48. fejezet - Hétvége

3600 látogató, köszönöm :D!! 

Talán az egész utca hallotta a veszekedésemet George-al aznap mikor anyut felhívta a tanárom, de a nevelőapám ment be és hozta haza a témazáróm fénymásolatát. Utólag visszagondolva fogalmam sem volt mi ebben akkora tragédia. Azt hittem rosszabb lesz, én egyesre tippeltem erre elém vágta a hármas dolgozatom. Ugráltam örömömben! Persze a tanárnak furcsa volt az idáig majdnem kitűnő eredményemre. A fejmosás folytatódott kémia jegyemmel és a nyelvi szintfelmérőkkel de azok már csak enyhe letolások voltak. Mindezt égig meresztett szemekkel hallgattam végig miközben ettem vagy a telefonomat babráltam -általában megosztva Cathyvel vagy Niallel- szóval semmi nem maradt meg abból amit mondtak. Ez volt a célom. Nem romlottam meg csak nem érdekelt hogy lerontottam a jegyeim. Nem anyu vagy George hibája, és kifogom javítani. Felesleges máris kiakadni és ordítozni hogy egy bányában fogok dolgozni vagy az országúti földeken kapálni. Különben is! Ma már mindenféle modern gépekkel aratnak vagy vetnek.
Túl éltem ezt is ahogy a hetet. A péntek valósággal elrepült, csak akkor váltott normális tempóra mikor a negyedik órám utáni szünetben láttam hogy havazik. Londonban? Tényleg esett és tényleg a brit fővárosban. Estéig el sem állt, és mikor a vacsora ideje is elérkezett hallottam a nappaliból a konyhából szűrődő magas női hangot az időjárásról beszélni:
-Fővárosunkat, Londont ma délelőtt hidegfront érte amelyet az elmúlt öt évben nem tapasztaltunk. Esik a hó, és ez várható holnapra is. A gyerekek kiélvezik a hirtelen jött időt, míg a felnőttek próbálnak épségükre vigyázni...
-Még én is gyerek vagyok úgy hogy holnap megyek és kiélvezem ezt az időt.
Egy szót se szóltak de láttam mindkettőjükön, hogy legszívesebben rám zúdítanának egy adag fejmosást a felelőtlenségemről mert nem tanulok. Szerintük. Ugyanis miután befejeztem az evést felmentem tanulni amit majdnem éjfélig abba sem hagytam. Minden írásbeli leckémmel végeztem amit ma kaptunk vagy hétfőre kell megcsinálni. Mielőtt a lámpámat leakartam volna kapcsolni a telefonom csicsergett. Niall írt.
"Holnap mit csinálsz? Nem lenne kedved elmenni valahova?"
"De igen!"
"Holnapra találj ki valamit mert nagyon fáradt vagyok :(. Jó éjt <3"
"Megálmodom :). Aludd ki magad, szeretlek <3!"

Reggel felültem és megvakartam a szemeimet. Álmosan kinyitottam őket és a homályosságból egyre élesebbé vállt a kilátás így felálltam és kinéztem az ablakomon. Daraboknak de megmaradt a hó ahol nem lucskosodott össze az autók vagy a járókelők miatt. A délelőtt szinte szemrebbenés alatt elsuhant míg tanultam több-kevesebb sikerrel. A biológia házi dolgozatom hiányzik amit inkább elhessegettettem a fejemből, lenyűgöző téma: olyan vírus amitől kórházba kerülhetsz. A tervem már meg volt fel is jegyzeteltem egy lapra amit a notebookom billentyűzetére tettem majd összecsuktam és felvettem egy farmert vastag sötétkék-lila csíkos pulóverrel, kabáttal és sállal. Az utcán azonban így is hideg volt de kibírtam. Ő rá gondolva azonban mindig elönt a belső melegség. Most is így történt. Felöltözött azonnal mikor közöltem vele a titkos tervemet, a legújabban kitaláltat pedig mikor elindultunk:
-Komolyan szánkózni szeretnél? Az a gáz hogy nekem nincsen...
-Csak hülyítesz. Nem az arcodból levéve egyáltalán nem. Nekem pedig otthon van a padláson. Oké akkor új terv kell.
