Sziasztok. Ez a történet utolsó előtti fejezete, és az utolsót egyenlőre nem tudom mikor fogom feltenni mert holnaptól nem leszek otthon. Jó olvasást :).
Ha szeretnél követni mert érdekel(t) a történet itt tudod megtenni mert a Google Reader meg fog szűnni. Mind a 13 követőm el fog tűnni az oldalról.
Teljesen ledermedtem, azt hiszem ez szíven ütött. Minden sorában éreztem a csalódást, a haragot és a szomorúságot. Tényleg egy önző dög lennék aki elhagyta a családját? Nekem ez sose tűnt fel, csak a saját fejem után mentem. Soha senki nem mondta nekem, hogy hibát követtem el. De ha ezúttal mégis hatalmas problémát okoztam?
Aznap egyedül voltam otthon a James-szel aki a szobájában aludt -ezt igencsak tőlem vette át-. Újra és újra elolvastam a húgom levelét és arra jutottam, hogy nagyon elrontotta a kedvemet, mert teljesen igaza volt. Minden okom meg volt elmenni otthonról, de nem szabadott volna ennyire eltávolodnom és idegennek kezelnem őket.
A fekete bőröndre meredtem a szoba sarkában, majd a sötétkékre. Az első családi nyaralás velük. Holnap reggel indultunk (volna) Floridába.
Éjfél is elmúlt mire Nialler hazaért, és felosont a szobánkba. Előtte benézett James-hez -hallottam az ajtó kattanását- mikor a folyosón lépkedett megtöröltem a takaróba a szemeimet és felhangosítottam a néma tévét. A szokásos éjjeli sorozatok ismétlései mentek így némán kapcsolgattam mikor belépett.
-Nem alszol? -nézett rám tengerkék szemeivel.
-Nem. Megvártalak.
-Álmos leszel holnap, pihenj csak. Én is mindjárt jövök.
A kezemben szorongatott kapcsolót elvette és kikapcsolta a készüléket. Lassan elkezdett ömleni a víz a zuhanyrózsából majd egyenletesre váltott ami megnyugtatott és elaludtam...
Az álmaim sem hagytak azonban nyugodni, reggel fél hatkor keltem fel és gyorsan lefőztem a kávét majd a földszinten rendbe hoztam magamat hagyva a fentieket aludni.
Felvettem a szárítóról a csőfarmerem és egy kockás inget majd követve az első gondolatomat a táskámért nyúltam és elindultam a metróhoz.
Amikor kiléptem a házból megcsapott London hűvös tavaszának az illata: eső és város szaga. Míg odaértem a metróhoz próbáltam tiszta aggyal gondolkodni, de csak arra jutottam mennyi lehet pontosan az idő. Kirángattam a telefonom ami háromnegyed hetet mutatott. Fél nyolcra megérkeztem Notthing Hill-re és miután vettem magamnak reggelit -el is fogyasztottam az időhúzás miatt, így negyed kilencre ott álltam a Heaway lakás előtt. A postaláda tömve volt mindenféle papírral. A csengőért nyúltam majd hezitáltam. Végül magabiztosan oda emeltem a kezemet de valaki előttem gondolkodott. Kinyílt előttem az ajtó. Akár egy horrorfilmben: nem volt senki előtte, ott álltam pár pillanatig akár egy fa. Tök bénán egyszerűen kész voltam elröhögni magamat esetlenségem miatt.
-Na, nem jössz be? -szólt rám egy barna hajú lány.
-De, csak nem hívtak be. Mindegy. -zártam rövidre a témát és beléptem.
Bent egyből megcsapott a cigaretta és az égett tojásrántotta szaga. Az előszobából láttam a sok mosatlant a mosogatóban és a rendetlenséget a nappaliban.
-Nem, nagyon nem akarsz megismerni -röhögte el magát a lány- Jill vagyok. Csak utáltam a szőke a hajamat.
-Szia, -mosolyodtam el- megkaptam a leveledet.
-Milyen levelet? -csodálkozott.
-Amit kaptam. Tőled. Nem te küldted?
-De csak vicces fog szívatni. -vihogott tovább.- Én nem ismerlek téged, csak régről. A levélnek szívhez szólónak kellett lennie, hogy ide gyere. Innen nem az én dolgom. ANYU! Vendéged van, én meg léptem. Majd jövök.
-Ki az?
Lassan lépkedett a lépcsőn, az pedig sokszor recsegett. Nem tudtam elképzelni milyen kinézetű nő fog elém állni.
-Erin?
Felé pillantottam, és nem tudtam mit tenni. A haja fakóbb és elkezdett őszülni, homloka ráncos volt. Azt hiszem pizsamát viselt ami gyűrött volt és kaja szagú, pontosan olyan mint az égett rántotta a konyhában.
-Szia anyu.
Minden amit mondani akartam belém akadt. Ahogy ránéztem a karikás szemű nőre hirtelen elfogott egy érzés, vagy több is. De végül még az nyert amelyik azt akarta, hogy megöleljem.
-Hiányoztál -könnyezte bele egyenes hajamba, én pedig bólintottam.
Leültünk a kanapéra, amit biztos nem tegnap takarítottak ki. Eleinte csak sajnálkozott, majd elmesélte mi történt az elmúlt években.
Az elejétől kezdve nem stimmelt valamit, a szag, és George. Nem volt ott, és már nem is lesz.
-Tessék? Mi az, hogy csak úgy elment?
-Tudod -kezdte- nagyon kiborultam amikor te is elmetél. A régi életemből te voltál az utolsó szikra. Amikor elolvastam az üzeneted azonnal átgondoltam, napokig. Minden alkalommal csak arra lyukadtam ki, hogy borzalmas anya voltam. Természetesen nem kerestelek, ha ennyire elrontottam mindent úgy éreztem a felnőtt korod a te kezedben lesz. Minden hírt olvastam rólad, voltaképp sokat tudtam az életedről azonban ezek alatt George egyre kevesebbet volt velünk. Míg egy nap két táskával és a kocsival elment. Nem tudom hová, és azóta nem jött vissza.
-Mikor volt ez? -szakítottam félbe.
-Három éve, de igazából már évekkel azelőtt elkezdett eljárni innen. Minden holmiját elvitte én pedig észre sem vettem.
-Jill hogyan fogadta?
-Azt mondta neki az apja, hogy üzleti útra megy. Két éve elmondtam neki, hogy soha többé nem tér vissza. Aztán rólad kérdezett, fél éve pedig rólad is elmeséltem pár dolgot. Nem tudom miért jöttél ide, és azt se ezután mi fog jönni de nagyon köszönöm. El sem hiszed mennyire akartalak látni, elmondani ezt, faggatni rólad. Mint egy családban. Jill azt hiszem lázad, a hajfestés, sötét ruhák. Ha pedig kollégiumba fog járni hazamegyek apuhoz.
Tizenegykor hazaért a húgom, mögötte pedig James és Niall. Anyu teljesen elképedt. El se hitte, hogy az ő unokája az aki az ölében ül, Niall pedig mennyire izmos lett.
Felvont szemöldökkel néztünk rá mire elmosolyodott, aztán mi is.
Jilly a sarokban ült egy fotelen, félre hívtam megköszönni mire megvonta a vállát.
-Figyelj -szólt Niall nekem- mi legyen Floridával? Lemondjam?
-Ne, nekem jobb ötletem van. Van még hely a repülőn?
-Magángéppel megyünk -nevetett ki.- Ők is jöhetnek.
-Köszönöm.
-Ne hülyülj. -nézett rám tág szemekkel a húgom mikor bejelentettük nekik.
-Nem fogadhatjuk el -nézett ránk anyu.
-De. Mint egy család.
Aznap este elindultunk öten a géppel. Végül kilencen lettünk, a fiúk koncertet adtak a tengerparton míg ott voltunk, kétszer is.
A húgom megszerette a zenéjüket és az első sorból tombolt, aztán Zayn -akit a leghelyesebbnek gondolt- felsegítette a színpadra és ott ugrált tovább. Tényleg boldog volt, el se hitte mi történt körülötte. Anyu is végignézte de végül a tengerben úszást választotta. Én próbáltam mindenkivel tölteni valamennyi időt.
