A nyakában szuszogtam miközben arra vágytam sose szűnjön meg a pillanat, sose szakadjunk el egymástól. Örökre itt akarok ülni az ágyában, magamhoz szorítva testét miközben halk zene édesíti együtt létünket. Egyik szerelmes szám követte a másikat amitől bennünk is felfokozódott az érzés. Niall a vállamra tette fejét és kócos haja a fülemet csikizte, kicsit felkuncogtam mire elfordította arcát felém és elkezdett suttogni:
-Akarlak!
-Én is! -vágtam azonnal rá két levegővétel között, mire a szürke nadrágom gombját kezdte szétszedni. Alul is kicipzározta és a székre repült a ruhadarab. Róla is eltűnt a nadrág, aztán felállt egy pillanatra és a szekrényében matatott pár pillanatig majd visszatért egy apró, csomagolt dologgal. Pontosan tudtam mi volt az. A majdnem sötétben babrált a melltartómmal de végül sikeresen kikapcsolta és a földre került a ugyanúgy.
-Biztos? -kérdezte komolyan mélyen a szemembe nézve, teljesen magába bódítva
-Igen. -feleltem ugyanolyan komolysággal és átadtam magam az érzésnek
Niall óvatos volt és figyelmes, nem olyan mint a többi tizennyolc éves fiú, hogy nem érdekli mit érezhetek. Idáig azt hittem a csók az amikor az ember teljesen átadja magát az érzéseinek, de most sokkal boldogabb voltam, ez a nap nem is lehetett volna jobb. A végén egymás mellett feküdtünk, a fejem búbja állát simította. A szíve még egyenletlenül vert amihez csatlakozott a sajátom is. Karjaival magához szorított. A pillanatot Greg kopogása szakította meg mire mindketten ijedten felültünk mintha valami rosszban sántikálnánk.
-Anyu kérdezi itt alszol-e Erin, csak mert tíz óra van. -üvöltött be a báty a csukott ajtón keresztül
-Most mi legyen? Haza kell mennem, ha nem anyu megint megbüntet, de ezúttal egy évre!
-Majd besurranok akkor hozzátok. -mondta vigyorogva Niall
-Hazamegyek. -üvöltöttem ki- Csak filmet néztünk és most lett vége.
-Pocsékul hazudsz. -tört ki a nevetés Niallből amitől lehajtottam a fejemet és Greg is kuncogva ment el, talán pontosan tudta volna mindenki mi történt idefent?
Gyorsan kerestem a szétdobált ruhadarabjaimat amiket azonnal felvettem, a hajamat összefogtam az egyik gumis karkötőmmel kontyba addig Niall rendbe tette az ágyat, felöltözött és elcsomagolt magának egy tiszta boxert, zoknit és pólót. Lementünk a lépcsőn ahol elköszöntünk és megköszöntem a mai napot.
-Ami azt illeti Erinéknél alszok ma. Most hívta az anyját hogy ott aludhatnék-e aki igen mondott.
Velem ellentétben igencsak jól tudott hazudni. Legalábbis a szülei bevették. Greg és én nem. A fiú már a máját fogta a nevetésrohamtól amit visszaakart tartani én pedig teljesen elvörösödtem ezt már kiszúrták.
-Erin, jól vagy? -kérdezte Maura
-Persze csak itt nagyon meleg van rajtam meg a nagykabát...-próbáltam viccesre venni a dolgokat ami sikerült. Talán hittek nekem. Elindult tehát a mi házunkba. Benyitottam halkan és már csak anyuék ültek a tévé előtt. Niall amilyen halkan csak tudott felosont a szobámba míg én odamentem hozzájuk. Meg volt a szokásos pár perces csevej és gyorsan felszaladtam a szobámba ahol ő már kényelmesen elhelyezkedett. Gyorsan lezuhanyoztam és nem zártam el a csapot, hogy ne legyen feltűnő a kétszer való zuhanyhasználat. Reggel nem biztos, hogy idejében eszembe jutna a mai apró hazugságunk. Fogat mostunk és óvatosan beugrottunk az ágyba. Ott folytatódott minden ahol abbahagytuk másfél utcányira. A pizsama ugyan nem került le rólam, és róla sem az egyetlen boxer amit viselt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Talán fiatal vagyok, de érett egy ilyen szerelemhez, vagy ez már lehet annál is több. Ő az igazi, nála tökéletesebb nincs. Tudatomban van az a dolog, hogy ez nem mindennapos lesz. De nem muszáj annak lennie, legközelebbi hétvégén amikor nem kell majd tanulnia én tervezek valamit. Érte még a Temzébe is beleugranék. Érte meghalnék. Lennék bármi. Szeretem őt. Örökre. Még tovább is. A szívem egy darabja se lakozik már a testemben, ugyanúgy ahogy én hordozom az övét is. Képletesen. Szeretlek Niall.
