33. fejezet - Szobafogság

Sziasztok :)! Meghoztam a legújabb részt ebbe a forróságba :D

Egyre jobban elveszítettem az öntudatlanságomat és kezdtem magamhoz térni. Vagy talán még sem. Ha már fent lennék egyedül fetrengenék a saját ágyamban a plüsseimet magamhoz szorítva, azt remélve Niall az. De most csak egy plüss volt a fejem alatt és az igazi Niallt éreztem tőlem pár centire. Nem akartam kinyitni a szemem visszarévedni a valóságban, ahol nem tudom mi zajlik. A tegnap igencsak homályos.
Hosszú perceken át élveztem a félálomban lévő remek pillanataimat, de aztán valamiért mégis kinyitottam a szemeimet. Már épp kezdtem volna el magamat szidni, hogy mennyire hülye vagyok mikor tényleg ott volt. A jobb karja a hátamon feküdt, a bal a fejemnél. Halkan szuszogott, miközben gyönyörködtem benne milyen aranyos amikor alszik. Szinte mozdulatlanul a jobb karom -ami teljesen elvolt zsibbadva- a telefonomat kutatta. A földön hevert a nadrágomon. Bekapcsoltam a készüléket, és az első amire ledöbbentem az idő volt. Egy óra huszonnégy perc. Gyorsan beléptem a kamerába és csináltam Niallról pár képet. Eszméletlen aranyos akár egy kis szőke angyal. De nem egy átlagos szőke kis angyal, hanem a legaranyosabb.
Kizökkentem az álomvilágomból a telefonom üzenetjelző hangja. Máskor szinte meg se lehet hallani, de most persze hangos volt. Újra kézbe kaptam és anyu írt nekem. Már előre féltem megnyitni az üzenetet.
"Katelyn! Hol a jó életbe vagy? Gyere haza azonnal!!" A csudába! -gondoltam magamba és minél halkabban próbáltam kimászni a meleg takaró alól a rideg valóságba. Sikeresen felültem, és a cuccaim után kezdtem kutatni a padlón. Niall karja még mindig félig rajtam volt, amikor a nadrágom után nyúltam és kezdtem volna felhúzni a jobb lábamra visszahúzott, a ruhadarab ijedtemben pedig kihullott a kezemből. Megcsókolta a homlokomat és azt suttogta hogy ne menjek még el.
-De muszáj. Anyu írt nekem, és már szerintem a normálisnál háromszor nagyobb és vörösebb a feje.
-Tudom, arra keltem fel. De nem akarom, hogy elmenj!
-Én sem akarok. -odatoltam a fejemet a nyakához mikor újra megszólalt a telefon, ezúttal hívtak, de Emily.
-Szia, mondjad.
-Helló, akkor felébredtetek, jó időzítés. Mikorra tudnátok idejönni és segíteni a takarításban?
-A miben? -kérdeztem vissza értetlenül.
-Megígértétek! Tudom nem volt fair, hogy részegen kértem tőletek, de...
-Nem voltam részeg!- tiltakoztam
-Akkor hogyan jutottál ágyba?
-Inkább maradj csöndbe... Négy körül jó lesz?
-Tökéletes. Köszi! Helló!
Visszaköszöntem és a telefont letettem a legközelebbi asztalra.
-Nem kell sokáig a másik nélkül lenni -folytattam- Emily most hívott a takarításban. Te emlékszel?
-Valahogy nem. Néhol homályos a buli. De arra viszont igen, hogyan reagáltál dalra kincsem. Meg valami zokni is bejött az képbe, nincs kulcsod pedig volt. Utána meg hogy itt vagyunk az ágyba.
Elgondolkoztam azokon amiken mondott és a zokni a Holland Parkba volt amit a kiskorommal kapcsolatban mondtam. A kulcs sehogy sem akart beugrani, de addigra már kitisztult a kép és arra már emlékszek mi volt a szobájában. Kinyitotta szellőzni az ablakot ezért gyorsan felöltöztem. Alig várom hogy lezuhanyozhassak otthon és tiszta cuccot vehessek fel. Lerobogtunk a lépcsőn akár két zombi. Gépiesen felvettem a cipőmet és a kabátomat is de Niall folyton csak marasztalt. Nem tudtam neki ellenállni.
-Kérlek maradj még... Csak öt, na jó huszonöt percig....
-Nagyon szeretnék! -rámeredtem Niall felsőtestére ami még mindig meztelen volt, csak egy szál boxerben állt az előszobájukban- Találkozunk négykor! Majd átjövök. Szia. -hosszú szenvedélyes csókot nyomtam az ajkaira és nehezen kiléptem a szürke utcába mintha minden probléma rám akaszkodott volna.

