46. fejezet - Boldog új év

Helló. Látom az előző rész nem nagyon tetszett és a nézettség és eléggé lelankadt. Most nem épp a fellegekben járok, de mivel még mindig az írásban tudom megtalálni magamat nem hagyom abba és próbálok bízni magamban ami ha úgy vesszük úgy se fog sikerülni mert egy lúzernek tartom magam :'). Véleményeknek és tetszik-nek persze nagyon örülnék, és örülök ha kapok -általában ezek vidítanak fel- szóval jó olvasást :)

Kioldottam a telefont és megnéztem az üzenetet, az első üres volt a második már nem. Mindkettőt Cathy küldte. "Bocsi ha alszol. Csak megakarom köszönni a nekem még mai napot. Sokkal jobb kedvem van :)! Az előzőt véletlenül küldtem :/"
Röviden visszaírtam neki majd a további üzenetekben amiket váltottunk arra jutottunk aludnunk kéne.
Reggel egyedül voltam a félhomályban. A házban nagyon kellemes meleg volt és ahogy kiléptem a szobából megcsapott az étel illata. Megreggeliztünk, ezúttal az egész család együtt közben a két nap múlva esedékes szilveszterről beszélgetve. A szülők egyenlőre úgy gondolják átmennek egy másik családhoz akik a város másik végében laknak, mire Greg feléljenzett. A mi hármunk közös tervét reggeli után közölte velünk miközben mosogattam ők pedig pakoltak. Röviden annyi, hogy innen pár háznyira lesz egy haverja házi bulija ahova csak piát kellene vinni. Kiöltözni sem kell hiszen nem bál lesz csak egy egyszerű, habár a tavalyinál sokkal nagyobb "összejövetel" ahogy tudják a szülők. Nekem remek, csak a rendőrök ne jöjjenek. Valamikor azok is tarthatnának szünetet. Ebéd után azonnal felöltöztünk és átmentünk ketten arra a helyre amiről a báty beszélt. Rajtunk kívül lehettek még húszan, egyedül a barna hajú lányt ismertem fel akitől két napja kérdeztem merre tudnék hazajutni. Nem sokára azonban sorba jött mindenki, köztük Tara is. Holly azonban sehol. Megbeszéltünk egy-két dolgot majd mindenki odament a másikhoz dumálni. Megjelentek a régi barátok akik mondhatni odáig voltak értem miféle jó csajok mászkálnak Londonban. Poénra vettem az egészet és összehaverkodtam velük mert kellemes társaságuk volt. Jó helyre kerültem. Lassan elmentek az emberek mindenre hivatkozva de mi maradtunk. Fel se tűnt a múló idő annyira jó volt nyugodtan nevetni másokkal és poént poénra halmozni. Sokat kérdeztek rólam, mire mosolyogva válaszoltam, próbáltam minél barátságosabbnak mutatkozni. Mutattak rengeteg régi vicces képet még az általánosból Niallről és egymásról. Végül az ottani szülők kérték hogy csendesebben vihogjunk mert tizenegy óra van. Kimentünk a hideg utcára ahol folytattuk. Hoztak kólát és energia italokat de felesleges volt, így se voltunk álmosak. Végül összeöntöttük és úgy megittuk ami nem csak hogy azonnal feldobódtunk tőle hanem még rettentő finom is volt. Nem hiába, az én ötletem volt. Kettőkor értünk haza, cseppet sem álmosan.
Reggel lefürödtünk és folytattunk mindent ahol abbahagytunk leszámítva azt az apró dolgot hogy beugrottam egy boltba ahol vettem két tábla csokit és hazaküldtem egy rövid levél társaságában Cathy-nek: " A gyógyszered :D! Dr. Erin Parks" Remélem ép állapotban kapja meg és nem csokilevesként papírkockákkal. Hajnalban ugyanabban az állapotban tértünk haza csak kicsit boldogabban. Megnéztünk még egy filmet youtubon, ami inkább háttérzajként szolgált. Mikor épp Niall hasán ültem a haját simítva váratlan vendég állított be. Greg volt az akit érdekelte mit csináltunk.