Vasárnap délben osont ki a szerelmem de még akkor is alig bírtam rávenni magam az elengedésére. Ő sem akart elmenni. Vele nem volt az a borzalmas érzés a szobámban sem. Ebéd után felmásztam újra a régebbi fájdalom forrásomhoz de most nem éreztem semmit. Mintha egyszerűen eltűnt volna bármi is az. Szerencsére nem volt sok tanulnivalóm ezért elég volt rá egy vasárnap délután jó sok álmodozással a jelenlegi tökéletes életemről. Kifogom élvezni minden pillanatát. Másnap azonban újra kezdődott a suli, de most ezt se bántam. Az elkövetkezendő pár napban nem volt olyan zord a tél. A nap is néha előbújt habár ugyanúgy mint eddig, csak pár percre de már ennek is örültem. Talán boldogabb voltam mint valaha.
Egy héttel később:
A nappaliban ültem és épp az ebédemet fogyasztottam délután négykor. Kettő gyors csengetés hangzott végig a lakáson ami a mi titkos "jelünk" volt. Niall állt egy kék sapkában és -ismereteim szerint- a legvastagabb pulóverébe ami bordó színű és kapucnis. Szőke haja kilibbent a sapkából amitől nagyon cukinak találtam. Jó kedvű volt és mosolygott akárcsak én.
-Szia kincsem! Kijössz egy kicsit sétálni? Nincs annyira hideg és nem sokáig. Holnap matek dolgozat. -elhúzta a száját és kinyújtotta a kezét felém amit nem tudtam elutasítani.
Gyorsan felkaptam a fekete bokacsizmámat és egy vastag farmer csőnadrágban, egy fehér hosszú ujjúval amire gyorsan rávettem a vastag kötött ugyan ilyen színű pulóveremet a bolond bojtos sapkámmal együtt. Anyu vette pár napja mert azonnal én jutottam eszébe.
A Portobello útra sétáltunk ahol már minden karácsonyi díszben pompázott újra sok-sok árussal. Felém fordult csillogó kék szemeivel amitől elpirultam és melegség öntött el tetőtől talpig. Melegem is lett.
-Erin, szeretném... ha eljönnél velem Mullingarba karácsonykor. Nem bírnám ki nélküled a szünetet.
-Persze, hogy megyek! Csak anyuék nem. -vicceltem el a helyzetet a meglepettségtől.
-Az anyuék dolga már! -fordult felém a virgonc vigyorával, átfogta a derekam és megcsókolt.
Én a sapkájából kibújó hajszálakkal játszottam miközben eltűnt mindenki a forgalmas utcából, csak a mi érzéseink tomboltak végig, a forró levegőben.
-Én is! -vágtam azonnal rá két levegővétel között, mire a szürke nadrágom gombját kezdte szétszedni. Alul is kicipzározta és a székre repült a ruhadarab. Róla is eltűnt a nadrág, aztán felállt egy pillanatra és a szekrényében matatott pár pillanatig majd visszatért egy apró, csomagolt dologgal. Pontosan tudtam mi volt az. A majdnem sötétben babrált a melltartómmal de végül sikeresen kikapcsolta és a földre került a ugyanúgy.
-Biztos? -kérdezte komolyan mélyen a szemembe nézve, teljesen magába bódítva
-Igen. -feleltem ugyanolyan komolysággal és átadtam magam az érzésnek
Niall óvatos volt és figyelmes, nem olyan mint a többi tizennyolc éves fiú, hogy nem érdekli mit érezhetek. Idáig azt hittem a csók az amikor az ember teljesen átadja magát az érzéseinek, de most sokkal boldogabb voltam, ez a nap nem is lehetett volna jobb. A végén egymás mellett feküdtünk, a fejem búbja állát simította. A szíve még egyenletlenül vert amihez csatlakozott a sajátom is. Karjaival magához szorított. A pillanatot Greg kopogása szakította meg mire mindketten ijedten felültünk mintha valami rosszban sántikálnánk.
-Anyu kérdezi itt alszol-e Erin, csak mert tíz óra van. -üvöltött be a báty a csukott ajtón keresztül
-Most mi legyen? Haza kell mennem, ha nem anyu megint megbüntet, de ezúttal egy évre!
-Majd besurranok akkor hozzátok. -mondta vigyorogva Niall
-Hazamegyek. -üvöltöttem ki- Csak filmet néztünk és most lett vége.
-Pocsékul hazudsz. -tört ki a nevetés Niallből amitől lehajtottam a fejemet és Greg is kuncogva ment el, talán pontosan tudta volna mindenki mi történt idefent?
Gyorsan kerestem a szétdobált ruhadarabjaimat amiket azonnal felvettem, a hajamat összefogtam az egyik gumis karkötőmmel kontyba addig Niall rendbe tette az ágyat, felöltözött és elcsomagolt magának egy tiszta boxert, zoknit és pólót. Lementünk a lépcsőn ahol elköszöntünk és megköszöntem a mai napot.
