59. fejezet - Partra vetett hal

Helló :). Nagyon örülök az 5800 látogatónak és az 5 "tetszik" véleménynek de egy komment se jött ezért húztam ilyen sokáig az időt. Nem vezetek be határt mert felesleges. A következő sztorim remélem jobban sikerül majd.

Ennek ellenére nem akartam meghalni mint már annyiszor mondtam és akartam tenni ezt. Legbelül, a testem egy része most kelt életre, most érzi azt amit máskor évekig. Mikor valaki úgy lép ki az életéből, hogy ne hagyjon nyomot pedig csak azt teszi. Felejteni nem lehet semmit csak elfogadni mások döntéseit és a fájdalmat a mellkasban. 

A szobámban ledobáltam magamról mai ruhadarabjaimat és kényelmes pizsamát vettem helyette. Leültem ágyamra és csak zokogtam. 

Hosszú időn át míg fel nem álltam, hogy lemenjek zsepiért. Azonban hirtelen mozogtam és lila csíkok és karikák gyűltek mindenhova, átváltoztak zöldre majd a fejem tízszer nehezebb lett és elestem. Önkívületemben pedig az egész londoni életem lejátszódott zavaros fejemben:

Mennyire utáltam ide költözni a nevelő apámat szidtam mindenért. Hiányzik Apa, szörnyen! Bárcsak láthatnám, mit meg nem adnék ha átölelne és beszélne velem. Büszke lenne rám? Megakarná ölni baltával a kezébe Niall-t? Ekkor jöttem rá mennyire törékeny vagyok és gyenge. APA kérlek gyere értem, látni akarlak. Hihetetlen pocsék nélküled. -és mint minden önkívületben megtörténik amit szeretnénk- Vele néztem végig mindent. Szidta velem a gyökér George-t és nem érti anyu hogy a csudába süllyed le oda. Első csókom Niallel. Apa puffogott és a szemeit forgatta. A bulik ahol csak nevetett, önfeledt kacagás, barátokra találás és közben a gyönyörű szerelem. Mintha csak tegnap lett volna. Az egész életem lejátszódott.Rövid volt és bármikor belehetett kapcsolódni hiszen nem épültek egymásra a dolgok.Végül eljutottam a mostani állapotomhoz. Ha lehet így nevezni. Végre Apu megszólalt:

Kislányom! Büszke vagyok rád és ne hagyd magad gyötörve. Mindig veled leszek, ott leszek az árnyékodban és segítelek. Az apád vagyok ez a dolgom. Kérlek vigyázz magadra még rejteget az életed sok szépet. Aki bánt csak szomorúnak akar látni ne engedd meg nekik ezt. 

Megölelt és én is magamhoz láncoltam de egyre halványabb lett mire eltűnt.

Szeretlek kicsim! Mindig is büszke voltam rád!-súgta egy utolsó sóhajra.

Én is apa. Bárcsak tudnád mennyire!! Te vagy számomra a minta apa és a hősöm. A tökéletes életet mutattad be nekem.
A sötétség újra mindent elárasztott és nem érezem semmit. Mígnem a felszín felé ért a testem, vissza a zavaros, örült világba. De a lelkem ott maradt ahol boldog tud lenni. Apával és a régi kapcsolatom szív szaggató emlékeivel.
-Erin! Erin kincsem jól vagy? George hívj már orvost ne állj mint egy fa szent! Elájult!! Erin?
-Anya? -tettem fel a legidiótább kérdést csukott szemmel- Jól vagyok.
-Én megmondtam. Csak aludt. Lusta még arra is, hogy az ágyába feküdjön. -elment én pedig felülni próbáltam. Sikertelenül.
-Kislányom mi történt? Nem aludtál, tudom! Gyenge volt a szívverésed.
-Anya minden összejött. Szakított velem Niall és apa is megjelent. Én...
-Mi!? Mi történt? Meséld el kincsem.
-Kidobott és kész. Felesleges vagyok most neki, mint mindenhol. Ti is nagyon jól meglennétek ha nem lenne az előző házasságodból ez a balfék itt. -mutattam magamra- Csak egy selejt melléktermék vagyok semmi más.
-Hogy gondolhatsz ilyet? Nagyon szeretlek téged! Kislányom ne engedd el ennyire magad. -ölelt át -Mikor ettél utoljára? Sápadt vagy és a szád nagyon száraz. Feküdj le és ha tudsz aludj. Ha nem várj meg. Hozok egy pokrócot ha fáznál éjjel mert vihar lesz. Meg egy kis enni-innivalót.
Elment és közel húsz perc múlva tért vissza egy bordó takaróval, két tállal és egy üveg vízzel. 
-A fekete tányéron édesség van, jó reggelt keksz meg oreo a kedvenceid. A fehéren rágcsálni való és itt van egy pohár ha megszomjaznál. Ne hagyd magad szétesni. Igyál egy kicsit.
Remegő kezembe fogtam a poharat és három kortyot magamba passzíroztam. Egyáltalán nem kívántam még csak jól se esett. Nem sokára magamra hagyott és a szobámra sötétség borult. Mint a szívemre...
...Hallottam az első cseppeket koppanni a tetőn, majd egyre hevesebbé vált az esőzés, villámokkal és dörgésekkel -akár a szerelem aminek vége szakad és a fájdalom mikor eljut a tudatunkba legyőzhetetlen, majd idővel talán csitul és más talán feltudja szárítani- világosodott mikor csak a csatornában pattogott. Ekkor tudtam lehunyni a szemem és önkívületbe sírnom magam. Saját üvöltözésemre ébredtem aznap délelőtt. Tisztán emlékszem az egészre.
Egy ismeretlen puszta gyönyörű nyári estén, két személlyel. Vele és azt hittem magammal. Hiszen én voltam az de valamitől mégis megváltozott a gondolat menetem amikor közeledtem.

Ha én lennék nem láttam volna magamat. Csak a lány arca különbözött az enyémtől. Szemem láttára történt minden. A csók, az ölelés és a vallomás. Villámlott ők pedig a pokrócot magukra borították a közeledő vihar elkerüléséért. Teljesen az volt bennem nem látnak ezért közelebb mentem. Ekkor tört ki a hiba. 

-Ki ez a lány? -kérdezte szinte a hasonmásom.

-Nem tudom. Életemben nem láttam még.

A mennykő csapott bele a legközelebbi fába ami lángolt és a heves esőzés amit én bocsátottam ki sírásommal eláztatta őket. Próbáltam bizonyítani ki vagyok de egyre jobban féltek tőlem és felszólalt egy jövőbeli, vagyis inkább akkori slágerük. Mindenki kedvence. A daltól pedig egyszerűen üvöltöztem és teljesen kikeltem magamból.

