67.fejezet - Ki lehet Ő?

Halihó!
Nem így akartam megírni de rosszul írtam meg az előző fejezetet ezért muszáj volt valahogy folytatnom és mivel már kezdem kicsit unni a latyakos időt kicsit elkalandoztak a gondolataim miközben a kötelező felett szenvedtem..:D
Továbbá nagyon örülök a 7900 látogatónak és a véleményeknek :))!

Este hazamentünk és a nappaliban a nagypapám szólt, hogy vár valaki rám. Anyura tippeltem. De nem ő volt az.
-Hát te?Mit keresel itt? -néztem a látogatómra hatalmas szemekkel.
Mondani akart valamit de nem tudott: kinyitotta a száját mégis becsukta.
-Erin. -mondta a nevemet.
-Igen?
- Gyere velem kérlek. -kivezetett az udvarra, a gyümölcsfákhoz- Én ezt már nem bírom, egy barom vagyok. Hiányzol, és eszméletlen baromság volt amit tettem és kérlek adj egy új esélyt. Nélküled én nem is tudom csak egy srác vagyok aki még azt se tudja mit akar.
-Miért jöttél? Őszintén.
-Mert szeretlek. -mondta szemeimbe nézve én pedig meghatódtam de lenyeltem magamban az érzést.
-Míg nem jön egy bombázó énekes csaj?
-Nem, hanem míg tart köztünk ez az egész. Nem váltanálak le.
-Harry, vagy te üzentél nekem?
-Mi? Mit írt?
-Lényegtelen. -mosolyodtam el. Hirtelen minden még zavarosabbá vált de tetszett.
-Adnál még egy esélyt? -húzott magához, hirtelen olyan közel voltam hozzá mintha kész lenne csókolni.
-Ez nem olyan egyszerű. Nem tudod min mentem át és ki húzott ki a gödörből. Neked pedig most a karriered az első hiszen ezért lett vége mindennek...
-Most két hétig nincs adás, rengetegen vagyunk és mi már bekerültünk. Azért jöttem, hogy rávegyelek gyere vissza.
-Hagyjak itt csapot-papot és rohanjak fejvesztve a legújabb énekes szenzáció után? Közben pedig kapjam a halálos fenyegetéseket?
"Csak menj a szíved után, fiatal vagy még, kövess el nyugodtan hibákat, hiszen ezekből fogsz majd tanulni." -jutott eszembe a nagynéném mondata.
Még épp jókor kapcsoltam hiszen már kezdett elszomorodni és feladni bármilyen reményt.
-Tudod mit? Benne vagyok. Kíváncsi vagyok mivel állsz elém. Nem akarok savanyú öregasszonyként meghalni.
-Tényleg? -kérdezte csillogó szemekkel. Bólogattam és megölelt volna de inkább nem tette. Mosolyt varázsoltunk egymás arcára, és beugrott valami.
-Hé! De hol fogsz aludni?
-Láttam egy egész kényelmes árkot arra gondoltam. Amúgy egy panzióba láttam egyet útközben. -végre mosolygott és igazán, enyhén megérintette kezeimet és sajátjába temette, félt talán a szemkontaktusból ezért inkább a reakciómat várta- Te tetoválást csináltál? -kérdezte megdöbbenve.
-Igen. -válaszoltam lehajtott fejjel- Nagyon ki voltam és arra gondoltam talán így emlék maradsz. De hiszen tudtad! Olvastam egy-két cikket a "túl jó rajongóról".
Még ha így is beszéltem vele legszívesebben megöleltem volna, de én se mertem közeledni felé.
-Nagyon sajnálom. -kezdte lassan- Nem tudom min mentél keresztül de még ha képes voltál magadra írni valamit miattam? Izé... nagyon szomorú voltál?
-Igen Niall... De végül is mindegy. -ráztam meg a fejem- Figyelj benne vagyok a holnapban, érdekel mivel nyűgöznél le vagy ilyesmi.
Akkor pedig elkövettem valamit, ami talán jó volt talán nem. Mindenesetre akkor biztos a szívem után mentem. Újra megöleltem, ugyanazzal a szenvedéllyel és boldogsággal mint régen. Nem habozott sokat, ő is körbetekert karjaival.
-Hányra jöjjek holnap érted?
-Jönni? Hova akarsz vinni? -kérdeztem hatalmas kíváncsisággal akár egy kisgyerek.
-Titok. De csak nem képzeled, hogy itt sakkozás közben fogunk szórakozni? Szóval mikor?
-Nem... Majd inkább felhívlak. Mit vigyek?
-Amit gondolsz. -pár pillanatra csendbe maradtunk miután elengedtük egymást- Most megyek, szia.
Elsétált és én is lassan befelé indultam. Nem lesz nehéz dolga holnap, már most is a karjaiba vagyok omolva. Ha megmozdítaná a kisujját máris megkapna. 
Beavattam a barátnőmet akinek nem tetszett a dolog. Másnap reggel magamhoz képes korán keltem, hét órakor, és azonnal el is foglaltam a fürdőszobát. Lefürödtem és felöltöztem, sötétkék színű mintás szoknyát vettem fel egy babarózsaszín ujjatlannal és rá egy vékony barna övet. A körmömet Cat kilakkozta égkék színűre és felvettem egy hatalmas királykék gyűrűt. Kisminkeltem magam és a táskámba beletettem zsebkendőt, néhány fontos iratot és pénzt. Sose lehet tudni hol akarnak visszacsábítani.

