65. fejezet - Egyszerűen csak bonyolult..

Aki esetlen nem látta volna feltettem az új blogom prológusát, félév után elkezdem írni :). Légy szíves ott is szavazzatok. Amúgy köszönöm a látogatottságot és a véleményeket, nagyon jól esnek :D!

-A szerelmet vagy a barátságot választanád?

...

Jelen helyzetben azt, hogy elsüllyedjek a föld alá. Gyilkos ez a kérdés. Hiszen mindkettőre szükségem van!

-A szerelmet. -válaszolta meg helyettem, és tudtam: legszívesebben felállt és ott hagyott volna, de nem tette mert megígérte, hogy nem fog megbántani.

-Nem. -tiltakoztam- Csak összezavarodtam. Képzeld el a helyzetemet. 

Kettőkor hazakísért és velünk is maradt, mert lusta volt hazamenni. Mivel az ágyak egyszemélyesek voltak esélytelen volt, hogy elférjen mellettem, így a fotelban kapott helyet. A többiek mind aludtak míg én csak az ujjaimmal játszottam. Cathy egyenletesen szuszogott, Den pedig időnként felnyögött esetleg horkantott. Az óra 2:54-et mutatott mikor utoljára megnéztem. 

-ÁÁÁÁÁ! -hallottam egy sikolyt valamikor reggel- Erin ébredj! Erin!!

-Mi van? -kérdeztem Cathytől és a fejéhez vágtam egy párnát

-Ő mit keres itt?! -mutatott Dennisre aki a földön feküdt a szőnyegbe takarózva.

-Nem volt kedve hajnalban hazamenni. Hé Den ébredj! -rugdostam meg az ágyról ülve.

-Mi a frászt műveltetek ti hajnalba?

-Mivel aludtál és még le vagy kicsit maradva, kiszöktem hozzá beszélni.

-Jártok?

-Majom, dehogyis! Hé fiatal srác a nagypapám szőnyegében ébresztő!! -rugdostam meg teljes baráti erőmből.

-Na! -szólalt fel.

Úgy távozott ahogy érkezett. Míg rendet raktunk Cathyvel elkellett neki mesélnem a történetet az éjszakáról, és megértette: csak barátok vagyunk. Végre! Nem értem miért nehéz megérteni. Reggeli után felvettem egy sortot fehér csipkés szabású ujjatlannal és rá egy kockás inget.

 

Délelőtt a kertben segédkeztünk, majd ebéd után mikor a nagypapám lefeküdt pihenni Dennis átugrott. Ebből az következett, hogy éjfélkor jutott eszébe hol is lakik igazán, de addig sok minden történt:

Elmentünk a kisboltba egy vettünk személyenként egy liter fagyit és megettük, majd kiengedtünk mindig két nyuszit és lelocsoltuk őket vízzel, nekik is kell a felfrissülés..

Sétáltunk a telepen, majd mivel ott rengeteg kutya van és nem a barátságosabb fajta inkább a központ felé vettük az irányt. Titkon azt reméltem hátha találkozunk valamelyik barátjával és Cathy is szerezhetne egy olyan klassz srácot barátjának mint én. De nem így lett. Este visszamentünk az udvarra és a füvön fetrengtünk, még látszott a nap így esélytelen volt akár egyetlen csillagot is megpillantani. Cathy-t hívta valamelyik volt osztálytársunk, ezért mi bementünk a nappalira és a díványra dőltünk. 

Sikeresen ásítottam egy hatalmasat pedig nem is voltam álmos.

-Dőlj le mert elalszol állva! -mosolygott Den én pedig szót fogadtam de az a nyavalyás kanapé túl kicsi volt- Ne finnyáskodj már! Dőlj rá a lábamra ne forgolódj.

Oké ez az ötlet tökéletes volt de nekem persze nem jutott volna eszembe. Így se volt annyival jobb de párnának megfelelt a lába.

Újra nagy eszmecserébe kezdtünk, mint két barát:

-Jó volt ez a nap. -mondtam a plafont bámulva

-Igen. Rájöttél mit akarsz, hova költözni?

-Még nem, nem is gondoltam azóta erre. Az egy komoly döntés és én képtelen vagyok jót választani.

-Ha itt maradnál nem lenne rossz ötlet, itt van mindenki akit szeretsz.

De ott pedig az aki...akivel leélhetnék egy szép életet mint a tündérmesékbe. Annyira bonyolult! Mi van ha talán túlzásba vittem a levél fontosságát? Ha nem tartana vissza Dennis már vajon a karjaiba lehetnék? De jó lenne az nekem? A szerelem felmelegítve nem jó, újra megpróbálva hiszen a vita ott marad a szívedbe, a seb ott maradt nem fogod elfelejteni. Mint a rántott hús, csak melegen és frissen jó. Mikrózottan nem az igazi.

A bizalom se lenne ugyanaz, hiszen ha egyszer képes volt elhagyni mi lenne a bizonyíték arra, hogy nem tenné-e meg újra? Viszont ez mind csak buta feltételezés, mert félek felkeresni...

-Bonyolult. -válaszoltam jókora késéssel

-Jobb volt amíg nem voltál szerelmes, nem vitte el mindig az agyadat valami.

-Megtudod te is milyen klassz amíg tart majd egyszer.
Puffogott egyet amit nem tudtam hova tenni.
-Ez mégis mit jelenten? -kérdeztem a szemeibe nézve
-Mi benne olyan jó? Úgyis véget ér és szomorú leszel.
-Nem. -ellenkeztem- Ez nem olyan, hogy eszik az ember és utána kijön belőle. Ez olyan, hogy a szíved olyan hangosan dobog, hogy féled hátha meghallja. Azt kívánod bárcsak ne kellene elaludnod hiszen felesleges, vagy akkor ott lenne melletted. Nem bírod ki, hogy ne less rá. Inkább nem tanulsz és ha nem vagytok együtt őt nézed a facebookon utána meg letagadod. Ha a barátaid róla beszélnek belepirulsz mégis kívül mintha nem is ismernéd. Tudsz mindent róla de mégis megjátszod ha mondanak véletlen róla valamit. Ha valami történik vele bármit megtennél, hogy láthasd. Jól van? Mi történt? Az embernek szüksége van szeretetre, és a szerelem a leggyönyörűbb. Ok nincs rá kibe szeretsz bele, csak a közös kalandok. Azok közül pedig az első az igazi valódi szerelem. Ha ezeket nem érzed nincs miről beszélni.
-Ez egy lánynak a szerelemnek. A fiúk... máshogy vannak az ilyenekkel.
-Nektek mi?
-Nem tudom. Még nem voltam szerelmes.
-Na ne hazudj! -boxoltam a karjába.
-Volt egy de az nem olyan. Tetszett de meguntam. Mindig magáról beszélt és a nyakamon lógott. Egyszer felhívott hajnali háromkor, normális? Mert nem tud aludni. Hallgasson zenét. Aztán szakítottam vele, fél év kínszenvedés után. Az elején túl könnyen adta magát, ami tetszett utána négy hónap jó volt de végül eléggé megváltozott. Nem is tudtam miért van velem.
-Ez nem olyan mint az enyém volt. Nem is sirathattad a csajt sokáig.
-Négy napig nem is érdekelt, utána éjjel hiányzott, hogy nem hív senki. A reggelek is mások voltak és csak furcsa volt nélküle. Kicsit üres voltam de sírásról szó se volt. De ő se sírt miattad csak nem akar rossz fiú lenni, hogy az anyukák féltsék tőle a lányukat.
-Annyira nem ismered és úgy elítéled. Nem értem miért. Ő ilyen. -vontam meg a vállam.
-Én se voltam mindig ilyen. Kicsit mindig hazudtam magamnak.
-Na látod! Mindenki rátalál arra akivel boldog lehet. Szerintem minden a döntések alapján dől el ezt leszámítva, ezek a sorsunkban vannak. Rátalálni egy olyanra akikvel önmagunk vagyunk. Aztán kiderül mégse illenek össze. Hiszen a levél is akkor jött amikor feladtam már, persze csak agyban. 
-De hiszen annyit bántott! Ezek után visszamennél még hozzá?
-Láss a sorok közé. Nem ok nélkül küldte Harry az üzenetet pont akkor.
-De...ne őt választ. Emlékezz ezekre a napokra, olyan boldog voltál. Engem csak úgy elfelejtenél? Ennyit se érek neked?
-Nem értelek. -néztem mélyen a szemére, mindenáron kiakartam olvasni mit akarhat.
-Sose jöttél rá miket mondtam egy lányról aki emberszámba se vesz? Talán túl jól titkoltam ,nem tudom, de szeretlek. Sokszor úgy gondoltam te is többet érzel, de mindig eszembe juttattad. Nem tudom megérte-e várni...
Ez nem igaz. Hogy nem tűnhetett fel? Most összekapcsolódott a két kirakós darab. 
A bal kezemet mellkasára fejeztem ő pedig a fejemre tette sajátját, szemét vizslattam mert mást nem tudtam tenni. Belém égett a vágy, talán meg kéne csókolnom. 

Megtámaszkodtam a másik kezemmel és nagyon lassan elkezdtem felfelé húzódni, hiszen nem voltam biztos benne mit akarok. Pontosan nem éreztem azt amit felsoroltam az előbb de képtelen lennék elhagyni, miatta lettem újra önmagam. Ő is lefelé  hajtotta a fejét, vagyis felém. Már csak pár centiméter volt köztünk és ez a távolság egyre kevesebb lett.
-Megzavartam valamit?