A szakítást követő nap a legszörnyűbb. Sose lehet lekötni magad bármivel pedig a sírást kéne elkerülni. A telefonom, se a gépem nem volt bekapcsolva. A tévével próbálkoztam de mikor megláttam a kedvenc sorozatom ahol a főszereplő két csoda fiú között vergődik undorodva kikapcsoltam. Hihetetlen, hogy megváltoztam egyetlen nap.

Anyu délután kettőkor ért haza nyakában Jill-el aki felrohant a szobájába én pedig magamra maradtam vele.

-Anyu gondolkodtam...

-Min? -kérdezte.

Elé állítottam tervemet és szörnyen megdöbbent. Mintha leakarnék ugrani az Empire State Building tetejéről pedig nem azt terveztem.

-Biztos így szeretnéd?

-Igen. -feleltem- Nem hiányoznék senkinek. Ez a legjobb megoldás...

58. fejezet - De...

Jönnék egy hegyi-beszéddel de rövidre zárom: jelentkeztem egy hónapja novellaíró versenyre ahol második(!) helyezést értem akit érdekelne itt elolvashatja. Ugyanúgy Niall-es de mégis más a történet és amivel jellemezhetni lehetne: Aki mer az mer nyer! Jó olvasást hozzá :) 
Páran mondtátok nagyon rossz előérzetű lett a vége hát most minden ki fog derülni.:)

Visszaaludtam, majd tizenegy órakor lezuhanyoztam, a hajamat kivasaltam, kisminkeltem magam és felöltöztem. A nap hét ágra sütött ezért végre vehettem fel sortot! Ebben az évben először mertem kockázat nélkül felvenni. Egy szürke pólót vettem rá, fekete tornacipővel. Fogtam a fekete táskám beledobálva néhány fontos dolgot és elnavigáltam magam, jó néhány londoni ember segítségével próbájuk helyére. Megtaláltam a termet is követve szinte a hangokat és leültem a padra az ajtó mellé.

Rácsörögtem Niall-ra jelezve, hogy ideértem és öt perc múlva meg is jelent telefonnal a kezébe. Nem telt bele öt másodperc és már csörgött a telefonom. Ekkor vett észre.

-Azt hittem most indultál, elakartalak navigálni, de akkor idetaláltál! Hogy telt a napod?

-Szép idő van, hajnalok hajnalán felkeltettél, szerintem átlagos. -vigyorogtam és megöleltem.

Ölelése nem volt olyan biztos. Mintha attól félne, hogy valaki titokban ránk töri az ajtót és össze szidja, hogy miért nem próbál. Egyszerűen éreztem ezt rajta...

-Ha nem érsz rá mondtam, hogy elmegyek!

-Mi!? -zavartam ki gondolat menetéből

-Érzem és látom rajtad, hogy félsz valamitől. 

-Nem... én nem félek. A többiek is pihennek most.

A telefonja megcsörrent és felvette. Elsétált pár métert én pedig kihasználva az alkalmat benyitottam az ajtón. Két fiú a földön hempergett és barkóbáztak míg egy másik szerintem a telefonjával játszott és volt aki észrevett.

-Szia Erin! Niall telefonálni ment.

-Helló Liam. Igen tudom valaki felhívta de én azért jöttem...-voltaképp nem is tudom miért jöttem!- Mert olyan fura volt.

-Egy szakítás még a fiúkat is megviseli.

-Mi van? -kérdeztem értelmetlenül- Miféle szakítás? Ki szakított kivel?

-Tegnap jól kinyomhattad magad ha még most se ugrott be.

-Tegnap vele voltam! 

-Igen, és nem emlékszel valami szív szaggatóra? Ami után elmentél bulizni vagy altatót szedtél be és most nem emlékszel?
-Fogalmam sincs miről beszélsz. Beavatnál?

-Szakított tegnap veled.

-A frászt! Liam ne bolondozz! -de láttam mennyire komoly az arca- Esküszöm ilyen nem történt! Egy kávézóba néztük a naplementét, és olyan gyönyörű volt minden hazakísért és ma reggel felhívott hogy jöjjek ide! Nézd meg hajnalba felhívott!

Liam mintha szellemet látott volna. Nézte a telefonom és semmit sem értett, ahogyan én sem! Bejött az emlegetett "szamár" is akinek a szemei kidülledtek. Ránéztem még mindig értetlenül habár a kirakós darabjai már ott voltak a fejemben. Azt hazudta, hogy szakított velem. De a miért darab még nincs meg. Azt fogom most kideríteni. Zsebre vágtam a készüléket felé sétáltam mikor pedig mellé értem "Gyere!" suttogtam félhangosan és kiléptem ahol előbb még köszönni sem köszönt.

-Megmagyaráznád Liamnek mi a baja? Vagy ő tud mindent jól és én vagyok az elmebajos? Vagy mi a frász ez az egész szakítás dolog !? 

-Simon mondta hogy legjobb lenne ha mind szinglik lennék, hogy tudjunk koncentrálni a versenyre! -mentegetőzött azonnal amitől megforgattam a szemeim.

-Ne mentegetőzz! Kérlek csak magyarázd el!

-Jó. Gyere velem.

Utána sétáltam egészen ki a levegőre. Párás volt, de bent hideg így jó érzés volt kijönni.

-Nem tudták, hogy van barátnőm csak a bemutatkozáson derültél ki. Simon viszont kérte, hogy a siker érdekében szüneteltessük a kapcsolatot. Tegnap akartam elmondani de nem volt szívem összetörni téged. És magamat sem mert szeretlek. Viszont tényleg nem megy egyszerre a kettő, és ha már ideköltöztünk teljesítenem kéne amiért jöttem. Sajnálom, de most nem működne a dolog. Nem találtam a helyedre senkit még mindig téged szeretlek már egy éve hamarosan. Nem kell várnod rám mert önző lenne tőlem én viszont várni fogod rád. Mikor befejezzük a versenyt akár nyerünk akár nem felfoglak hívni. Keresni foglak, hogy mondj valamit. Nem tudom, mondjuk mit döntöttél? Ha szerzel valaki mást beletörődök. 

Szavai késként vájták szét gyenge szívemet. Ketté hasította és mint egy régi wodo babát még szurkálta. A tüdőm levegő után kapkodott, a lábaim megremegtek. Kívül viszont mégis olyan maradtam mint pár perce. Mondani akartam valamit.

-Meg...megértem. -válaszoltam valami zöldet keresve a távolba- Jó...jól döntöttél. -a hangom folyamatosan elcsuklott pedig ráparancsoltam, hogy ne tegye- Sok sikert... a továbbiakban. Nem kell rám várnod. Jobbat érdemelsz.

