36. fejezet - November

Sziasztok :)! Ne haragudjatok,hogy ilyen későn tettem fel az új részt de nyaraltam a nagymamámnál és mobilról nem lehet bloggerezni :(. Örülök hogy vártatok és köszönöm a türelmeteket és kedves szavaitokat! Nagyon jól esik :))

A november egy pocsék hónap. Most csak még jobban tudtam utálni. Az időjárás néha már teljesen kitudott készíteni. A nap szinte sose sütött és ha eljött a pillanat amikor igen alig pár percre. Amikor kis időre a külvárosba lógtam el Niallel, hogy anyu munkatársai véletlenül se lássanak meg úgy éreztem mintha egy teljesen már országban vagy városban élnék. Az eső gyakran rákezdett esni, amitől minden csupa sár volt. Nem kívántam a meleg időt mert valahogy az életemet láttam ebben az időmet. Jól éreztem magam itt ahol vagyok ezzel az idővel, még ha időnként ki is készített.
Szóval a november nem az én hónapom volt. Elejétől a végéig én takarítottam mindkét fürdőszobát a mellékhelyiséggel együtt, a nappalit és a konyhát. A szobafogságom ugyan feloldódott a második hét közepén de így se tudtam sok helyre elmenni. Amikor végre akadt szabadidőm, a takarítás és a tanulás mellett, tehát a péntek délutánom és néhány óra hétvégén azt Niallal próbáltam tölteni. Négy hónapja vagyunk együtt. Ha végig gondolok ezen úgy elrepült akár egy menekülő madár még ha a napok kétszer lassabban teltek így. Az életem semmit sem változott, eltekintve a matek jegyeim javításától amit nem tudok elég sokszor megköszönni Zarinának. Emmával ritkán találkoztam, ugyanis összejött egy évfolyamtársunkkal és minden idejét vadonatúj kapcsolatának szentelte. Emilyvel csak szünetekben beszéltem és néha órán leveleztünk. Őt valahogy hidegen hagyta a javítás meg volt elégedve az épphogy közepes átlagával. Talán kicsit elhidegültünk. Ő még ott tart hogy találjon magának valakit és ha ez sikerül akkor meg van az életcélja. Velem ellentétben aki már komolyan gondolja az életét. Sajnáltam a köztünk lévő távolságot, de mindketten a saját céljaink után megyünk ezért már semmi közös sincs bennünk. Nemrégiben már az egész haja fekete színben "pompázott". Sulin kívül szinte nem is láttam, és Thomas-sal sem már.
Vissza a valóságba! -parancsoltam magamra, miközben félbehagytam a kötelező olvasmány olvasását. A tanár négy klasszikus angol regényt adott fel, amiről bár nem hallottam megvettem még aznap, szóval három napja és még csak most tudtam leülni és elkezdeni olvasni ezen a szombat délutánon, mondanom sem kell, kint szakad az eső és olyan sötét van mintha öt óra lenne, pedig csak fél kettőt mutat a telefon. William Makepeace Thackeray művét már sikeresen kiolvastam, A nagy Hoggarty gyémántét. Valahogy szeretem az ilyesmi történeteket mint ez, legalábbis a délelőtt elég volt rá hogy kipipáljam a listámról. A látszat visz bele egy tisztességtelen ügybe ami majdnem a halálát okozza. Elgondolkoztató regény...
Ebéd után Robert Louis Stevenson, Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete alkotását kezdtem olvasni. Ez kezdte el nálam a még több fajta gondolatot a fejembe. Jó és Rossz harca. Erről jutott eszembe Emily és önmagam. Tényleg volt néhány vitánk, amit akaratlanul a rossz hozott ki volna belőlem? Amióta még csak nem is tanul mindent rólam másol le és ez nagyon idegesít. Vagy a jó énem akarná hogy helyesen cselekedjek és ne akarjon ő maga is csalni?
-Mi a franc történt velem? -horkantam föl a gondolataimon- Ezektől az angol klasszikusoktól befogok dilizni. Sőt ami az illeti már be is diliztem. Jó és rossz. Ha-ha-ha tartsunk szünetet, előbújt belőlem a kisördög. Igen azt hiszem távol tartom magam a diliházaktól mielőtt bezárnának valamelyikbe.
Lebattyogtam az előszobába ahol anyu telefonált.
-Na hát most bújt elő a rejtekéből. Adjam?.... Oké. Erin. Anyu az, akarsz vele beszélni?
Felcsillantak a szemeim és azonnal a telefonért nyúltam.
-Szia mama! Jól vagy?
-Szervusz. Persze! De tényleg valamivel mintha jobban lennék. Mi újság?
-Kezdek bedilizni....
-De azért ugye kibékültél Niallel?
-Persze -nevettem el magam- egy barát... izé osztálytársam kibékített minket.
-És miért nem a barátod?
-Eltávolodtunk egymástól. Neki más fajta céljai vannak az életben mint nekem.
-De ne felejtsd el, mit tett érted még ha nem is vagytok egyformák. Talán jobb az olyan barát akivel egyformák vagytok?
-Zarinával sokkal jobban kijövök és Cathyvel is mint Emilyvel.
-Te! Most jutott eszembe, az itteni barátnőd sokat jár erre, sokszor be is köszön.
-Igen, megismerte Dennis-t -nevettem el magam
Jó volt újra hallani a hangját és tényleg mintha jobban lett volna. Eszembe jutott milyen nap is van ma.
-Mielőtt még elfelejteném, boldog születésnapot!
-Köszönöm kincsem, örülök hogy nem felejtetted el. De szörnyű dolog az öregedés.
Elmosolyodtam, és tovább beszélgettünk. Az elköszönés egy hatalmas nagy szeretlek és vigyázz magaddal oda-vissza dobálgatása volt. Miután letettem a kagylót ügyetlenül sétálgattam a földszinten.
Kiolvastam nem sokkal később Thomas Hardy Csudabogarak történetét és Joseph Conrad A titokzatos idegen-t. Sokszor eszembe jutott a magány és az érzelem. Néha kezdtem úgy érezni valahol elhagytam önmagam. Mintha már nem is ugyanaz a lány lennék mint pár hónapja. Annyira átlagosnak tűnik az életem, miközben egyáltalán nem így van.

