68. fejezet - Ez már régóta nem közömbösség

A hétvégén épp unalmamban gondolkoztam mit írhatnék és találtam egy blogot a sajátjaimat és igazából fogalmam sincs ki írja de köszönöm neki :))
Az új blogom első része: kattints ide az olvasásért.
Ez a rész kicsit hosszabb lett és remélem tetszeni fog.:)

Kezét végig szemeimen hagyta, mikor pedig kinyithattam végre csodálatos látvány tárult elém.
-Niall... hiszen ez gyönyörű! -ámuldoztam a hídról- Minden álmom volt itt egyszer randevúzni az álomfiúmmal...
-Tudom, és most valóra fogom váltani. -mosolygott rám, kezeit derekamra helyezte.
Velence... rajta volt az "ahova a nagy szerelmemmel el akarok jutni de sosem fog valóra válni" listámon. Nem tudom honnan tudhatta meg de nem is érdekelt. Letudtam azzal, hogy ismer vagy Cathyt zaklatta. Azt hittem álmodok de nem. Csodálatos volt minden, a szám szinte körbeért annyira boldog voltam.
-Jöjjön hölgyem. -mondta udvarias angol akcentussal- Vár minket valaki.
Lementünk az utcára a csónakokhoz ahol egy gondola parkolt, benne egy evezőssel ezt a cetlit tartva: Erin és Niall csónakja.
-Ez az amire gondolok? -kérdeztem meghatódva.
-Igen. Jó reggelt, mi lennénk azok itt vannak a papírok. 
-Jó napot! Merre lesz az út? Melyik helyet választotta az úr végül?
-A másodikat. Imádni fogod. -mosolygott rám.
Közben én már a zsebkendővel a szememet törülgettem hiszen elkezdtem könnyezni. Soha senki nem tett még értem ilyet. Niall beállított a telefonján egy speciális zenét ami a filmekben szokott lenni ilyen helyzetben, amitől még romantikus lett. Kikötöttünk egy üzlet előtt ahol vásárlók finomabbnál finomabbakat ettek. Kiugrott a csónakból és engem is kisegített. 
-Választottál? -kérdezte tíz perc múlva az étterem udvarán
-Igen, ezt. -mutattam rá a "csokoládés mennyország" névvel ellátott ételre.
Leadta a rendelést, és negyed órán belül ki is érkezett.