Megfordultam és az első saroknál leültem a földre. Egy parkoló volt, tele autókkal. Visszalestem az eresz csatorna résén és még mindig ott állt... El se köszöntem tőle, csak ott hagytam. Távolra nem látok jól így nem tudtam milyen arcot vághat. Lassan beindult nekem pedig legördült az első könnycsepp a szememen. Hozva magával a több száz testvérét.

Képtelen voltam felállni és akár haza sétálni is. Azt se tudtam merre van az otthonom. London hirtelen rideggé és hatalmassá vált számomra. Nem éreztem magam részesének. Pont mielőtt megismertem. Hangosan felzokogtam visszaemlékezve 12 hónapot. Két hét sem kellett volna, hogy egy éve együtt legyünk. Nem bírtam másra gondolni pedig ez volt amit nem szabadott volna. A fejem a térdemnek támasztottam mert szörnyen elnehezedett. Mikor vége felbírtam állni és szánalommal néztem arra, hogy ennyiire összetudtam esni és törni még egyszer hátranéztem. Már senki sem állt ott ezért lassan hazaballagtam. A szemem sose tudott megszáradni, hiszen elöntött a rengeteg emlék. A reggeli sminken az arc csontomon heverhetett. A ruhám teljesen rám tapadt és hideg volt. Körbe néztem kiugorva saját hangtalan és színtelen világomból. Ekkor jöttem rá, hogy a külvárosba jutottam. Rossz metróra szálltam fel... Az eső szakadt én pedig bőrig áztam. 

Egy óra múlva jutottam haza véglegesen. Senki nem volt otthon ezért felmentem a szobába ami megint elárasztott emlékek tömkelegével. Mint amikor azt hittem szakít velem vagy megcsal. Bárcsak ez is egy ilyen félreértés lenne vagy egy rossz állom. De nem.  Ez egy rossz a nap a valóságban és a zavaros élet. Hogyan oldhatnám meg azt a problémát ami minden boldogságom erő forrása volt? Mit tehetnék most? Mi a probléma velem? 

Szörnyen szomjas voltam. Az utóbbi napon fogyasztott víz mennyiség most távozott belőlem. Ahhoz is szomorú voltam, hogy sétáljak. Ha most lesétáltam volna a lépcsőn szándékosan leestem voltam, hogy eltörjem valamim. Az az érzés csillapítaná ezt. 

Azt mondta, hogy nem lesz szemét mint az elődje... Igen ezt betartotta nem csalt meg, nem alázott meg. De akárhogy szakít bárki bárkivel a hatás ugyanaz. A szív darabokra esik és ha tényleg szereted nincs az a megoldás, hogy valaha újra egybe álljanak az összetört darabok. Porrá égett lelkem maradék darabja ,a szívemet pedig minimum száz tű szurkálta. 

Igen... ilyen az összetört szív...

57. fejezet - Egy új élet?

Halihó, bocsi a várakozásért a suli az oka :D! Amikor beléptem a számláló 5555-öt mutatott (na jó 5557-et..:P), köszönöm :))!

Végül felnevettem.
-Sikerülni fog nekik. Mind ügyesek.
-Mitől félsz?
-Semmitől. -válaszoltam kínos mosollyal.
-Nem úgy tűnik... valami látszik rajtad.
-Zar semmi bajom! Viszont sötétedik ezért haza indulok. Holnap suli tudod. Újrakezdődik.

Elindultam az úton de Zarina kérdését nem tudtam kiütni magamból. Félnék valamitől? Igen valamitől rettegek de míg nekem sem lesz fogalmam mi az nem beszélek róla. 
És így is tettem. A következő héten szerdán tudtam találkozni Niallel a Holland Parkban. Szürke csőnadrágot vettem fel, hátul kivágott pólóra és edző cipőre cseréltem. Jó, most meghazudtoltam az új önmagam de nagyon siettem. Már amúgy is várt rám. Odaszaladtam hozzá és nyakába ugrottam. Már annyira hiányzott ez a leírhatatlan érzés, mint a szerelem. Az is eszméletlen.

-Hiányoztál! -mondta mikor letett és megláthatta csillogó szemeim
-Te is nekem. Nehezek a próbák?
-Még nincsenek. Mr. Cowell házában fogunk fellépni most hétvégén és utána derül ki majd még mi lesz.
-Jók lesztek. Szimpatikusak a többiek.
-Igen elég hülyék. -nevette el magát.
-Mint te. -vicceltem és mikor kinyitottam a szemem két plusz lány került a képbe
-Te az az X faktoros srác vagy? Annyira csodálatos hangod van fuuu! Imádlak! -mondta a sötét szőke hajú lány.
-Aláírnád a naplómat? -kérdezte a fekete hajú.
-Öö persze. Huuh ez az első amikor így odajönnek hozzám.
Mosolyogva félre álltam gyorsan lefotózva. A legelső ilyen pillanat, ez még egyszer sokat fog érni lelkileg!
-De majd a vörös csajszinak is adj autogramot!
-Ő a barátom. -válaszoltam a két csajt nézve
-Óó ja, a jó csávóknak van mindig barátnőjük. Ezért vagyok szingli. A fiúk többi része pedig az orrát túrja vagy azt hiszi milyen menő és a platina szőkéket keresik.
-Add ide a naplódat légy szíves. -mondta Niall és beleírta:
Kedves tulajdonos! Ne hidd magad szerencsétlennek mert nincs barátod. Rád fog találni a szerelem csak tartsd nyitva a szemed és a szíved. Ja és ne a külső alapján ítéld el az embert. Sok szeretettel: Niall J. Horan
A lány megnézte és majdnem bekönnyezett.
-Köszönöm! -mondta és átakarta ölelni de nem merte mert ott voltam.
-Csak nyugodtam. -mosolyogtam és elálltam a barátom mellől.
Elment a két fiatal és magunkra maradtunk.
-Aranyosak voltak. Mostantól erre számíthatsz.
-Ja! -nevetett- De nekem te leszel mindig az első és egyetlen.
Átfogta kezemet és sétálni kezdtünk. A kellemes nyári napsütés melegítette hófehér bőrömet.
-Holnap mit csinálsz? -kérdezte az arcomat vizsgálva
-Fogalmam sincs, július 27. napjára semmi programom nincs.
-Nem vagy éhes? -terelte a témát
-Egy kicsit de az mindig. Te mit csinálsz? -tértem vissza csak azért is.
-Próba lesz, erről is épp eltudtam kuncsorogni.
-Ha probléma, és most dolgod lenne elmegyek. Miattam nem kell elmaradnod!
-Rád mindig van időm és lesz is. -válaszolta.
Egy kinti kávéházba beültünk a naplementét nézve.
-Egy üveg ásványvíz az úrnak. -jött egy jóvágású felszolgáló nő- A hölgy biztos nem kér valamit?
-Nem, köszönöm! -szóltam a poharat bámulva- Mit fogtok majd énekelni?
-Ez szigorúan bizalmas! -nevetett vidáman- Majd megtudod.
-Akkor majd csak hétvégén nem fogja érteni anyu miért pötyögök a telefonon.
Az X-faktoros téma ezzel véget ért áttérve az én mindennapjaimra amivel viccelődött és a végén már egymás mellett ültünk a kávézó erkélyén. A napnak már csak néhány sugara sütötte a London városát. Keze a térdemen hevert az enyém pedig az övén. Felemelte bal tenyerét amit a nyakamra szegezett és magához húzott. Először a homlokomat puszilta meg majd áttért az ajkaimra. 
Ha belegondolok ez volt addig a legszebb csókunk. De nem azért, mert már nem az ismeretlen szőke hajú fiú volt a gimiből. Ha az lett volna is rááldoztam volna a telefonom számláját. Én már csak támogattam és ez így volt rendben. Hiszen a barátom és mindig mellette állok bármi történjen is.