-Ami azt illeti Erinéknél alszok ma. Most hívta az anyját hogy ott aludhatnék-e aki igen mondott.
Velem ellentétben igencsak jól tudott hazudni. Legalábbis a szülei bevették. Greg és én nem. A fiú már a máját fogta a nevetésrohamtól amit visszaakart tartani én pedig teljesen elvörösödtem ezt már kiszúrták.
-Erin, jól vagy? -kérdezte Maura
-Persze csak itt nagyon meleg van rajtam meg a nagykabát...-próbáltam viccesre venni a dolgokat ami sikerült. Talán hittek nekem. Elindult tehát a mi házunkba. Benyitottam halkan és már csak anyuék ültek a tévé előtt. Niall amilyen halkan csak tudott felosont a szobámba míg én odamentem hozzájuk. Meg volt a szokásos pár perces csevej és gyorsan felszaladtam a szobámba ahol ő már kényelmesen elhelyezkedett. Gyorsan lezuhanyoztam és nem zártam el a csapot, hogy ne legyen feltűnő a kétszer való zuhanyhasználat. Reggel nem biztos, hogy idejében eszembe jutna a mai apró hazugságunk. Fogat mostunk és óvatosan beugrottunk az ágyba. Ott folytatódott minden ahol abbahagytuk másfél utcányira. A pizsama ugyan nem került le rólam, és róla sem az egyetlen boxer amit viselt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Talán fiatal vagyok, de érett egy ilyen szerelemhez, vagy ez már lehet annál is több. Ő az igazi, nála tökéletesebb nincs. Tudatomban van az a dolog, hogy ez nem mindennapos lesz. De nem muszáj annak lennie, legközelebbi hétvégén amikor nem kell majd tanulnia én tervezek valamit. Érte még a Temzébe is beleugranék. Érte meghalnék. Lennék bármi. Szeretem őt. Örökre. Még tovább is. A szívem egy darabja se lakozik már a testemben, ugyanúgy ahogy én hordozom az övét is. Képletesen. Szeretlek Niall.
Vasárnap délben osont ki a szerelmem de még akkor is alig bírtam rávenni magam az elengedésére. Ő sem akart elmenni. Vele nem volt az a borzalmas érzés a szobámban sem. Ebéd után felmásztam újra a régebbi fájdalom forrásomhoz de most nem éreztem semmit. Mintha egyszerűen eltűnt volna bármi is az. Szerencsére nem volt sok tanulnivalóm ezért elég volt rá egy vasárnap délután jó sok álmodozással a jelenlegi tökéletes életemről. Kifogom élvezni minden pillanatát. Másnap azonban újra kezdődott a suli, de most ezt se bántam. Az elkövetkezendő pár napban nem volt olyan zord a tél. A nap is néha előbújt habár ugyanúgy mint eddig, csak pár percre de már ennek is örültem. Talán boldogabb voltam mint valaha.
Egy héttel később:
A nappaliban ültem és épp az ebédemet fogyasztottam délután négykor. Kettő gyors csengetés hangzott végig a lakáson ami a mi titkos "jelünk" volt. Niall állt egy kék sapkában és -ismereteim szerint- a legvastagabb pulóverébe ami bordó színű és kapucnis. Szőke haja kilibbent a sapkából amitől nagyon cukinak találtam. Jó kedvű volt és mosolygott akárcsak én.
-Szia kincsem! Kijössz egy kicsit sétálni? Nincs annyira hideg és nem sokáig. Holnap matek dolgozat. -elhúzta a száját és kinyújtotta a kezét felém amit nem tudtam elutasítani.
Gyorsan felkaptam a fekete bokacsizmámat és egy vastag farmer csőnadrágban, egy fehér hosszú ujjúval amire gyorsan rávettem a vastag kötött ugyan ilyen színű pulóveremet a bolond bojtos sapkámmal együtt. Anyu vette pár napja mert azonnal én jutottam eszébe.
A Portobello útra sétáltunk ahol már minden karácsonyi díszben pompázott újra sok-sok árussal. Felém fordult csillogó kék szemeivel amitől elpirultam és melegség öntött el tetőtől talpig. Melegem is lett.
-Persze, hogy megyek! Csak anyuék nem. -vicceltem el a helyzetet a meglepettségtől.
-Az anyuék dolga már! -fordult felém a virgonc vigyorával, átfogta a derekam és megcsókolt.
Én a sapkájából kibújó hajszálakkal játszottam miközben eltűnt mindenki a forgalmas utcából, csak a mi érzéseink tomboltak végig, a forró levegőben.
Milyen romantikus :)
VálaszTörlésKöszönöm, olyanra próbáltam megírni :D
TörlésEgyre jobb
VálaszTörlésKöszönöm :D
TörlésCsak így tovább :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés