Nem szoktam hirdetni tudjátok de megkértek hogy linkeljek be egy blogot: http://dream-will-be-come-true.blogger.hu/2013/01/05/1-resz-vegre-itt-a-nyar
És továbbá hamarosan elkezdem írni ezt a blogot is :).
Jó olvasást :))!
Ő is lefelé hajtotta a fejét, vagyis felém. Már csak pár centiméter volt köztünk és ez a távolság egyre kevesebb lett.
-Megzavartam valamit? -jött be Cathy és azonnal el is kezdett hátrálni.
Gyorsan kilépett és az ajtót is becsukta. Esélyes lett volna, hogy lefejelem az asztalt miközben megfordultam de Den visszahúzott. Ő is felfigyelt de végül visszatért ajkaim nézésére. De én már csak arra tudtam gondolni mit gondolhatott Cathy. Vagy mégis a sors irányítja az életünket?
Vészesen közeledett felém a barátom de nem tudtam már viszonozni amit akart, csak a nyakába kapaszkodtam akár egy csimpánz.
-Köszi mindent, mindig te leszel a legjobb barátom. -szörnyen kínosan festett mert azt se tudtam mire mondtam.
Ő sem értette, csak azt, hogy hátrálnia kell. Pár percig volt ez a mindenkit kínosan érintő dolog.
-Most megyek megnézem Cathy-t. Nagyon eltűnt. -mondtam és lassan kisétáltam majd kirohantam az udvarra.
Az egyik rózsabokor tövében ült a telefonját nyomogatva.
-Nem jössz be? -ültem le mellé.
-Miért? Láthatóan nem kellek oda.
-Az egész tiszta kínos volt. Egy pillanatra vágytam azután a csók után de eszembe juttattál mindent. Megint jókor voltál jó helyen.
-Mi az amiről nem tudok? -fordult felém- Túl sokat titkolóztok és nekem teljesen úgy jön le, hogy...
-Nem járunk! Figyelj Harry írt nekem és küldött egy videót amiben Niall bevallja egy interjúban, hogy baromság volt szakítania. Harry pedig azt kérte keressem fel. Dennis pedig visszatart mert szeret engem. De én nem tudom mit akarok.
-Arra gondoltam mennyire felesleges vagyok. De ez durva. Milyen interjú?
Megmutattam neki is de mivel ő profi angolos nem kellett segítenem csak utána elmondtam röviden mit hallott.
-Öhmm nem akarok kételkedni az angolodban, de nem pontosan fordítottál.
-Ezt hogy érted? A szó sorrend nem ugyanaz, de a lényeg igen.
-Nem egészen. Azt mondta, hogy bármit megtett volna érted, hogy ne lásson sírni, a másik pedig előtt volt egy ha szóval: ha a betonon ült volna. Nem tudja, hogy te ott sírtál miatta. Valamint nem azt mondta a végén, hogy mindenhogy hanem hogy mindegy.
-Megint igaza volt Dennisnek...
-Miért?
-Mert azt mondta, hogy úgy fordítottam ahogy nekem tetszene a beszéde. De a végén miért könnyezett be?
-A teljes verzióra mentem szóval ami körülbelül egy perccel hosszabb ezért néztél, hogy ez mintha más lenne és ebbe elmondta még azt is, hogy hiányzik neki a szülei, a testvére az egész család, te sem vagy most mellette és nagyon egyedül érzi magát. Elvan a fiúkkal de nem ugyanaz. A barátaival sem tud már találkozni szóval nincsen a toppon. Csak ennyi.
-Köszi, hogy lefordítottad. -átöleltem szorosan és ő is engem, hihetetlenül hiányzott már egy igazi legjobb barátnős ölelés- Tényleg félre értettem. Igazatok volt.
Mikor besétáltam a házba fél órával később Den a papámmal beszélgetett. Intettem neki, hogy jöjjön ki. Úgy tett és kimentünk a teraszra. A barátnőmre ráláttam ahogy kukkol a ház falja mögül ezért ránéztem és a kezemmel elhessegettem alig láthatóan. Kiskutya szemekkel nézett rám és égnek emeltem a szemeim. Mindebből Den semmit se vett észre mert végig a lábát bámulta. Kínosan érezte magát ezért gyorsan belekezdtem.
