68. fejezet - Ez már régóta nem közömbösség

A hétvégén épp unalmamban gondolkoztam mit írhatnék és találtam egy blogot a sajátjaimat és igazából fogalmam sincs ki írja de köszönöm neki :))
Az új blogom első része: kattints ide az olvasásért.
Ez a rész kicsit hosszabb lett és remélem tetszeni fog.:)

Kezét végig szemeimen hagyta, mikor pedig kinyithattam végre csodálatos látvány tárult elém.
-Niall... hiszen ez gyönyörű! -ámuldoztam a hídról- Minden álmom volt itt egyszer randevúzni az álomfiúmmal...
-Tudom, és most valóra fogom váltani. -mosolygott rám, kezeit derekamra helyezte.
Velence... rajta volt az "ahova a nagy szerelmemmel el akarok jutni de sosem fog valóra válni" listámon. Nem tudom honnan tudhatta meg de nem is érdekelt. Letudtam azzal, hogy ismer vagy Cathyt zaklatta. Azt hittem álmodok de nem. Csodálatos volt minden, a szám szinte körbeért annyira boldog voltam.
-Jöjjön hölgyem. -mondta udvarias angol akcentussal- Vár minket valaki.
Lementünk az utcára a csónakokhoz ahol egy gondola parkolt, benne egy evezőssel ezt a cetlit tartva: Erin és Niall csónakja.
-Ez az amire gondolok? -kérdeztem meghatódva.
-Igen. Jó reggelt, mi lennénk azok itt vannak a papírok. 
-Jó napot! Merre lesz az út? Melyik helyet választotta az úr végül?
-A másodikat. Imádni fogod. -mosolygott rám.
Közben én már a zsebkendővel a szememet törülgettem hiszen elkezdtem könnyezni. Soha senki nem tett még értem ilyet. Niall beállított a telefonján egy speciális zenét ami a filmekben szokott lenni ilyen helyzetben, amitől még romantikus lett. Kikötöttünk egy üzlet előtt ahol vásárlók finomabbnál finomabbakat ettek. Kiugrott a csónakból és engem is kisegített. 
-Választottál? -kérdezte tíz perc múlva az étterem udvarán
-Igen, ezt. -mutattam rá a "csokoládés mennyország" névvel ellátott ételre.
Leadta a rendelést, és negyed órán belül ki is érkezett.

Friss gyümölcs volt benne és még épp csodáltam milyen gyönyörű mikor Niall villán akarta a számba tolni az ételt.
-Mmm. Ez mámorító! 
A felénél kimentem a mosdóba és hívtam Cathy-t.
-Szia Cat nagy gáz van. Elhozott Velencébe és egy álom finom tortát eszünk épp csak kijöttem a mosdóba mert nem bírom. Hihetetlenül beleszerettem és nem tudom már színlelni a közömbösséget. De könnyűvérű se akarok lenni és bocsi, hogy így letámadtalak de muszáj magamból kibeszélni mert mindig is szerettem.
-Mindig is?-kérdezte vissza egy férfi hang.
-Dennis?! Én Cathyt hívtam. -gyorsan megnéztem a kijelzőt- Igen őt hívtam.
-Mosdóban van, nálam meg a telefonja itt van. Mi ez az egész? Nekem azt mondta néhány volt osztálytársaddal találkozol.
-Ööö nem. Niallel vagyok Velencébe. Tudnád adni Catet? -kérdeztem kínosan, nem akartam beavatni azok után, hogy bevallotta az érzéseit.
-Na szia, itt vagyok. Mi történt?
Gyorsan beavattam a helyzetembe, és rövid gondolkodás után belekezdett a monológba. Megfogadtam gyors tanácsait hiszen én is így akartam. A szemem alatt megmostam az arcom és gyorsan kiszaladtam. Öt percig míg kint időztem a tortából már csak kettő szelet maradt meg. Közösen megettük a maradékot és utána tovább mentünk gondolával a városon. Megnéztük az érdekes dolgokat és az eldugott régi házakat. Mintha a múlt és a jelen között sétáltam volna. Nem volt egyik ház se olyan modern, hogy a 21. században éreztem volna magam csak a körülötte lévő emberek. Az egész nap ezzel telt el de egyáltalán nem volt unalmas. Nagyon tetszett és sokat beszélgettünk. 
Este hatkor valahogy a tengerpartra keveredtünk ki, ahol beleléphettem újra a vízbe, hűvös volt de nagyon kellemes. Odasétált Niall mellém és a fülembe súgta:
-Hogy érzed magad?
-Jól. -mosolyodtam el- Nagyon szép ez a hely. Sok mindent megtudtunk beszélni.
-Igen. -fogta meg a kezeim és a tetoválásomra pillantott- Nem akartam, hogy ezt tedd magaddal miattam. Sajnálom. -nézett mélyen a szemeimbe.
-Most már mindegy. -vontam vállat- Nekem tetszik és nem azért tettem, hogy szánalomból visszagyere hozzám.
-Tudom, csak mégis lehet érezni, hogy ezt nem boldogságból csináltattad.
-Jó mindegy. -tereltem el a témát- Mit terveztél a továbbiakban?
-Ezt biztosan. -vette ki a kezemből a szatyrot, és a kis táskám majd felkapott mintha egy macska lennék és berohant velem a vízbe míg a térdéig nem ért de ugyebár a tenger vize kiszámíthatatlan akárcsak az emberi személyiség, valahol ott lehet egy kavics amibe megbotlik az ember és lábgörcsöt kap, azzal a reflexszel pedig kiejtett Niall a kezéből és beleestem a vízbe. Jó, hogy csak a combomig ért de hirtelenjébe annyira megijedtem, hogy ott kapálóztam mintha az életemen múlna, hogy felszínre jussak. -Na jó ezt mégse. -nevetett magán és beállította a haját.
-Szerencséd, hogy a telefonom odakint van! -vállat vont és közölte velem, az övé is.
Megtett pár lépést és máris mellettem termett felkapott és most megtartott, a fejem búbja alig pár centire volt, hogy újra nedves legyen.
-Niall tegyél le!! Szoknya van rajtam és ez így nem ér! -kapálóztam teljes erőmből míg ő csak jót mulatott rajtam- Ne röhögj, mert olyan vagyok mint egy ürge, csurom víz vagyok és áháháhá...-nevettem magamon már én is.
Belelöktem magam a vízbe és mivel már semmi veszíteni valóm nem volt őt is elkezdtem fröcskölni míg nem lett olyan mint én és gyorsan kiszaladtam a tengerből. A telefonját betettem a táskámba, hogy ne romoljon el és próbáltam gyorsan megszáradni.
-Hé, hol a telefonom? -kérdezte mikor kiért.
-Nem tudom. -adtam az ártatlant- De viszont jó lenne valahova bemenni mert a sminkem lefolyt a ruhám vizes és nincsen másik.
-Add vissza a telefonom először.
-De mondom nincs nálam! Nincsen zsebem hova tehetném?
Felkapta a táskám és gyorsan elkezdett benne kutakodni. A hátára ugortam így kiejtette azt a kezéből és beleesett a homokba.
-Mondom nincs nálam. -nevettem el magam.
-Jaj de huncut az a mosoly. -jött közelebb hozzám és csak úgy átölelt. Kínos volt hiszen nem a barátom és nem tudtam mit tegyek. Végül visszaöleltem és a szemeimet is lecsuktam pár pillanatra.
-Gyere. -mondta és felkapta a holmijainkat, alig száz méterre volt a sétáló utca benne rengeteg butikkal és kültéri árusokkal is- Válassz valamit majd én állom.
-De hoztam magammal pénzt. Nem olyan amivel itt fizetnek de elfogadják...
Kiválasztottam magamnak egy fehér alapon piros virágos ruhát egy övvel. Végül Niall fizetett és míg a szuveníreket nézte gyorsan bementem egyik kedvelt butikomba.
Nem kellett sokáig nézelődnöm azonnal megláttam oldalsó sávban mit szeretnék, még le is volt értékelve így duplán örültem neki. Nem akartam felvenni mert a biztonsági őr így is ki akart tessékelni de magamhoz emeltem és a méretem volt a fekete mintás felső. A kapott szatyorba beletettem a ruhát és a többit is. Még mindig fogalmam sem volt mi lehet zacskóban, így kint leültem egy padra és belenéztem.
A fekete-lila fürdőruhám egy levél Cathytől: "Szívesen ;)" a kardigán amit én tettem bele és egy farmer sort, hajgumival és mellette a szemhéjtusom.

A közeli apartmanokhoz sétáltunk ahol kibéreltünk egyet éjszakára és letettük a dolgainkat. Lemostam a sminkemet, összefogtam a hajam és kiültem száradni az erkélyre.
-Van valamihez kedved este? -kérdezte Niall csatlakozva mellém.
-Enni biztosan. Igen, nincs kedvem már kilenckor aludni.
-Akkor egyetértünk. Öltözz át és ha kész vagy akkor megyünk enni meg erre-arra.
Elfoglaltam a fürdőt ahol lezuhanyoztam, a hajamat megszárítottam és a fejem búbján kötöttem össze az egészet, kifestettem a szemem és az új ruhámat vettem fel.

Nyolc óra előtt elindultunk egy egyszerű étterembe ahol rendeltünk spagettit, és desszertként csokis epret tejszínhabbal. 
-Szerelmes vagyok ebbe a szószba, meg a tésztába is. -jelentette ki mikor megízlelte a kapott ételt.
Elnevettem magam és én is belekóstoltam. Tényleg nagyon finom volt, minden.
Egy óra múlva a partról fények és zene szűrődött ezért mi is arra felé mentünk, leültünk a homokba ahol végignéztük a naplementét közben pedig Calvin Harris és Example - We'll be coming back száma árasztotta el a környéket és arra bulizott mindenki. Mi csak egyre közelebb kerültünk egymáshoz, a karjával a derekamat fogta én is szintúgy. Közben pedig valami megtört, a szívem fala leszakadt, orromba szökött Niall illata közelebb került hozzám, a kezemet pedig arcára szegeztem és egyszerre megcsókoltuk egymást. Hiányzott... most jöttem rá mennyire... Az agyam kihagyott azokra a másodpercekre és csak az ajkai jártak üres fejemben. Azok a puha, csodálatos ajkak. Szerettem Őt, újra és ugyanúgy. Sose szerettem mást csak Őt, és az egészben az volt a legijesztőbb, hogy ennyire képes voltam magam átverni. Ő az akit ténylegesen mindig is szerettem egész életemben erre a csókra és pillanatra vártam.
Csak pár centiméter volt köztünk és az arcát még mindig ugyanúgy érintették ujjaim közben simogatva, homlokunkat egymásénak támasztottuk. Kezével a hajamat birizgálta és csak egymást néztük a tekintetünkkel. Azt kell mondanom: akkor értettem mi az az igaz szerelem. Az érzés amit soha nem szabad elmulasztani vagy eladni valamiért.
Hosszú pillanatok teltek el így és a telefonja zavart meg minket. Azt hittek beledobom a vízbe...
Eléggé elsétált mellőlem, de annyit hallottam még, hogy gyorsan el kéne mennie valahova ő pedig belement. Na pontosan ettől féltem... Ennyit érnek neki, hogy amint hívják elmegy. Egy másik pörgős szám ment amit kedvelek de most nem túl sok kedvem volt rázni magam rá csak üvöltöttem a szöveget a többiekkel viszont annyi hallatszott ki mintha tátognám a refrénnél pedig már én is ugráltam egyik kezemmel "ütve a plafont".
Sikítottam teljes hangerőmből mikor valamikor belém jöttek. Valamit magyarázott a srác de mukkot sem értettem ezért vállat vontam. A szám végén csak pörögtem tovább fittyet hányva arra, hogy valakibe belesétáltam és a majdnem barátom pedig mikor visszaszeretne kapni az első adandó alkalommal lelépne. Megértem a helyzetét, és most ezzel eléggé önző is vagyok de úgy volt, hogy ez a mi napunk lesz és van rám ideje.
Kezdődött máris a következő szám én pedig inkább kisétáltam a levegőre, a partra, ahol már a szél hűvösen érte a bőrömet a nap pedig már teljesen eltűnt helyét pedig átvették a színes fények a hold ezüstös fénye. Leültem a homokra, és csak hallgattam a távolból átzüllő zenét, csak bámultam a halvány csillagokat a csillogó tengert. Néha elsuhantak mellettem árnyak, végül pedig egy letelepedett mellém és átkarolt. Niall volt az, közelebb húzódott hozzám és ajkaimat bámulta de én hátrálni kezdtem...

67.fejezet - Ki lehet Ő?

Halihó!
Nem így akartam megírni de rosszul írtam meg az előző fejezetet ezért muszáj volt valahogy folytatnom és mivel már kezdem kicsit unni a latyakos időt kicsit elkalandoztak a gondolataim miközben a kötelező felett szenvedtem..:D
Továbbá nagyon örülök a 7900 látogatónak és a véleményeknek :))!

Este hazamentünk és a nappaliban a nagypapám szólt, hogy vár valaki rám. Anyura tippeltem. De nem ő volt az.
-Hát te?Mit keresel itt? -néztem a látogatómra hatalmas szemekkel.
Mondani akart valamit de nem tudott: kinyitotta a száját mégis becsukta.
-Erin. -mondta a nevemet.
-Igen?
- Gyere velem kérlek. -kivezetett az udvarra, a gyümölcsfákhoz- Én ezt már nem bírom, egy barom vagyok. Hiányzol, és eszméletlen baromság volt amit tettem és kérlek adj egy új esélyt. Nélküled én nem is tudom csak egy srác vagyok aki még azt se tudja mit akar.
-Miért jöttél? Őszintén.
-Mert szeretlek. -mondta szemeimbe nézve én pedig meghatódtam de lenyeltem magamban az érzést.
-Míg nem jön egy bombázó énekes csaj?
-Nem, hanem míg tart köztünk ez az egész. Nem váltanálak le.
-Harry, vagy te üzentél nekem?
-Mi? Mit írt?
-Lényegtelen. -mosolyodtam el. Hirtelen minden még zavarosabbá vált de tetszett.
-Adnál még egy esélyt? -húzott magához, hirtelen olyan közel voltam hozzá mintha kész lenne csókolni.
-Ez nem olyan egyszerű. Nem tudod min mentem át és ki húzott ki a gödörből. Neked pedig most a karriered az első hiszen ezért lett vége mindennek...
-Most két hétig nincs adás, rengetegen vagyunk és mi már bekerültünk. Azért jöttem, hogy rávegyelek gyere vissza.
-Hagyjak itt csapot-papot és rohanjak fejvesztve a legújabb énekes szenzáció után? Közben pedig kapjam a halálos fenyegetéseket?
"Csak menj a szíved után, fiatal vagy még, kövess el nyugodtan hibákat, hiszen ezekből fogsz majd tanulni." -jutott eszembe a nagynéném mondata.
Még épp jókor kapcsoltam hiszen már kezdett elszomorodni és feladni bármilyen reményt.
-Tudod mit? Benne vagyok. Kíváncsi vagyok mivel állsz elém. Nem akarok savanyú öregasszonyként meghalni.
-Tényleg? -kérdezte csillogó szemekkel. Bólogattam és megölelt volna de inkább nem tette. Mosolyt varázsoltunk egymás arcára, és beugrott valami.
-Hé! De hol fogsz aludni?
-Láttam egy egész kényelmes árkot arra gondoltam. Amúgy egy panzióba láttam egyet útközben. -végre mosolygott és igazán, enyhén megérintette kezeimet és sajátjába temette, félt talán a szemkontaktusból ezért inkább a reakciómat várta- Te tetoválást csináltál? -kérdezte megdöbbenve.
-Igen. -válaszoltam lehajtott fejjel- Nagyon ki voltam és arra gondoltam talán így emlék maradsz. De hiszen tudtad! Olvastam egy-két cikket a "túl jó rajongóról".
Még ha így is beszéltem vele legszívesebben megöleltem volna, de én se mertem közeledni felé.
-Nagyon sajnálom. -kezdte lassan- Nem tudom min mentél keresztül de még ha képes voltál magadra írni valamit miattam? Izé... nagyon szomorú voltál?
-Igen Niall... De végül is mindegy. -ráztam meg a fejem- Figyelj benne vagyok a holnapban, érdekel mivel nyűgöznél le vagy ilyesmi.
Akkor pedig elkövettem valamit, ami talán jó volt talán nem. Mindenesetre akkor biztos a szívem után mentem. Újra megöleltem, ugyanazzal a szenvedéllyel és boldogsággal mint régen. Nem habozott sokat, ő is körbetekert karjaival.
-Hányra jöjjek holnap érted?
-Jönni? Hova akarsz vinni? -kérdeztem hatalmas kíváncsisággal akár egy kisgyerek.
-Titok. De csak nem képzeled, hogy itt sakkozás közben fogunk szórakozni? Szóval mikor?
-Nem... Majd inkább felhívlak. Mit vigyek?
-Amit gondolsz. -pár pillanatra csendbe maradtunk miután elengedtük egymást- Most megyek, szia.
Elsétált és én is lassan befelé indultam. Nem lesz nehéz dolga holnap, már most is a karjaiba vagyok omolva. Ha megmozdítaná a kisujját máris megkapna. 
Beavattam a barátnőmet akinek nem tetszett a dolog. Másnap reggel magamhoz képes korán keltem, hét órakor, és azonnal el is foglaltam a fürdőszobát. Lefürödtem és felöltöztem, sötétkék színű mintás szoknyát vettem fel egy babarózsaszín ujjatlannal és rá egy vékony barna övet. A körmömet Cat kilakkozta égkék színűre és felvettem egy hatalmas királykék gyűrűt. Kisminkeltem magam és a táskámba beletettem zsebkendőt, néhány fontos iratot és pénzt. Sose lehet tudni hol akarnak visszacsábítani.