-Na mit tervezel a szünetre? -kérdezte november utolsó tanítási napján Niall
-Otthon ülök, és elméleteket találok ki a...- beletúrtam a hajamba gondolkodásképp mire kijött egy hajszál- a hajhullás ellen. -ezt már én sem bírtam, muszáj volt elnevetnem magam!
-Egyre bizarrabb vagy... -mondta és összeráncolta a homlokát
-Hidd el tudom. Jól esne valami kikapcsolódás. Befogok csavarodni ettől a sok regény olvasástól ami a jó és rossz között van, meg az élet nagy dolgai. Úgy érzem magam mint egy ötven éves aki tizenhat éves testbe szorult. Lehetséges ez? -néztem rá elszörnyedve
-Hétvégén elviszlek valahova, az már december lesz. Néha tényleg félelmetes vagy. Emlékszel mikor átmentem hozzád és arról magyaráztál milyen harcok vannak a jó és rossz kötött?
-Igen -hajtottam le a fejemet szégyenkezésképp- nincs diliház ami befogadna.
-Erről szó sincs! Csak tényleg nagyon elvoltunk egymástól tiltva. Alig láttuk egymást. Nem akartam elmondni, hogy összevessz a szüleiddel -szúrós pillantást vetettem rá a "szüleid" szótól- akarom mondani anyukádtól és George-tól, de sokszor azt mondták nem vagy otthon vagy csak lazán elküldtek. Szerintem azt hitték miattam vagy depressziós vagy mi.
-Ez nem depresszió volt csak egy fajta bezáródás vagy mi a jó élet. Túl sokáig voltam egyedül és akkor hajlamos vagyok kizárni a külvilágot csak egy burokban élni. Nem hallok, nem látok.
-Azért örülök hogy vége lett a teljes házi őrizetnek és visszakaptam a szerelmem.
-Hát még én!
Mikor hazaértem és előrukkoltam anyunak a hétvégi tervemmel nagyon ledöbbentek. Látszott rajtuk, hogy tetszett az önkívületi állapotom. Nekik biztos, ugyanis szinte csak tanulásból és takarításból állt az életem. Néha Zarina hívott, Niallt csak a suliba láttam, akkor is ritkán. Ezt megjegyeztem örökre.
-Nem mondhattok semmit! Szombaton már elseje lesz, a teljes házi őrizetem és a szolgaságom lejárt! Kirándulni megyek Niallel és csak azért mondtam hogy ne keressetek.
Felmentem a szobámba ahol csattant az ajtó és levetettem magam az ágyra. De megint az a fura érzés... Akárcsak a dili üzemmódomban. Rám nehézkedett valami ami elrontotta a kedvem és zúgott a fülem. Amikor felakartam állni elszédültem és forgott velem a világ, lila pontokat láttam és úgy éreztem hányingerem van. A falba akartam kapaszkodni de nem tudtam. Összeestem és tovább szédültem mire minden elsötétült.