56. fejezet - Négy másik srác

Tudom, hogy ez más mint a többi sztori. Gondolom jóval szarabb és csak azért folytatom mert van négy ember vagy öt aki olvassa és szinte mindennap azzal jönnek mikor jön új rész, legalábbis az egyik. Mindennek a lényege hogy már nincs sok hátra és hamarosan újat kezdek, ami már jóval másabb lesz, az alap sztori megvan :)
btw.a fordítás nem biztos jó, saját hallásomra hivatkoztam :)

"-Mi a neved?- kérdezte az egyik mentor"
-Niall. -válaszolta
-Niall? Milyen Niall? -kérdezte ugyanaz.
-Horan.
-Miért jöttél? -itt énekelni nem is kell? tettem fel a kérdést magamban
-A legjobb énekes szeretnék lenni!-Még pár kérdés és elkezdte Ne-Yo so sick című dalt.

Szörnyen izgultunk rajta, ahogy ő is. A mentorok válasza pedig egyszerre volt könny fakasztó. A boldogságtól és a szomorúságtól...  "Adjatok neki egy esélyt... kérlek." könyörögtem magamban.
Hirtelen sikítani kezdtek körülöttem mire felnéztem és láttam a szülőket ugrálni, tehát tovább engedték. Pár pillanattal később már ott termett azt üvöltve, hogy "sikerült" és mindenkit nagy ölelésben részesített. 
De az álmok néha mégis csalókák és nem engedik teljesülni azt ami a legfontosabb lenne nekünk? Vagy meg van írva egy könyvbe a sorsunk és azt nem lehetne befolyásolni? Ez az a kérdés amit rengeteg ember feltesz magának, vagy másnak. És én is így tettem július huszonharmadikán, mikor eljött a szelekció utolsó nagyobb része. Az utolsó névnél volt a legnagyobb izgalom, ki az utolsó szerencsés? Kimondta a műsorvezető. De nem az Ő neve hangzott el... Nem tudtam mit mondani, láttam a kamerát ráközelíteni a kiesettek arcára. Lecsordult egy könnycsepp rajta. Az álma... egyszerűen csak megszűnt létezni. Vagy talán még se csak azonnal elveszítjük a reményt mert nem úgy van ahogy mi szeretnénk?
Mert megszólaltak a mentorok, vagyis inkább Simon Cowell: négy másik fiúval egy bandába ha kerülnének mi lenne?
Innentől már ismerős lehet a világ számára mi történt, míg mi megéltük az öt fiú pedig a történelmet kezdte megírni. 

-Háló? -szóltam bele a telefonba kedd reggel.
-Szia kicsim! Mit szólnál ha bemutatnálak a fiúknak?
-Pizsamába vagyok. -nevettem el magam- De rendben merre gondoltad?
-A plázára gondoltam gondoltam beülhetnénk valahova kajálni, a fiúk is jó ötletnek találták.
-Oké, felöltözök és indulok.
Kiugrottam az ágyamból és kihajoltam az ablakon. Az időjárás ugyanolyan hűvös még mindig. Felvettem egy farmert rá pedig egy barackszínű felsőt. Magassarkú cipőt választottam és el is indultam. Fél úton rájöttem mennyire szomjas vagyok ezért vettem egy zöld teát a Starbuckba amikor beértem az első emeletre és leültem egy padra eltenni a visszajárót.

