34. fejezet - Büntetés

Látom az előző rész nem nagyon érdekelt titeket de itt a következő hátha ez jobban tetszik  :) és köszönöm az 1950 látogatót :))

 Felvettem a szörnyű egyenruhámat, és csak az vigasztalt, hogy a nadrág legalább lehet a sajátom. Eltrappoltam a tükrömig, már a hajam vége göndör volt, de a fésülés után csak hullámok helyezkedtek el benne ami nem nézett ki rosszul. Felkentem magamra annyi alapozót, hogy a pórusaim eltűnjenek és egy kis dúsító szempillaspirált. Fogtam a táskámat és lecsörtettem a földszintre ahol megcsináltam a szendvicseimet. Felbontottam egy jeges kávét, szürcsöltem belőle pár kortyot majd visszatettem a hűtőbe, fogat mostam, felvettem a bőrdzsekimet, a sálammal és a bokacsizmámat majd igyekeztem a suliba.
Míg beértem azon gondolkoztam, hogy otthon miért volt ekkora csönd. Senkivel se találkoztam, pedig ilyenkor már valaki mindig fent van, vagy mindenki. A gondolatok azonban kirohantak a fejemből mikor beléptem az iskola melegségébe. A kezeimet kivettem a zsebemből, amik még amúgy is fáztak hogy eltüntettem őket a hideg elől. Beléptem a tanterembe ahol az első órám lesz és körül néztem. Itt is csönd volt. "Hajaj vihar előtti csend." futott végül még is egy megmaradt gondolat végig a fejemen. Szép lassan felmelegedtem, ami azt illeti már melegem is volt ezért betettem a szekrényembe a szükségtelen ruhadarabokat és mire visszaértem a padomhoz Emily épp hívott valakit.
-Szia! Épp téged hívtalak, de akkor már semmi.
-Helló Em. Mi újság?
De becsöngetettek és megjelent a matek tanár, mint mindig most is teljes pontossággal. Ő úgy gondolja felesleges azzal eltölteni az óra perceit míg ideér, így többet tud tanítani, mi pedig többet tudhatunk. Ezzel a fajta észjárásával szerintem ő van így egyedül. Miközben kinyitotta a füzetét kivéve a legutóbbi dolgozatainkat Emily kitépett egy lapot amilyen halkan csak tudott és leírta a vasárnapját. Mindig jegy szerint olvasta a dolgozatokat de ezúttal nem. Talán a legrosszabbat hagyná a végére? Az utolsó lányt még nem említette, de ő lesz a következő, a Z betű.
-A végére pedig a megdöbbentőeket raktam. Jókat és rosszakat. -az az öt ember aki még nem kapta meg reménykedően nézett a tanárra köztük én is, rajtam kívül is kihagyott még embereket?- Zarina! -szólította meg a sötét bőrű, fekete hajú lány aki félve tekintett a tanárra- Gratulálok! Egyetlen hibád lett! Ilyen jót még nem írtál mióta itt vagy! -a fonott hajú lány örömében könnyed léptekkel kitáncolt és mosolyogva visszaült a második padba, az ablak mellé- Erin! A te dolgozatod is meglepett, pár hibával ugyan több, de a jegy ugyanaz! -felsikoltottam örömömben erre nem számítottam.
Míg kimentem és visszaértem a harmadik padba a tanárnő közbe mondta a nem annyira eredményes dolgozatokat is de azokra már képtelen voltam figyelni. Ez az egész nagyon felvillanyozott, az órán is könnyebben tudtam figyelni, eközben megkaptam a levelet a barátnőmtől.Mesélt valami új srácról akit én nem ismerhetek még mert jártam vele egy általános iskolába. Most vele tölti a szabadidejét. Örülök neki és a boldogságnak. Az óra azon részén amikor nem kellett figyelnem senkire kitaláltam egy ötletet.

-Elnézését tanárnő! Ez a dolgozatom igen jól sikerült, és szeretnék javítani ha lehetséges. Kezdek felvilágosodni a tantárgyból és...
-Mindig örülök ha egy tanuló időben rájön ezekre a dolgokra. Ha felkészültél csak szólj és írsz tesztet vagy felelsz. Jó lesz így neked?
-Igen, remek! Köszönöm tanárnő!
Mosolyogva kilépett a teremből és hirtelen már nem azt az undok hárpiát láttam benne akit szeptember óta mikor odaadta a sikertelen dolgozataimat. Rosszul is éreztem magam amiért ennyire elítéltem. Kicsit haboztam még az ajtóban majd amikor megláttam a felém közeledő fekete lányt, bátorságot vettem magamra és odamentem hozzá. Próbáltam minél kedvesebbnek tűnni nehogy elutasítson.
-Zarina! Szia. Gratulálok a dolgozatodhoz, én csak azt szeretném kérni, illetve kérdezni -javítottam ki magamat majd elkezdtem tördelni a kezemet idegességemben- tudnál korrepetálni? Ez a dolgozatom tényleg elég jó lett de nagyon szeretnék javítani! Az év eleje nem egészen sikerült.
-Persze hogy tudlak! -mondta vidáman kivillantva gyönyörű fehér fogait- Mikor érsz rá?
-Ami azt illeti szobafogságban vagyok egy hétig, szóval nem tudnál inkább te átjönni? Ja és még azt szerettem volna mondani hogy nem kell ingyen, fizetnék érte.
-Ne viccelj már! Nem kell érte pénz, én szívesen segítek neked csak említsd meg a tanárnőnek a segítségem. Ennyi bőven elég lesz. Figyelembe veszi félévkor, ami nekem is jó. Hívj ha ráérsz és lenne kedved, én szinte mindig ráérek. -fogott egy papírt amire ráírta a telefonszámát és átadta.

Suli után Niall hazakísért, elújságoltam neki a nagy hírt, hogy találtam ingyen matek tanárt és a jegyemet.
-Gratulálok! -mondta vidáman és megcsókolta a homlokomat- Zarina tényleg nagyon okos.
-Igen, nagy jövő állhat előtte. Veled mi történt ma?
-Lássuk csak... megúsztam egy angol felelést. Ja és tartottak egy előadást az érettségi fontosságáról.
-Jó leszel nekem utca seprőként is. -felnevettünk mindketten én pedig közbe a kulcsommal csörögtem
-Éneklő utcaseprő...-javított ki. Elköszönt tőlem egy filmbeli csókkal majd elindult- Szia kicsim!
Intettem még neki majd beléptem a házba. A beszélgetés abbamaradt amikor beléptem és megint a csend ereszkedett a házra. Anyu jött be utánam az ebédlőbe miközben az ebédemet már a mikróba melegítettem.
-Beszélnünk kell. -mondta a lehető legkomolyabban.
-Mondjad. -feleltem vidáman a mai tökéletes napomtól.
-Amiért nem jöttél haza megkaptad a szobafogságot. De tudom mit csinálnak az ilyen kórúak és ellene semmit sem tehetek ugyan...
-De mi nem is...! -szakítottam félbe
-Szóval, hogy megtanuld a leckét arra jutottunk, hogy egy hónapig te takarítasz!
-De ma kaptam egy ötöst! Matekból!  -hangzott fel a magyar hangom.
-Ez esetben csak a fürdőket, a nappalit és konyhát kell. Téma lezárva.
Felsétált a lépcsőn, be valamelyik szobába. Undorodva a kajámra meredtem mert még az étvágyam is elment. Kint hagytam a pulton, felmentem a szobámba gyorsan átöltöztem egy tréningbe. Megtanultam minden holnapra, ami nem ment könnyen a német témazáró miatt. Hét órakor lementem az ebédlőbe és elfogyasztottam a hideg ebédemet csöndesen. Kerültem mindenki társaságát. Lezuhanyoztam egy kis relaxálásból, a hajamat is megmostam majd fél kilencre már pizsamában, a hajamat egy törülközőbe tekerve beszéltem Niallel a gépen keresztül.
-Szia kis török csajszi. -mondta szórakozottan a fejemre meredve
-Ha-ha. Holnapra normális göndör hajat próbálok csinálni. Amúgy helló édes. Anyu megbüntetett egy hónapra, nekem kell takarítanom, mert azt hitte amikor nálatok aludtunk...hát izé "fajtalankodtunk".
Erre a kijelentésre torkaszakadtából nevetni kezdett, de végül komolyra vette a témát.
-Azt hiszem a szüleid valamiért nem bírnak már engem annyira. -mondtam elszomorodva
-Igazából szerintük ez lecke. De engem akarnak eltiltani, apáca életet akarnak nekem vagy mit.
-Akkor ez tiltott szerelem lesz...
-Az biza. -mondtam majd ironikusan felnevettem