolság is képtelen rá. A szerelemet felfoghatjuk úgy, mint egy természeti katasztrófát, vagy mint életünk legszebb eseményét; tönkretehet mindent de rendbe is hozhatja a szétcsúszott lelki világot. Nekem az utóbbi eset volt minden alkalommal. Nélküle nem érezném magam annak aki vagyok, hiszen az időt leszámítva a kapcsolatok segítenek megtalálni önmagunknak. Nekem sikerült.
Három évvel ezelőtt azon őrlődtem mi legyek, mit kezdhetnék magammal. Aztán egy unalmas délutánon kiültem az udvarra, egy lap volt a kezemben tollal "Mi lehetne belőlem?" felirattal. Elkezdtem rajzolni, egy tájat. Hátulról előre felé a lap közepét üresen hagyva, oda egy kiégetett lapforma került. Az üres részre pedig képzeletbeli figurák, alakok, szóval egy mesevilág. A firkát pásztázva rájöttem mihez értek, a rajzoláshoz.
Egy éve nyáron ezt megfestettem és elvittem egy galériára, ott kértek tőlem még öt különböző témájú rajzot. Akármennyire is könnyűnek tűnt sok időmbe telt, de elkészültem és fél év várakozás után több szakmát is ajánlottak. A rajzaim közül az elsőt, a tollasat kiállították amivel sikerült pénzhez jutnom, továbbá kaptam egy remek állásajánlatot. Igazából sose gondoltam volna erre, hetente egyszer-kétszer kell bejárnom egy hatalmas épületbe és pingálni amit mondd a főnököm. Nem keresek annyit amennyiből képes lennék egyedül megélni de így is remek érzés az egész hiszen nekem ez hobbi!
Kevés olyan huszonegy-huszonkét éves lány van aki érettségivel ül egy irodaházban és ruhákat, sálakat rajzol azok alapján amit mondanak, majd átadja az igazgatónak aki tanácskozik róla végül pedig ha jó az ötlet akkor elkészítik. Sokszor teljesen másmilyen állapotban látom az elképzeléseimet, sőt van, hogy festményeket készítek az irodának az utóbbi időben arra jutottam amiért többet is keresek. Hihetetlen mennyire odavannak néhány vonalért az emberek.
Niall pedig? A számaik a csapból folynak, lemezeik az északi országoktól egészen Dél-Amerika sarkáig ismertek.
A gyűrű a jobb kezemen lévő gyűrűsujjamon? Óóó igen, idén nyáron a találkozásunkat követően hetedik évben eljegyzett. Az esküvőt mindenáron melegben akartuk tartani de mivel július végén találkoztunk a következő májusig nem akartunk várni, így a jeles dátum a születésnapomat követő harmadik hét lett.
Amilyen pocsék volt a gyermekkorom annyira varázslatos lett a felnőtt része. Hiszen ki az aki huszonkét évesen összeházasodik álmai férfijával, gazdag, de mégis egyszerű és könnyű munkája van? Na ez az. Az, azt hiszem én.
Szeptember 30.
Könny csordult a szemembe, ez is elérkezett.
-Ne sírj! Lefolyik a sminked! Ezért szenvedtem annyit? -kiáltotta Cathy.
Úgy gondolom mindenki élete egy tündérmese, az enyém már biztos. Cat sminkesként kapott itt munkát, egyenlőre boldog szingli de már úton vannak a hercegei, az egyik pedig igazán különleges, talán az lesz majd Ő.
Eközben a fátyol is felkerült a loknis hajamra, a sminket nem bőgtem le az arcomról, Emily pedig átadta a csokrot. Eddig minden tökéletesen ment, aztán a barátnőim kimentek a szobából ellenőrizni a díszítést én pedig lerogytam a fotelba. Először csak szipogtam, majd teljes erőmből zokogtam. Aki be fog kísérni hamarosan az nem apukám lesz, de még csak nem is anyám. Hanem a nagynéném akivel nyolc éves koromig volt beszélőviszonyom, aztán tizenhét éves korom óta, de nem ugyanaz. Hihetetlenül magányosan érzem magam a családom nélkül...
-Te. Jó. Ég. -nyögte ki Cathy percekkel később- Fordulj ide, ne ne sírj már! Mi a baj? Eriiin ne csináld, olyan vagy mint egy zombi. Gyere, rendbe hozom.
Míg újra megcsinálta az arcomat elmondtam neki mindent, megsimította a vállamat majd átölelt.
-Nagyon sajnálom. Igazából amikor még Budapesten laktatok már akkor is feltűnt ez a kapcsolat. Ott is csak magadra számíthattál, nem?
-De -húztam el a számat.
Emily laptopjából Taylor Swift Safe & Sound száma szólt mikor -Cathyvel- egymás vállára hajtott fejjel beszéltük át az egész barátságunkat. Nem kis foltot hagyott az utóbbi pár év bennünk, a távolság hatalmas volt, a nyarak rövidek, az érzéseink pedig kételkedőek. De már itt van velem, és most ő is átérzi a szülei távollétét. Ezért támogatom őt ennyire, mert ha valaki akkor én tudom mennyire nehéz nélkülük boldogulni. És akkor én még a szerencsések közé tartozok, akiknek volt egy kar amibe kapaszkodhattak. Akarom mondani most már papírom is van róla, Niallel hivatalos házaspár vagyunk.
-Csókolja meg az ifjú pár egymást -szólt a pap majd a tömeg tapsolt.
