64. fejezet - Barátság vagy szerelem?

Boldog új évet kívánok :)! Megosztottam az új blogom akit érdekelne nézzen be :D
http://invisible-girl01.blogspot.hu/ ha tetszik a prológus iratkozzatok fel és légy szíves szavazzatok érdemes-e elkezdeni, köszönöm :))

Reggel csináltunk szendvicseket és palacsintát ebédre a barátnőmmel, addig a nagypapám adott enni az állatoknak.

-Bocsi a tegnapiért. Csak kimondtam amit gondoltam.

-Semmi gond. Igazad volt és sokat gondolkoztam.

-Az sose jó.-fújta ki a levegőt gondterhelten.

-Nyugi. Itt van a gondolatmenetem.

Átadtam neki a papírt és megnéztem a telefonomat. Eközben írt Dennis.

"Horgászhatnánk a tónál. Apám itthon lesz és rám erőszakolta. Hozd magaddal papád meg Cathy-t elleszünk. Kaját viszünk."
"Jó :D! Nem szeretem a halat de segítek nektek. Szerintem benne vannak."

Nem tévedtem, mert egy órán belül már ki is értünk. Leterítettünk két pokrócot és három széket. Betettünk három horgászbotot a vízbe és beszélgettünk. Először hagytuk a nagypapámat végre kérdezősködni hiszen teljesen elhanyagoltam. Kérdezett a bizonyítványomról és megdicsért, akkor is megtette volna ha elégséges jegyekkel csúszok át a képzeletbeli léc alatt. Délben kibontottuk a napernyőt. Ebéd közben kártya partit tartottunk és laposra vertek, minket lányokat. Igen mi nem játszunk szinte minden este ezért kijöttem a gyakorlatból. Mikor már végre nem égetett a nap nyugodt szívvel kimehettem a napernyőn túlra. Még így is talán olyan lesz a bőröm mint egy ráké. Rajtuk meg se látszott, hogy nem bírnák pedig én öltöztem fel a legvékonyabban, egy apró sortba, és egy sötét színű felsőbe ami lenge volt és a nagymamámé. Ez is azok közé tartozott ami egy dobozban várt rám.

A horgászbotért nyúltam kipróbálni, de a telefonom megcsörrent és ijedtemben beleejtettem a tóba a botot.

-Miért nem lepődök meg?! -nevetett Dennis, lekapta a felsőjét és utána ugrott.

-Jó, mi? -bökött oldalba a barátnőm a hasára célozva.

-Nem rossz. -vigyorodtam el.
Hátrahőköltem nehogy én is utána essek vagy behúzzon a barátom viccből. Feloldottam a billentyűzárat, nem magyar telefonról írtak és mivel még a nyelvemen volt az angol beszéd semmi perc alatt lefordítottam az üzenetet. Először Mirandára tippeltem de mikor olvastam az első tincseimen végig húztam az ujjaim, mintha kiakartam volna tépni, annyira meglepődtem...

"Csak látszat minden. Nagyon kivan, kérlek beszélj vele! Szeret téged... Harry S. "
A szemeim kidülledtek akárcsak a mesékbe és elakadt a szavam. De még mindig visszhangzott az összes szava a fejemben:
"Simon viszont kérte, hogy a siker érdekében szüneteltessük a kapcsolatot.(...)Viszont tényleg nem megy egyszerre a kettő, és ha már ideköltöztünk teljesítenem kéne amiért jöttem. Sajnálom, de most nem működne a dolog."