Reggeliztem nagypapával és Cathy-vel, az előbbi csak most tudta meg a mai programom ezért kiakadt. Ő is azzal jött, hogy csak újra felakar szedni és elhajítani mert ő akar lenni "menőország királya" és a média csak róla fog szólni. Megforgattam a szemeim, emlékeztettem az ő fiatal korára és sóhajtva is, de belement.
Mosogatás után, ami eléggé gyérül ment mivel vigyáztam a ruhámra, felakartam hívni Niallt de akkor jutott csak eszembe, hogy első dolgom volt kitörölni a számát és az üzeneteit a telefonomból. Idegesen kezdtem fel-alá járkálni, az óra pedig már a kilencet ütötte. "Na szép. Érdekes egy nap lesz ez."
-Cathy segíts!! -rontottam be a szobánkba miután elkezdtem dühöngeni- Kitöröltem Niall számát és nem tudom felhívni! Pedig várja a hívásom.
-Add ide. Köszi. Na látod ezt az angol telefonszámot július 27-én -a dátumtól megfájdult a szívem, azon a napon hívott fel és szakított velem- emlékszem rá, mondtad, hogy felhívott. Szerintem ő az. 
Gyorsan felhívtam és tényleg ő volt, tíz percen belül ott volt és amikor dudált a kocsi gyorsan beledobtam egy szatyorba a fekete kardigánomat, szerintem még pont abból az üzletből is volt. Volt alatta valami de nem figyeltem mert eszméletlenül siettem. Befújtam magam parfümmel és elköszöntem az otthoniaktól. Nem értem miért én igyekszem ennyire ha ő akar lenyűgözni...
A repülőtérig elmentünk taxival onnan pedig az egyik járatra amit sajnos nem tudtam meglesni mert bekötötte a szemem és a fülembe füldugót helyezett. A repülő úton beszélgettünk kivel mi történt és próbáltam faggatni hova akar vinni. Szerencse, hogy hoztam magammal pénzt, hiszen nem fizethet mindent ő. A felszállás után egy háromnegyed órával leszálltunk Bécsben.
-Bécsbe hoztál? Egyszer kiskoromban voltam meg itt és csak az óriás kerék maradt az emlékeimben a Práternél.
-Nem, húsz perc múlva jön a következő repülő az fog elvinni a végcélra.
A várakozóban kivártak az időt és megérkezett a nekünk való járat, legalábbis az egyik. Ugyanis kettő egyszerre fog indulni ezért nem tudtam melyikre szállunk. Megint megkaptam a szembekötést és a füldugót míg a hang el nem mondta a mondanivalóját. 
Valamivel több mint egy óra múlva értünk földet, taxit fogtunk legalábbis szerintem az volt. Kezét végig szemeimen hagyta, mikor pedig kinyithattam végre csodálatos látvány tárult elém.
-Niall... hiszen ez gyönyörű! -ámuldoztam a hídról- Minden álmom volt itt egyszer randevúzni az álomfiúmmal...

66. fejezet - Ha két embernek egymásra kell találnia...

Sziasztok! Sokat várattalak titeket, sajnálom de végül is eléggé jó bizonyítványom lett szóval talán gyakrabban tudok jönni.

Nem szoktam hirdetni tudjátok de megkértek hogy linkeljek be egy blogot: http://dream-will-be-come-true.blogger.hu/2013/01/05/1-resz-vegre-itt-a-nyar

És továbbá hamarosan elkezdem írni ezt a blogot is :).

Jó olvasást :))!

