Páran mondtátok nagyon rossz előérzetű lett a vége hát most minden ki fog derülni.:)
Visszaaludtam, majd tizenegy órakor lezuhanyoztam, a hajamat kivasaltam, kisminkeltem magam és felöltöztem. A nap hét ágra sütött ezért végre vehettem fel sortot! Ebben az évben először mertem kockázat nélkül felvenni. Egy szürke pólót vettem rá, fekete tornacipővel. Fogtam a fekete táskám beledobálva néhány fontos dolgot és elnavigáltam magam, jó néhány londoni ember segítségével próbájuk helyére. Megtaláltam a termet is követve szinte a hangokat és leültem a padra az ajtó mellé.
Rácsörögtem Niall-ra jelezve, hogy ideértem és öt perc múlva meg is jelent telefonnal a kezébe. Nem telt bele öt másodperc és már csörgött a telefonom. Ekkor vett észre.
-Azt hittem most indultál, elakartalak navigálni, de akkor idetaláltál! Hogy telt a napod?
-Szép idő van, hajnalok hajnalán felkeltettél, szerintem átlagos. -vigyorogtam és megöleltem.
Ölelése nem volt olyan biztos. Mintha attól félne, hogy valaki titokban ránk töri az ajtót és össze szidja, hogy miért nem próbál. Egyszerűen éreztem ezt rajta...
-Ha nem érsz rá mondtam, hogy elmegyek!
-Mi!? -zavartam ki gondolat menetéből
-Érzem és látom rajtad, hogy félsz valamitől.
-Nem... én nem félek. A többiek is pihennek most.
A telefonja megcsörrent és felvette. Elsétált pár métert én pedig kihasználva az alkalmat benyitottam az ajtón. Két fiú a földön hempergett és barkóbáztak míg egy másik szerintem a telefonjával játszott és volt aki észrevett.
-Szia Erin! Niall telefonálni ment.
-Helló Liam. Igen tudom valaki felhívta de én azért jöttem...-voltaképp nem is tudom miért jöttem!- Mert olyan fura volt.
-Egy szakítás még a fiúkat is megviseli.
-Mi van? -kérdeztem értelmetlenül- Miféle szakítás? Ki szakított kivel?
-Tegnap jól kinyomhattad magad ha még most se ugrott be.
-Tegnap vele voltam!
-Igen, és nem emlékszel valami szív szaggatóra? Ami után elmentél bulizni vagy altatót szedtél be és most nem emlékszel?
-Fogalmam sincs miről beszélsz. Beavatnál?
-Fogalmam sincs miről beszélsz. Beavatnál?
-Szakított tegnap veled.
-A frászt! Liam ne bolondozz! -de láttam mennyire komoly az arca- Esküszöm ilyen nem történt! Egy kávézóba néztük a naplementét, és olyan gyönyörű volt minden hazakísért és ma reggel felhívott hogy jöjjek ide! Nézd meg hajnalba felhívott!
Liam mintha szellemet látott volna. Nézte a telefonom és semmit sem értett, ahogyan én sem! Bejött az emlegetett "szamár" is akinek a szemei kidülledtek. Ránéztem még mindig értetlenül habár a kirakós darabjai már ott voltak a fejemben. Azt hazudta, hogy szakított velem. De a miért darab még nincs meg. Azt fogom most kideríteni. Zsebre vágtam a készüléket felé sétáltam mikor pedig mellé értem "Gyere!" suttogtam félhangosan és kiléptem ahol előbb még köszönni sem köszönt.
-Megmagyaráznád Liamnek mi a baja? Vagy ő tud mindent jól és én vagyok az elmebajos? Vagy mi a frász ez az egész szakítás dolog !?
-Simon mondta hogy legjobb lenne ha mind szinglik lennék, hogy tudjunk koncentrálni a versenyre! -mentegetőzött azonnal amitől megforgattam a szemeim.
-Ne mentegetőzz! Kérlek csak magyarázd el!
-Jó. Gyere velem.
Utána sétáltam egészen ki a levegőre. Párás volt, de bent hideg így jó érzés volt kijönni.
