54. fejezet - Érettségi

Halihó, talán kicsit hosszúra sikerült de jó olvasást. Most viszont tényleg minimum 2-3 vélemény után hozom mert kicsit újítottam :)

Mindig örömmel töltött el az érettségi szünet. Az általános iskolában is kaptunk míg nem szűnt meg hetedikes koromban a középiskola. Niall rengeteget tanult, és énekelt. Vele együtt én is segítettem neki. Ma azonban végre kialudhatnám magam, pihenhetnék mindent de nem megy. Nyolc óra előtt nem sokkal felkeltem és egy gyors üzenet után: "Sok sikert. Ügyes leszel :)!" lebattyogtam az ebédlőbe ami a feje tetején állt. Anyu takarított miközben mosott és arra ügyelt Jill ne egye meg a kupakokat amit lassan fél éve gyűjt. Nem tudom miért, az egész családom bizarr.
Lábujjhegyre álltam és levettem a gabona pelyhet. Egy tálba szórtam rá pedig az almás fahéjas joghurtot -legújabb specialitásom- pár szem oreo-val kiegészítve. A legjobb reggeli esküszöm!
Összekaptam magam, egy vékony farmert vettem fel, fehér alapon piros virágos felsővel. Rendet tettem a szobámba, és a laptopomat kezembe véve elkezdtem gépezni. Két órát biztosan beszéltem Cathy-vel akinek ugyanúgy szünet van. A telefon 11:28-at jelzett ki ezért kikapcsoltam a laptopot felvettem egy szürke kardigánt a lazac színű sálammal. 

Fekete apró táska, boka csizma és láss csodát kinéztem sminkkel együtt egy tizennyolc éves lánynak aki a barátja elé ment a sulihoz. A ballagás után a 'Yes, I'm a lazy girl' pólómat otthonra hagytam és a hasonlókat. Így megtörtént az ami még soha, megnéztek az utcán, egyszer oda is jött hozzám egy idegen és az évfolyamban is komoly érdeklődést fejtett ki mikor magassarkúba mentem, szoknyába és nőies viselkedéssel. Csak nehéz megszokni.
Az Erin nevet használtam nagyon régóta, sosem mondtam hogy Katelyn-nek hívjanak. Erin a régi énemet jellemezte a túl bolond és csacska lányt. Ha a mostani külsőmmel néznek rám inkább a Kate vagy Katelyn illik rám mint komoly csinos nő anyu vagy Niall szerint. Szerintem ez baromság. Csak nem akarom lejáratni Niallt ha(!) bemutatna a nyilvánosságnak -egyszer-. Leültem egy padra várva az öltönyös egyedet akitől a szívem képes lenne dupla szaltót ugrani. A testem pedig esni egy hatalmasat amilyen béna, jó indulatú hármas tesistől mit várnak !?
Elmosolyodtam látszatra semmin belülről pedig a sok apróságon ami jellemez engem. Felnéztem az égre amin egy felhő sem hevert, a szemem pedig becsukódni kényszerült a fénytől. Az ajtó felé vettem a tekintetem ahol két fiú sétált felém. A sötétebb hajú a kezében hozta a zakóját a nyakkendőjét pedig a fején viselte. Talán új puskázási módszert talált ki. Niall a vállán hozta sajátját, felém mutatott ezért a srác intett neki majd nekem és elindult a főút felé.
-Hogy sikerült drága? -sétáltam felé fülig érő mosollyal, hogy láthatom.
-Majd kiderül. -csókolt szájon- Miért jött elém?
-Mert szeretlek. -leheltem gyengéden ajkaira- Mert hiányoztál. És mert megőrülök ha nem látlak.
Nyálas! De nem tehetek róla. Örülten szerelmes lettem.
-Gyere. -fogott magához és elindultunk a Portobello Road felé.
Útközben beavatott minden részletbe az érettségijével kapcsolatba. Hogyan akartak puskázni, mi lett ezután és az érdekes sztorik.
Megrendeltük az innivalónkat és leültünk egy ablak melletti kényelmes helyre. Kigomboltam a kardigánomat és mosolyt vetve halvány arcomra Niallt csodáltam. Igen... nagyon belezúgtam.
-Ma eszméletlen csinos vagy. Mióta lettél ennyire nő? Lassan én érzem magam fiatalabbnak.
-Köszi! Magam mögött hagytam a szánalmas Parks csajt.
-Ne feledd, hogy én abba a Parks csajba szerettem bele. Abba a bohókás, vidám, törékeny lányba. Most meg fúúú...
Hangosan felnevettem.
-Aki annyiszor beégett és hozta magát kínosabbnál kínosabb helyzetbe. Például emlékszel mikor az első héten neki mentem annak a szőke hajú csajnak aki a te osztályodba járt és a teája ráborult a fehér cipőjére? Legszívesebben a szekrényembe másztam volna.
-Igen, jó kis hírnevet szereztél magadnak.
-Tényleg? Nem is tudtam. Lefoglalt  Goth Grace kedvessége. Miféle hírnév is volt az?
-Hm, egy flegma picsa vagy festett hajjal. De furcsa módon mikor veled láttak ez abba maradt.
-Te jó ég, jó kis év volt ez. A legjobb gimnáziumbeli évem. De komolyan!
Beleittam a közben megkapott barackos zöld teámba.
-Miért? Itt is voltak beképzeltek, majdnem kicsaptak miattuk. Sírtál idén is, mi volt olyan jó ebben az évben?
-Hogy megtaláltam önmagamat. -tekintettem rá kifestett pilláimmal- Idáig szerencsétlenül kerestem a boldogságot és azt az embert aki én vagyok. Mindig lesznek akadályok, és libák akik féltékenyek.
-Felvázolnád még egyszer?
-Szóval: idáig azt se tudtam mit mihez veszek és általában három számmal nagyobb ruhákat vettem. Olyan voltam mint aki összement a mosásban a ruhái meg kinyúltak. De mikor összehozott minket a sors lassan kezdtem rájönni ki vagyok.
-A barátnőm? -viccelte el.
-Is. És az a lány aki tud jól kinézni ha leszarja mit beszélnek róla.
-Tudod mennyire szeretlek?
-Sejtem. -válaszoltam a körmeimmel arc csontom felszínét simogatva.
Az utcán -ahol magához vonva sétáltunk végig, mint egy romantikus filmben- az egyik külső Starbucksban ült nekem három osztálytársam -csaknem Camila, Joy és Jenys!?- és az ő osztályából néhány keverőgép. Rám néztek, az új külsőmre voltaképp. 
-Lesz mit pletykálniuk a negyven kilós kávé mániásoknak. Holnap miből lesz vizsga?
-Spanyol.

A következő napom unalmasan telt, utána matek érettségi volt amire hagytam tanulni délután. A könyvtárba mentem ebéd után előre haladni a történelemmel mert két jegy között vergődtem, és hátha előnyben részesíti felkészülésemet a tanár. Este filmet néztem és így eltelt unalmasan a nap.
Reggel sokáig aludtam, tizenegykor merészkedtem ki ezért gyorsan felvettem egy világos farmer nadrágot, sötétzöld pólóval. 
Épp olvastam mikor csicsergett a telefonom:
"Gyere le az ajtóba :) Niall x"
Becsaptam a könyvet meg se jegyezve hol tartok, magamra kaptam a cipőmet és belemarkoltam a kilincsbe kitárva az ajtót.
-Szia. -vigyorgott rám- Ráérsz?
-Persze! Helló -öleltem át mire szájon csókolt- vége van a vizsgának?
-Igen, gyere.
Becsuktam az ajtót és a parkba irányított. Oda ahol rengeteg fa volt leterítve egy zöld pokróccal. Niall iskola táskája hevert rajta és mellette pár üdítő. Majdnem könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól.
-Ez... ez csodálatos Niall! -hüledeztem.
-Volt egy ilyen tippem.
Magamhoz rántottam és a jobb kezemmel átfogtam a nyakát a ballal arcát simítottam mialatt derekamat szorította magához.

Valahonnan a bozótból előbukkant Dave, amit csak akkor vettem észre mikor hányingert színlelt.
-Waaah azt mondtad nem fogtok nyáladzani. Megyek. Cső.
-Helló. -suttogtuk két csók között egyszerre.
-Még is mi ez? -kérdeztem a pokrócra meredve
-Ebéd. Ma még nem ettem csak reggelit. Remélem te se.
Megcsóváltam a fejemet és odavonszolt -habár hagytam magam- a plédhez. Kicipzározta a táskát és az ásványvíz mellé letett öt szendvicset a narancslé mellé pedig egy zacskó rágcsálni valót és csokit. Lassan elmajszoltuk közbe beszélgetve. És akkor még szerelmesebb lettem. Nem hittem volna, hogy ilyesmi lehetséges. Belenéztem a szem párba. Abba a szerelmes, ég kék reménytől csillogó szembe. Agyam eldobom, a szívem kiugrik a helyéről a fejemet ablak üvegbe verem érzés. 
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy tenyere arcomat simítja. Homlokát enyémhez láncolta, a vér nyomásom tízszer hevesebbre váltott.
Ennél boldogabb még sosem voltam.