Talán nem egy olyan életem van amiben egy banda volt a középpont, hanem amiben egy család az. Ide tartozik Niall, anyu, a testvérem és a One Direction többi tagja is. Annyira megszerettem őket az évek során, hogy nem tudtam elképzelni a jövőmet nélkülük. Nem is akartam ezen aggodalmaskodni, csak élveztem a pillanatot, a percet és az éveket. Mindent ami rám várt még.
Ha szeretnél követni mert érdekel(t) a történet itt tudod megtenni mert a Google Reader meg fog szűnni. Mind a 13 követőm el fog tűnni az oldalról.
Teljesen ledermedtem, azt hiszem ez szíven ütött. Minden sorában éreztem a csalódást, a haragot és a szomorúságot. Tényleg egy önző dög lennék aki elhagyta a családját? Nekem ez sose tűnt fel, csak a saját fejem után mentem. Soha senki nem mondta nekem, hogy hibát követtem el. De ha ezúttal mégis hatalmas problémát okoztam?
Aznap egyedül voltam otthon a James-szel aki a szobájában aludt -ezt igencsak tőlem vette át-. Újra és újra elolvastam a húgom levelét és arra jutottam, hogy nagyon elrontotta a kedvemet, mert teljesen igaza volt. Minden okom meg volt elmenni otthonról, de nem szabadott volna ennyire eltávolodnom és idegennek kezelnem őket.
A fekete bőröndre meredtem a szoba sarkában, majd a sötétkékre. Az első családi nyaralás velük. Holnap reggel indultunk (volna) Floridába.
Éjfél is elmúlt mire Nialler hazaért, és felosont a szobánkba. Előtte benézett James-hez -hallottam az ajtó kattanását- mikor a folyosón lépkedett megtöröltem a takaróba a szemeimet és felhangosítottam a néma tévét. A szokásos éjjeli sorozatok ismétlései mentek így némán kapcsolgattam mikor belépett.
-Nem alszol? -nézett rám tengerkék szemeivel.
-Nem. Megvártalak.
-Álmos leszel holnap, pihenj csak. Én is mindjárt jövök.
A kezemben szorongatott kapcsolót elvette és kikapcsolta a készüléket. Lassan elkezdett ömleni a víz a zuhanyrózsából majd egyenletesre váltott ami megnyugtatott és elaludtam...
Az álmaim sem hagytak azonban nyugodni, reggel fél hatkor keltem fel és gyorsan lefőztem a kávét majd a földszinten rendbe hoztam magamat hagyva a fentieket aludni.
Felvettem a szárítóról a csőfarmerem és egy kockás inget majd követve az első gondolatomat a táskámért nyúltam és elindultam a metróhoz.
-Na, nem jössz be? -szólt rám egy barna hajú lány.
-De, csak nem hívtak be. Mindegy. -zártam rövidre a témát és beléptem.
Bent egyből megcsapott a cigaretta és az égett tojásrántotta szaga. Az előszobából láttam a sok mosatlant a mosogatóban és a rendetlenséget a nappaliban.
-Nem, nagyon nem akarsz megismerni -röhögte el magát a lány- Jill vagyok. Csak utáltam a szőke a hajamat.
-Szia, -mosolyodtam el- megkaptam a leveledet.
-Milyen levelet? -csodálkozott.
-Amit kaptam. Tőled. Nem te küldted?
-De csak vicces fog szívatni. -vihogott tovább.- Én nem ismerlek téged, csak régről. A levélnek szívhez szólónak kellett lennie, hogy ide gyere. Innen nem az én dolgom. ANYU! Vendéged van, én meg léptem. Majd jövök.
-Ki az?
Lassan lépkedett a lépcsőn, az pedig sokszor recsegett. Nem tudtam elképzelni milyen kinézetű nő fog elém állni.
-Erin?
Felé pillantottam, és nem tudtam mit tenni. A haja fakóbb és elkezdett őszülni, homloka ráncos volt. Azt hiszem pizsamát viselt ami gyűrött volt és kaja szagú, pontosan olyan mint az égett rántotta a konyhában.