-Tegnap ilyenkor már aludtatok. Mi van lázadtok? -áradt belőle a pia szag.
-És te? Olyan szagod van mint egy kocsmának. Próbálsz a szilveszterre? -kérdeztem vigyorogva
-Nem. Csak jól érzem magam. De most aludni megyek, holnap akkora de akkora nap lesz! -vagyis ma, javítottam ki magamba- Képzeljétek repülni fogok! Komolyan és waaa repülő DJ leszek. Akár egy pillangó!
Kitántorgott át a saját szobájába. Lekapcsoltunk a gépet és mi is alvó üzemmódba álltunk. De előtte még folyton azon nevettem magamba -könnyeim is potyogtam már- hogy pillangóként fog repülni. Közbe persze elképzeltem rózsaszín jelmezbe. "Én meg batmen!" suttogtam nevetve.
A déli felkelésem után hajat mostam. Kicsit lustálkodunk miközben elmondta Niall, míg a ő reggel próbálta a dalt -szerette volna ha erre felkelt- folyton olyanokat motyogtam álmomban mint "én leszek a pillangó, akár batmen". Beugrottak az esti gondolataim és torkom szakadtából elkezdtem nevetni.
Hat órakor elmentem fürdeni és készülődni. Sokat szerencsétlenkedtem az öltözékemmel, mert nem akartam báli ruhát felvenni -mert nincs is olyanom- de a pizsamámat se szándékoztam felvenni. Az egyik egyszerű farmernadrágomat felvettem. Felülről egy fehér melltartó díszített. Mikor Niall bejött mert gépezni akart meg is jegyezte: "Cuki!" válaszul fel vontam a fél szemöldököm és a bőröndre mutattam. Odavánszorgott míg töltött az internet és kidobálta a ruháim amiket tele is morzsázott a sajtos chipsével. Kivett egy barackszínű inget és felém nyújtotta. Alá még vettem egy ujjatlant, és bizsu arany karkötőt tettem a kezemre.

Cipőként a bokacsizmámat raktam az ajtó elé. Kisminkeltem magam, szemtussal és barackszínű szemhéj árnyalattal. A hajamat hagytam göndören. Niallnél a készülődés összesen egy fürdés volt, valamint felvett egy farmernadrágot hozzáillő kockás inggel. Greg bejött a szobába indulás céljából. A kezében tartott egy pálinkás üveget. A hármunk belépője. Az utcáról már lehetett hallani az üvöltő dubstep zenét. Hamarosan elvegyültünk a tömegben a kísérőnket elhagyva már a bejáratnál. Éjfélig mintha ólomlábakon járt volna az idő. De lehet mert nagyon vártam. Az új évet egy csókkal akartam kezdeni. Valamikor romantikus számok kerültek a képbe és Niall vállára hajtottam a homlokomat miközben táncoltunk. Rajtunk kívül alig voltak még páran tehát szinte a miénk volt a terep. Ettől kicsit el is álmosodtam amitől ittam néhány kortyot. Mindenki kivándorolt utána köztük mi is ahol visszaszámoltunk.
-...5. 4. 3. 2! 1!! Új év van gyerekek!!! -üvöltötte egy mély hang a tömegből
Szerelmem felé fordultam és rámosolyogtam, viszonozta és mindketten a másik után kaptunk. Nem fáztam tavaszias ruhámban pedig hideg volt, nagyon. Nem tudom, talán vaku vagy tűzijáték zavart meg minket. Néhány villanást láttam a becsukott szememen át is. Mikor melléhúzódtam ő pedig karjaiba zárt közösen néztük azt a néhány darab tűzijátékot. Távolról kutya vonítások hangzottak. A tömeg üvöltött. Én mérhetetlenül boldog voltam.
Percekig tartott ez a hullám. De utána se múlt el és az a legcsodásabb benne, hogy emlékszem rá, örök emlék marad, teljesen józan vagyok. A koccintáson azonban már nem energia ital a választék. A chery pálinka után még kint maradtam.Véletlenül beleütköztem Holly-ba aki átkarolt egy srácot, de a tekintetből csak barátság szférát érzékeltem. Sétálgattunk a szabad ég alatt, mialatt beszéltünk:
-El sem tudod hinni mennyi boldogságot szereztél nekem! Ha te nem lennél nem lenne most egy tényleges valódi fiú barátom, aki százszor jobb mint a volt barátnőim. Köszi Erin!
Rámosolyogtam, megöleltem és visszaküldtem új barátjához. Néhányszor körbeforogtam magam körül ezzel beleütközve egy édes illatú emberbe. A számomra legcsábítóbba, mondhatni a saját drogomba. Csillogó szemeit lestem miközben bénán megtáncoltatott, néhányszor körbepörgetett majd magához zárt. Telibe találtam a csizmámmal amire akaratlanul felszisszent de csak mosolygott. Elkönyvelt egy igazi angyalnak és megcsókolt. Felnéztem az égre a csillagokra meredve mintha választ várnék.
-Ez lesz a legjobb évem! -mondtam a szájára suttogva és viszonoztam a csókot.
Az életem nem lehet egyszerűen túl jó, senkinek sem az. Eddig azért kellett a sok szenvedést átvészelnem hogy tudjam értékelni a boldogságot és sikerült, minden apró dolgot tudok benne értékelni. A boldogságok szikráját, bármit! De az nem lehet hogy mostantól csak jó lehessen a történetem. Mi, mi lesz a következő keserűség? Ha most ennyire jó minden milyen rossz dolog súlyt le rám? Mi fog tönkre tenni? Mi miatt kell erősnek mutatkoznom? Legbelül a földön fetrengve fogok bőgni míg kívül a könyvtárba elbújva erősnek mutatkozok? -paranoid énem kimutatkozott.
Élveztem a pillanatot közbe egy részem rettegve a szörnyűségtől amit el kell viselnem majd. Nem vagyok készen egy újabb összeroppanásra. Nem akarok szomorúságot. Miért remegek? Mi fog történni?

45. fejezet - Dr. Erin...

Végül mégis meghoztam az új részt annak ellenére hogy visszajelzéseket nem kapok, tényleg kezdem úgy érezni, hogy magamnak írom. Légy szíves írjatok véleményt, BÁRMILYEN jellegű lehet. Köszönöm :)

Másnap reggel sötét volt az egész szobában. Halk dúdolásra ébredtem fel fokozatosan. A bal kezem Niall hasát fogta közre míg a jobb a kezét szorította őt. A fejem a mellkasán hevert. Apró fejrázásokkal kiráztam a szőkés vöröses tincseimet a szememből majd immár kézzel elhelyeztem őket a helyükön és felé fordultam.
Ekkor abba hagyta a halk ébresztőt és elmosolyodott. Magához vont és jó reggelt kívánt.
A romantikus pillanatot ezúttal senki sem zavarta meg, ő maga tette amin azonnal nevetésben törtem ki:
-Oké én már fél órája ébren vagyok, menjünk reggelizni.
Elnevettem magamat és Niall szürke pulóveréért nyúltam. A ház csendes volt. Míg leértünk sikeresen felvettem és folyton azt szagoltam. Imádom az illatát. Csinált magának kávét a felkelés miatt én pedig forró csokoládét. A nappaliban lévő kanapéra letelepedve kényelmesen elfogyasztottuk egymásnak dőlve. Belülről felmelegedtem ami felébresztett érdekes módon. Betettük a mosogatóba a két mintás bögrét és neki álltunk reggelizni:
A hűtő fele az asztalon hevert. A sonkát szív alakúra vagdostam, a sajtot pedig karácsonyfára amíg pirult a kenyér. Gyorsan rákentük a margarint amint elkészült ráolvadás céljából, a különböző dekorációimmal díszítve valamint egy jó sőt két adagnyi salátát.  A végén visszapakoltuk azt ami megmaradt, ő pedig elmosogatott amíg zuhanyoztam. Egy cicanadrágot vettem hozzávaló hatalmas kötött pulóverrel.
