Hétfőn a második órám a harmadik emeleten volt így az elsőről egészen felkúsztam addig, ám utána vissza a földszintre. Niall-nak matekja lesz, az első órája, mivel elmaradt a valódi első órája. A terem előtt senki sem volt viszont nyugodtam bementem hallva ha jól tudom Mark hangját:
-A tököm ki van a matekkal! Basszátok meg megbukunk érettségin. YOO!
"Marha... Úgy is eléred a kettest. Aki ide jár mindenféleképpen eléri a kettest!" -gondoltam
Odaléptem az ablak felőli padsor harmadik padjához és a szőkének megböktem a hátát, kit körülvett egy kisebb tömeg. Bizony elterjedt a suliba a hír, Niall bejutott a jelentkezők közé. Hátra pillantott, a mosoly azonnal lefagyott alvótlan arcáról és fájdalmasan rám pillantott. Smink nélkül talán én is így festettem volna.
-Sajnálom. -körbe néztem mert még többen gyűltek oda- Nektek nincs más dolgotok? Nem akartok esetleg tanulni hogy ne kelljen jövőre is itt tengődnötök? Főleg mert egész évbe szívattátok az alattatok lévő osztályt... -lassan elmentek páran.
-Ki vagy te kis tizedikes gyík? -üvöltött oda egy igen dús hajú fiú- Hülyére veszed a spanomat majd még te dirigálsz? Mekkora egy...
Kurva, igen az a válasz. Egy ribanc vagyok mások szemébe ha így tudják a történetemet. Nem akartam megvédeni magamat, valahol tudtam az igazát.
-Mark takarodj már innen. Nem is vagyok a "spanod" baszki. Mondjad, mindjárt becsöngetnek.
-Sajnálom, és nem csak úgy. Nem álltam melletted, a te szemszögedből, ami tudom jól megbántott. Ne haragudj...
TRRRRRR. -szólt közbe az üvöltő csengő amitől mint mindig megijedtem. Annyira jellemző rám.
-Délután átmegyek és elmegyünk megbeszélni. Ne késs el óráról.
A maradék órákban össze állítottam egy levelet Z-nek mikor megkérdezte órán mi újság:
"Kidob, vagy barátságosan lekoptat. Belegázoltam a lelkébe én is tudom!! Akkora egy idióta barom hülye tudatlan senki vagyok. Nem akarom elveszíteni erre pont még kicikizem. Ezután azzal büntetem magam, hogy folyamatosan Bieber-t fogok hallgatni." Délután hamarabb lett vége az órájának ezért csak a szekrényébe csúsztattam a levelet. Hazamentem és gyorsan átöltöztem. Nem sokára ide fog érni Niall, néztem az órára ami negyed négyet mutatott. Gyorsan elmosogattam a reggel használatba vett két bögrét, a kávé főzőt, és a tányért amiből ettem. Néhány kört járkáltam idegesen de megszűnt mikor meghallottam a csengő hangját. Felvettem a bőr kabátomat a telefonomat zsebre vágtam a kulcsomat pedig a másikba.
Kinyitottam az ajtót és rámosolyogtam. Rajta nem látszott ez. Elkéstem már a mosolygással? Elkéstem volna már mindennel? Becsuktam az ajtót és odamentem mellé. Kisétáltunk az utcából be a parkba de még mindig nem szóltunk egymáshoz. Nagyon nem bírtam ezt.
-Szóval szia. -törtem meg a csendet és egyenesen ráléptem egy rózsaszín ártatlan virágra.
-Helló. -viszonozta szinte érzéketlenül.Nem értettem már semmit. Miért csinálja ezt? Elhív beszélni de nem mondd semmit csak sétál még csak nem is a kitaposott részen. Egy ideig el voltam, hogy a sálamat szagolgattam de hamar meglehetett unni akkor pedig inkább én kezdtem el beszélni.