-Igazad volt. Sajnálom, Cathy lefordította a videót és tényleg azt hallottam amit akartam hallani.
-Tényleg? -nézett fel- Szóval maradni fogsz?
-Lehet. Fogalmam sincs még. De szeretnék.
Rám mosolygott amit viszonoztam és megöleltem.
-Barátok? -kérdezte reménységgel a hangjában.
-Barátok. -válaszoltam.
Talán ő se akarta az iménti kínos incidenst. Csak ott voltunk ketten és védtelenül. Mindketten szinglin, de a vallomása nem nyugtatott. Ezért inkább a szívem legmélyebb pontjába helyeztem azokat a mondatokat.
Másnap reggel mikor felkeltünk unalmasan terültünk el egész délelőtt. Már annyi mindent csináltunk nem lett volna egy sokadik ötletem. A felöltözés tervben volt, meg is tettük, én egy sortot vettem fel fehér felsővel. Nem vágyakoztam most épp divatosan öltözni. Valami nyomta a belsőmet. Bekapcsoltam a telefonomat de semmi életjelet nem adott. Épp a facebookomra akartam volna belépni közel fél hónap kihagyás után, ugyanis hirtelen bevillant, talán úgy megosztva még a világgal, hogy kapcsolatban vagyok.
-Erin, telefon. -jött be a nagypapám mosollyal az arcán.
Felkeltem az ágyról és kisétáltam a folyosóra, leültem a fotelba és felvettem a krém színű készüléket.
-Haló? -kérdeztem bele megszokásból, pedig nem is tudom mikor telefonáltam utoljára.
-Kicsim? Szia Erinkém! Te jó ég annyira hiányoztál már! -ordított bele anyu mintha halálos ítéletet vontak volna vissza rólam- Hívtalak de vagy nem voltál bekapcsolva vagy probléma volt a vonallal. Miért nem hívtál? Ilyenkor már szoktál általában nagyon honvágyas vagy sose bírod ki négy napnál tovább most meg már hat napja ott vagy. Hogy érzed magad drágám?
-Szia anyu. -kezdtem bele a monológomba- Te is nekem rég láttuk egymást...
-Jaj mielőtt elfelejtem!! Még Georgnak is hiányzol nem mondja de látszik rajta Jilly pedig sír utánad majd adom őt is!
-Ööö oké. Nem hiányzik London. Most érzem otthon magam.-hadartam el gyorsan nehogy újra közbe vágjon- Jill is hiányzik de jól telik a nyaram. Úgy nagyjából.
-Mirandával beszéltem... -indult ki egy újabb témába, szerintem meg se hallotta mit mondtam előbb.
-Miről? -kérdeztem.
-Tényleg odaköltöznél?
Elmeséltem neki amiről beszéltünk azóta, ha internethez jutottam. Anyu nagyon nem akart belemenni én pedig közöltem vele, hogy Londonba visszamenni nem akarok, itthon maradni is szeretnék de túl messze van tőlük, Miranda pedig talán az arany középút.
-Majd megbeszéljük még. Adom Jillyt nagyon szomorú már.
-Hejoo Erin! Hiányzol nővérem. Mikor jössz már haza?
-Szia Jilly, fogalmam sincsen szerintem nyár végén meglátogatlak.
-Mindig unatkozom és ... -elkezdtem gondolkozni figyelmen kívül hagyva mit mondd nekem a testvérem.
Hiányoztak nekem tényleg, de... megvoltam nélkülük is. Most épp azt se tudom mihez kezdhetnék magammal. A vihar előtti csendben vagyok. Anyu felkeresett a húgomnak meg hiányzok, ilyen az életben nem volt még szóval valami történni fog. A döntésem... Ránéztem a naptárra, pont egy hete voltam itthon. Augusztus 9-e van, szóval még van egy kis időm dönteni. Elköszöntem szegény testvéremtől pedig a története közepén tartott és megnéztem a Malijeimet. Mirandátül érkezett egy új.
Szia!
Sikerült döntened? Anyudat ma felhívtam szerintem hamarosan téged is fog. Mi van a szomszéd sráccal, történt vele valami? Bejelöltelek facebookon, ott tudnánk gyakrabban is akár beszélgetni. Csak menj a szíved után, fiatal vagy még kövess el nyugodtan hibákat, hiszem ezekből fogsz majd tanulni. Kutakodtam kicsit a volt barátod után is és eléggé jó ízlésed van kicsi lány! Na mindegy ezeket inkább nem hozom fel. Ha döntöttél, írd meg a válaszodat mert anyukád máshogy adja majd elő. Ha pedig már az előbb szóba hoztam az internetet... látszik, hogy nem vagy függő meg ilyenek de időnként azért lépj be vagy legalább cseréld le a profilképed. Egy-két "aranyos" vélemény is elkezdett terjengeni rólad. Mint mondjuk a halálhíred vagy a képek alatti kommentek. De ne aggódj akinek halálhírét keltik sokáig fog élni! Ha nem jönnél ide majd kéne egy kis segítség van egy macskám aki már eléggé öreg és mintha a gyerekem lenne úgy érzem. De nem bírnám ki egyedül, papagájt tartani ésszerű?
Szóval a nagynéném unatkozott és megszánt egy levéllel. Visszaírtam neki azonnal:
Helló :)!
Még nem... egyre nehezebb az egész. Igen most tettem le a telefont mielőtt elolvastam volna. Igen történt..túl sok minden is mint kellett volna. Néha hiányzik az unalmas és láthatatlan régi életem. Hidd el követettem el már rengeteget, filmet lehetne belőle csinálni, lehetnél a főszereplő akár! Na de jó...! Ezért is nem mentem fel arról meg teljesen elfeledkeztem. De nem vagyok fotogén és fúj... Szerintem mindkettőt a papagájjal tudsz beszélni de megcsíp a macska viszont csak meow és puha. Nekem mindkettő kellene :D!
Lecsuktam a gépet és elgondolkoztam, majd hangosan nyilvánosságra hoztam a véleményem.
-Miranda az én megtestesítőm tíz év múlva.
-Miért? -nézett fel a telefonjából Cathy.
-Mert lassan harminc éves és nincsen barátja, vagy férje csak egy öreg cicája. Sajnálom szegényt.
-Meghatott a nagymamás macskasztori? Én is kitalálhatnék ilyesmi. Oooh haldoklik a kakadum, te jó ég összetörök ha elveszítem...
-Vigyázz mindjárt....
-Áuuuu! -ordított fel a telefonja pedig egy hatalmasat csattant a földön
-Leesel. -fejeztem be a mondatom- Kéne új profilkép még a közös van Niallel.
-Még az a cuki képed van ahol Niall megcsókolna de te elfordítottad a fejed ezért az arcodat puszilta meg te meg olyan gyönyörű fejet vágsz? Az annyira.. botrányos. Ki fotózta az a rémséget? -váltott át azonnal miután egy "meghalsz" fejjel néztem rá. Rádöbbentem arra is, hogy még fent van az összes képünk legalábbis nálam az az 5 darab azt hiszem.
Délután ketten kimentünk a strandra Cathyvel a város szélére, ami igazából csak kettő medencéből állt néhány árusból és rengeteg szabadtéri helyből. Átvettem közben egy fekete felsőt mert a fehér teljesen összegyűrődött.
-Szépen lebarnultál amúgy! -dicsért meg én pedig a napszemüvegen keresztül helyeseltem. A hideg vízi úszómedence elé leültünk a padra ahol csinált rólam néhány lesi fotós képet. Elfintorogtam magam, mert mikor visszanéztük épp beledumáltam csak visszataszító fejem volt. Végül sikerült egy normális és fel is töltöttem azonnal. A többit nem tudtam kitörölni mert telefonról nem olyan egyszerű és el is kezdtem lemerülni.