Rendet tettem az ágyon ahol behemperegtem a plüss és párna csapat közé. Kezembe vettem a laptopját és bekapcsoltam. A háttéren elmosolyodtam és a jobb mutató ujjammal végig simítottam a szerelmem arcát. Az interneten olvastam egy blogot amit egy skót lány ír. Nem rég találtam rá, önmagáról írja, mi lenne ha a szerelme Ottawában élne. A közepénél berregett a telefonom majd két madárcsicsergést is kiadott. Kezembe vettem és olvasni kezdtem ,,Nem kérem hogy válassz, de kérlek hallgass végig C."
Visszatettem a helyére és felléptem videochatre. Cathy-t megnyitottam és elindítottam a hívást. Elfogadta és megjelent fekete fehér képen összefogott hajjal a legjobb barátnőm. Kicsit változtattam a hajviseletemen amikor megláttam magamat. Intettem neki.
-Mi történt? -kérdeztem tétován
-Dennis. -felelte könnyes szemmel a kamerába nézve- Enyhén lepattintott.
-Mondd el mi történt. Ismerem őt. Elmagyarázom mi a személyéből.
-Lementem hozzá tegnap mert már régóta beszéltük hogy találkozunk. Amúgy sem akartam osztálytalálkozóra menni. Kisétáltunk délután a tóra, minden olyan szép volt és csöndes. Talán túl szép, túl jó. -elkezdett a kezeivel babrálni, ismertem ezt a tevékenységét.
-Mivel bántott meg?
-Pár hete, vagyis inkább kettő már többek voltak mint barátok. Többször találkoztunk amikor itt tanult és hétvégén is. Már úgy voltam vele hamarosan összejövünk. Aha hát ez csak az én világom. Lementünk a partra mire közölte velem, hogy tök jó fej vagyok és a többi kamu hülyeség meg tényleg jókat dumáltunk és barátnak is tök jó vagyok meg minden és szeretne ennél többet mert tetszem neki de még se lehet.
-Miért?
-Mert hogy, nagy a távolság és neki most a sulira kell koncentrálni meg ilyenkor még úgy se lehetne komoly szerelemre találni a szívemet meg nem akarja összetörni, de ezek után hogy végre kibökte nekem már inkább barátok se legyünk mert az már nem lenne az és mindent hadobált csak hogy lekoptasson. Pedig nem nyomultam, sose nyomultam srácra! Miért tette ezt? -kérdezte a kamerába nézve majd elfordította jobbra a fejét és letakarta kezével.

Az ajtó megreccsent és Niall belépett rajta, gyorsan intettem neki hogy lépjen ki azonnal a kamera látó teréből és velem szemben foglaljon helyet. Nem akartam még szomorúbban látni őt mert még jobban összetörne ha látná nekem mennyire bejött most az élet.
-Beszéljek vele? Szavadba sem kerül, amúgy is legutoljára személyesen beszéltem vele.
Felnézett az laptopra azon belül szerintem az arcomra és gondolkozott.
-Ha azt mondanám igen és írnál neki...
-Felhívnám hogy most takarodjon fel mert beszélni akarok vele.
-Várj! Szóval akkor tényleg egy lekaparhatatlan suttyónak tűnnék a szemébe. De ha meg nem, soha nem tudom meg miért csinálta. Szeretem azt az idiótát. -újra felvette az előbbi elhelyezkedését.
Niallra néztem aki időközben átnyújtotta a telefonját megnyitva egy jegyzetet ezzel a szöveggel "Túl sok dráma! Tegnap Holly ma Cathy.. Ki a következő páciens Dr. Erin!?"
Írtam egy mosolygós fejet és hirtelen megvillant a fejembe a képzeletbeli lámpa.
-Hé! Dr. Erin kezelésbe vesz csak figyelj.
Akkor pedig kiáradt belőlem minden közös élmény amit az életben nem lehet elfelejteni. Jobbat nem tudtam volna csinálni. Csak nálam válik be ha lefekszem az ágyamra egy puha meleg pokróccal és egyedül ki sírom magam. Nekem nem kell társaság ha összetört szívű vagyok. Persze mindig jobb kedvre derültem ha átjött Cathy, el is mennék hozzá ha még otthon lennék. De most csak ennyit tehettem és hogy írok Dennisnek, ha ő nem is akar vele beszélni engem nagyon is érdekel mi történt. Valamint küldök neki két tábla csokit a kedvenc fajtájából. Nem erre kéne elköltenem az Írországra kapott pénzemet de most ez is megteszi. Engem is megüt a boldogtalansága. Néha kérdezett felőlem is a nagy nosztalgiázás közben de mindig elintéztem egy jól vagyok vagy semmi válasszal. Nagyon szívesen kiönteném a lelkemet neki mi történt velem de az neki miért lenne jobb? Ha elmondanám neki mekkora marha vagyok mert azt hittem a barátom exe újra érdeklődik a szerelmem iránt mire én feldramatizáltam de végül minden jól alakult és újra a fellegekben vagyok miért lenne neki jobb? Csak arra gondolna hogy nekem mennyire jó az életem míg az övé most ment valószínüleg csődbe. Mert ilyenkor az embert hasonló gondolatok furdalják.
-...végezetül pedig még egy utolsó kúra lesz a Dr. Erin - vigyünk boldogságot az életünkbe csoporttal. De nem most, majd hamarosan meg tudod. -a gyomrom megkordult mire kitágultak a szemeim mert olyasmi hang hangzott mintha nem éppen a hasamból jött volna.
Niall megdobott egy csomag gumicukorral ami pont az ölembe esett. Észre se vettem mikor ment ki se hogy van mellette még egy csomag müzli is abból eszeget. Belemarkoltam az ajándékomba és megettem.
-Mi az? Mióta potyognak csomagok az öledbe? -figyel közelebbről Cathy
-Ja ez? Haribo! Gumicukor, a kedvencem. Annyira jó hogy megtudom enni és nem ragad végig a fogamon mintha egy lufit zabáltam volna fel. Akkora boldogságot nyúlt hogy újra ehetek mindent, de tényleg!! Te is tudod hogy az ebéd mindenre megoldás.
-Igen tudom! -nevette el magát- Különben még jó lenne rám néhány nadrágom.
-Ne, kérlek ne kezdd hogy kövér vagy mert akkor megdobállak ezzel a zölddel itt!
-Csak vicceltem! -nevetett és maga elé vette azért védekezésképp az egyik sötétkék párnáját
-Azért mondom! Legyél boldog. Mit számít ha nem vele vagy szilveszterkor? Csak plusz pénzed marad amiből vehetsz KFC-s kaját! Vagy amilyet akarsz. Aaaah azok a csirkék! Megtudnék belőle enni egy tonnát! Oké ez hanyagolni kéne, kimutatkozott belőlem a szörny.
-Ebéd rendelve, éhen halok. -mondta Niall és máris tárcsázni kezdett a telefonján
Cathy is felfele fordítota a fejét a hasát szorítva. Nem sokára Niall is bejött a képbe és mintha mégis örült volna Cathy. Örült az én boldogságomnak? Cseppet sem szomorodott el és a délután is nagyon jól telt. Közben persze tartottuk szünetet, mint az evés -amit persze sose lehet kihagyni- de mikor Niall lement hogy átvegye a rendelt gyors kajákat komolyan hozzám fordult, mintha épp üzletet kötnénk.
-Annyira jó hogy ilyen boldog vagy még ha néha hullám völgyeid is vannak! Nagyon hiányzol és már gyűjtögetek hogy eltudjak menni valamikor nyáron Londonba! Jó lenne újra ott lenni, régebben csak két hetet voltam de nagyon jó volt.
-A Móriczon vagy a Déli pályaudvaron gyűjtögetsz? -vettem poénra de megértettem a lényeget és vissza mosolyogtam- Hazafogok menni! Tavasszal valamikor biztosan és nyáron is, addigra te is találsz valakit aki versenyevő és nem hiperaktív és nem talál ki mindenféle baromságot mert leakar koppintani. Bocsi de muszáj volt kimondanom.