-Szia anyu.
Minden amit mondani akartam belém akadt. Ahogy ránéztem a karikás szemű nőre hirtelen elfogott egy érzés, vagy több is. De végül még az nyert amelyik azt akarta, hogy megöleljem.
-Hiányoztál -könnyezte bele egyenes hajamba, én pedig bólintottam.
Leültünk a kanapéra, amit biztos nem tegnap takarítottak ki. Eleinte csak sajnálkozott, majd elmesélte mi történt az elmúlt években.
Az elejétől kezdve nem stimmelt valamit, a szag, és George. Nem volt ott, és már nem is lesz.
-Tessék? Mi az, hogy csak úgy elment?
-Tudod -kezdte- nagyon kiborultam amikor te is elmetél. A régi életemből te voltál az utolsó szikra. Amikor elolvastam az üzeneted azonnal átgondoltam, napokig. Minden alkalommal csak arra lyukadtam ki, hogy borzalmas anya voltam. Természetesen nem kerestelek, ha ennyire elrontottam mindent úgy éreztem a felnőtt korod a te kezedben lesz. Minden hírt olvastam rólad, voltaképp sokat tudtam az életedről azonban ezek alatt George egyre kevesebbet volt velünk. Míg egy nap két táskával és a kocsival elment. Nem tudom hová, és azóta nem jött vissza.
-Mikor volt ez? -szakítottam félbe.
-Három éve, de igazából már évekkel azelőtt elkezdett eljárni innen. Minden holmiját elvitte én pedig észre sem vettem.
-Jill hogyan fogadta?
-Azt mondta neki az apja, hogy üzleti útra megy. Két éve elmondtam neki, hogy soha többé nem tér vissza. Aztán rólad kérdezett, fél éve pedig rólad is elmeséltem pár dolgot. Nem tudom miért jöttél ide, és azt se ezután mi fog jönni de nagyon köszönöm. El sem hiszed mennyire akartalak látni, elmondani ezt, faggatni rólad. Mint egy családban. Jill azt hiszem lázad, a hajfestés, sötét ruhák. Ha pedig kollégiumba fog járni hazamegyek apuhoz.
Tizenegykor hazaért a húgom, mögötte pedig James és Niall. Anyu teljesen elképedt. El se hitte, hogy az ő unokája az aki az ölében ül, Niall pedig mennyire izmos lett.
Felvont szemöldökkel néztünk rá mire elmosolyodott, aztán mi is.
Jilly a sarokban ült egy fotelen, félre hívtam megköszönni mire megvonta a vállát.
-Figyelj -szólt Niall nekem- mi legyen Floridával? Lemondjam?
-Ne, nekem jobb ötletem van. Van még hely a repülőn?
-Magángéppel megyünk -nevetett ki.- Ők is jöhetnek.
-Köszönöm.
-Ne hülyülj. -nézett rám tág szemekkel a húgom mikor bejelentettük nekik.
-Nem fogadhatjuk el -nézett ránk anyu.
-De. Mint egy család.
Aznap este elindultunk öten a géppel. Végül kilencen lettünk, a fiúk koncertet adtak a tengerparton míg ott voltunk, kétszer is.
A húgom megszerette a zenéjüket és az első sorból tombolt, aztán Zayn -akit a leghelyesebbnek gondolt- felsegítette a színpadra és ott ugrált tovább. Tényleg boldog volt, el se hitte mi történt körülötte. Anyu is végignézte de végül a tengerben úszást választotta. Én próbáltam mindenkivel tölteni valamennyi időt.
Talán nem egy olyan életem van amiben egy banda volt a középpont, hanem amiben egy család az. Ide tartozik Niall, anyu, a testvérem és a One Direction többi tagja is. Annyira megszerettem őket az évek során, hogy nem tudtam elképzelni a jövőmet nélkülük. Nem is akartam ezen aggodalmaskodni, csak élveztem a pillanatot, a percet és az éveket. Mindent ami rám várt még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése