37. fejezet - Kikapcsolódás

Helló :)! Köszönöm a 2345 látogatót :D! Kicsit újítottam, vagyis inkább beteszek képeket hogy ne legyen unalmas az oldal :D. Véleményeket légyszi írjatok !

Sokáig csak feküdhettem és a szemeim elé sötétség borult. Mikor magamhoz tértem az ájulásom után tompán láttam és valószínűnek tartottam az újabb ájulást. Mihamarabb kiakartam jutni a helyiségtől, ezért fogtam a telefonomat és átvánszorogtam a világos színű fürdőszobába. Tisztán láttam és nem éreztem a lábaimat sem mintha ólomból lennének. Felhívtam Niall-t mit tervelt ki a holnappal kapcsolatban.
-Szia drága. -szóltam bele a telefonba miközben a kádba kapaszkodtam- Mit tervezel holnapra?
-Szia szerelmem. Majd megtudod, titok.
-Oké, de mit vigyek? -próbáltam körbejárni a kérdést hátha kikotyog valamit
-Magadat!
Tényleg valami hatalmas meglepetést szeretne nekem, amitől még jobban izgultam.
-Átmehetnék? -kérdeztem tétován menekülve otthonról
-Hát... nem tudom. Pakolok meg ilyesmi. Miért mit akarsz csinálni?
-Unatkozok. -vágtam rá tompán kikerülve az igazságot
-Feküdj az ágyadba és pihend ki magad. Holnap találkoztunk. Szeretlek!
-Én is téged!
Sokáig csak ott ültem a szőnyegen ami felfogta a kő hidegségét. Időközben elkalandoztak a gondolataim és teljesen besötétedett. Lementem a nappaliba ahol a többi családtag nézte az esti műsorokat. Jill a díszpárnán ült a padlón, anyuék a díványon feküdtek és érdeklődően figyelték a képernyőt. Az egyszemélyes fotelbe belehuppantam és hallgattam a mai nap híreit. Szerencsére a végére értem csak oda. A véget nem érő reklámok után megkezdődött egy régi film, a felvételből látszóan. A film címe My Girl - Az első szerelem.
Amikor még kicsi voltam láttam utoljára ezt a filmet és csak annyira emlékeztem hogy sírtam rajta. Amikor George meglátta a koporsókat és anyu elmagyarázta neki miszerint ez lesz a főhelyszín, ő és a húgom is felmentek. Odabújtam a helyére, anyu odébb akart csúszni de megelőztem azzal, hogy ráestem az ágyra azzal a szándékkal hogy ott akarok feküdni. Egy pár pillanatra felállt és a konyhába matatott majd öt perc múlva visszatért még amikor a film első pár perceiben járt. Hozott két csomag mikrós pattogatott kukoricát és elkezdtünk nézni a két tizenegy évesről a filmet, ahogy legjobb barátokként élnek. Sosem hittem ebben, mármint a fiú-lány barátságban. De ebben közrejátszat a tudat, nekem sose volt fiú barátom pedig mindig akartam egyet. Aztán Niallel is az egész barátságként indult most meg együtt vagyunk hónapok óta. A szemem egyre jobban csak álmosodott és már forgatnom kellett hogy kibírja a film végéig. A szőke szemüveges fiú meghalt a végén a méhkas miatt és elkezdtem sírni.
-Valami sosem változik. -mosolyodott el anyu és adott egy zsepit.
-Ez annyira igazságtalan. -motyogtam sírva- Csak megkereste Vada gyűrűjét! Mocsok méhek.
Anyu elmosolyodott és tovább néztük. Aztán csak arra eszméltem hogy vaksötét van a szobában, egy takaró van a hátamon és egyedül vagyok. Felültem és a dekóderre pillantottam, 1:05. Visszafeküdtem a díványra és próbáltam elaludni. Túl álmos voltam visszamenni a szobába amitől szédülök és furán érzem magam.
Reggel első dolgom volt lezuhanyozni, fogat mosni és tiszta ruhát venni. Szürke csőnadrágot húztam, egy lazac színű mintás hosszú ujjúval. A szokásos két nyakláncom, néhány karkötő és elindultam lefele reggelizni. Megettem egy szelet kalácsot epres lekvárral, fogat mostam újra, felvettem a fekete bokacsizmámat, a téli szövetkabátommal és a bolondos bordó sállal.
Niall már készen volt amikor átértem és hogy hasznossá tegyem magam segítettem betenni az egyik kosarat a kocsiba. Valószínűleg az ebédünk volt benne. Beszálltunk a kocsiba és amit Greg vezetett.
-Akkor most már elmondod hova megyünk és miért csak magamat hozhattam?
-Nem, és mert ez a te pihenőd lesz. Greg úgy is lefog lépni ő csak afféle fuvaros.
Beletörődtem és az utat figyeltem ami bökte a barátom arcát. A táblákból azt sikerült levennem az irányt, kelet felé tartunk. A Temze egyre szélesebb lett. Néha lassabban ment az autó a táj szépsége miatt. Végül a "Two Tree Island"-on álltunk meg avagy a Két Fa Szigetén. Jöhettem volna valami kirándulósabb cuccba is amikor megláttam Niallel egy koptatott cipőt, farmert a kabát ugyanaz volt. Ha szólt volna én se abba jövök amit nem régiben vásároltam. Dús volt az élővilág és eléggé mocsaras. Mindenütt kis szigetek, rengeteg víz.  Alig voltak fák, a szél csípett de ezt leszámítva az idő kellemes volt.Vastag felhőtakaró fedte az égboltot de az gyönyörű kék volt. Mindenütt hajók voltak kikötve vagy a vízen vezették. Hihetetlen mennyi vitorlás volt. Itt olyanok ezek mint otthon az autók.  Körbe jártuk az hely azon részét ahol nem készültünk elsüllyedni majd visszavágattunk a járgányba. Niall azt súgta majd visszajövünk ketten. Álomszép a táj.

 A városban, legalábbis ahol már az emberek laktak és nem a csónakok az utcák teljesen kihaltnak tűntek a nyüzsgő London után. A macskaköves járdán egy biciklis hajtott el az mellett. Greg láthatóan unta a dolgot, mihamarabb lelépett volna. A téglaépületek és az egész valahogy a 20.századra emlékeztetett, a két világháború közötti időszakra. Mintha az időben utaztunk volna, eszméletlen! 

-Hihetetlen szép ez a hely! -mondtam amikor magunkra maradtunk a kosárral.

-Örülök, hogy tetszik. Nyár elején voltunk itt anyuékkal. Greg rálépett az egyik mocsaras földdarabra és lesüllyedt vele. Szeretlek egyetlenem.

-Akkor azért volt az a bizonyos feje. Szeretlek. -mondtam és a szánk összeért.

Kettő órakor megettük a becsomagolt szendvicseket és az édességeket. Kéz a kézben még egyszer bejártuk a lakó övezetet a fényképezés lehetőségére amit nem hagytam ki. Niall már azzal viccelődött, hogy minden téglát és macskakövet lefotózók.

Este hét órára értünk haza, épp mire kész lett a makaróni. Megvacsoráztunk kettesben, gyertyafénnyel. Mintha ezt mind előre letervezte volt komolyan. De nem bántam, éltem a lehetőséggel és nem panaszkodtam. Hiszen egyrészt nem tudtam semmire, másrészt nem akartam megbántani mert tudtam sokat foglalkozhatott ezzel a nappal. Kinyújtóztam az ülésen az étkezés után és felmentünk a szobájába ahol lehuppantam az ágyra.

-Nézzünk filmet? -kérdezte és a tévé felé sétált mintha tudná a választ

-Milyen filmjeid vannak? -kérdeztem érdeklődően és odabújtam mellé

-Igazából a gépen van, de rákötöm a tévére a monitort és kész. Addig válassz egyet. De amit te szeretnél, én maximum elalszok rajta. Ez most a Te a napod. -kiemelve a te szót különlegesnek éreztem magam. Mintha ő lenne a hercegem én pedig a hercegnő akinek minden kívánsága teljesülhet. De csak egy napra. Nem érdekel. Ez az egy nap bőven elég.

Az interneten rákerestem az 50 első randira. Niall nem szólt semmit csak ledőltünk az ágyára, lekapcsoltuk a villanyokat és figyeltük ahogy előjön az első képkocka, egy gyönyörű alkonyodó táj.
Imádom ezt a filmet mióta először megnéztem Cathyvel! Bőgtünk a röhögéstől és egyszerre mondtunk néha mennyire jó lenne ha a fiúk ilyenek lennének és nem olyan fajták mint a valóságban. Rég láttam de néha kívülről fújtam a szöveget, a vicces részeken ugyanúgy felvihogtunk a hasunkat fogva néha pedig még sorosabban vettek körbe Niall karjai én pedig hozzáragasztottam -persze képtelesen- a saját testemet.
-Ha velem ilyesmi történne mit tennél? -kérdeztem tőle a film vége felé mikor már a hajón utaztak
-Egy fényképet tennék rólunk a szekrényedre papírcetlivel. Leírnám ki vagyok és mi történt, ha eleinte nem hinnéd el és lenne valami konkrét bizonyíték odatenném. De nem engednélek el. Ha pedig nem valóságban történne hanem mesében, odaadnám az én agyamat neked.
Valahol tudtam miféle választ fog adni mégis annyira jól esett!
Fekete lett a kép, és kék alapon megérkeztem a színészek nevei alattunk a zenékkel. Eközben azonban már teljesen máshova kalandozott el. Egymással szemben ültünk, Niallon már csak nadrág volt, rajtam egy melltartóval több.