Ő is lefelé  hajtotta a fejét, vagyis felém. Már csak pár centiméter volt köztünk és ez a távolság egyre kevesebb lett.

-Megzavartam valamit? -jött be Cathy és azonnal el is kezdett hátrálni.
Gyorsan kilépett és az ajtót is becsukta. Esélyes lett volna, hogy lefejelem az asztalt miközben megfordultam de Den visszahúzott. Ő is felfigyelt de végül visszatért ajkaim nézésére. De én már csak arra tudtam gondolni mit gondolhatott Cathy. Vagy mégis a sors irányítja az életünket?
Vészesen közeledett felém a barátom de nem tudtam már viszonozni amit akart, csak a nyakába kapaszkodtam akár egy csimpánz.
-Köszi mindent, mindig te leszel a legjobb barátom. -szörnyen kínosan festett mert azt se tudtam mire mondtam.
Ő sem értette, csak azt, hogy hátrálnia kell. Pár percig volt ez a mindenkit kínosan érintő dolog.
-Most megyek megnézem Cathy-t. Nagyon eltűnt. -mondtam és lassan kisétáltam majd kirohantam az udvarra.
Az egyik rózsabokor tövében ült a telefonját nyomogatva.
-Nem jössz be? -ültem le mellé.
-Miért? Láthatóan nem kellek oda.
-Az egész tiszta kínos volt. Egy pillanatra vágytam azután a csók után de eszembe juttattál mindent. Megint jókor voltál jó helyen.
-Mi az amiről nem tudok? -fordult felém- Túl sokat titkolóztok és nekem teljesen úgy jön le, hogy...
-Nem járunk! Figyelj Harry írt nekem és küldött egy videót amiben Niall bevallja egy interjúban, hogy baromság volt szakítania. Harry pedig azt kérte keressem fel. Dennis pedig visszatart mert szeret engem. De én nem tudom mit akarok. 
-Arra gondoltam mennyire felesleges vagyok. De ez durva. Milyen interjú?
Megmutattam neki is de mivel ő profi angolos nem kellett segítenem csak utána elmondtam röviden mit hallott.
-Öhmm nem akarok kételkedni az angolodban, de nem pontosan fordítottál.
-Ezt hogy érted? A szó sorrend nem ugyanaz, de a lényeg igen.
-Nem egészen. Azt mondta, hogy bármit megtett volna érted, hogy ne lásson sírni, a másik pedig előtt volt egy ha szóval: ha a betonon ült volna. Nem tudja, hogy te ott sírtál miatta. Valamint nem azt mondta a végén, hogy mindenhogy hanem hogy mindegy.
-Megint igaza volt Dennisnek...
-Miért?
-Mert azt mondta, hogy úgy fordítottam ahogy nekem tetszene a beszéde. De a végén miért könnyezett be?
-A teljes verzióra mentem szóval ami körülbelül egy perccel hosszabb ezért néztél, hogy ez mintha más lenne és ebbe elmondta még azt is, hogy hiányzik neki a szülei, a testvére az egész család, te sem vagy most mellette és nagyon egyedül érzi magát. Elvan a fiúkkal de nem ugyanaz. A barátaival sem tud már találkozni szóval nincsen a toppon. Csak ennyi.
-Köszi, hogy lefordítottad. -átöleltem szorosan és ő is engem, hihetetlenül hiányzott már egy igazi legjobb barátnős ölelés- Tényleg félre értettem. Igazatok volt.
Mikor besétáltam a házba fél órával később Den a papámmal beszélgetett. Intettem neki, hogy jöjjön ki. Úgy tett és kimentünk a teraszra. A barátnőmre ráláttam ahogy kukkol a ház falja mögül ezért ránéztem és a kezemmel elhessegettem alig láthatóan. Kiskutya szemekkel nézett rám és égnek emeltem a szemeim. Mindebből Den semmit se vett észre mert végig a lábát bámulta. Kínosan érezte magát ezért gyorsan belekezdtem.
-Igazad volt. Sajnálom, Cathy lefordította a videót és tényleg azt hallottam amit akartam hallani.
-Tényleg? -nézett fel- Szóval maradni fogsz?
-Lehet. Fogalmam sincs még. De szeretnék.
Rám mosolygott amit viszonoztam és megöleltem. 
-Barátok? -kérdezte reménységgel a hangjában.
-Barátok. -válaszoltam.
Talán ő se akarta az iménti kínos incidenst. Csak ott voltunk ketten és védtelenül. Mindketten szinglin, de a vallomása nem nyugtatott. Ezért inkább a szívem legmélyebb pontjába helyeztem azokat a mondatokat.