Friss gyümölcs volt benne és még épp csodáltam milyen gyönyörű mikor Niall villán akarta a számba tolni az ételt.
-Mmm. Ez mámorító! 
A felénél kimentem a mosdóba és hívtam Cathy-t.
-Szia Cat nagy gáz van. Elhozott Velencébe és egy álom finom tortát eszünk épp csak kijöttem a mosdóba mert nem bírom. Hihetetlenül beleszerettem és nem tudom már színlelni a közömbösséget. De könnyűvérű se akarok lenni és bocsi, hogy így letámadtalak de muszáj magamból kibeszélni mert mindig is szerettem.
-Mindig is?-kérdezte vissza egy férfi hang.
-Dennis?! Én Cathyt hívtam. -gyorsan megnéztem a kijelzőt- Igen őt hívtam.
-Mosdóban van, nálam meg a telefonja itt van. Mi ez az egész? Nekem azt mondta néhány volt osztálytársaddal találkozol.
-Ööö nem. Niallel vagyok Velencébe. Tudnád adni Catet? -kérdeztem kínosan, nem akartam beavatni azok után, hogy bevallotta az érzéseit.
-Na szia, itt vagyok. Mi történt?
Gyorsan beavattam a helyzetembe, és rövid gondolkodás után belekezdett a monológba. Megfogadtam gyors tanácsait hiszen én is így akartam. A szemem alatt megmostam az arcom és gyorsan kiszaladtam. Öt percig míg kint időztem a tortából már csak kettő szelet maradt meg. Közösen megettük a maradékot és utána tovább mentünk gondolával a városon. Megnéztük az érdekes dolgokat és az eldugott régi házakat. Mintha a múlt és a jelen között sétáltam volna. Nem volt egyik ház se olyan modern, hogy a 21. században éreztem volna magam csak a körülötte lévő emberek. Az egész nap ezzel telt el de egyáltalán nem volt unalmas. Nagyon tetszett és sokat beszélgettünk. 
Este hatkor valahogy a tengerpartra keveredtünk ki, ahol beleléphettem újra a vízbe, hűvös volt de nagyon kellemes. Odasétált Niall mellém és a fülembe súgta:
-Hogy érzed magad?
-Jól. -mosolyodtam el- Nagyon szép ez a hely. Sok mindent megtudtunk beszélni.
-Igen. -fogta meg a kezeim és a tetoválásomra pillantott- Nem akartam, hogy ezt tedd magaddal miattam. Sajnálom. -nézett mélyen a szemeimbe.
-Most már mindegy. -vontam vállat- Nekem tetszik és nem azért tettem, hogy szánalomból visszagyere hozzám.
-Tudom, csak mégis lehet érezni, hogy ezt nem boldogságból csináltattad.
-Jó mindegy. -tereltem el a témát- Mit terveztél a továbbiakban?
-Ezt biztosan. -vette ki a kezemből a szatyrot, és a kis táskám majd felkapott mintha egy macska lennék és berohant velem a vízbe míg a térdéig nem ért de ugyebár a tenger vize kiszámíthatatlan akárcsak az emberi személyiség, valahol ott lehet egy kavics amibe megbotlik az ember és lábgörcsöt kap, azzal a reflexszel pedig kiejtett Niall a kezéből és beleestem a vízbe. Jó, hogy csak a combomig ért de hirtelenjébe annyira megijedtem, hogy ott kapálóztam mintha az életemen múlna, hogy felszínre jussak. -Na jó ezt mégse. -nevetett magán és beállította a haját.
-Szerencséd, hogy a telefonom odakint van! -vállat vont és közölte velem, az övé is.
Megtett pár lépést és máris mellettem termett felkapott és most megtartott, a fejem búbja alig pár centire volt, hogy újra nedves legyen.
-Niall tegyél le!! Szoknya van rajtam és ez így nem ér! -kapálóztam teljes erőmből míg ő csak jót mulatott rajtam- Ne röhögj, mert olyan vagyok mint egy ürge, csurom víz vagyok és áháháhá...-nevettem magamon már én is.
Belelöktem magam a vízbe és mivel már semmi veszíteni valóm nem volt őt is elkezdtem fröcskölni míg nem lett olyan mint én és gyorsan kiszaladtam a tengerből. A telefonját betettem a táskámba, hogy ne romoljon el és próbáltam gyorsan megszáradni.
-Hé, hol a telefonom? -kérdezte mikor kiért.
-Nem tudom. -adtam az ártatlant- De viszont jó lenne valahova bemenni mert a sminkem lefolyt a ruhám vizes és nincsen másik.
-Add vissza a telefonom először.
-De mondom nincs nálam! Nincsen zsebem hova tehetném?
Felkapta a táskám és gyorsan elkezdett benne kutakodni. A hátára ugortam így kiejtette azt a kezéből és beleesett a homokba.
-Mondom nincs nálam. -nevettem el magam.
-Jaj de huncut az a mosoly. -jött közelebb hozzám és csak úgy átölelt. Kínos volt hiszen nem a barátom és nem tudtam mit tegyek. Végül visszaöleltem és a szemeimet is lecsuktam pár pillanatra.
-Gyere. -mondta és felkapta a holmijainkat, alig száz méterre volt a sétáló utca benne rengeteg butikkal és kültéri árusokkal is- Válassz valamit majd én állom.
-De hoztam magammal pénzt. Nem olyan amivel itt fizetnek de elfogadják...
Kiválasztottam magamnak egy fehér alapon piros virágos ruhát egy övvel. Végül Niall fizetett és míg a szuveníreket nézte gyorsan bementem egyik kedvelt butikomba.
Nem kellett sokáig nézelődnöm azonnal megláttam oldalsó sávban mit szeretnék, még le is volt értékelve így duplán örültem neki. Nem akartam felvenni mert a biztonsági őr így is ki akart tessékelni de magamhoz emeltem és a méretem volt a fekete mintás felső. A kapott szatyorba beletettem a ruhát és a többit is. Még mindig fogalmam sem volt mi lehet zacskóban, így kint leültem egy padra és belenéztem.
A fekete-lila fürdőruhám egy levél Cathytől: "Szívesen ;)" a kardigán amit én tettem bele és egy farmer sort, hajgumival és mellette a szemhéjtusom.