Másnap reggel hat óra húsz perc:
-Mi van!? -szóltam bele a telefonomba meg se nézve ki keres.
-Szia. Ma eltudnál jönni a stúdióhoz amikor jó neked? Szeretnék beszélni veled.
-Persze de miért? -ültem fel még csukott szemekkel.
-Ja semmi csak beszélgetni. Próbám van csak gyorsan felhívtalak, mennem kell szia.
-Oké. Helló. -válaszoltam, de ezt már nem hallotta mert valaki elüvöltötte magát a stúdiójukba "NIALL!!"

56. fejezet - Négy másik srác

Tudom, hogy ez más mint a többi sztori. Gondolom jóval szarabb és csak azért folytatom mert van négy ember vagy öt aki olvassa és szinte mindennap azzal jönnek mikor jön új rész, legalábbis az egyik. Mindennek a lényege hogy már nincs sok hátra és hamarosan újat kezdek, ami már jóval másabb lesz, az alap sztori megvan :)
btw.a fordítás nem biztos jó, saját hallásomra hivatkoztam :)

"-Mi a neved?- kérdezte az egyik mentor"
-Niall. -válaszolta
-Niall? Milyen Niall? -kérdezte ugyanaz.
-Horan.
-Miért jöttél? -itt énekelni nem is kell? tettem fel a kérdést magamban
-A legjobb énekes szeretnék lenni!-Még pár kérdés és elkezdte Ne-Yo so sick című dalt.

Szörnyen izgultunk rajta, ahogy ő is. A mentorok válasza pedig egyszerre volt könny fakasztó. A boldogságtól és a szomorúságtól...  "Adjatok neki egy esélyt... kérlek." könyörögtem magamban.
Hirtelen sikítani kezdtek körülöttem mire felnéztem és láttam a szülőket ugrálni, tehát tovább engedték. Pár pillanattal később már ott termett azt üvöltve, hogy "sikerült" és mindenkit nagy ölelésben részesített. 
De az álmok néha mégis csalókák és nem engedik teljesülni azt ami a legfontosabb lenne nekünk? Vagy meg van írva egy könyvbe a sorsunk és azt nem lehetne befolyásolni? Ez az a kérdés amit rengeteg ember feltesz magának, vagy másnak. És én is így tettem július huszonharmadikán, mikor eljött a szelekció utolsó nagyobb része. Az utolsó névnél volt a legnagyobb izgalom, ki az utolsó szerencsés? Kimondta a műsorvezető. De nem az Ő neve hangzott el... Nem tudtam mit mondani, láttam a kamerát ráközelíteni a kiesettek arcára. Lecsordult egy könnycsepp rajta. Az álma... egyszerűen csak megszűnt létezni. Vagy talán még se csak azonnal elveszítjük a reményt mert nem úgy van ahogy mi szeretnénk?
Mert megszólaltak a mentorok, vagyis inkább Simon Cowell: négy másik fiúval egy bandába ha kerülnének mi lenne?
Innentől már ismerős lehet a világ számára mi történt, míg mi megéltük az öt fiú pedig a történelmet kezdte megírni. 

-Háló? -szóltam bele a telefonba kedd reggel.
-Szia kicsim! Mit szólnál ha bemutatnálak a fiúknak?
-Pizsamába vagyok. -nevettem el magam- De rendben merre gondoltad?
-A plázára gondoltam gondoltam beülhetnénk valahova kajálni, a fiúk is jó ötletnek találták.
-Oké, felöltözök és indulok.
Kiugrottam az ágyamból és kihajoltam az ablakon. Az időjárás ugyanolyan hűvös még mindig. Felvettem egy farmert rá pedig egy barackszínű felsőt. Magassarkú cipőt választottam és el is indultam. Fél úton rájöttem mennyire szomjas vagyok ezért vettem egy zöld teát a Starbuckba amikor beértem az első emeletre és leültem egy padra eltenni a visszajárót.