Másnap reggel mikor felkeltünk unalmasan terültünk el egész délelőtt. Már annyi mindent csináltunk nem lett volna egy sokadik ötletem. A felöltözés tervben volt, meg is tettük, én egy sortot vettem fel fehér felsővel. Nem vágyakoztam most épp divatosan öltözni. Valami nyomta a belsőmet. Bekapcsoltam a telefonomat de semmi életjelet nem adott. Épp a facebookomra akartam volna belépni közel fél hónap kihagyás után, ugyanis hirtelen bevillant, talán úgy megosztva még a világgal, hogy kapcsolatban vagyok.
-Erin, telefon. -jött be a nagypapám mosollyal az arcán.
Felkeltem az ágyról és kisétáltam a folyosóra, leültem a fotelba és felvettem a krém színű készüléket.
-Haló? -kérdeztem bele megszokásból, pedig nem is tudom mikor telefonáltam utoljára.
-Kicsim? Szia Erinkém! Te jó ég annyira hiányoztál már! -ordított bele anyu mintha halálos ítéletet vontak volna vissza rólam- Hívtalak de vagy nem voltál bekapcsolva vagy probléma volt a vonallal. Miért nem hívtál? Ilyenkor már szoktál általában nagyon honvágyas vagy sose bírod ki négy napnál tovább most meg már hat napja ott vagy. Hogy érzed magad drágám? 
-Szia anyu. -kezdtem bele a monológomba- Te is nekem rég láttuk egymást...
-Jaj mielőtt elfelejtem!! Még Georgnak is hiányzol nem mondja de látszik rajta Jilly pedig sír utánad majd adom őt is!
-Ööö oké. Nem hiányzik London. Most érzem otthon magam.-hadartam el gyorsan nehogy újra közbe vágjon- Jill is hiányzik de jól telik a nyaram. Úgy nagyjából.
-Mirandával beszéltem... -indult ki egy újabb témába, szerintem meg se hallotta mit mondtam előbb.
-Miről? -kérdeztem.
-Tényleg odaköltöznél? 
Elmeséltem neki amiről beszéltünk azóta, ha internethez jutottam. Anyu nagyon nem akart belemenni én pedig közöltem vele, hogy Londonba visszamenni nem akarok, itthon maradni is szeretnék de túl messze van tőlük, Miranda pedig talán az arany középút. 
-Majd megbeszéljük még. Adom Jillyt nagyon szomorú már.
-Hejoo Erin! Hiányzol nővérem. Mikor jössz már haza?
-Szia Jilly, fogalmam sincsen szerintem nyár végén meglátogatlak.
-Mindig unatkozom és ... -elkezdtem gondolkozni figyelmen kívül hagyva mit mondd nekem a testvérem.
Hiányoztak nekem tényleg, de... megvoltam nélkülük is. Most épp azt se tudom mihez kezdhetnék magammal. A vihar előtti csendben vagyok. Anyu felkeresett a húgomnak meg hiányzok, ilyen az életben nem volt még szóval valami történni fog. A döntésem... Ránéztem a naptárra, pont egy hete voltam itthon. Augusztus 9-e van, szóval még van egy kis időm dönteni. Elköszöntem szegény testvéremtől pedig a története közepén tartott és megnéztem a Malijeimet. Mirandátül érkezett egy új.
Szia! 
Sikerült döntened? Anyudat ma felhívtam szerintem hamarosan téged is fog. Mi van a szomszéd sráccal, történt vele valami? Bejelöltelek facebookon, ott tudnánk gyakrabban is akár beszélgetni. Csak menj a szíved után, fiatal vagy még kövess el nyugodtan hibákat, hiszem ezekből fogsz majd tanulni. Kutakodtam kicsit a volt barátod után is és eléggé jó ízlésed van kicsi lány! Na mindegy ezeket inkább nem hozom fel. Ha döntöttél, írd meg a válaszodat mert anyukád máshogy adja majd elő. Ha pedig már az előbb szóba hoztam az internetet... látszik, hogy nem vagy függő meg ilyenek de időnként azért lépj be vagy legalább cseréld le a profilképed. Egy-két "aranyos" vélemény is elkezdett terjengeni rólad. Mint mondjuk a halálhíred vagy a képek alatti kommentek. De ne aggódj akinek halálhírét keltik sokáig fog élni! Ha nem jönnél ide majd kéne egy kis segítség van egy macskám aki már eléggé öreg és mintha a gyerekem lenne úgy érzem. De nem bírnám ki egyedül, papagájt tartani ésszerű?
Szóval a nagynéném unatkozott és megszánt egy levéllel. Visszaírtam neki azonnal:
Helló :)!
Még nem... egyre nehezebb az egész. Igen most tettem le a telefont mielőtt elolvastam volna. Igen történt..túl sok minden is mint kellett volna. Néha hiányzik az unalmas és láthatatlan régi életem. Hidd el követettem el már rengeteget, filmet lehetne belőle csinálni, lehetnél a főszereplő akár! Na de jó...! Ezért is nem mentem fel arról meg teljesen elfeledkeztem. De nem vagyok fotogén és fúj... Szerintem mindkettőt a papagájjal tudsz beszélni de megcsíp a macska viszont csak meow és puha. Nekem mindkettő kellene :D!
Lecsuktam a gépet és elgondolkoztam, majd hangosan nyilvánosságra hoztam a véleményem.
-Miranda az én megtestesítőm tíz év múlva.
-Miért? -nézett fel a telefonjából Cathy.
-Mert lassan harminc éves és nincsen barátja, vagy férje csak egy öreg cicája. Sajnálom szegényt.
-Meghatott a nagymamás macskasztori? Én is kitalálhatnék ilyesmi. Oooh haldoklik a kakadum, te jó ég összetörök ha elveszítem...
-Vigyázz mindjárt....
-Áuuuu! -ordított fel a telefonja pedig egy hatalmasat csattant a földön
-Leesel. -fejeztem be a mondatom- Kéne új profilkép még a közös van Niallel. 
-Még az a cuki képed van ahol Niall megcsókolna de te elfordítottad a fejed ezért az arcodat puszilta meg te meg olyan gyönyörű fejet vágsz? Az annyira.. botrányos. Ki fotózta az a rémséget? -váltott át azonnal miután egy "meghalsz" fejjel néztem rá. Rádöbbentem arra is, hogy még fent van az összes képünk legalábbis nálam az az 5 darab azt hiszem.