Reggeliztem nagypapával és Cathy-vel, az előbbi csak most tudta meg a mai programom ezért kiakadt. Ő is azzal jött, hogy csak újra felakar szedni és elhajítani mert ő akar lenni "menőország királya" és a média csak róla fog szólni. Megforgattam a szemeim, emlékeztettem az ő fiatal korára és sóhajtva is, de belement.
Mosogatás után, ami eléggé gyérül ment mivel vigyáztam a ruhámra, felakartam hívni Niallt de akkor jutott csak eszembe, hogy első dolgom volt kitörölni a számát és az üzeneteit a telefonomból. Idegesen kezdtem fel-alá járkálni, az óra pedig már a kilencet ütötte. "Na szép. Érdekes egy nap lesz ez."
-Cathy segíts!! -rontottam be a szobánkba miután elkezdtem dühöngeni- Kitöröltem Niall számát és nem tudom felhívni! Pedig várja a hívásom.
-Add ide. Köszi. Na látod ezt az angol telefonszámot július 27-én -a dátumtól megfájdult a szívem, azon a napon hívott fel és szakított velem- emlékszem rá, mondtad, hogy felhívott. Szerintem ő az. 
Gyorsan felhívtam és tényleg ő volt, tíz percen belül ott volt és amikor dudált a kocsi gyorsan beledobtam egy szatyorba a fekete kardigánomat, szerintem még pont abból az üzletből is volt. Volt alatta valami de nem figyeltem mert eszméletlenül siettem. Befújtam magam parfümmel és elköszöntem az otthoniaktól. Nem értem miért én igyekszem ennyire ha ő akar lenyűgözni...
A repülőtérig elmentünk taxival onnan pedig az egyik járatra amit sajnos nem tudtam meglesni mert bekötötte a szemem és a fülembe füldugót helyezett. A repülő úton beszélgettünk kivel mi történt és próbáltam faggatni hova akar vinni. Szerencse, hogy hoztam magammal pénzt, hiszen nem fizethet mindent ő. A felszállás után egy háromnegyed órával leszálltunk Bécsben.
-Bécsbe hoztál? Egyszer kiskoromban voltam meg itt és csak az óriás kerék maradt az emlékeimben a Práternél.
-Nem, húsz perc múlva jön a következő repülő az fog elvinni a végcélra.
A várakozóban kivártak az időt és megérkezett a nekünk való járat, legalábbis az egyik. Ugyanis kettő egyszerre fog indulni ezért nem tudtam melyikre szállunk. Megint megkaptam a szembekötést és a füldugót míg a hang el nem mondta a mondanivalóját. 
Valamivel több mint egy óra múlva értünk földet, taxit fogtunk legalábbis szerintem az volt. Kezét végig szemeimen hagyta, mikor pedig kinyithattam végre csodálatos látvány tárult elém.
-Niall... hiszen ez gyönyörű! -ámuldoztam a hídról- Minden álmom volt itt egyszer randevúzni az álomfiúmmal...