-Figyelj. Elhívtál dumálni. Átjöttél aminek örülök, mert legalább nem felejtettél el. De most itt sétálunk mint két süket-néma és nem beszélünk semmit. Nekem kéne valamit mondanom, de már kimondtam: Ne haragudj. Amikor melléd kellett volna állnom poénra vettem mindent és ezért -most vagy tényleg kidob vagy sikerült az ötletem- vess pöcegödörbe, és mikor éhen haltam a szívemet dobd a kóbor kutyák közé. Mert ezt érdemlem.
Beestem a zöld fűbe szétterülve X alakban, hirtelen feljajdultam de rájöttem a szerepemre, csönd. Lehunytam a szemem az ujjaimat keresztbe téve hátha megbocsájt. Nem hallottam semmit ezért kezdett kínossá válni. Lehet elment? Itt hagyott London népe és a turisták előtt egy elmebeteg, látszólag halott tizenhat évest egy fa közelében a fűben heverve. Valaki akár írhatna is egy krimit: Gyilkosság a parkban címmel. Először a jobb szememet nyitottam ki amivel körbe néztem a látó tengelyen és még bizarrabb lehettem. A fél szeme mozog körbe a tengelye körül.
Látott már orvos? -kérdeztem magamtól és már épp vitát akartam kezdeményezni amikor hangos nevetés hallottam és lehuppanást a földre.
-Ezt nem hiszem el. Nem tudom megjátszani, hihetetlen vagy! Még ilyenkor is síró görcsbe kergetsz! Pedig elhatároztam komoly leszek és várok mit hozol ki erre ilyen vagy. Most őszintén téged nem lehet nem szeretni Katy!
Elpirultam valószínűleg és szörnyen megkönnyebbültem. Ez csak is jót jelenthet. Mellém csúszott, hogy egy magasságba lehessünk kezét arcomra helyezte.
-Tényleg megsértettél, én pedig lány módjára viselkedtem, de tudtam neked kell bocsánatot kérned. Próbáltam kemény lenni mit tudok ki hozni de ha ilyen vagy persze nem tudok rád haragudni nyuszi fül.
-A kötelező programjaim közé tényleg beszoríthatnék egy látogatást az orvoshoz.
-Inkább ne, még a végén bent tartanának!
Jóízűen nevettem -hozzá teszem ma először- és a bal kezemet vállára helyeztem majd átöleltem és lassan megcsókoltuk egymást.
Határozottan a legjobb csókunk. A hajába túrtam és a füvet markoltam -ami utólag látszód ott is mivel sikeresen kitéptem...- míg ő szintúgy a hajammal babrált és a betűrt ingem hátsó felét simította. A szerelemnek mindig ilyen egyszerűnek és vidámnak kéne lennie!
Egy hét múlva, pénteken: Lezárul egy korszak. Niall gimnáziumbeli korszakja. Ha másfél évig is tartott csak jó élményei vannak. Sok barátot szerzett és mindenki ismerte már őt. Ideje lenne felnőnöm nekem is és nem a bolond barátnő szerepét magamra ölteni hanem a "hé a pasim érettségizni fog de menő vagyok" csajt bejátszani. A-a! -ellenkeztem a tükörképemmel.
-Erin siess elkésel a ballagásról... -jött be egyetlen édesanyám miközben két apró alsónemű választott el az "éva kosztumtől".
-Így jó leszek?
Égnek emelte a szemeit, mire pofán röhögtem a tükörképemet és az ágyamhoz sétáltam a ruháért amit egy hete vettem. Magamra dobáltam a sötétkék szoknyát -biztos információ tudásból megtudtam miszerint ilyen színű nyakkendőt viselnek- a hozzávaló fehér pöttyös felsőt, de mivel így snassz volt és unalmas egy pink szalagot kötöttem bele masniba.
A körmöm időközben már megegyezett a masni színével, egy órát pedig felvettem bizsuként. Volt a szekrények legalján a táskák legmélyén egy pink izé. Abba beletettem a telefonom és az egyéb iratokat. Vállra kaptam majd elindultam az iskolában, kopogva a cipőmben akár egy pláza pudli. A virágcsokromat útközben átvettem egy üzletbe amiben egy gitáros manó volt -ha anyukád ismeri az embereket elképesztő miket lehet beszerezni cirka tíz nap alatt!!-és pár darab fehér színű gerbera. Az udvaron találkoztam minden rokonnal, jót beszélgettünk míg a himnusz első hangja fel nem szólalt. Ekkor kihúztuk magunkat és tiszteltük az országot. Habár nekünk nem ez a nemzeti indulunk.
Niall, Emma Beatley után jött aki alig látszódott ki a vörös rózsa áradatból. Mikor megjelent a mi szőke hercegünk elárasztottuk a virágokkal és haladt tovább a sor.
-A tököm ki van a matekkal! Basszátok meg megbukunk érettségin. YOO!
"Marha... Úgy is eléred a kettest. Aki ide jár mindenféleképpen eléri a kettest!" -gondoltam
Odaléptem az ablak felőli padsor harmadik padjához és a szőkének megböktem a hátát, kit körülvett egy kisebb tömeg. Bizony elterjedt a suliba a hír, Niall bejutott a jelentkezők közé. Hátra pillantott, a mosoly azonnal lefagyott alvótlan arcáról és fájdalmasan rám pillantott. Smink nélkül talán én is így festettem volna.
-Sajnálom. -körbe néztem mert még többen gyűltek oda- Nektek nincs más dolgotok? Nem akartok esetleg tanulni hogy ne kelljen jövőre is itt tengődnötök? Főleg mert egész évbe szívattátok az alattatok lévő osztályt... -lassan elmentek páran.
-Ki vagy te kis tizedikes gyík? -üvöltött oda egy igen dús hajú fiú- Hülyére veszed a spanomat majd még te dirigálsz? Mekkora egy...
Kurva, igen az a válasz. Egy ribanc vagyok mások szemébe ha így tudják a történetemet. Nem akartam megvédeni magamat, valahol tudtam az igazát.
-Mark takarodj már innen. Nem is vagyok a "spanod" baszki. Mondjad, mindjárt becsöngetnek.
-Sajnálom, és nem csak úgy. Nem álltam melletted, a te szemszögedből, ami tudom jól megbántott. Ne haragudj...
TRRRRRR. -szólt közbe az üvöltő csengő amitől mint mindig megijedtem. Annyira jellemző rám.
-Délután átmegyek és elmegyünk megbeszélni. Ne késs el óráról.
A maradék órákban össze állítottam egy levelet Z-nek mikor megkérdezte órán mi újság:
"Kidob, vagy barátságosan lekoptat. Belegázoltam a lelkébe én is tudom!! Akkora egy idióta barom hülye tudatlan senki vagyok. Nem akarom elveszíteni erre pont még kicikizem. Ezután azzal büntetem magam, hogy folyamatosan Bieber-t fogok hallgatni." Délután hamarabb lett vége az órájának ezért csak a szekrényébe csúsztattam a levelet. Hazamentem és gyorsan átöltöztem. Nem sokára ide fog érni Niall, néztem az órára ami negyed négyet mutatott. Gyorsan elmosogattam a reggel használatba vett két bögrét, a kávé főzőt, és a tányért amiből ettem. Néhány kört járkáltam idegesen de megszűnt mikor meghallottam a csengő hangját. Felvettem a bőr kabátomat a telefonomat zsebre vágtam a kulcsomat pedig a másikba.
Kinyitottam az ajtót és rámosolyogtam. Rajta nem látszott ez. Elkéstem már a mosolygással? Elkéstem volna már mindennel? Becsuktam az ajtót és odamentem mellé. Kisétáltunk az utcából be a parkba de még mindig nem szóltunk egymáshoz. Nagyon nem bírtam ezt.
-Szóval szia. -törtem meg a csendet és egyenesen ráléptem egy rózsaszín ártatlan virágra.
-Helló. -viszonozta szinte érzéketlenül.Nem értettem már semmit. Miért csinálja ezt? Elhív beszélni de nem mondd semmit csak sétál még csak nem is a kitaposott részen. Egy ideig el voltam, hogy a sálamat szagolgattam de hamar meglehetett unni akkor pedig inkább én kezdtem el beszélni.
-Figyelj. Elhívtál dumálni. Átjöttél aminek örülök, mert legalább nem felejtettél el. De most itt sétálunk mint két süket-néma és nem beszélünk semmit. Nekem kéne valamit mondanom, de már kimondtam: Ne haragudj. Amikor melléd kellett volna állnom poénra vettem mindent és ezért -most vagy tényleg kidob vagy sikerült az ötletem- vess pöcegödörbe, és mikor éhen haltam a szívemet dobd a kóbor kutyák közé. Mert ezt érdemlem.
Beestem a zöld fűbe szétterülve X alakban, hirtelen feljajdultam de rájöttem a szerepemre, csönd. Lehunytam a szemem az ujjaimat keresztbe téve hátha megbocsájt. Nem hallottam semmit ezért kezdett kínossá válni. Lehet elment? Itt hagyott London népe és a turisták előtt egy elmebeteg, látszólag halott tizenhat évest egy fa közelében a fűben heverve. Valaki akár írhatna is egy krimit: Gyilkosság a parkban címmel. Először a jobb szememet nyitottam ki amivel körbe néztem a látó tengelyen és még bizarrabb lehettem. A fél szeme mozog körbe a tengelye körül.
Látott már orvos? -kérdeztem magamtól és már épp vitát akartam kezdeményezni amikor hangos nevetés hallottam és lehuppanást a földre.
-Ezt nem hiszem el. Nem tudom megjátszani, hihetetlen vagy! Még ilyenkor is síró görcsbe kergetsz! Pedig elhatároztam komoly leszek és várok mit hozol ki erre ilyen vagy. Most őszintén téged nem lehet nem szeretni Katy!
Elpirultam valószínűleg és szörnyen megkönnyebbültem. Ez csak is jót jelenthet. Mellém csúszott, hogy egy magasságba lehessünk kezét arcomra helyezte.
-Tényleg megsértettél, én pedig lány módjára viselkedtem, de tudtam neked kell bocsánatot kérned. Próbáltam kemény lenni mit tudok ki hozni de ha ilyen vagy persze nem tudok rád haragudni nyuszi fül.
-A kötelező programjaim közé tényleg beszoríthatnék egy látogatást az orvoshoz.
-Inkább ne, még a végén bent tartanának!
Jóízűen nevettem -hozzá teszem ma először- és a bal kezemet vállára helyeztem majd átöleltem és lassan megcsókoltuk egymást.
Határozottan a legjobb csókunk. A hajába túrtam és a füvet markoltam -ami utólag látszód ott is mivel sikeresen kitéptem...- míg ő szintúgy a hajammal babrált és a betűrt ingem hátsó felét simította. A szerelemnek mindig ilyen egyszerűnek és vidámnak kéne lennie!
Egy hét múlva, pénteken: Lezárul egy korszak. Niall gimnáziumbeli korszakja. Ha másfél évig is tartott csak jó élményei vannak. Sok barátot szerzett és mindenki ismerte már őt. Ideje lenne felnőnöm nekem is és nem a bolond barátnő szerepét magamra ölteni hanem a "hé a pasim érettségizni fog de menő vagyok" csajt bejátszani. A-a! -ellenkeztem a tükörképemmel.
-Erin siess elkésel a ballagásról... -jött be egyetlen édesanyám miközben két apró alsónemű választott el az "éva kosztumtől".
-Így jó leszek?
Égnek emelte a szemeit, mire pofán röhögtem a tükörképemet és az ágyamhoz sétáltam a ruháért amit egy hete vettem. Magamra dobáltam a sötétkék szoknyát -biztos információ tudásból megtudtam miszerint ilyen színű nyakkendőt viselnek- a hozzávaló fehér pöttyös felsőt, de mivel így snassz volt és unalmas egy pink szalagot kötöttem bele masniba.
Niall, Emma Beatley után jött aki alig látszódott ki a vörös rózsa áradatból. Mikor megjelent a mi szőke hercegünk elárasztottuk a virágokkal és haladt tovább a sor.
Nagyon jokat irsz!!!
VálaszTörlésKöszi :DD
Törlés