Délután ketten kimentünk a strandra Cathyvel a város szélére, ami igazából csak kettő medencéből állt néhány árusból és rengeteg szabadtéri helyből. Átvettem közben egy fekete felsőt mert a fehér teljesen összegyűrődött. 
-Szépen lebarnultál amúgy! -dicsért meg én pedig a napszemüvegen keresztül helyeseltem. A hideg vízi úszómedence elé leültünk a padra ahol csinált rólam néhány lesi fotós képet. Elfintorogtam magam, mert mikor visszanéztük épp beledumáltam csak visszataszító fejem volt. Végül sikerült egy normális és fel is töltöttem azonnal. A többit nem tudtam kitörölni mert telefonról nem olyan egyszerű és el is kezdtem lemerülni.

i'm not a second fucking choice

-Jó cím! -nevetett a társam. Igen nekem is tetszett ez is tetszett, még nem tudom mire írtam de biztos lesz valami oka...
Este hazamentünk és a nappaliban a nagypapám szólt, hogy vár valaki. Anyura tippeltem. De nem ő volt az.
-Hát te?Mit keresel itt? -néztem a látogatómra hatalmas szemekkel.

65. fejezet - Egyszerűen csak bonyolult..

Aki esetlen nem látta volna feltettem az új blogom prológusát, félév után elkezdem írni :). Légy szíves ott is szavazzatok. Amúgy köszönöm a látogatottságot és a véleményeket, nagyon jól esnek :D!

-A szerelmet vagy a barátságot választanád?

...

Jelen helyzetben azt, hogy elsüllyedjek a föld alá. Gyilkos ez a kérdés. Hiszen mindkettőre szükségem van!

-A szerelmet. -válaszolta meg helyettem, és tudtam: legszívesebben felállt és ott hagyott volna, de nem tette mert megígérte, hogy nem fog megbántani.

-Nem. -tiltakoztam- Csak összezavarodtam. Képzeld el a helyzetemet. 

Kettőkor hazakísért és velünk is maradt, mert lusta volt hazamenni. Mivel az ágyak egyszemélyesek voltak esélytelen volt, hogy elférjen mellettem, így a fotelban kapott helyet. A többiek mind aludtak míg én csak az ujjaimmal játszottam. Cathy egyenletesen szuszogott, Den pedig időnként felnyögött esetleg horkantott. Az óra 2:54-et mutatott mikor utoljára megnéztem. 

-ÁÁÁÁÁ! -hallottam egy sikolyt valamikor reggel- Erin ébredj! Erin!!

-Mi van? -kérdeztem Cathytől és a fejéhez vágtam egy párnát

-Ő mit keres itt?! -mutatott Dennisre aki a földön feküdt a szőnyegbe takarózva.

-Nem volt kedve hajnalban hazamenni. Hé Den ébredj! -rugdostam meg az ágyról ülve.

-Mi a frászt műveltetek ti hajnalba?

-Mivel aludtál és még le vagy kicsit maradva, kiszöktem hozzá beszélni.

-Jártok?

-Majom, dehogyis! Hé fiatal srác a nagypapám szőnyegében ébresztő!! -rugdostam meg teljes baráti erőmből.

-Na! -szólalt fel.

Úgy távozott ahogy érkezett. Míg rendet raktunk Cathyvel elkellett neki mesélnem a történetet az éjszakáról, és megértette: csak barátok vagyunk. Végre! Nem értem miért nehéz megérteni. Reggeli után felvettem egy sortot fehér csipkés szabású ujjatlannal és rá egy kockás inget.

 

Délelőtt a kertben segédkeztünk, majd ebéd után mikor a nagypapám lefeküdt pihenni Dennis átugrott. Ebből az következett, hogy éjfélkor jutott eszébe hol is lakik igazán, de addig sok minden történt:

Elmentünk a kisboltba egy vettünk személyenként egy liter fagyit és megettük, majd kiengedtünk mindig két nyuszit és lelocsoltuk őket vízzel, nekik is kell a felfrissülés..

Sétáltunk a telepen, majd mivel ott rengeteg kutya van és nem a barátságosabb fajta inkább a központ felé vettük az irányt. Titkon azt reméltem hátha találkozunk valamelyik barátjával és Cathy is szerezhetne egy olyan klassz srácot barátjának mint én. De nem így lett. Este visszamentünk az udvarra és a füvön fetrengtünk, még látszott a nap így esélytelen volt akár egyetlen csillagot is megpillantani. Cathy-t hívta valamelyik volt osztálytársunk, ezért mi bementünk a nappalira és a díványra dőltünk. 

Sikeresen ásítottam egy hatalmasat pedig nem is voltam álmos.

-Dőlj le mert elalszol állva! -mosolygott Den én pedig szót fogadtam de az a nyavalyás kanapé túl kicsi volt- Ne finnyáskodj már! Dőlj rá a lábamra ne forgolódj.

Oké ez az ötlet tökéletes volt de nekem persze nem jutott volna eszembe. Így se volt annyival jobb de párnának megfelelt a lába.

Újra nagy eszmecserébe kezdtünk, mint két barát:

-Jó volt ez a nap. -mondtam a plafont bámulva

-Igen. Rájöttél mit akarsz, hova költözni?

-Még nem, nem is gondoltam azóta erre. Az egy komoly döntés és én képtelen vagyok jót választani.