-Nem tudták, hogy van barátnőm csak a bemutatkozáson derültél ki. Simon viszont kérte, hogy a siker érdekében szüneteltessük a kapcsolatot. Tegnap akartam elmondani de nem volt szívem összetörni téged. És magamat sem mert szeretlek. Viszont tényleg nem megy egyszerre a kettő, és ha már ideköltöztünk teljesítenem kéne amiért jöttem. Sajnálom, de most nem működne a dolog. Nem találtam a helyedre senkit még mindig téged szeretlek már egy éve hamarosan. Nem kell várnod rám mert önző lenne tőlem én viszont várni fogod rád. Mikor befejezzük a versenyt akár nyerünk akár nem felfoglak hívni. Keresni foglak, hogy mondj valamit. Nem tudom, mondjuk mit döntöttél? Ha szerzel valaki mást beletörődök.
Szavai késként vájták szét gyenge szívemet. Ketté hasította és mint egy régi wodo babát még szurkálta. A tüdőm levegő után kapkodott, a lábaim megremegtek. Kívül viszont mégis olyan maradtam mint pár perce. Mondani akartam valamit.
-Meg...megértem. -válaszoltam valami zöldet keresve a távolba- Jó...jól döntöttél. -a hangom folyamatosan elcsuklott pedig ráparancsoltam, hogy ne tegye- Sok sikert... a továbbiakban. Nem kell rám várnod. Jobbat érdemelsz.
Megfordultam és az első saroknál leültem a földre. Egy parkoló volt, tele autókkal. Visszalestem az eresz csatorna résén és még mindig ott állt... El se köszöntem tőle, csak ott hagytam. Távolra nem látok jól így nem tudtam milyen arcot vághat. Lassan beindult nekem pedig legördült az első könnycsepp a szememen. Hozva magával a több száz testvérét.
Képtelen voltam felállni és akár haza sétálni is. Azt se tudtam merre van az otthonom. London hirtelen rideggé és hatalmassá vált számomra. Nem éreztem magam részesének. Pont mielőtt megismertem. Hangosan felzokogtam visszaemlékezve 12 hónapot. Két hét sem kellett volna, hogy egy éve együtt legyünk. Nem bírtam másra gondolni pedig ez volt amit nem szabadott volna. A fejem a térdemnek támasztottam mert szörnyen elnehezedett. Mikor vége felbírtam állni és szánalommal néztem arra, hogy ennyiire összetudtam esni és törni még egyszer hátranéztem. Már senki sem állt ott ezért lassan hazaballagtam. A szemem sose tudott megszáradni, hiszen elöntött a rengeteg emlék. A reggeli sminken az arc csontomon heverhetett. A ruhám teljesen rám tapadt és hideg volt. Körbe néztem kiugorva saját hangtalan és színtelen világomból. Ekkor jöttem rá, hogy a külvárosba jutottam. Rossz metróra szálltam fel... Az eső szakadt én pedig bőrig áztam.
Egy óra múlva jutottam haza véglegesen. Senki nem volt otthon ezért felmentem a szobába ami megint elárasztott emlékek tömkelegével. Mint amikor azt hittem szakít velem vagy megcsal. Bárcsak ez is egy ilyen félreértés lenne vagy egy rossz állom. De nem. Ez egy rossz a nap a valóságban és a zavaros élet. Hogyan oldhatnám meg azt a problémát ami minden boldogságom erő forrása volt? Mit tehetnék most? Mi a probléma velem?
Szörnyen szomjas voltam. Az utóbbi napon fogyasztott víz mennyiség most távozott belőlem. Ahhoz is szomorú voltam, hogy sétáljak. Ha most lesétáltam volna a lépcsőn szándékosan leestem voltam, hogy eltörjem valamim. Az az érzés csillapítaná ezt.
Azt mondta, hogy nem lesz szemét mint az elődje... Igen ezt betartotta nem csalt meg, nem alázott meg. De akárhogy szakít bárki bárkivel a hatás ugyanaz. A szív darabokra esik és ha tényleg szereted nincs az a megoldás, hogy valaha újra egybe álljanak az összetört darabok. Porrá égett lelkem maradék darabja ,a szívemet pedig minimum száz tű szurkálta.
Igen... ilyen az összetört szív...
Most bőgtem Kati.. :'( Nagyon jó lett. Grat. :)
VálaszTörlésKöszi :))
Törlés