A közeli apartmanokhoz sétáltunk ahol kibéreltünk egyet éjszakára és letettük a dolgainkat. Lemostam a sminkemet, összefogtam a hajam és kiültem száradni az erkélyre.
-Van valamihez kedved este? -kérdezte Niall csatlakozva mellém.
-Enni biztosan. Igen, nincs kedvem már kilenckor aludni.
-Akkor egyetértünk. Öltözz át és ha kész vagy akkor megyünk enni meg erre-arra.
Elfoglaltam a fürdőt ahol lezuhanyoztam, a hajamat megszárítottam és a fejem búbján kötöttem össze az egészet, kifestettem a szemem és az új ruhámat vettem fel.

Nyolc óra előtt elindultunk egy egyszerű étterembe ahol rendeltünk spagettit, és desszertként csokis epret tejszínhabbal. 
-Szerelmes vagyok ebbe a szószba, meg a tésztába is. -jelentette ki mikor megízlelte a kapott ételt.
Elnevettem magam és én is belekóstoltam. Tényleg nagyon finom volt, minden.
Egy óra múlva a partról fények és zene szűrődött ezért mi is arra felé mentünk, leültünk a homokba ahol végignéztük a naplementét közben pedig Calvin Harris és Example - We'll be coming back száma árasztotta el a környéket és arra bulizott mindenki. Mi csak egyre közelebb kerültünk egymáshoz, a karjával a derekamat fogta én is szintúgy. Közben pedig valami megtört, a szívem fala leszakadt, orromba szökött Niall illata közelebb került hozzám, a kezemet pedig arcára szegeztem és egyszerre megcsókoltuk egymást. Hiányzott... most jöttem rá mennyire... Az agyam kihagyott azokra a másodpercekre és csak az ajkai jártak üres fejemben. Azok a puha, csodálatos ajkak. Szerettem Őt, újra és ugyanúgy. Sose szerettem mást csak Őt, és az egészben az volt a legijesztőbb, hogy ennyire képes voltam magam átverni. Ő az akit ténylegesen mindig is szerettem egész életemben erre a csókra és pillanatra vártam.
Csak pár centiméter volt köztünk és az arcát még mindig ugyanúgy érintették ujjaim közben simogatva, homlokunkat egymásénak támasztottuk. Kezével a hajamat birizgálta és csak egymást néztük a tekintetünkkel. Azt kell mondanom: akkor értettem mi az az igaz szerelem. Az érzés amit soha nem szabad elmulasztani vagy eladni valamiért.
Hosszú pillanatok teltek el így és a telefonja zavart meg minket. Azt hittek beledobom a vízbe...
Eléggé elsétált mellőlem, de annyit hallottam még, hogy gyorsan el kéne mennie valahova ő pedig belement. Na pontosan ettől féltem... Ennyit érnek neki, hogy amint hívják elmegy. Egy másik pörgős szám ment amit kedvelek de most nem túl sok kedvem volt rázni magam rá csak üvöltöttem a szöveget a többiekkel viszont annyi hallatszott ki mintha tátognám a refrénnél pedig már én is ugráltam egyik kezemmel "ütve a plafont".
Sikítottam teljes hangerőmből mikor valamikor belém jöttek. Valamit magyarázott a srác de mukkot sem értettem ezért vállat vontam. A szám végén csak pörögtem tovább fittyet hányva arra, hogy valakibe belesétáltam és a majdnem barátom pedig mikor visszaszeretne kapni az első adandó alkalommal lelépne. Megértem a helyzetét, és most ezzel eléggé önző is vagyok de úgy volt, hogy ez a mi napunk lesz és van rám ideje.
Kezdődött máris a következő szám én pedig inkább kisétáltam a levegőre, a partra, ahol már a szél hűvösen érte a bőrömet a nap pedig már teljesen eltűnt helyét pedig átvették a színes fények a hold ezüstös fénye. Leültem a homokra, és csak hallgattam a távolból átzüllő zenét, csak bámultam a halvány csillagokat a csillogó tengert. Néha elsuhantak mellettem árnyak, végül pedig egy letelepedett mellém és átkarolt. Niall volt az, közelebb húzódott hozzám és ajkaimat bámulta de én hátrálni kezdtem...