-Ha itt maradnál nem lenne rossz ötlet, itt van mindenki akit szeretsz.

De ott pedig az aki...akivel leélhetnék egy szép életet mint a tündérmesékbe. Annyira bonyolult! Mi van ha talán túlzásba vittem a levél fontosságát? Ha nem tartana vissza Dennis már vajon a karjaiba lehetnék? De jó lenne az nekem? A szerelem felmelegítve nem jó, újra megpróbálva hiszen a vita ott marad a szívedbe, a seb ott maradt nem fogod elfelejteni. Mint a rántott hús, csak melegen és frissen jó. Mikrózottan nem az igazi.

A bizalom se lenne ugyanaz, hiszen ha egyszer képes volt elhagyni mi lenne a bizonyíték arra, hogy nem tenné-e meg újra? Viszont ez mind csak buta feltételezés, mert félek felkeresni...

-Bonyolult. -válaszoltam jókora késéssel

-Jobb volt amíg nem voltál szerelmes, nem vitte el mindig az agyadat valami.

-Megtudod te is milyen klassz amíg tart majd egyszer.
Puffogott egyet amit nem tudtam hova tenni.
-Ez mégis mit jelenten? -kérdeztem a szemeibe nézve
-Mi benne olyan jó? Úgyis véget ér és szomorú leszel.
-Nem. -ellenkeztem- Ez nem olyan, hogy eszik az ember és utána kijön belőle. Ez olyan, hogy a szíved olyan hangosan dobog, hogy féled hátha meghallja. Azt kívánod bárcsak ne kellene elaludnod hiszen felesleges, vagy akkor ott lenne melletted. Nem bírod ki, hogy ne less rá. Inkább nem tanulsz és ha nem vagytok együtt őt nézed a facebookon utána meg letagadod. Ha a barátaid róla beszélnek belepirulsz mégis kívül mintha nem is ismernéd. Tudsz mindent róla de mégis megjátszod ha mondanak véletlen róla valamit. Ha valami történik vele bármit megtennél, hogy láthasd. Jól van? Mi történt? Az embernek szüksége van szeretetre, és a szerelem a leggyönyörűbb. Ok nincs rá kibe szeretsz bele, csak a közös kalandok. Azok közül pedig az első az igazi valódi szerelem. Ha ezeket nem érzed nincs miről beszélni.
-Ez egy lánynak a szerelemnek. A fiúk... máshogy vannak az ilyenekkel.
-Nektek mi?
-Nem tudom. Még nem voltam szerelmes.
-Na ne hazudj! -boxoltam a karjába.
-Volt egy de az nem olyan. Tetszett de meguntam. Mindig magáról beszélt és a nyakamon lógott. Egyszer felhívott hajnali háromkor, normális? Mert nem tud aludni. Hallgasson zenét. Aztán szakítottam vele, fél év kínszenvedés után. Az elején túl könnyen adta magát, ami tetszett utána négy hónap jó volt de végül eléggé megváltozott. Nem is tudtam miért van velem.
-Ez nem olyan mint az enyém volt. Nem is sirathattad a csajt sokáig.
-Négy napig nem is érdekelt, utána éjjel hiányzott, hogy nem hív senki. A reggelek is mások voltak és csak furcsa volt nélküle. Kicsit üres voltam de sírásról szó se volt. De ő se sírt miattad csak nem akar rossz fiú lenni, hogy az anyukák féltsék tőle a lányukat.
-Annyira nem ismered és úgy elítéled. Nem értem miért. Ő ilyen. -vontam meg a vállam.
-Én se voltam mindig ilyen. Kicsit mindig hazudtam magamnak.
-Na látod! Mindenki rátalál arra akivel boldog lehet. Szerintem minden a döntések alapján dől el ezt leszámítva, ezek a sorsunkban vannak. Rátalálni egy olyanra akikvel önmagunk vagyunk. Aztán kiderül mégse illenek össze. Hiszen a levél is akkor jött amikor feladtam már, persze csak agyban. 
-De hiszen annyit bántott! Ezek után visszamennél még hozzá?
-Láss a sorok közé. Nem ok nélkül küldte Harry az üzenetet pont akkor.
-De...ne őt választ. Emlékezz ezekre a napokra, olyan boldog voltál. Engem csak úgy elfelejtenél? Ennyit se érek neked?
-Nem értelek. -néztem mélyen a szemére, mindenáron kiakartam olvasni mit akarhat.
-Sose jöttél rá miket mondtam egy lányról aki emberszámba se vesz? Talán túl jól titkoltam ,nem tudom, de szeretlek. Sokszor úgy gondoltam te is többet érzel, de mindig eszembe juttattad. Nem tudom megérte-e várni...
Ez nem igaz. Hogy nem tűnhetett fel? Most összekapcsolódott a két kirakós darab. 
A bal kezemet mellkasára fejeztem ő pedig a fejemre tette sajátját, szemét vizslattam mert mást nem tudtam tenni. Belém égett a vágy, talán meg kéne csókolnom. 

Megtámaszkodtam a másik kezemmel és nagyon lassan elkezdtem felfelé húzódni, hiszen nem voltam biztos benne mit akarok. Pontosan nem éreztem azt amit felsoroltam az előbb de képtelen lennék elhagyni, miatta lettem újra önmagam. Ő is lefelé  hajtotta a fejét, vagyis felém. Már csak pár centiméter volt köztünk és ez a távolság egyre kevesebb lett.
-Megzavartam valamit?