-ERIN PARKS? -üvöltötte oda nekem egy idegen fazon mögötte négy másikkal sétálva felém.
Ijedtemben felugrottam és szembe találkoztam a banda többi tagjaival. Szerencsére a teám a helyén maradt, nem borult ki. Niall megpuszilta az arcom és bemutatott a fiúknak. Ugyanúgy zavarban voltak mint én legalábbis azt hittem .
-Én pedig Louis vagyok. Szereted a répát?
-Örvendek... Mi!?
-Szóval egészségtelenül táplálkozol.
-Nem, én... szeretem... a levesben. De te... furcsa...fura féle vagy. -nevettem kínosan és legszívesebben elsüllyedtem volna.
-Csak teszteltelek. Nem sokan merik ezt mondani. Ez a természetes hajszíned?
-Igen. -vágtam rá- Miért ennyire furcsa, hogy vörös?
-Jól van Louis ne zaklasd már. -mondta Harry akinek feltűnően göndör haja van és igen szép zöld szeme. Mindegyikben van valami szép és barátságos amitől tudok velük közvetlen lenni. Például Harry-nek gyönyörű szeme van és nevetése meg a mosolya barátságot sugall felém. 
-Nektek van barátnőtök? -kérdeztem miközben sorban álltunk a KFC-ben.
-Sok szép lány van szereplők közt. -jelentette ki a göndör hajú.
-És te minddel képes lenni randizni!? -kérdezte Liam.
Szóval Liam: ő róla azt hittem egy igazi szívtipró srác. Legalábbis akárhány vasalt hajú fiúval találkoztam mind önző és beképzelt volt. Viszont ha komolyan beszélsz vele rájössz mennyire jószívű és kedves. 
-Akinek van önbizalma odamenni és tenni a fejét. -válaszolta Zayn.
Ő az egyik akiről semmilyen előítéletem nem volt mikor ránéztem. Csak félénkséget láttam rajta. De mindez elsőre. Gyönyörű barna szemei vannak, és még ha kicsit titokzatos és félénk mégis van benne valami amitől egyáltalán nem ellenszenves. Talán az, hogy őt is néha elítélik mint Zarina barátnőmet amiért megértem, hisz engem is közösítettek ki bár nem ugyanaz a felvonás a kettő.
-Egyből az egész stábbal! -üvöltötte a hangos Louis cseppet se félve hogy hülyének nézik.
Aki pedig először szólalt hozzám arról tudtam utoljára összeállítani egy fajta képet. Louis az a srác aki nagyon bolond és hatalmas szíve van. Még csak pár napja ismeri a fiúkat mégis nagyon jól tud velük viccelődni. 
Vicces nap volt és felettébb hangulatos. Nem kellett sok idő Zayn is hangosan nevetett és sztorizgatott Liam pedig felolvasztotta komolyságát. Igen, ez egy nagyon jó társaság!
Az egész nap eltelt csak este kerültem haza ahol videochateltem Cathy barátnőmmel. Már régóta terveztem hogy hazamegyek, de fogalmam sincs mikor... Kéne valami idő amikor Niall és én kicsit különválhatnánk és nem hiányozni. Mert most is itt ülve hiányzik nekem.
Másnap délután Zarinával találkoztam. Az idő kezdett szebb lenni ezért a farmerre elég volt egy ujjatlant venni egy vékony kardigánnal. A madár kalitkás nyakláncomat pedig viccből felvettem a szettre ha már a felsőn is az van.

-Szóval aranyosak a fiúk?

-Igen, mind nagyon jó fejek. Szerintem nagy haverok lesznek és sokáig elfognak jutni. Anyu pedig megfog ölni a hatalmas telefon számláért ugyanis minden héten ötven sms gazdája leszek. -nevettem el magam a meleg szobában- Te mit gondolsz róluk?

-Helyesek. -pirult el eléggé láthatóan.

-Melyik a legjobban? -zsörtölődtem vele- Melyiket cibálnád magadhoz és ölelnéd át?

-Tudod, hogy nem ilyen vagyok. Még rájuk nézni se mernék.

-Szóval melyik?

-Zayn. -pirult el újra- De Liam is helyes. És mindnek csodás hangja van. Ez a Simon Cowell valamit nagyon tud!
-Igen és ez még csak a kezdet. Ki tudja meddig jutnak el és kik lesznek majd belőlük. 
Mosolyogtam el közbe a földet pásztázva majd a távolba néztem át az ablakon.

55. fejezet - Utolsó pillanatok ismeretlenként

Halihó újra. Nem akarom húzni az időtöket de most kicsit felgyorsítottam az eseményeket, remélem nem gond :)

-Anya!! Hol a kötött sálam? -üvöltöttem le az emeltről még aznap este.
-Kimostam. Keresd a fürdőszobában. -válaszolta vissza halál nyugodtan.
Táncolva leugráltam a helyiségbe ahol a mosott ruhák vannak. Még mindig bennem volt a romantikus délután, mikor kezdett sötétedni haza kísért. Nem akart egyedül hagyni de hívtak ezért végül elment. 
Kifújtam a levegőt és felvettem egy sötét színű farmer nadrágot, bordó pulóverral, babarózsaszín sállal. Osztály találkozóra megteszi. Fogalmam sem volt miért lesz ha pár nap múlva suli. Elsétáltam a sötétbe egészen a Westway-jel való kereszteződésig ahol már páran álltak. Felszálltunk a metróra ahol közölték mindenkivel körülbelül, hogy egy szórakozó helyre megyünk.
-Ez most komoly? -fakadtam ki egyszerre Emmával- Ha szóltatok volna nem úgy öltözök mint aki éjszakában készül vándorolni- mutattam a bőr kabátomra a sálamra és a felsőmre.
De végül is jól telt. Ha melegem lett kimentem, hogy ne is részegedjek be. Éjfél körül hazaindultam. Az utca igencsak ki volt világítva ám még is futottam kezemben a lakáskulccsal. Mígnem belefutottam valakibe.
-Elnézést. -kértem bocsánatot és siettem tovább vaktában.
-Erin, te vagy az? -kérdezte az a hang amitől a szívem meghalt és újjáéled.- Merre voltál kicsim?
-Osztály találkozó. -öleltem át Őt- És te?
-Érettségi ünneplő. -vigyorgott kissé spiccesen- Pia szagom van?
-Aah dehogy az nincs csak dülöngélsz.
-Rohadt szarul is értem magam... A gyomrom fel van kavarva mindjárt elhányom magam phuu...
-Nehogy! -szorítottam meg a kezét az ölelésemet pedig hanyagolva hadd kapjon levegőt.
Hazakísértem, de annyira mosott rongy kinézete volt, hogy inkább vele maradtam anyunak pedig küldtem egy üzenetet, hogy Niallnál alszom mert otthon maradt a kulcsom reggel majd megyek.
Az a zsebembe hevert de ha az igazat írtam volna reggel egy házisárkánnyal álltam volna szembe. Ledobálta magáról a ruhákat és felvett egy piros rövidnadrágot azzal beleesve az ágyba és egyből bevágva az alvást. Mielőtt elindultam volna otthonról fürödtem így nem éreztem létszükségletűnek ezért csak lehelyeztem a ruháimat a székre felvettem az egyik pólóját, az alsóneműm maradt és befeküdtem mellé.
-Szarul vagy? -kérdeztem suttogva
-Ja. -nyöszörögte.
-Hozok egy vödröt. -már készültem felállni de erőtlenül visszahúzott és kinyögte hogy nincs rá szükség.- Nagyon szeretlek. -mondtam halkan a fülébe fogalmam sincsen miért.

 Mikor már biztos elaludt láttam a hátán, hogy libabőrös ezért fogtam betakartam a földön heverő takaróval és lassan én is álomba merültem. Reggel hamar felkeltem lódítva kicsit a szülőknek miért is vagyok itt majd lefürödtem és felvettem a tegnapi ruhámat. Felhoztam egy bögre kakaót és szétnéztem mivel foglalhatnám le magam. Az íróasztalán egy könyv hevert. Érte nyúltam és elkezdtem olvasni az ablak mellett a beáramló fénynél. Teljesen kikapcsoltam, néha belekortyolva a forró italba.