Gyorsan kilépett és az ajtót is becsukta. Esélyes lett volna, hogy lefejelem az asztalt miközben megfordultam de Den visszahúzott. Ő is felfigyelt de végül visszatért ajkaim nézésére. De én már csak arra tudtam gondolni mit gondolhatott Cathy. Vagy mégis a sors irányítja az életünket?
Vészesen közeledett felém a barátom de nem tudtam már viszonozni amit akart, csak a nyakába kapaszkodtam akár egy csimpánz.
-Köszi mindent, mindig te leszel a legjobb barátom. -szörnyen kínosan festett mert azt se tudtam mire mondtam.
Ő sem értette, csak azt, hogy hátrálnia kell. Pár percig volt ez a mindenkit kínosan érintő dolog.
-Most megyek megnézem Cathy-t. Nagyon eltűnt. -mondtam és lassan kisétáltam majd kirohantam az udvarra.
Az egyik rózsabokor tövében ült a telefonját nyomogatva.
-Nem jössz be? -ültem le mellé.
-Miért? Láthatóan nem kellek oda.
-Az egész tiszta kínos volt. Egy pillanatra vágytam azután a csók után de eszembe juttattál mindent. Megint jókor voltál jó helyen.
-Mi az amiről nem tudok? -fordult felém- Túl sokat titkolóztok és nekem teljesen úgy jön le, hogy...
-Nem járunk! Figyelj Harry írt nekem és küldött egy videót amiben Niall bevallja egy interjúban, hogy baromság volt szakítania. Harry pedig azt kérte keressem fel. Dennis pedig visszatart mert szeret engem. De én nem tudom mit akarok.
-Arra gondoltam mennyire felesleges vagyok. De ez durva. Milyen interjú?
Megmutattam neki is de mivel ő profi angolos nem kellett segítenem csak utána elmondtam röviden mit hallott.
-Öhmm nem akarok kételkedni az angolodban, de nem pontosan fordítottál.
-Ezt hogy érted? A szó sorrend nem ugyanaz, de a lényeg igen.
-Nem egészen. Azt mondta, hogy bármit megtett volna érted, hogy ne lásson sírni, a másik pedig előtt volt egy ha szóval: ha a betonon ült volna. Nem tudja, hogy te ott sírtál miatta. Valamint nem azt mondta a végén, hogy mindenhogy hanem hogy mindegy.
-Megint igaza volt Dennisnek...
-Miért?
-Mert azt mondta, hogy úgy fordítottam ahogy nekem tetszene a beszéde. De a végén miért könnyezett be?
-A teljes verzióra mentem szóval ami körülbelül egy perccel hosszabb ezért néztél, hogy ez mintha más lenne és ebbe elmondta még azt is, hogy hiányzik neki a szülei, a testvére az egész család, te sem vagy most mellette és nagyon egyedül érzi magát. Elvan a fiúkkal de nem ugyanaz. A barátaival sem tud már találkozni szóval nincsen a toppon. Csak ennyi.
-Köszi, hogy lefordítottad. -átöleltem szorosan és ő is engem, hihetetlenül hiányzott már egy igazi legjobb barátnős ölelés- Tényleg félre értettem. Igazatok volt.
Mikor besétáltam a házba fél órával később Den a papámmal beszélgetett. Intettem neki, hogy jöjjön ki. Úgy tett és kimentünk a teraszra. A barátnőmre ráláttam ahogy kukkol a ház falja mögül ezért ránéztem és a kezemmel elhessegettem alig láthatóan. Kiskutya szemekkel nézett rám és égnek emeltem a szemeim. Mindebből Den semmit se vett észre mert végig a lábát bámulta. Kínosan érezte magát ezért gyorsan belekezdtem.
-Igazad volt. Sajnálom, Cathy lefordította a videót és tényleg azt hallottam amit akartam hallani.
-Tényleg? -nézett fel- Szóval maradni fogsz?
-Lehet. Fogalmam sincs még. De szeretnék.
Rám mosolygott amit viszonoztam és megöleltem.
-Barátok? -kérdezte reménységgel a hangjában.