Ezek a szavak taszítottak el tőle de ez a levél annyira felkavart, egyszerűen nem tudok tiszta aggyal gondolkozni. Minden elém tárult de fogalmam sem volt mit tegyek. Hirtelen egy pontnak éreztem magam a világegyetemben, és megint pittyegett a telefonom.
Egy youtube link volt benne ezzel a leírással "Ez az egyetlen interjú ahol igazat beszél."
Összezavart és végképp képtelen voltam dönteni. Hiszen ez mi?! Szakítottunk, idővel továbbléptem és akkor jelenik meg újra amikor már a barátaimra koncentrálnék de még csak nem is ő küldi a levelet.
Visszasétáltam a többiekhez akik kérdően néztek rám. Mosolyogtam és megvontam a vállam. Den épp a bot mögött ült és rám pillantott. Haja még vizes volt, de a nap gyorsan szárította. Megütötte a füvet maga mellett jelezve, üljek oda mellé.
-Mi volt ez? -kérdezte nevetve
-Csak hoztam a formám. 
-Nem ok nélkül. Miért vonultál félre?
-Csak kaptam egy üzenetet.
-Meg sem kérdezem de tudom kitől. Most visszamész Londonba?
-Nem tőle és szó sincs róla. Egy barátja írt, hogy szeret és hiányzok neki. De én...
-Ugye nem mész vissza?
-Nem akarok... -mondtam ki a megoldást- Nem akarok egy celeb barátnője lenni akit a fél világ utál, a hírnév pedig mindenkit megváltoztat. A semmiért mennék vissza. Különben is! Már tovább léptem és nem érdekel! 
Na jó ez nem egészen volt igaz...
-Ne hazudj! -vigyordott el.
Vállára tettem a fejem mert teljesen belém látott. A legjobb fiú barát ő akit kívánhattam volna magam mellé. 
A hangulat vidám volt és nyugodt én viszont gondterhelt és feszült voltam. Vágyakoztam megnézni a linket mi hangozhat el vajon benne, de ha már túl vagyok rajta miért tenném? Hogy újra magába bolondítson. Igen, pontosan ez a válasz...
Este míg Cathy fürdött fogtam a laptopomat és első dolgom a videó megnézése volt. A videó címe találó volt: Niall Horan X-factor interview
Csatlakoztattam a fülhallgatóm és elindítottam. Kérdezték a családjáról, idáig élt életéről és véletlenül én is szóba kerültem. 
-Hogy érzed magad az X-faktorba? -kérdezte egy férfi

-Hihetetlenül csodás érzés! -válaszolta végig lehajtott fejjel amit végül felhajtott- Boldognak kellene lennem, de hiányzik a volt barátnőm. Életem legnagyobb hülyesége volt szakítani vele. -még mindig mosolygott. Színészkedni is megtanult?! Mielőtt válaszolhattam volna folytatta- Nézz rám! Most is mosolygok mintha annyira nagyszerű lenne az életem legbelül pedig megint egy poharat vágok a falnak. Vagy ami épp a kezem ügyébe kerül. Louis vett nekem egy csomag pohárt és a fele már elfogyott.

-A többi interjúba idáig mind mást mondtál.

-Hazudtam. -megvonta a vállát- De most legalább úgy megyek haza, hogy nem török össze még két poharat.

-Ennyit ér neked egy lány?

-Csak egy, és érte tényleg bármit megtennék. Az az egy év mindennél szebb volt. Ismered az érzést amikor meglátod és tudod Ő az? Amikor pedig megláttam, hogy sírt és miattam... De csak érzéketlenül besétáltam az folyosóra ahelyett, hogy utánafutottam volna és amikor ott ült a betonon átöleltem volna, megnyugtattam volna és ott ültem volna vele órákig míg nem nyugszik meg. Vagy meg se tettem volna amire kérnek. Az a legpocsékabb mikor valamit próba nélkül elhajítasz. Hiszen nekünk ment volna így is. Mindenhogy. -mondta és bekönnyezett a szeme, én már rég sírtam.

Lecsuktam a gépet, elkerültem Cat-et, aki épp vacsorázott és lefürödtem, közel másfél órán át mert jól kibőgtem magamat. Mikor besétáltam a szobában sötét volt.

-Cathy! Cat alszol? -kérdeztem tőle.

Semmi választ nem kaptam csak egyenletes szuszogást. Szóval igen. Felvettem egy pulóvert, kiszöktem ezúttal a bejárati ajtón és a szomszédba mentem. Felhívtam Dennist.
-Den gyere ki légy szíves! Itt állok a kaputok előtt.

-Oké. -válaszolta és kinyomta.

Az ablakból való kimászás ennek a falunak a szokása, engem is itt képeztek ki.

-Na mondjad. -kezdte a beszélgetést miután a kerítésen is átmászott. 

-Van mobil interneted? -kérdeztem

-Itt a wi-fi. Mondjad mi kell.

-Nézd meg! -beütöttem a videót amit én néztem meg. Elsétáltunk egy villanyoszlopig és leültünk a tövében. Közben fordítottam mit mondd.
-Te komolyan hiszel ennek a síró masinának? Ne már! Te jobb vagy ennél.

-De igazat mondd mert ismerem. 

-Vagy teljesen rosszul fordítottad le mert ezt akarod hallani. Ne gyere azzal, hogy sírt a végén mert én is tudok bőgni mint egy csaj ha ilyen lennék. 

Egymásnak dőltünk és beszéltünk mindenről, az ő életéről és az én életemről de mégis visszakanyarodtunk az én témámhoz. Egy rendkívül ütős kérdést kérdezett:

-A szerelmet vagy a barátságot választanád?

...