31. fejezet - Szombati buli 1

Köszönöm az 1710 látogatót, és a véleményeket is :)

-Nem, nem tudom. Már lassan egy hete nem is beszéltünk. Nem hív és ez nekem nagyon fáj, de nem akarom keresni mert ő sértődött be rám.
-Oké megértelek. De itt egy órával több az idő. Most megyek de majd meséld el a bulit is! Velem egyenlőre még alakulnak a dolgok Dennissel. Felvettük a kapcsolatot meg minden... de ugye nem gond?
-Nem, miért lenne? Örülök, hogy egymásra találtatok.

Péntek délután, körülbelül öt óra. A környék legnagyobb bevásárló butikjának a közepén járkálunk Emilyvel. Az üzletek felét szerintem már bejárhattuk de még mindig semmit sem találtunk ami tényleg jó lenne.
-Te mit akarsz venni? -kérdeztem
-Már megvettem, de nem mondom el. -felém vetett egy titokzatos mosolyt majd belém karolt és a következő butikba találtam magam, még a nevét se tudtam megnézni.
Azonnal kétfelé váltunk, az új kollekciókat kerestem és sikeresen meg is találtam ahol csak hosszú ujjúak voltak. Találtam egy világosszürke tunikát ami Snoopyt ábrázolta ahogy mosolyog és ez van rá írva 'légy boldog'. Felkaptam egy olyat ami valószínűleg a méretem és igyekeztem a próbafülkék felé mikor belebotlottam egy egész halom ruhát a kezében tartó barátnőmmel.
-Mik ezek? -néztem a ruhákra
-Ja, hát csak találtam. Van neked ilyen fekete cicanacid? Mert jól állna ahogy elképzeltem a bizarr fejembe.
-Ilyen nadrágban szoktam tesizni...
-Akkor milyen nadrágjaid vannak amik nagyon szűk fazonúak?
-A fekete, meg a farmer azt hiszem. Hé, ez nem is rossz! -kikaptam egy tűzvörös felsőt- Felpróbálom.
-Jól teszed!
Mindkét póló jól mutatott a sötétkék farmer nadrágomhoz. A piros félvállas még jól is nézett ki egy bulihoz.
-Oké, megveszem! Imádom ezt a pirosat. De miért akarsz ennyire... hát nem is tudom, szóval miért nem mehetnék egy egyszerű farmer-póló párosba?
Felvonta a fél szemöldökét ami megfelelő válasz volt a részemről, már kitanultam az arckifejezéseit és ez azt jelentette hogy még én se gondolom komolyan. Az utunk folytatódott egy bizsusnál amit ezúttal sikerült elolvasnom, Clarie's. Innen biztos nem jutok ki, hogy ne vásároljak...
-Szóval akkor ez a hosszú bajszos nyaklánc és ez kisebb vintage órás nyaklánc 11 font lesz.
-Tessék és köszönöm.
-Sziasztok.
-Viszlát. -köszöntünk Emilyvel aki egy szegecses karkötőt vett.
Beültünk az emeleten lévő Starbuckba, ahol hárman álltak előttünk, de nem tudtak dönteni ezért előre engedtek.
-Egy forró csokit és egy...? -kérdően rám nézett mire felkaptam a tekintetem az a sütikről
-Fehér csokis mokkát azzal a muffinnal. -rámutattam mintha négy éves lennék.
Míg vártunk megnéztük az időt és tovább terveztük a napot. Megettük a sütit és lassan nyugalomban elszürcsöltük az italunkat. Emily gyorsan benyomta hozzám képest, én a műanyag poharam felénél járhattam mikor elindultunk hazafele. Sötét volt és ködös az idő, az orrunkig alig láttunk el. Félúton elváltunk mert neki még el kellett valamit intéznie, én pedig mihamarabb szerettem volna hazajutni.

Szombat, délután hat óra, a buli napja:
Felvettem a szűk fekete farmeromat, egy ugyanilyen színű ujjatlannal rá a tűzvörös félvállas rövid ujjas felsőmet. A két nyakláncot is magamra tettem amit tegnap vettem, a szív alakút most nem, hátha megint elhevülne a buli, és mivel most nekem elvileg nincs senkim, legalább is aki van azt meg nem érdeklem egy hete. Kivasaltam a hajam, lealapoztam az arcom és ezúttal vettem a fáradtságot egy normális sminkhez, a füstös szemekre gondoltam. Szépen haladtam vele, mikor meghallottam az apró cseppek koppanását az ablakomon. Hét óra lett mire befejeztem a készülődést és bekaptam pár falatot a csütörtöki süti maradékból. Hirtelen megcsörrent a telefon és beleszóltam teleszájjal, hogy ne várakoztassam meg a hívót és én se maradjak éhen.
-Igen?
-Szia! Eleredt az eső, ezért bent lesz a buli. -közölte velem Emily- Mit csinálsz? -kérdezte gyanúsan
-Eszek. -feleltem már üres szájjal- Mielőtt kérdeznéd már felöltöztem.
-Oké, akkor várlak a bulin. Itt még áll a bál szóval nem kell negyed órán belül ideérni. Helló!
Le is tette a telefont mire én bekaptam még egy darabot és visszatettem a hűtőbe a maradékot. Fogat mostam és még egyszer beléptem a szobámba. A kis zöld lóherés nyaklánc villant a tekintetembe ami az éjjeli szekrényen feküdt. Titokban azt is felvettem és a pólómmal eltakartam hátha szerencsét hoz, és az epres illatú parfümömről fújtam magamra még egy leheletnyit mert Ő annyira szereti ezt az illatot. Lerohantam a lépcsőn, egészen a cipős szekrényig ahonnan kivettem a magassarkú cipőm, ami már inkább bokacsizmának mondható ha nem lenne lehajtva a vége, vagy amit a készítője csinált vele. Óvintézkedésből néhányszor fel-alá járkáltam az előszobában, hogy bár a cipő eszméletlen kényelmes volt, a közel 10 centiméteres sarkát megszokjam. Pár perc múlva felkaptam a fekete vastag bőrdzsekim, elköszöntem az otthoniaktól és elindultam elvileg Mark-hoz, de őszintén fogalmam sem volt kihez az Emily által megtervezett buliba.
Kint jelenleg nem esett, de a sötétben is látszott az égen lévő vastag felhőréteg ami hamarosan megnyílhat. Gyorsra vettem a lépteimet, már amennyire lehet a magassarkúba. Míg odaértem telefonon megnéztem pár dolgot, hogy kik is jönnek, de nem sokra jutottam vele.
-Szia Erin! Hova tartasz?
-Ó helló Emma! Em bulijára, téged meghívott?
-Igen én is oda megyek! Nagyon feketén vagy öltözve valami gond van?
-Ja, hát nem. Csak most így jött ki.
-Nagyon lehet rajtad látni, mindjárt sírsz! Niall? -kérdezte elém állva hogy ne tudjak menekülni
-Igazából minden, ő már csak a hab volt rá.
-Mi történt? De igazából ha nem akarod elmondani nem muszáj...
-Családi ok, de nem olyan hogy kihullik az ember foga annál azért százszor komolyabb. Niall meg, nem ismer engem arról a részről mennyire kötődök a szerettem iránt, ahogy érte is és nagyon fáj hogy egy hete nem is beszéltünk és úgy érzem mindjárt belevetem magam a Temzébe és szándékosan nem jövök majd fel a felszínre. 
-Ilyeneket ne is mondj! Még ha fáj akkor se. Ha sírnod kell hát sírj! Nem kell pont nyolcra oda érnünk.
-De ez olyan fontos Emilynek! -mondtam határt szabva a rám törő sírás rohamnak- Ez csak ez vacak érzelem. Majd túl leszek rajta viszont Emilynek fontos ez a buli... -ismételtem meg újra
-Sírd ki magad egy kicsit, utána felszaladunk hozzám és újra kisminkelheted akár magad itt lakok két házzal arrébb. 
Mondania sem kellett még egyszer, mert eltört a mécses, vagy a képzeletbeli gát szakadt át és megérkeztek a krokodil könnyeim. Igaza volt Emmának... Már nagyon rég óta tartok magamban minden problémát és most már nem bírta tovább a lelkem. Ott álltunk a Lansdowne Roadon én lehajtott fejjel és elindítva a saját zivataromat. Emma fogta a vállam és olyanokat súgott a fülembe mint "minden rendbe jön" "ez csak egy kis hullámvölgy, vagy nagy, de lesz jobb sőt százszor jobb"
-Oké mehetünk! Ennyit elég a sajnáltatásomból.
Gyorsan felugrottunk hozzá és rendbe hoztuk a lefolyt sminket majd elindultunk és próbálta mindenfelé terelni a témákat csak ne kerüljön szóba az én pocsék jelenem. Fél kilencre megérkeztünk ahol Emily fogadott minket és ekkor láttam meg mint rejtegetett előlem. Magas szárú sötét converse tornacipő amibe bele volt tűrve a sötétkék készülős csőnadrág amitől a lábai olyan vékonynak tűntek akár egy modellnek. Fodros kék felsőt viselt, néhány ezüst kiegészítővel és a nyakában csüngött egy ugyanolyan kék-ezüst színű bizsu hal.
A nappaliba letettük a cuccokat és már innen fülsüketítően hangzott a zene ami a garázsból jött. Emmával, aki egy sötétkék-fehér csíkos csőtoppot viselt, sorttal alatta egy térdig érő cicanacival aminek a vége csipkés és fehér tornacipőt viselt. Mielőtt beléptünk volna a 'gigagarázsba' összemosolyodtunk. A zene tényleg fülsüketítő volt és elsőre mindenki de mégis senki sem volt ismerős. A pörgős zenére azonnal elkezdtünk ugrálni, mármint én csak valami olyasmit csinálni. A dubstepektől a mostani új zenékig minden volt. Mígnem elmentünk már hárman egy italért, de mire visszaértünk egy lassú romantikus szám következett.
-Ezek szerint egy óra van. -üvöltötte Emily a fülembe én pedig továbbítottam volna Emmának de épp egy srác karjaiban volt lassúzva, vetett egy titokzatos mosolyt mire lemeredtem hogy mostantól talán csak ilyen számok lesznek.
-Hánynom kell. -jelentettem ki halál nyugodtan
-Mi? Pedig kevesebbet ittál mint én! Gyere gyorsan a hideg levegőre! -megtettünk egy lépést, mert amúgy is a garázs végében voltunk ami nyitott volt.
-Nem úgy!  Hanem a romantikus számoktól. Szerintem én elmegyek...
-Várj! Most jön amiért közel két napja küzdenek a fiúk mióta említetted nekem az apróságot hogy valami van Niall és közted! 
-Emily te most? -néztem összezavarodva kissé szédülve azonnal megállapítva, hogy egyrészt nem értem mit mondd nekem másrészt nem kellett volna meginni az utolsó pohár pálinkát mert nagyon fejen vágott- Mi van?