-Barátok. -válaszoltam.
Talán ő se akarta az iménti kínos incidenst. Csak ott voltunk ketten és védtelenül. Mindketten szinglin, de a vallomása nem nyugtatott. Ezért inkább a szívem legmélyebb pontjába helyeztem azokat a mondatokat.
Másnap reggel mikor felkeltünk unalmasan terültünk el egész délelőtt. Már annyi mindent csináltunk nem lett volna egy sokadik ötletem. A felöltözés tervben volt, meg is tettük, én egy sortot vettem fel fehér felsővel. Nem vágyakoztam most épp divatosan öltözni. Valami nyomta a belsőmet. Bekapcsoltam a telefonomat de semmi életjelet nem adott. Épp a facebookomra akartam volna belépni közel fél hónap kihagyás után, ugyanis hirtelen bevillant, talán úgy megosztva még a világgal, hogy kapcsolatban vagyok.
-Erin, telefon. -jött be a nagypapám mosollyal az arcán.
Felkeltem az ágyról és kisétáltam a folyosóra, leültem a fotelba és felvettem a krém színű készüléket.
-Haló? -kérdeztem bele megszokásból, pedig nem is tudom mikor telefonáltam utoljára.
-Kicsim? Szia Erinkém! Te jó ég annyira hiányoztál már! -ordított bele anyu mintha halálos ítéletet vontak volna vissza rólam- Hívtalak de vagy nem voltál bekapcsolva vagy probléma volt a vonallal. Miért nem hívtál? Ilyenkor már szoktál általában nagyon honvágyas vagy sose bírod ki négy napnál tovább most meg már hat napja ott vagy. Hogy érzed magad drágám?
-Szia anyu. -kezdtem bele a monológomba- Te is nekem rég láttuk egymást...
-Jaj mielőtt elfelejtem!! Még Georgnak is hiányzol nem mondja de látszik rajta Jilly pedig sír utánad majd adom őt is!
-Ööö oké. Nem hiányzik London. Most érzem otthon magam.-hadartam el gyorsan nehogy újra közbe vágjon- Jill is hiányzik de jól telik a nyaram. Úgy nagyjából.
-Mirandával beszéltem... -indult ki egy újabb témába, szerintem meg se hallotta mit mondtam előbb.
-Miről? -kérdeztem.
-Tényleg odaköltöznél?
Elmeséltem neki amiről beszéltünk azóta, ha internethez jutottam. Anyu nagyon nem akart belemenni én pedig közöltem vele, hogy Londonba visszamenni nem akarok, itthon maradni is szeretnék de túl messze van tőlük, Miranda pedig talán az arany középút.
-Majd megbeszéljük még. Adom Jillyt nagyon szomorú már.
-Hejoo Erin! Hiányzol nővérem. Mikor jössz már haza?
-Szia Jilly, fogalmam sincsen szerintem nyár végén meglátogatlak.
-Mindig unatkozom és ... -elkezdtem gondolkozni figyelmen kívül hagyva mit mondd nekem a testvérem.
Hiányoztak nekem tényleg, de... megvoltam nélkülük is. Most épp azt se tudom mihez kezdhetnék magammal. A vihar előtti csendben vagyok. Anyu felkeresett a húgomnak meg hiányzok, ilyen az életben nem volt még szóval valami történni fog. A döntésem... Ránéztem a naptárra, pont egy hete voltam itthon. Augusztus 9-e van, szóval még van egy kis időm dönteni. Elköszöntem szegény testvéremtől pedig a története közepén tartott és megnéztem a Malijeimet. Mirandátül érkezett egy új.
Szia!
Sikerült döntened? Anyudat ma felhívtam szerintem hamarosan téged is fog. Mi van a szomszéd sráccal, történt vele valami? Bejelöltelek facebookon, ott tudnánk gyakrabban is akár beszélgetni. Csak menj a szíved után, fiatal vagy még kövess el nyugodtan hibákat, hiszem ezekből fogsz majd tanulni. Kutakodtam kicsit a volt barátod után is és eléggé jó ízlésed van kicsi lány! Na mindegy ezeket inkább nem hozom fel. Ha döntöttél, írd meg a válaszodat mert anyukád máshogy adja majd elő. Ha pedig már az előbb szóba hoztam az internetet... látszik, hogy nem vagy függő meg ilyenek de időnként azért lépj be vagy legalább cseréld le a profilképed. Egy-két "aranyos" vélemény is elkezdett terjengeni rólad. Mint mondjuk a halálhíred vagy a képek alatti kommentek. De ne aggódj akinek halálhírét keltik sokáig fog élni! Ha nem jönnél ide majd kéne egy kis segítség van egy macskám aki már eléggé öreg és mintha a gyerekem lenne úgy érzem. De nem bírnám ki egyedül, papagájt tartani ésszerű?
Szóval a nagynéném unatkozott és megszánt egy levéllel. Visszaírtam neki azonnal:
Helló :)!
Még nem... egyre nehezebb az egész. Igen most tettem le a telefont mielőtt elolvastam volna. Igen történt..túl sok minden is mint kellett volna. Néha hiányzik az unalmas és láthatatlan régi életem. Hidd el követettem el már rengeteget, filmet lehetne belőle csinálni, lehetnél a főszereplő akár! Na de jó...! Ezért is nem mentem fel arról meg teljesen elfeledkeztem. De nem vagyok fotogén és fúj... Szerintem mindkettőt a papagájjal tudsz beszélni de megcsíp a macska viszont csak meow és puha. Nekem mindkettő kellene :D!
Lecsuktam a gépet és elgondolkoztam, majd hangosan nyilvánosságra hoztam a véleményem.
-Miranda az én megtestesítőm tíz év múlva.
-Miért? -nézett fel a telefonjából Cathy.
-Mert lassan harminc éves és nincsen barátja, vagy férje csak egy öreg cicája. Sajnálom szegényt.
-Meghatott a nagymamás macskasztori? Én is kitalálhatnék ilyesmi. Oooh haldoklik a kakadum, te jó ég összetörök ha elveszítem...
-Vigyázz mindjárt....
-Áuuuu! -ordított fel a telefonja pedig egy hatalmasat csattant a földön
-Leesel. -fejeztem be a mondatom- Kéne új profilkép még a közös van Niallel.
-Még az a cuki képed van ahol Niall megcsókolna de te elfordítottad a fejed ezért az arcodat puszilta meg te meg olyan gyönyörű fejet vágsz? Az annyira.. botrányos. Ki fotózta az a rémséget? -váltott át azonnal miután egy "meghalsz" fejjel néztem rá. Rádöbbentem arra is, hogy még fent van az összes képünk legalábbis nálam az az 5 darab azt hiszem.
Délután ketten kimentünk a strandra Cathyvel a város szélére, ami igazából csak kettő medencéből állt néhány árusból és rengeteg szabadtéri helyből. Átvettem közben egy fekete felsőt mert a fehér teljesen összegyűrődött.
-Szépen lebarnultál amúgy! -dicsért meg én pedig a napszemüvegen keresztül helyeseltem. A hideg vízi úszómedence elé leültünk a padra ahol csinált rólam néhány lesi fotós képet. Elfintorogtam magam, mert mikor visszanéztük épp beledumáltam csak visszataszító fejem volt. Végül sikerült egy normális és fel is töltöttem azonnal. A többit nem tudtam kitörölni mert telefonról nem olyan egyszerű és el is kezdtem lemerülni.
i'm not a second fucking choice
-Jó cím! -nevetett a társam. Igen nekem is tetszett ez is tetszett, még nem tudom mire írtam de biztos lesz valami oka...Este hazamentünk és a nappaliban a nagypapám szólt, hogy vár valaki. Anyura tippeltem. De nem ő volt az.
-Hát te?Mit keresel itt? -néztem a látogatómra hatalmas szemekkel.
annyira jó!!♥ jöhetne a következő!!:)
VálaszTörlésKöszönöm :), szerintem holnap fel tudom tenni :D
Törlés