-Holland Park. Te meg én. Csak egy két percnyire van innen, na? -vetette fel a szőkeség mellettem
-Lényeg hogy veled lehessek! -válaszoltam átkarolta a derekát majd átsétáltunk az utca túl felére.
Beléptünk a parkba ahol egy-két ember a kutyáját sétáltatta mélyen belebújva téli kabátjába. Elsétáltunk kézen fogva az úton -remélhetőleg- nyomot hagyva magunk után. Nem sokára le is esett hova vezet. Már majdnem ott voltunk ahol minden elkezdődött. Ahol újra élhettem az elmúlt hónapok boldogságait, a park egy elrejtett zuga a két paddal. Egy pillanatra megálltam és mosolyra húztam a számat.
-Jössz? -kérdezte tétovázva Niall, mire azonban bólogatni tudtam volna megfogta a kezem.
Kedvem támadt viccelődni, vagy a tudatalattim talán erre vezérelt. Megfogtam mindkét vállát és ráugrottam. Elsőre nem vette a helyzetet és a csizmám csupa hó lett mert leestem. Másodjára sikerült, és úgy csüngtem Niall hátán mint egy kis majom.

Egészen jól bírta, néha feljebb csúsztatott és végül letett a padoknál. A lábam zsibbadni kezdett ezért idióta mozdulatokat csináltam amire nevetni kezdett.
-Úgy szeretlek manci!
-Manci? -nevettem el magam- Ezt hol találtad ki?
-Tessék! Elrontja a pillanatot amikor szerelmet vallok... Még ilyet!
Mélyen vizsgáltam a két kék szempárt aki engem bámult. Érzékeny tekintetet vettem majd kimondtam:
-Én is csak váratlanul ért! Niall én szeretlek!
Átölelte a derekamat. Majdnem könnybe lábadt a szemem de erősként mutatkoztam. Átfogtam a hátát.
-Az első szerelemnél már csak a második lehet jobb. -mondtam és halvány csókot lehetem arcára.
Szorosan átfogta szerencsétlen testemet és magához vont. Folyamatosan az illatát lélegeztem ami megbolondított. Ez már szerelem...
"Ez a mai nap csak a szerelem körül forgott. Mikor valaki azt mondja, vagy én azt mondtam nem érdekel! hazudtam magamnak. Féltem a szerelemtől, pedig a legcsodálatosabb dolog. Lenni Valakinek valakije. Amikor szerencsétlenül bevánszorogtam a volt sulimba, és beleütköztem egy barna szempárba csak sejthettem mi vár rám az életbe. Nem mertem sose kockáztatni inkább szenvedtem mikor láttam a villamosról mennyire értéktelen vagyok. A srác beszélt azzal a másikkal. Én addig csendesen elköszöntem amit nem hallottak és inkább hazasétáltam, a könnyeimmel küszködve miközben adtak egy tánc csapatba valójelentkezést. Vagy ami jött. DE NEM! Az még csak az első akadály volt. Elérkeztem a szerelemhez. Mikor inkább kapsz egyest kémiából vagy bármelyik debil tantárgyból hogy Rá gondolhass, felidézd a pillanatot amikor Ő a karjaiban tart. Őrültnek lenni mert boldog vagy. Hatalmas telefonszámlát csinálni. Sokkal jobbat kaptam mint érdemelnék. És kimondom jó érzés! Jó mikor odajön a szekrényemhez azzal a dumával hogy hiányoztam és átölel. Becsapni az ajtaját, és beverni a hátamat a kulcsba hogy szemébe nézhessek. Mikor pedig megcsókolom... a világ megáll. Néhány lány beszél rólunk. De csak irigységből. Később visszahallom mennyire irigyek azok a lányok akik én is voltam szingliként: stréber címkével leragasztott diákok, akik valójában szépek csak a beképzelt "én-én-én" lányok összetiporják az amúgy is apró önbizalmukat. Jó érzés az a lány szerepe aki Niall Horan barátnője, még ha nem is híres.  Erin" 
Becsuktam puha borítású naplómat és végigdőltem az ágyamon. Az idő már későre járhatott ezért el indultam a fürdőszobába. A forró fürdő után felmelegedve kicsit frissebben visszasétáltam és neki álltam kijegyzetelni a fontos dolgokat a házi dolgozatba. Mikor végeztem lassan álomba merültem egészen míg üvöltésre nem riadtam fel:
-ERIIIIIIIN! Szánkózni akarok! -tört be nyafogva a húgom elkezdve ugrálni az ágyamon.
