60. fejezet - Feladom

Új rendszeres olvasó van és 6000 látogató fél év alatt köszi mindenkinek :))! Néhány vélemény és következő részt is tudom feltenni :D

Az ön sajnálatomnak sose lett vége. Legalábbis nekem ez az egyetlen nap annak tűnt. Az ágyamon fetrengtem, egyfolytában egy régi pólóban a hajamat túrva gondolkoztam, és a csodát vártam. Hogy minek a csodáját magam se tudom, csak valaki megmentőt aki kihúzna a mélységes árokból amibe belezuhantam. Újra és újra lejátszódott minden a fejemben teljes pontossággal. Mígnem eljutottam arra amit egy órával ezelőtt közöltem anyuval. Elmegyek. Mindenkinek így lenne a jobb.
Fogtam hát a bőröndömet és beletettem hideg-meleg ruhát, jól megpakoltam egy hónapra biztosan elegendő ruhával. 
-Anyu. -mentem le a szobájába- Tudnál adni pénzt? Ha megéheznék meg taxira? Hosszú az út.
Természetesen volt pénzem ami bőven elég lett volna a repülőre. De abból a pénzből megteszem a legutolsó baromságot itt Londonba. Odaadta a repülőjegy árát és még egy kis pluszt. Az utazótáskámat az ajtó mellé helyeztem és elindultam a Portobello Road egyik aprócska sötét üzletébe a neve Jack's tattoo-s volt.
-Szia Emily vagyok a főnök a unokahúga. Segíthetek valamiben? -kezdte gépiesen- Erin?!
-Öhm igen helló. Varratni szeretnék a kezemre valamit.
-Még nem vagy 18... De mivel ismerlek gyere. Az unokatesóm, Jack húga Jane készíti a feliratot. Szerintem arra gondoltál nem?
-Igen. Köszi. -vörösödtem el. Nem hittem volna, hogy itt találkozok vele...
-Gyere velem. Van néhány óv intézkedés.
Lefertőtlenítették a kezemet, mármint a csuklómat főleg. Mielőtt elkezdte volna felnézett.
-Biztos vagy benne? Egy életre szól és ne egy srác miatt bélyegezd meg magad.
-Régóta szeretnék. -mondtam Jane-nek- Honnan tudod, hogy fiú van az ügyben?
-Ismerős sztori. Nekem a sípcsontomnál van ez a felirat "My life is shit since u kissed me"(az életem szar mióta megcsókoltál).
-Nekem tetszik. Tök jól nézhet ki. De én maradok ennél.
És elkezdte... az első fél percbe eszméletlen pocsék volt. Szörnyen fájt akár a szívem ha Rá gondoltam. De a végeredmény mégis olyan volt mint vártam. Eszméletlen jó.
-Egy hétig kenegesd testápolóval. De akár tovább is mert jót tesz neki. Ha elkezd viszketni ne vakard meg mert elrontod. Amúgy milyen lett?
-Nekem nagyon tetszik.
Hazamentem ahol előrendeltem a jegyet a gépre és alaposan megvizsgáltam a tetoválásomat.

Anyu megöl ha megtudja. Egyenesen kinyír. -jutott el a tudatomig- Fogalmam sincs miért varrattam magamra,hogy "Let it be"(legyen). Még mindig fájt és lefekvés előtt bekentem test ápolóval ahogy kérték. Lehülyéztem magam amiért ennyire felelőtlen voltam és közben ott gyönyörködtem benne mennyire jól néz ki és ez még nyolcvanhárom éves koromban is totál jól fog kinézni. Kettőben hibázott:
1. Valószínűleg nem fogom megélni mert ha anyu meglát egyből kibelez.
2. Addigra teljesen ráncos lesz és úgy fog kinézni mintha rákos lennék.
De miből állna a fiatalság ha nem barom cselekedetekből amit százszor megbánunk még is valahol büszkék vagyunk rá? Elrontottam egy gyönyörű szerelmet, tessék egy hiba. Magamra varrattam egy mondatot. Na még egy. És elmegyek egy teljesen másik helyre. Esély a boldog életre? Vagy hatalmas hiba? Jövő nagy kérdése.

Másnap reggel kipattantam az ágyból és felöltöztem. A hajam göndören omlott rám és nem akartam elrontani. Felvettem egy fekete csőnadrágot, topánkával, virágmintás felsőt egy sötét színű pulóverrel. Nyakamba akasztottam egy kerek nyakláncot.