-ERIN PARKS? -üvöltötte oda nekem egy idegen fazon mögötte négy másikkal sétálva felém.
Ijedtemben felugrottam és szembe találkoztam a banda többi tagjaival. Szerencsére a teám a helyén maradt, nem borult ki. Niall megpuszilta az arcom és bemutatott a fiúknak. Ugyanúgy zavarban voltak mint én legalábbis azt hittem .
-Én pedig Louis vagyok. Szereted a répát?
-Örvendek... Mi!?
-Szóval egészségtelenül táplálkozol.
-Nem, én... szeretem... a levesben. De te... furcsa...fura féle vagy. -nevettem kínosan és legszívesebben elsüllyedtem volna.
-Csak teszteltelek. Nem sokan merik ezt mondani. Ez a természetes hajszíned?
-Igen. -vágtam rá- Miért ennyire furcsa, hogy vörös?
-Jól van Louis ne zaklasd már. -mondta Harry akinek feltűnően göndör haja van és igen szép zöld szeme. Mindegyikben van valami szép és barátságos amitől tudok velük közvetlen lenni. Például Harry-nek gyönyörű szeme van és nevetése meg a mosolya barátságot sugall felém. 
-Nektek van barátnőtök? -kérdeztem miközben sorban álltunk a KFC-ben.
-Sok szép lány van szereplők közt. -jelentette ki a göndör hajú.
-És te minddel képes lenni randizni!? -kérdezte Liam.
Szóval Liam: ő róla azt hittem egy igazi szívtipró srác. Legalábbis akárhány vasalt hajú fiúval találkoztam mind önző és beképzelt volt. Viszont ha komolyan beszélsz vele rájössz mennyire jószívű és kedves. 
-Akinek van önbizalma odamenni és tenni a fejét. -válaszolta Zayn.
Ő az egyik akiről semmilyen előítéletem nem volt mikor ránéztem. Csak félénkséget láttam rajta. De mindez elsőre. Gyönyörű barna szemei vannak, és még ha kicsit titokzatos és félénk mégis van benne valami amitől egyáltalán nem ellenszenves. Talán az, hogy őt is néha elítélik mint Zarina barátnőmet amiért megértem, hisz engem is közösítettek ki bár nem ugyanaz a felvonás a kettő.
-Egyből az egész stábbal! -üvöltötte a hangos Louis cseppet se félve hogy hülyének nézik.
Aki pedig először szólalt hozzám arról tudtam utoljára összeállítani egy fajta képet. Louis az a srác aki nagyon bolond és hatalmas szíve van. Még csak pár napja ismeri a fiúkat mégis nagyon jól tud velük viccelődni. 
Vicces nap volt és felettébb hangulatos. Nem kellett sok idő Zayn is hangosan nevetett és sztorizgatott Liam pedig felolvasztotta komolyságát. Igen, ez egy nagyon jó társaság!
Az egész nap eltelt csak este kerültem haza ahol videochateltem Cathy barátnőmmel. Már régóta terveztem hogy hazamegyek, de fogalmam sincs mikor... Kéne valami idő amikor Niall és én kicsit különválhatnánk és nem hiányozni. Mert most is itt ülve hiányzik nekem.
Másnap délután Zarinával találkoztam. Az idő kezdett szebb lenni ezért a farmerre elég volt egy ujjatlant venni egy vékony kardigánnal. A madár kalitkás nyakláncomat pedig viccből felvettem a szettre ha már a felsőn is az van.

-Szóval aranyosak a fiúk?

-Igen, mind nagyon jó fejek. Szerintem nagy haverok lesznek és sokáig elfognak jutni. Anyu pedig megfog ölni a hatalmas telefon számláért ugyanis minden héten ötven sms gazdája leszek. -nevettem el magam a meleg szobában- Te mit gondolsz róluk?

-Helyesek. -pirult el eléggé láthatóan.

-Melyik a legjobban? -zsörtölődtem vele- Melyiket cibálnád magadhoz és ölelnéd át?

-Tudod, hogy nem ilyen vagyok. Még rájuk nézni se mernék.

-Szóval melyik?

-Zayn. -pirult el újra- De Liam is helyes. És mindnek csodás hangja van. Ez a Simon Cowell valamit nagyon tud!
-Igen és ez még csak a kezdet. Ki tudja meddig jutnak el és kik lesznek majd belőlük. 
Mosolyogtam el közbe a földet pásztázva majd a távolba néztem át az ablakon.