Greg -Niall bátyja- üvöltött valami gratuláció formát, a szülők tapsoltak. Cathy pedig kiáltott "Az én legjobb barátnőm!" félét mire Emily "Az a lány segített nekem, hogy ne bukjak meg!" felnevettem mire Niall megcsókolt ahogy a filmekben szokás az esküvőn. Karomat vállára helyeztem, és viszonoztam.
Hetekkel később:
-Undorítóan boldogak vagy über cukik? -olvastam fel magamnak egy cikk címét a mai újságban. -Az ifjú házaspár: a népszerű One Direction ír tagja és barátnője nem régiben összekötötték az életüket ami nem meglepő hosszú szerelmi kapcsolatukat követve. Az együttes jelenleg Írországban és országunk északi részén ad koncerteket így interjúval nem szolgálhatunk azonban itt van néhány fénykép a közelmúltból valamint Mrs. Horan-ról az utóbbi napokban.
A képeket látva tovább olvastam ahol mélyebben a kapcsolatunkról írtak, a fele nem is valóságalapú kezdve azzal, hogy terhes vagyok. Fogtam a lapot és a kukába dobtam. Nem a média elvárásai alapján akartam élni, hogy valós állítások kerüljenek be rólam. Hiszen aki ismer az úgyis megtudja majd tőlünk az igazat, amikor gyereket fogok várni, amikor a munkahelyemen történik valami vagy ha nyaralni megyünk egy gyönyörű helyre.
A rendkívül egyszerű tervem remekül bejött, azelőtt se olvastam a pletykalapokat és a celeb híreket így nem okozott nagy fájdalmat ezek figyelmen kívül fagyása. Ugyanis ezek szép sorjában megtörténtek velem de nem ahogy hallottam róluk.
Igen, teherbe estem az esküvőmet követően fél évvel. A neve sok fejtörést okozott ugyanis Niall nem akarta, hogy a fia is az ő keresztnevét kapja. Végül kikérve anyósom és apósom döntését -te jó ég, ez a mai napig olyan ijesztően hangzik...- James Alarick Horan lett az apróság neve. James, Nialler miatt van mert az a második neve de nem igazán használja. A szülei ennek örültek volna nekem pedig tetszett, az Alarick pedig apa miatt. Őt így hívták, ezért mindketten ragaszkodtunk hozzá.
A munkahelyemről kiléptem így otthon festek és minden időt a családomra szentelek, aztán ezt követte a harmadik gondolatom öt évvel ezelőtt: a nyaralás. Azonban előtte történt valami. Amit nem tudtam mire vélni. Egyszerűen túl hirtelen jött, túl váratlan és a tündérmesémbe egyáltalán nem illő:
London nem hazudtolta meg magát aznap, az ég borús volt és hűvös. Tavasszal az ember már örülne a napsütésnek de ilyenkor is még a farmert kell hordani. A lenge blúzom felé a bélelt bőrdzsekimben léptem ki az unalmas időjárásba és a hatalmas forgalomba. A fodrászhoz készültem mert a hajam igencsak megnőtt a vége pedig töredezett volt.
-Számla, számla, hírlevél, számla, Jill Heaway!? -a nevelt húgom által címzett levél?
Gyorsan elkezdtem fejben számolni, én huszonhat éves vagyok a húgom pedig tizenegy évvel fiatalabb tehát tizenöt éves most. Épp ideje, hogy beszámoljon valaki rólam vagy ő kérdezzen. Visszamentem és kibontottam.
Szia Erin.
A húgod vagyok, Jill. Nem is tudom mit kéne írnom neked, egyszerűen csak a nővérem vagy ezért jogom van ahhoz, hogy ismerjelek, azt hiszem. Legutoljára kilenc-tíz éve láttalak amikor Németországba mentél kollégiumba. Aha, de nem értem miért hazudtatok nekem mindannyian. Most végeztem el az általánost és abba a gimibe is mentem felvételizni ahová te is jártál. Amikor behívtak kérdeztek rólad, de semmit sem tudtam mondani mikor kérdeztek a Watton-i továbbtanulásodról. Ezek után kicsit kutattam utánad, és valljuk be nem volt nehéz. Egy délutánom alatt rájöttem mi volt veled, hogy hol érettségiztél, voltál Los Angelesben, és az esküvődről, ahová nem hogy engem, még anyát se hívtad meg!!! Tudod te mi történt velünk az elmúlt években? Vagy egyáltalán bármit? Annyira önző és beképzelt vagy és csak magaddal törődsz meg a pop-sztár barátocskáddal! Erin, emlékszem mennyire szerettelek kiskoromban és meg kell mondanom ez most már nincs így. Elhagytál minket egy büdös szót sem szólva, egy levélre se méltattál bennünket, annyira se mint: Meg van érettségim. vagy Férjhez megyek, itt lesz az esküvő. Nem de még azt is az internetről tudtam meg, hogy van egy unokaöcsém, és hogy én nagynéni lettem! Ami elég fura tizenöt évesen. Mindezt eltitkoltad és figyelmen kívül hagynak azok akik hazavártak. Csak gratulálni tudok neked, "tesó"...!
(Végül nem vettek fel oda ezért kollégiumba fogok járni szeptembertől.) Tudom hol laksz, ezért levelekkel foglak bombázni míg a lelkiismeret furdalás nem fogja megenni azt a maradék szívedet is.... Már ha még van "abból".
Teljesen ledermedtem, azt hiszem ez szíven ütött. Minden sorában éreztem a csalódást, a haragot és a szomorúságot. Tényleg egy önző dög lennék aki elhagyta a családját? Nekem ez sose tűnt fel, csak a saját fejem után mentem. Soha senki nem mondta nekem, hogy hibát követtem el. De ha ezúttal mégis hatalmas problémát okoztam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése