55. fejezet - Utolsó pillanatok ismeretlenként

Halihó újra. Nem akarom húzni az időtöket de most kicsit felgyorsítottam az eseményeket, remélem nem gond :)

-Anya!! Hol a kötött sálam? -üvöltöttem le az emeltről még aznap este.
-Kimostam. Keresd a fürdőszobában. -válaszolta vissza halál nyugodtan.
Táncolva leugráltam a helyiségbe ahol a mosott ruhák vannak. Még mindig bennem volt a romantikus délután, mikor kezdett sötétedni haza kísért. Nem akart egyedül hagyni de hívtak ezért végül elment. 
Kifújtam a levegőt és felvettem egy sötét színű farmer nadrágot, bordó pulóverral, babarózsaszín sállal. Osztály találkozóra megteszi. Fogalmam sem volt miért lesz ha pár nap múlva suli. Elsétáltam a sötétbe egészen a Westway-jel való kereszteződésig ahol már páran álltak. Felszálltunk a metróra ahol közölték mindenkivel körülbelül, hogy egy szórakozó helyre megyünk.
-Ez most komoly? -fakadtam ki egyszerre Emmával- Ha szóltatok volna nem úgy öltözök mint aki éjszakában készül vándorolni- mutattam a bőr kabátomra a sálamra és a felsőmre.
De végül is jól telt. Ha melegem lett kimentem, hogy ne is részegedjek be. Éjfél körül hazaindultam. Az utca igencsak ki volt világítva ám még is futottam kezemben a lakáskulccsal. Mígnem belefutottam valakibe.
-Elnézést. -kértem bocsánatot és siettem tovább vaktában.
-Erin, te vagy az? -kérdezte az a hang amitől a szívem meghalt és újjáéled.- Merre voltál kicsim?
-Osztály találkozó. -öleltem át Őt- És te?
-Érettségi ünneplő. -vigyorgott kissé spiccesen- Pia szagom van?
-Aah dehogy az nincs csak dülöngélsz.
-Rohadt szarul is értem magam... A gyomrom fel van kavarva mindjárt elhányom magam phuu...
-Nehogy! -szorítottam meg a kezét az ölelésemet pedig hanyagolva hadd kapjon levegőt.
Hazakísértem, de annyira mosott rongy kinézete volt, hogy inkább vele maradtam anyunak pedig küldtem egy üzenetet, hogy Niallnál alszom mert otthon maradt a kulcsom reggel majd megyek.
Az a zsebembe hevert de ha az igazat írtam volna reggel egy házisárkánnyal álltam volna szembe. Ledobálta magáról a ruhákat és felvett egy piros rövidnadrágot azzal beleesve az ágyba és egyből bevágva az alvást. Mielőtt elindultam volna otthonról fürödtem így nem éreztem létszükségletűnek ezért csak lehelyeztem a ruháimat a székre felvettem az egyik pólóját, az alsóneműm maradt és befeküdtem mellé.
-Szarul vagy? -kérdeztem suttogva
-Ja. -nyöszörögte.
-Hozok egy vödröt. -már készültem felállni de erőtlenül visszahúzott és kinyögte hogy nincs rá szükség.- Nagyon szeretlek. -mondtam halkan a fülébe fogalmam sincsen miért.

 Mikor már biztos elaludt láttam a hátán, hogy libabőrös ezért fogtam betakartam a földön heverő takaróval és lassan én is álomba merültem. Reggel hamar felkeltem lódítva kicsit a szülőknek miért is vagyok itt majd lefürödtem és felvettem a tegnapi ruhámat. Felhoztam egy bögre kakaót és szétnéztem mivel foglalhatnám le magam. Az íróasztalán egy könyv hevert. Érte nyúltam és elkezdtem olvasni az ablak mellett a beáramló fénynél. Teljesen kikapcsoltam, néha belekortyolva a forró italba.

Mikor Niall felkelt kijelentette, hogy szörnyen éhes ráadásul fogalma sincs hogyan kerültem hozzá és mi volt tegnap este 11 óra után. Magamba rájöttem azt is elfelejtette amit tegnap este mondtam neki. Pedig abba minden őszinte érzésem benne volt talán ezért nem tudom miért mondtam ki mikor valahol tudtam úgy is elfelejteni. Én tényleg képes lennék akár meghalni is érte. Annyira szeretem már, hogy egyszerűen bármi merészségre kész lennék csak azért hogy átöleljen vagy akár rám nézzen vágyakkal teli szemeivel.
És ez így is folytatódott a következő hónapokban...
(bocsánat a kihagyásért de szeretnék rátérni amikor már együtt a banda és amit akkorra terveztem, mivel azok az érzéseim aktuálisabbak mint a szerelem.-Kati.)
A nap amikor minden elkezdődik... egy teljesen új élet mindenki számára. -írtam a laptopomba az egyik jegyzetbe amint folyamatosan vezetek. Most az egész család összegyűlt már Nialléknál. Felvettem egy lazac színű pulóvert mert hüvős idő volt nyárhoz képest. Szürke csőnadrágot, néhány karkötőt, és egy magassarkút.

Én is megyek az X-faktorba a családdal. Július elejéhez képest tényleg hűvös volt. Sokat vártunk mert rengetegen voltak. Mire végre megszánt minket a sors és már azt is megbántam, hogy valaha rámertem nézni egy magassarkúra is. A száma 232677. Este fél kilenc fele pedig végre sorra került. Addig pedig még gyakorolt, gitározott és készítettek vele egy interjút amit a háttérbe mosolyogva hallgattam. Igen a lehetséges jövőjéről mesélt, amit már mondtam szinte magamban. A legjobb énekesekkel dolgozni, albumot készíteni és énekelni arénában.
Nem sokkal később hívták, mi pedig a backstage-ből szurkoltunk mi fog ezután következni. Amikor pedig belépett hatalmas sikítás fogadta.
-Mi a neved? -kérdezte az egyik mentor.

Légy szíves jelezzétek ha elolvastátok :D!