52. fejezet - Az idő múlik...

Voálá új kinézet. Vettem a fáradtságot és csináltam fejlécet. Írjátok meg a véleményeteket légy szíves :).  Ja és több mint 4400 látogató :DD? Húúú, köszönöm <3!
Két vélemény és hozom a következő részt, csak azért vezetem be mit gondoltok a történet jövőjéről mi történhet stb.


London utcáin zarándokoltam iskola utána gondolataimmal küszködve elzárva a többi embertől. Inkább egyedül voltam, minthogy a hangulatommal más emberek kedvét is elrontsam, már ha egyáltalán érdekel valakit. Aaa dehogy is! Csak képzelődök, túlságosan naiv vagyok...

Leültem egy üres padra ahol magam elé néztem és csak az érzéseim irányítottak.
Említhettem az én másféle halál felfogásomról, szerintem ideje bemutatni ha már itt ülök egymagamba roskadva: Régen mikor nyolc évesen elveszítettem apukámat minden reményem elszállt a normális és boldog életről. De ezután egy éjjel különleges álmom volt. Hosszú lenne részletezni és megérteni még annál is bonyolultabb. De az egész gondolkodás módom megváltozott akkor. Azóta úgy vagyok a halállal hogy nem igaz, nincsen. Most ugyanúgy ez zajlik le bennem. A nagymamám nem meghalt hanem elment. A jelentés voltaképpen ugyanaz, de ha erre gondolok nem sírok és könnyebben eltudom engedni. Neki így jobb. Most már a szeretteivel lehet minden fájdalom nélkül. Önző lenne tőlem ha azt akarnám, hogy itt legyen lent, szenvedve a betegségtől, mint hogy fent ahol fájdalom nélkül olyanokkal lehet akik évekkel ezelőtt hasonló sorsra jutottak. -ez az amit egyedül én tudok magamról. Senki más, mert valószínűleg kiröhögnének, szent fazéknak tartanának. Habár mintha így nem lenne ez a helyzet.-
Beléptem a lakásba, és felvéve a kajámat is neki álltam tanulni. Ezzel alaposan eltelt a délutánom, este átugrott Niall. A következő két hónapom pedig így telt: felkeltem, túléltem, aludtam. Egy ideig nagyon sikeres volt ez, hogy: felébredtem, úgy néztem ki hogy ne érjenek beszólások, az órákon figyeltem, a szünetben beszéltem Zarinával, vagy tanultam, hazajöttem, tanultam. Este átjött Niall, vagy hétvégén én hozzá, mikor nem a könyvtár teljes nyugalmában mélyültem el Zar-ral, vagy Dennis-sel és Cathyvel beszéltem. Nagyot tévedtem velük kapcsolatban, tényleg nem érdeklődnek a másik iránt.
Emily-nek sokszor korrepetáltam tantárgyakból, így meg lett a hármas átlag -nagyjából- és újra talán barátok lettünk.
A jegyeim mondhatni tökéletesek voltak, kiválóan tanultam, hiszen minden okom meg volt erre. Az idő egyre szebb lett, vége lett a lehangoló borús, esős londoni időnek. Elkezdődött a napsütés és a hosszú nappalok.
-Ez nem igaz! -mérgelődtem mikor kiléptem az utcára és a frissen mosott hajam telibe kapta a zuhogó esőt. Elsétált mellettem egy öregasszony aki magában dörmögött annyit, hogy "mai fiatalok, semmi se jó nekik". Házsártos vén szatyor. Ő is ugyanúgy szidta az esőt mint én! Nem telt bele húsz lépés már kifordult az esernyője, még a gyárakat is szidni kezdte. Magamban szétröhögtem magamat, úgy kell neki! Gyorsan beléptem az esőről és csöngettem.
-Nézd már ki van itt! Hogy merészelsz erre jönni? -mondta fülig érő vigyorral Greg és megölelt.
Az utóbbi időben nagyon megkedveltem, de mindig elkerültük egymást. Sokat járt az egyetemre és nagyon keveset ide haza, akkor pedig nem találkoztunk.
-Nagy híre van Niallnak. Menj és örvendj. De aztán told ki azt a drága fehér arcodat.
-Jól van nagyfiú! -lábujjhegyre álltam és a tüsire vágott hajába nyomtam a tenyerem- Mint a beton! Mi az ég világot műveltél?
-Ne már. Szerinted is? Első randevúra megyek Sindy-vel.
-Még is sikerült? A szőke haj, tejfel fehér bőr?
-Mennyire pletykás egy öcsém van. Atya ég mint egy vénasszony. Na gyere tökmag mert odafagysz.
Beléptem a lakásba, köszöntem és utam azonnal a kék színű fiú szobába tartott. Beléptem csendbe. Leültem az ágyra, és vártam. Megfordult és rám mosolygott.