Lehúztam a kardigán ujját és elköszöntem az otthoniaktól. Elköszönt minden porcikám az utcától és a Notting Hilltől.
Rögvest elkaptam egy taxit ami kivitt a repülőtérre. Még utoljára végignéztem a városon, mély levegőt vettem és beléptem a bejáraton. Mindenki nyüzsgött, sietett ahogy én is. Átvizsgálták a bőröndömet és a táskáimat majd elhelyezték a gép csomag tárolójába én pedig a gép lépcső előtti részénél még utoljára visszanéztem, hatalmas mély levegőt vettem és csukott szemmel felbotorkáltam a gépre -az utolsó lépcső fokot elfelejtettem ezért térdre estem ami rettentően aranyos mutatványként nézhetett ki- és elfoglaltam a helyem. A repülő legközelebb Berlinben fog megállni szóval van egy kis nyugalmam. A telefont repülő üzem módba tettem, betettem a fülhallgatóimat és elkezdtem zenét hallgatni. Folyamatosan a tetoválásom helyét simítottam.
Mikor már a levegőbe voltunk jöttem rá mennyire hülye vagyok. Örökre megbélyegeztem magam egy olyan srác miatt aki soha többé nem fog látni. Az utóbbi napokban egyfolytában szomorú zenét hallgattam így gondoltam jöhet a változatosság néhány után. Afrikai-indiai zene keveréke lehetett mindenféle ősi hangszerekkel, főleg ősdobbal -nincs is ilyen szó...- néha pedig belejajdult egy fiatal nő. Hihetetlenül nyugtató volt. Csak azt éreztem meg mikor lehuppant a jármű és körülöttem nyüzsgöttek az emberek. Remekül elvoltam egyedül a kétszemélyes széken mígnem ugye Németországban fel nem szállt egy srác aki az ülés másik felét kapta. Kivettem a füldugót a fülemből és ránéztem.
-Szia. -köszönt udvariasan.
Bunkó módon végignéztem rajta. Farmert viselt szürke magas szárú cipővel és egy laza fehér rövid ujjúval. A feje pedig... szőke haj kék szem. Szándékosan üldöz a sorsom!?
-Helló. -mondtam németül enyhe angol akcentussal.
Élőbe németül még sose beszéltem. A szemeim pedig a srác arcán maradtak miközben leült.
-Van valami az arcomon? -kérdezte
-Nem. Nincsen. -mondtam és elfordultam. Pár percig nyugalmasan elmerülhettem a gondolataimban.
-Nem érzed jól magad? 
-De igen -hazudtam- csak időnként megvisel a repülés.
-Adjak azért zsebkendőt? Csak mert már kezd lefolyni a sminked...
A sminkem? Te jó ég... Magamra se tudnék nézni. Eleredt a könnyem miközben ránéztem a srácra hiszen hasonlított Niallre. Csak a mosolyuk volt különböző és az arcvonaluk.
-Köszi. -vettem el tőle a papírzsepit- Igazából az ex barátomra hasonlítasz. Legalábbis a hajad meg a szemed.
-Lehet hülyeség de te nem annak a Brit csávónak voltál a barátnője? Az X faktorba van négy másikkal.
A szemeim kitágultak és a szám tátva maradt.
-De igen... Honnan tudsz te erről?
-Erről beszél mindenki a neten, hogy szakított a barátnőjével és a csajszi meg elutazott. Ekkor összejött a kép. Tényleg te voltál a barátnője és a műsor miatt hajított ki?
-Hát igen. -mosolyodtam el sírva- Ennyit jelentett neki majdnem egy év.
-Sajnálom ami történt. Én beütöttem volna neki.
-Hatalmas szíve van nem akart megbántani. Ne őt utáld, én vagyok a szánalmas.
-Ne haragudj de nagyon hülye vagy. Lépj majd fel a netre miket nyilatkozik az a marha.
-Tessék? Van ezen a gépen wifi?
Igen, volt ezért megnyitottam a legújabb cikket amit találtam.
-"Niall Horan ex barátnője csak egy rajongó volt!?" Ez mi csoda?
"Az újdonsült énekes rengeteg interjú felkérést kap bandájával együtt de ami mindenkit érdekel: Az ex... Erin! Niall így válaszolt nekünk: Ja igen ismerem ezt a lányt. Nem rég ismertem meg csak egy rajongó.
Na és a csókok?
Megpróbáltuk milyen lenne együtt de nem ment, neki én csak az énekes voltam.
Állítólag a nevedet tetováltatta magadra. És láttuk egy reptéren
Micsoda? Biztosan nem tette meg. Azt mondta egyfolytában mikor együtt voltunk aznap jött haza a nővére Amerikából."
Hogy tehette ezt? Én szeretem őt most is, hogy égetheti tovább a lelkem? -beszéltem önkívületben magyarul- Feladom én ezt nem bírom tovább. A nevét is magamra tetoválnám ha még egyszer átölelne. Most jött el az a pillanat amikor készen lennék feladni az életem. Bárcsak vége szakadna ennek a kín szenvedésnek. Miért tette ezt velem? Miért hozott nyilvánosságra? Ha meg őt kérdezték miért nem az igazságot mondta?
-Mert egy seggfej. Beképzelt szar énekes.
-Nem tudom honnan tudsz magyarul de kussolj. Szeretem őt fogd már fel!! -üvöltöttem rá.
Hátravergődtem az ülésen és önkívületbe akartam kerülni vesztes akartam lenni aki felad mindent. Gyávaság vezérelt mert már a remény is kiesett a kezemből. A kínok magukkal ragadtak le gödörbe.
-Azt hittem felismersz. Osztálytársad voltam általánosba és hatodikba költöztem ki Berlinbe a szüleimmel Erin...
A szívem hatalmasat dobbant. A kínok pedig megnyíltak a lábam előtt és a végtelenségbe zuhantam. Az első olyan szerelmem akinek nem mertem elmondani hogy kedveltem. Ő felismert de én nem. Milyen bunkó voltam vele...

folytatom...