-Megjöttem! -kiáltottam el magam, majd letettem a kabátomat a szokott fogasra.
Anyu és George viharzott ki a nappaliból egy időben, levettem ezalatt a magassarkúmat ami épségben megúszta a bulit és visszatettem a helyére. Megfordultam, és mindketten ott álltak a sarkamban.
-Hol tartózkodtál az éjjel? -kérdezte George.
-A bulin. Mondtam nektek hova megyek.
-Hol háltál?
-Mit csináltam? -kérdeztem a szótól pedig elnevettem magam, akár egy rossz középkori!
-Aludtál. -javította ki anyu ugyanolyan gyanúval rám meredve
-Niall-nél. -válaszoltam egyszerűen és elindultam a lépcsőhöz.
-Ne olyan hevesen! Esetleg egy üzenetet a jó anyádnak? És ha elraboltak volna?
-Haza akartam jönni -kezdtem a kitalált sztorit ami reméltem az ami este a valóság volt- de nem találtam a kulcsom, mikor pedig meg lett nem tudtam kinyitni a zárat és nem akartalak felébreszteni ezért végül átmentünk Niall-hoz.
Nem hittek nekem. Én se magamnak amilyen silány volt ez a hazugság. Megtettem még pár lépcsőfokot.
-Erin Katelyn Parks! Egy hétig szobafogságban leszel! -mondta anyu bizonytalanul
-Oké bírónő. Most pedig ha nem haragudtok megyek fürdeni.
Miután elballagtam motyogtak valamit. Anyu még sose büntetett meg. Ezért nem tudta mit mondjon. Megeresztettem egy kádnyi forró vizet, és minden ruhát ledobtam a szennyesbe kivétel nélkül. Jó volt végre ellazulni és nem gondolni semmi másra csak a forró vízre ami körülvesz. Lefürödtem közben amitől rengeteg hab keletkezett. A víztől és a párától a hajam néhol megmaradt a régi, de néhány tincs begöndörödött.
A tegnapinál egy jóval lazább farmert vettem fel, korall színű háromnegyedes felsővel. A hajamat bubis kontyba kötöttem. Lementem ebédelni, míg a többiek készülődtek valahova. Jill belépett az ebédlőbe.
-Jilly hova mentek?
-A London Akváriumba. Anyu tegnap este találta ki. De te nem jössz?
-Nem, nincsen kedvem, de azért érezd majd jól magad húgi!
-Erin szobafogságban van! -mondta George és indultak az ajtóhoz köszönés nélkül.
Amint kiléptek és megtehettek tíz lépést felszaladtam a szobámba a géphez az ebédemmel rákeresve a helyre. Ide azért elvihettek volna engem is, nem panaszkodtam volna... A londoni tumultust figyelembe véve háromnegyed óra lehet az út, főleg a sok turista végett ami a London Eye-nál szokott lenni, és mivel ez mögötte van, igen nyolc órára érnek haza minimum. Gyorsan felhívtam Emily-t hogy minden rendben tudok menni, Niallt pedig megkértem hogy jöjjön át.
Befejeztem az ebédemet, fogat mostam felmentem chatre. Cathy-t találtam fent akire azonnal videochatelésbe kezdtem. Elmesélte a kialakuló barátságát Dennis-sel csak a távolság problémát okozna ha kapcsolatba kerülnének, ezért nem tudja mi legyen. De végül megoldódott arról a részről minden, mikor megtudta tőlem, hogy a barátja valójában kollégiumban lakik és valahova Budapestre jár iskolába. Vidámabb is lett és már kezdte szövögetni az ötleteket, hogyan találkozhatna vele véletlenül.
-A tegnapi buli milyen volt? -kérdezte izgatottan
-Ha emlékeznék rá... -elnevettem magam majd beavattam arra amibe emlékeztem- .... és így kerültem szobafogságba. Azt nem tiltja a törvény viszont, hogy Niall átjöhessen. A takarítást igen, de megígértem és az a tök jó hely ahova anyuék mentek hétig nyitva van! A csúcsforgalomba mire hazaérnek, főleg mert ismerem Jillt és megfog állni nyavalyogni mert éhes, vagy mert akar még valamit nyugodtam elmehetek.. Szóval nem bukok le.
-El ne kiabáld. Tudom már mit mondasz ma este: Lebuktam! Igazad volt te okos leány barátnőm! Hallgatnom kellett volna a bölcsességedre, én tanulatlan!
-Várj egy kicsit csöngettek!
Lerohantam hármasával a lépcsőkön a korlátba kapaszkodva majd kirántottam az ajtót a helyéről és Niall nyakába borultam. Megcsókolt és belépett a házba. Érdeklődött a szüleimről de beavattam és örült a helyzetnek.
Fél négykor elindultunk Dave házához. Mikor odaértünk két embert láttunk az udvaron. Az egyik Dave volt, másik elsőre ismeretlen. Odajöttek hozzánk kinyitni az ajtót.
-Helló. Titeket is befogtak? -kérdezte a fejét vakarva a srác.
-Részegen megígértük. -vallotta be Niall, mire bementünk és köszöntünk- Hogy haladtok?
-Az udvar készen van. Kettő óta itt vagyunk négyen.
A konyhát épp Emily mosta fel, míg Thomas a nappaliban próbált rendet tenni. Mi is besegédkeztünk és hatan végeztünk két órával később, úgy tűnt mintha új lenne a ház. Hat órakor elköszöntem és hazasiettem, szinte már szaladtam pedig ha otthon lennének már rég felhívtak volna ordibálva a szüleim.
Mikor hazaértem diadalból ettem egy csomag mikrós pattogatott kukoricát és leültem a tévé elé filmet nézni.
Anyu, George és Jill nyolc óra után érkeztek haza nem sokkal, a húgom áradozva mesélt a tengeri élővilágról, míg én néha bólintottam. Érdekelt mint mond, de bántott hogy nem vittek el anyuék, még ha nem is mehettem volna el. Nem volt gyanújuk amit elértem a megjátszott duzzogással. Bepakoltam másnapra, és lefürödtem.
Másnap reggel csöngött a telefonom, mint minden más tanítási napon. "Ez a nap már rosszul kezdődik" -gondoltam és kikászálódtam az ágyból.