-Szia kislány! Nagy hírem van. -mondta hatalmas nevetéssel az arcán és a derekamat fogta- Meg volt a jelentkezés! Az első próba a nyári szünet első hetében lesz és elvileg augusztus végén adják a tévében!
Egy hajszál választotta el már a sikertől, hirtelen valami a gyomromba ütött, egy érzés ettől. Ugyan már Erin nyughass! Nem fog megváltozni! Ő mindig a kis, -nálam jóval nagyobb...- ír szőke csávóm marad akit mindennél jobban szeretek.
-Huuuh. Te jó ég. -tértem magamhoz- Ez hihetetlen! Egyszerűen uuuh. Mit fogsz énekelni?
-Ne-Yo So sick-re gondoltam.
-A Niall féle ugrást is beleakarod tenni?
-Nem, lehet azt hinnék eltévedtem.
-Bolond! -belebokszoltam a karjába amitől elesett és kidőlt
-Képzeld el majd amikor olyan maradandót alkotók majd mit JB. Én is olyan nagy énekes leszek mint Justin! Komolyan alig várom már, eszméletlen lesz.
-Olyan számokat is akarsz majd írni?
-Igen, miért?
-Nem probléma ha nem fogom hallgatni? Úgy értem ha majd abból akarsz ihletet nyújtani és egész nap az fog az utcán hallatszani hogy baaaby, baaaaby uuuuuuu baaaby!
-Nem is így van! Három baby van utána oooh like megint három baby és no. Ennyire műveletlen vagy?
-Én!? De nehogy ezt énekeld. Figyeld inkább pihentesd a hang szálaidat. Ne akarj női szopránt énekelni. Maradj inkább Ne-Yo számánál.
-Kösz...  -eléggé megbántottam. Tudom nagyon jól hogy az egyik kedvence. De hülye vagyok, amikor szüksége lenne a támogatásomra ilyen szemét vagyok. Odamentem a laptopjához és a legújabb 2010-es számát belinkeltem (azt hiszem) amit még talán megvoltam hajlandó hallgatni. Talán nem egyezhet a zenei stílusunk..? Szóval nagy nehezen begépeltem youtube-ra hogy Justin Bieber, de már a J betűnél kidobott néhány számot. Beírtam a folytatást mert az nem jelent meg somebody to love. Undorodva rákattintottam. Visszamentem az ágyhoz.
-Ez egész jó. -ha-ha-ha remek vicc!- Ne haragudj. Ha még Bieber-t akarsz énekelni is melletted vagyok. -de azért majd légy szíves hanyagold...
Továbbra sem szólt. Oké hát a veséig megbántottam. Új stratégia.
-Nem hallod? Biebert hallgatok! Nincs füldugó a fülemben nézd meg. Önszántamból. Niall élsz még?
-Igen. -válaszolta mindenre durcásan.
-Méreg zsák. -mondtam. Újra odaléptem a gépéhez és beírtam amit én akarok hallgatni. "Paramore - Misery Business". Elindult és felpufogott.
-Mert ez mennyire jó... Olyan férfi hangja van ennek a csajnak és alig tudja túl énekelni a gitárt.
Oké tudom milyen ha a zenei stílusodat leszólják nélküle is, de próbáltam jóvá tenni és nem volt szándékos míg ő ezért tette. Felálltam leállítottam. Szembe álltam az ággyal -amin ő el volt fordulva így háttal feküdt nekem.
-Oké hibáztam, mint már rengetegszer, de jóvá akartam tenni és nem volt szándékos. De ha te így gondolod hát jó. Nem szólok bele. Most viszont inkább haza megyek. Örülök a sikerednek de nem tudom miért lettél velem ilyen. Helló Niall.
Aznap este hatalmas vihar volt, a szívemben és a városban is. Nem akartam megbántani de még csak meg se hallgatott. Keménynek mutatkoztam megint, de tudja mennyire nem vagyok az. Tudatában volt, hogy valójában most is belül majdnem elbőgtem magam. Talán.
Az eső erőteljesen verte a tetőt és az ablakot, csak forgolódtam és aludni akartam. Talán aludtam mikor egy kép bevillant, határozottan én voltam rajta. A hajam össze volt fogva mint ahogy otthon szokott fürdés közben vagy ha tanulok. Tavaszias, vagy ha Londonra nézünk nyárias ruhát viselek, de szomorú vagyok és sírok. Az arcom le van hajtva. A hely, vagyis a szoba ahol vagyok teljesen ismeretlen. Sose jártam itt még.

Hirtelen felriadtam a mellkasomat fogva. Egy villám becsapódási hangját hallottam amire hirtelen megijedtem és újra bevillant a kép. A múltamat nem jelképezheti mert ismeretlen a hely. A jövőmet viszont talán. Vagy csak egy idióta álom és nyugodj meg Erin...
Az utolsó döntés lenne a helyes és egyben a legnehezebb döntés. Onnantól kezdve csak ez járt a fejemben. Mit jelenthet ez az álom?