Mikor Niall felkelt kijelentette, hogy szörnyen éhes ráadásul fogalma sincs hogyan kerültem hozzá és mi volt tegnap este 11 óra után. Magamba rájöttem azt is elfelejtette amit tegnap este mondtam neki. Pedig abba minden őszinte érzésem benne volt talán ezért nem tudom miért mondtam ki mikor valahol tudtam úgy is elfelejteni. Én tényleg képes lennék akár meghalni is érte. Annyira szeretem már, hogy egyszerűen bármi merészségre kész lennék csak azért hogy átöleljen vagy akár rám nézzen vágyakkal teli szemeivel.
És ez így is folytatódott a következő hónapokban...
(bocsánat a kihagyásért de szeretnék rátérni amikor már együtt a banda és amit akkorra terveztem, mivel azok az érzéseim aktuálisabbak mint a szerelem.-Kati.)
A nap amikor minden elkezdődik... egy teljesen új élet mindenki számára. -írtam a laptopomba az egyik jegyzetbe amint folyamatosan vezetek. Most az egész család összegyűlt már Nialléknál. Felvettem egy lazac színű pulóvert mert hüvős idő volt nyárhoz képest. Szürke csőnadrágot, néhány karkötőt, és egy magassarkút.

Én is megyek az X-faktorba a családdal. Július elejéhez képest tényleg hűvös volt. Sokat vártunk mert rengetegen voltak. Mire végre megszánt minket a sors és már azt is megbántam, hogy valaha rámertem nézni egy magassarkúra is. A száma 232677. Este fél kilenc fele pedig végre sorra került. Addig pedig még gyakorolt, gitározott és készítettek vele egy interjút amit a háttérbe mosolyogva hallgattam. Igen a lehetséges jövőjéről mesélt, amit már mondtam szinte magamban. A legjobb énekesekkel dolgozni, albumot készíteni és énekelni arénában.
Nem sokkal később hívták, mi pedig a backstage-ből szurkoltunk mi fog ezután következni. Amikor pedig belépett hatalmas sikítás fogadta.
-Mi a neved? -kérdezte az egyik mentor.

Légy szíves jelezzétek ha elolvastátok :D!

54. fejezet - Érettségi

Halihó, talán kicsit hosszúra sikerült de jó olvasást. Most viszont tényleg minimum 2-3 vélemény után hozom mert kicsit újítottam :)

Mindig örömmel töltött el az érettségi szünet. Az általános iskolában is kaptunk míg nem szűnt meg hetedikes koromban a középiskola. Niall rengeteget tanult, és énekelt. Vele együtt én is segítettem neki. Ma azonban végre kialudhatnám magam, pihenhetnék mindent de nem megy. Nyolc óra előtt nem sokkal felkeltem és egy gyors üzenet után: "Sok sikert. Ügyes leszel :)!" lebattyogtam az ebédlőbe ami a feje tetején állt. Anyu takarított miközben mosott és arra ügyelt Jill ne egye meg a kupakokat amit lassan fél éve gyűjt. Nem tudom miért, az egész családom bizarr.
Lábujjhegyre álltam és levettem a gabona pelyhet. Egy tálba szórtam rá pedig az almás fahéjas joghurtot -legújabb specialitásom- pár szem oreo-val kiegészítve. A legjobb reggeli esküszöm!
Összekaptam magam, egy vékony farmert vettem fel, fehér alapon piros virágos felsővel. Rendet tettem a szobámba, és a laptopomat kezembe véve elkezdtem gépezni. Két órát biztosan beszéltem Cathy-vel akinek ugyanúgy szünet van. A telefon 11:28-at jelzett ki ezért kikapcsoltam a laptopot felvettem egy szürke kardigánt a lazac színű sálammal. 

Fekete apró táska, boka csizma és láss csodát kinéztem sminkkel együtt egy tizennyolc éves lánynak aki a barátja elé ment a sulihoz. A ballagás után a 'Yes, I'm a lazy girl' pólómat otthonra hagytam és a hasonlókat. Így megtörtént az ami még soha, megnéztek az utcán, egyszer oda is jött hozzám egy idegen és az évfolyamban is komoly érdeklődést fejtett ki mikor magassarkúba mentem, szoknyába és nőies viselkedéssel. Csak nehéz megszokni.
Az Erin nevet használtam nagyon régóta, sosem mondtam hogy Katelyn-nek hívjanak. Erin a régi énemet jellemezte a túl bolond és csacska lányt. Ha a mostani külsőmmel néznek rám inkább a Kate vagy Katelyn illik rám mint komoly csinos nő anyu vagy Niall szerint. Szerintem ez baromság. Csak nem akarom lejáratni Niallt ha(!) bemutatna a nyilvánosságnak -egyszer-. Leültem egy padra várva az öltönyös egyedet akitől a szívem képes lenne dupla szaltót ugrani. A testem pedig esni egy hatalmasat amilyen béna, jó indulatú hármas tesistől mit várnak !?
Elmosolyodtam látszatra semmin belülről pedig a sok apróságon ami jellemez engem. Felnéztem az égre amin egy felhő sem hevert, a szemem pedig becsukódni kényszerült a fénytől. Az ajtó felé vettem a tekintetem ahol két fiú sétált felém. A sötétebb hajú a kezében hozta a zakóját a nyakkendőjét pedig a fején viselte. Talán új puskázási módszert talált ki. Niall a vállán hozta sajátját, felém mutatott ezért a srác intett neki majd nekem és elindult a főút felé.
-Hogy sikerült drága? -sétáltam felé fülig érő mosollyal, hogy láthatom.
-Majd kiderül. -csókolt szájon- Miért jött elém?
-Mert szeretlek. -leheltem gyengéden ajkaira- Mert hiányoztál. És mert megőrülök ha nem látlak.
Nyálas! De nem tehetek róla. Örülten szerelmes lettem.
-Gyere. -fogott magához és elindultunk a Portobello Road felé.
Útközben beavatott minden részletbe az érettségijével kapcsolatba. Hogyan akartak puskázni, mi lett ezután és az érdekes sztorik.
Megrendeltük az innivalónkat és leültünk egy ablak melletti kényelmes helyre. Kigomboltam a kardigánomat és mosolyt vetve halvány arcomra Niallt csodáltam. Igen... nagyon belezúgtam.
-Ma eszméletlen csinos vagy. Mióta lettél ennyire nő? Lassan én érzem magam fiatalabbnak.
-Köszi! Magam mögött hagytam a szánalmas Parks csajt.
-Ne feledd, hogy én abba a Parks csajba szerettem bele. Abba a bohókás, vidám, törékeny lányba. Most meg fúúú...
Hangosan felnevettem.
-Aki annyiszor beégett és hozta magát kínosabbnál kínosabb helyzetbe. Például emlékszel mikor az első héten neki mentem annak a szőke hajú csajnak aki a te osztályodba járt és a teája ráborult a fehér cipőjére? Legszívesebben a szekrényembe másztam volna.
-Igen, jó kis hírnevet szereztél magadnak.
-Tényleg? Nem is tudtam. Lefoglalt  Goth Grace kedvessége. Miféle hírnév is volt az?
-Hm, egy flegma picsa vagy festett hajjal. De furcsa módon mikor veled láttak ez abba maradt.
-Te jó ég, jó kis év volt ez. A legjobb gimnáziumbeli évem. De komolyan!
Beleittam a közben megkapott barackos zöld teámba.
-Miért? Itt is voltak beképzeltek, majdnem kicsaptak miattuk. Sírtál idén is, mi volt olyan jó ebben az évben?
-Hogy megtaláltam önmagamat. -tekintettem rá kifestett pilláimmal- Idáig szerencsétlenül kerestem a boldogságot és azt az embert aki én vagyok. Mindig lesznek akadályok, és libák akik féltékenyek.
-Felvázolnád még egyszer?
-Szóval: idáig azt se tudtam mit mihez veszek és általában három számmal nagyobb ruhákat vettem. Olyan voltam mint aki összement a mosásban a ruhái meg kinyúltak. De mikor összehozott minket a sors lassan kezdtem rájönni ki vagyok.
-A barátnőm? -viccelte el.
-Is. És az a lány aki tud jól kinézni ha leszarja mit beszélnek róla.
-Tudod mennyire szeretlek?
-Sejtem. -válaszoltam a körmeimmel arc csontom felszínét simogatva.
Az utcán -ahol magához vonva sétáltunk végig, mint egy romantikus filmben- az egyik külső Starbucksban ült nekem három osztálytársam -csaknem Camila, Joy és Jenys!?- és az ő osztályából néhány keverőgép. Rám néztek, az új külsőmre voltaképp. 
-Lesz mit pletykálniuk a negyven kilós kávé mániásoknak. Holnap miből lesz vizsga?
-Spanyol.