-Otthon van a szánkó hagyj békén vakarcs. -válaszoltam idegesen és magamra húztam a takarót
-Gonosz vagy! -mondta és kiszaladt a szobából nem sokára üvöltve anyunak. Felhorkantam és lassan felkeltem. Visszavágyok a tegnapi napomra. -gondoltam.
Nem tévedtem tényleg jobb volt. Megcsináltam a házi dolgozatot de közben Zarina átküldte e-mailben a történelemből való kötelező olvasmányt szerdára. Kiakadtam. Nagyon csúnyán, de nem rá. Szerdára?!? Összeszedtem magam és rohantam a könyvtárba ami három utcányira van. A nő már megismert és mosolyogva köszöntem neki. De a könyv nem volt ott, holnapra hozza vissza az utolsó kivevője. Hazafele beugrottam egy Starbuckba. Vettem egy vanília lattét -jól felmelegített- a mögöttem lévő asztalnál ismerős hangokat hallottam. Rólam beszéltek. Elsőre nem ugrott be ki de próbáltam értelmezni a lehető legjobban.
-Nem hanem egyszerűen csak szánalmas! Nézz már rá. Figyelj mekkora stréber már de ez most mellékes. Annyira szerencsétlen is egyszerűen láttad pénteken? Mikor eljátszotta mennyire fontos ember hogy telefonált miközben ment le a második emeltről gondolom a könyvtárba okoskodni? Na hogy ott annyira bele volt merülve a gondolom kamu telefonálásába és az utolsó két lépcsőn átesett. Annyira egy szerencsétlen az a csaj. Mégis mit lehet rajta szeretni? Ráadásul még ott elesni feldöntve a végzősöket. Szerintem szándékosan csinálta!! Ott volt Oliver! Hát persze te hallod tuti felakart előtte tűnni mennyire menő és beégett ha-ha-ha! -majdnem kiköptem az italomat de az túl feltűnő lett volna ezért "csak" lecsaptam az asztalra kilöttyentve véletlenül pár cseppet amit gyorsan letöröltem egy zsebkendővel tovább hallgatva -immár felismerve- Camila hangját.
-Amúgy tényleg. -folytatta Jenys, a suli igazgató lánya- De Oliver még csak rá se nézne Joy múltkor beszélt vele és azt mondta hogy a magas szőke hajúakra bukik. Akár az diri kislánya is lehetne az a szép lány. De az a vörös törpe takarodjon már haza a putrijába! Fúj már! Ja és még valami!! Tudod van az a sztori az apjáról, hogy sajnáljuk. Még szünetben láttam mikor jöttek haza valahonnan. Vagy két anyja van aki közül az egyik átműttette magát pasira vagy az a csitri egy hazug kis senki. Ezt nyilvánosságra hozom hétfőn!
Könnybe lábadt a szemem és a számat nehezen tudtam fékezni. Az öklöm annyira szorította a másik csuklómat hogy majdnem felüvöltöttem a fájdalomtól. Megittam az utolsó pár cseppet is és a papírpoharat összegyűrtem kidobva a szemetesbe és kisétáltam az üzletből. Utánam szóltak:
-Szánalmas vagy Parks! Még hallgatózol is?
-Ja! Tűnés Piroska! Hány farkast akarsz becserkészni? Vagy hány majmot inkább? -próbálkozott Jeny de az övé inkább nevetséges volt mint sértő.
-Csak nem mész a temetőbe a kamu apádhoz sírni?
Bemutattam nekik és kisétáltam majd az utca végétől elfutottam. Mikor hazaértem már patakokban csörgött a szememből a könny és bezárkóztam a szobámba.
Nem szándékosan estem el! Niall hívott hogy merre vagyok és nagyon nevettem azért estem el. Gyorsan és gondolkodás nélkül a titkos dobozomat kutattam fel. Amiben a tartalék pénzem van és egy öt szál cigarettám amit még nyolcadikba vettem egy volt osztálytársamtól mikor kibuktam mindenre. Kezembe vettem a fekete színű öngyújtóval együtt...