A következő napom unalmasan telt, utána matek érettségi volt amire hagytam tanulni délután. A könyvtárba mentem ebéd után előre haladni a történelemmel mert két jegy között vergődtem, és hátha előnyben részesíti felkészülésemet a tanár. Este filmet néztem és így eltelt unalmasan a nap.
Reggel sokáig aludtam, tizenegykor merészkedtem ki ezért gyorsan felvettem egy világos farmer nadrágot, sötétzöld pólóval. 
Épp olvastam mikor csicsergett a telefonom:
"Gyere le az ajtóba :) Niall x"
Becsaptam a könyvet meg se jegyezve hol tartok, magamra kaptam a cipőmet és belemarkoltam a kilincsbe kitárva az ajtót.
-Szia. -vigyorgott rám- Ráérsz?
-Persze! Helló -öleltem át mire szájon csókolt- vége van a vizsgának?
-Igen, gyere.
Becsuktam az ajtót és a parkba irányított. Oda ahol rengeteg fa volt leterítve egy zöld pokróccal. Niall iskola táskája hevert rajta és mellette pár üdítő. Majdnem könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól.
-Ez... ez csodálatos Niall! -hüledeztem.
-Volt egy ilyen tippem.
Magamhoz rántottam és a jobb kezemmel átfogtam a nyakát a ballal arcát simítottam mialatt derekamat szorította magához.

Valahonnan a bozótból előbukkant Dave, amit csak akkor vettem észre mikor hányingert színlelt.
-Waaah azt mondtad nem fogtok nyáladzani. Megyek. Cső.
-Helló. -suttogtuk két csók között egyszerre.
-Még is mi ez? -kérdeztem a pokrócra meredve
-Ebéd. Ma még nem ettem csak reggelit. Remélem te se.
Megcsóváltam a fejemet és odavonszolt -habár hagytam magam- a plédhez. Kicipzározta a táskát és az ásványvíz mellé letett öt szendvicset a narancslé mellé pedig egy zacskó rágcsálni valót és csokit. Lassan elmajszoltuk közbe beszélgetve. És akkor még szerelmesebb lettem. Nem hittem volna, hogy ilyesmi lehetséges. Belenéztem a szem párba. Abba a szerelmes, ég kék reménytől csillogó szembe. Agyam eldobom, a szívem kiugrik a helyéről a fejemet ablak üvegbe verem érzés. 
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy tenyere arcomat simítja. Homlokát enyémhez láncolta, a vér nyomásom tízszer hevesebbre váltott.
Ennél boldogabb még sosem voltam.

53. fejezet - Idióta...de szerethető?

Jó olvasást és köszi a várakozást a részhez :)

Hétfőn a második órám a harmadik emeleten volt így az elsőről egészen felkúsztam addig, ám utána vissza a földszintre. Niall-nak matekja lesz, az első órája, mivel elmaradt a valódi első órája. A terem előtt senki sem volt viszont nyugodtam bementem hallva ha jól tudom Mark hangját:
-A tököm ki van a matekkal! Basszátok meg megbukunk érettségin. YOO!
"Marha... Úgy is eléred a kettest. Aki ide jár mindenféleképpen eléri a kettest!" -gondoltam
Odaléptem az ablak felőli padsor harmadik padjához és a szőkének megböktem a hátát, kit körülvett egy kisebb tömeg. Bizony elterjedt a suliba a hír, Niall bejutott a jelentkezők közé. Hátra pillantott, a mosoly azonnal lefagyott alvótlan arcáról és fájdalmasan rám pillantott. Smink nélkül talán én is így festettem volna.
-Sajnálom. -körbe néztem mert még többen gyűltek oda- Nektek nincs más dolgotok? Nem akartok esetleg tanulni hogy ne kelljen jövőre is itt tengődnötök? Főleg mert egész évbe szívattátok az alattatok lévő osztályt... -lassan elmentek páran.
-Ki vagy te kis tizedikes gyík? -üvöltött oda egy igen dús hajú fiú- Hülyére veszed a spanomat majd még te dirigálsz? Mekkora egy...
Kurva, igen az a válasz. Egy ribanc vagyok mások szemébe ha így tudják a történetemet. Nem akartam megvédeni magamat, valahol tudtam az igazát.
-Mark takarodj már innen. Nem is vagyok a "spanod" baszki. Mondjad, mindjárt becsöngetnek.
-Sajnálom, és nem csak úgy. Nem álltam melletted, a te szemszögedből, ami tudom jól megbántott. Ne haragudj...
TRRRRRR. -szólt közbe az üvöltő csengő amitől mint mindig megijedtem. Annyira jellemző rám.
-Délután átmegyek és elmegyünk megbeszélni. Ne késs el óráról.
A maradék órákban össze állítottam egy levelet Z-nek mikor megkérdezte órán mi újság:
"Kidob, vagy barátságosan lekoptat. Belegázoltam a lelkébe én is tudom!! Akkora egy idióta barom hülye tudatlan senki vagyok. Nem akarom elveszíteni erre pont még kicikizem. Ezután azzal büntetem magam, hogy folyamatosan Bieber-t fogok hallgatni." Délután hamarabb lett vége az órájának ezért csak a szekrényébe csúsztattam a levelet. Hazamentem és gyorsan átöltöztem. Nem sokára ide fog érni Niall, néztem az órára ami negyed négyet mutatott. Gyorsan elmosogattam a reggel használatba vett két bögrét, a kávé főzőt, és a tányért amiből ettem. Néhány kört járkáltam idegesen de megszűnt mikor meghallottam a csengő hangját. Felvettem a bőr kabátomat a telefonomat zsebre vágtam a kulcsomat pedig a másikba.

Kinyitottam az ajtót és rámosolyogtam. Rajta nem látszott ez. Elkéstem már a mosolygással? Elkéstem volna már mindennel? Becsuktam az ajtót és odamentem mellé. Kisétáltunk az utcából be a parkba de még mindig nem szóltunk egymáshoz. Nagyon nem bírtam ezt.
-Szóval szia. -törtem meg a csendet és egyenesen ráléptem egy rózsaszín ártatlan virágra.
-Helló. -viszonozta szinte érzéketlenül.Nem értettem már semmit. Miért csinálja ezt? Elhív beszélni de nem mondd semmit csak sétál még csak nem is a kitaposott részen. Egy ideig el voltam, hogy a sálamat szagolgattam de hamar meglehetett unni akkor pedig inkább én kezdtem el beszélni.
-Figyelj. Elhívtál dumálni. Átjöttél aminek örülök, mert legalább nem felejtettél el. De most itt sétálunk mint két süket-néma és nem beszélünk semmit. Nekem kéne valamit mondanom, de már kimondtam: Ne haragudj. Amikor melléd kellett volna állnom poénra vettem mindent és ezért -most vagy tényleg kidob vagy sikerült az ötletem- vess pöcegödörbe, és mikor éhen haltam a szívemet dobd a kóbor kutyák közé. Mert ezt érdemlem.
Beestem a zöld fűbe szétterülve X alakban, hirtelen feljajdultam de rájöttem a szerepemre, csönd. Lehunytam a szemem az ujjaimat keresztbe téve hátha megbocsájt. Nem hallottam semmit ezért kezdett kínossá válni. Lehet elment? Itt hagyott London népe és a turisták előtt egy elmebeteg, látszólag halott tizenhat évest egy fa közelében a fűben heverve. Valaki akár írhatna is egy krimit: Gyilkosság a parkban címmel. Először a jobb szememet nyitottam ki amivel körbe néztem a látó tengelyen és még bizarrabb lehettem. A fél szeme mozog körbe a tengelye körül. 
Látott már orvos? -kérdeztem magamtól és már épp vitát akartam kezdeményezni amikor hangos nevetés hallottam és lehuppanást a földre.
-Ezt nem hiszem el. Nem tudom megjátszani, hihetetlen vagy! Még ilyenkor is síró görcsbe kergetsz! Pedig elhatároztam komoly leszek és várok mit hozol ki erre ilyen vagy. Most őszintén téged nem lehet nem szeretni Katy!
Elpirultam valószínűleg és szörnyen megkönnyebbültem. Ez csak is jót jelenthet. Mellém csúszott, hogy egy magasságba lehessünk kezét arcomra helyezte.
-Tényleg megsértettél, én pedig lány módjára viselkedtem, de tudtam neked kell bocsánatot kérned. Próbáltam kemény lenni mit tudok ki hozni de ha ilyen vagy persze nem tudok rád haragudni nyuszi fül.
-A kötelező programjaim közé tényleg beszoríthatnék egy látogatást az orvoshoz.
-Inkább ne, még a végén bent tartanának!
Jóízűen nevettem -hozzá teszem ma először- és a bal kezemet vállára helyeztem majd átöleltem és lassan megcsókoltuk egymást. 
Határozottan a legjobb csókunk. A hajába túrtam és a füvet markoltam -ami utólag látszód ott is mivel sikeresen kitéptem...- míg ő szintúgy a hajammal babrált és a betűrt ingem hátsó felét simította. A szerelemnek mindig ilyen egyszerűnek és vidámnak kéne lennie!
Egy hét múlva, pénteken: Lezárul egy korszak. Niall gimnáziumbeli korszakja. Ha másfél évig is tartott csak jó élményei vannak. Sok barátot szerzett és mindenki ismerte már őt. Ideje lenne felnőnöm nekem is és nem a bolond barátnő szerepét magamra ölteni hanem a "hé a pasim érettségizni fog de menő vagyok" csajt bejátszani. A-a! -ellenkeztem a tükörképemmel.
-Erin siess elkésel a ballagásról... -jött be egyetlen édesanyám miközben két apró alsónemű választott el az "éva kosztumtől".
-Így jó leszek?
Égnek emelte a szemeit, mire pofán röhögtem a tükörképemet és az ágyamhoz sétáltam a ruháért amit egy hete vettem. Magamra dobáltam a sötétkék szoknyát -biztos információ tudásból megtudtam miszerint ilyen színű nyakkendőt viselnek- a hozzávaló fehér pöttyös felsőt, de mivel így snassz volt és unalmas egy pink szalagot kötöttem bele masniba.

A körmöm időközben már megegyezett a masni színével, egy órát pedig felvettem bizsuként. Volt a szekrények legalján a táskák legmélyén egy pink izé. Abba beletettem a telefonom és az egyéb iratokat. Vállra kaptam majd elindultam az iskolában, kopogva a cipőmben akár egy pláza pudli. A virágcsokromat útközben átvettem egy üzletbe amiben egy gitáros manó volt -ha anyukád ismeri az embereket elképesztő miket lehet beszerezni cirka tíz nap alatt!!-és pár darab fehér színű gerbera. Az udvaron találkoztam minden rokonnal, jót beszélgettünk míg a himnusz első hangja fel nem szólalt. Ekkor kihúztuk magunkat és tiszteltük az országot. Habár nekünk nem ez a nemzeti indulunk.
Niall, Emma Beatley után jött aki alig látszódott ki a vörös rózsa áradatból. Mikor megjelent a mi szőke hercegünk elárasztottuk a virágokkal és haladt tovább a sor.