-Nem semmi gond teljesen így van. Hülye voltam mert szerettem. Tényleg megbántam.
-Minden oké lesz azért? Ne szálljak fel az első gépre? Nem akarsz egy híd alatt aludni?
-Meg vagy bolondulva? Bokáig érő hó van és tundra éghajlat! Ha vasvillával szurkálnának se mennék ki ebből a meleg házból.
-Oké még a régi vagy, örülök!
Ekkor tért vissza Niall is a szobába magával hozva egy pizzát és két stirps deluxe dobozt. Mikor Cathy meglátta ezeket kilépett mert tanulni "kell" de tudtam nagyon jól, hogy imádja a KFC-s csirkéket. Mindkét dobozt elpusztítottuk, a pizzának a felét levittük a maradék fent maradt az esti filmnézésre. Lefürödve neki álltunk közbe a maradékot tovább eszegetve mígnem valamikor elaludtunk.
Madárcsicsergés. Kipattantak a szemeim mikor másodszorra hallottam. Elfelejtettem kikapcsolni a telefonom amire két üzenet érkezett. Egy óra lesz pár perc múlva, ki ír nekem ilyenkor?

44. fejezet - "A szerelem az igazi, valódi szeretet?"

Sziasztok. Ez a hetem elég zsúfolt és kaptam három tetszik-et de véleményt egyet sem, arra jutottam ha nem írtok én sem..

A barackszínű szobát fürkésztem miközben közelebb ültem hozzá és vigasztaltam. Negyed órával később felnézett rám lefojt sminkkel és legörbült szájjal.
-Ne haragudj. Nem ilyen vagyok, de ez már kicsit sok volt. De inkább menj.
-Ha tényleg így szeretnéd elmegyek. De hidd el tökéletes eltört szív vigasztaló vagyok. Bizonyítványom ugyan nincs róla de nézz rám. Kinéznéd belőlem hogy egykor...hát...felakartam adni az életem?
-Nem.- mondta kikerekedett szemekkel- Én téged úgy láttalak képről meg ahogy látlak is hogy egy teljesen boldog lány vagy akinek sose voltak problémái. Kicsit ugyan ne haragudj a kifejezésért, szerencsétlen vagyis inkább kétballábas de ezt sose gondoltam volna rólad.
-Egyáltalán nem ismersz. Ha tudnád hogy én már hányszor akartam elszökni otthonról, milyen nehéz gyerekkorom volt, és csak tetőzött miután kihasznált az első szerelmem.
-Hülyén érzem magam amiért ennyire kiborultam. De Tarat már tényleg barátomnak hittem. Teljesen megbíztam benne, elmondtam neki mindent erre így hátba szúrt. A lehető leggyengébb oldalamon. Azaz egészben a legrosszabb hogy már éreztem belülről hogy elengedtem és ha nem láttam volna még pár hónapig tényleg újra normális lettem volna.
-Kimondom harmincadszorra is. Sajnálom. Niall nagyon szeretett volna hazajönni nekem pedig régi álmom Írországban tölteni egy kis időt.
-Én is kimondom akkor újra hogy neked ebből semmi hibád sem volt. Ez Tara hülye ötlete annak a kis lotyóé. Mit érdekli mi történik velem? Beképzelt senki.
Melléültem és átöleltem. Ha belegondolok elpártolhattak tőle a barátai. Szinte senkije sincs. Egy pillanat alatt elveszített mindenkit és most egy lányt akiről azt hitte a barátja átverte. Nyugtattam és együtt éreztem vele. Egy-két nem annyira bizalmas dolgot megosztottam vele, amit nem tudna ellenem használni. Lehet morbid de még így se bízok meg benne teljesen. Nekem is voltak baklövéseim az életben.
Niall kétszer hívott majd írtam neki egy üzenetet "nyugi, még Holly-nál vagyok. Majd jövök. Szeretlek <3".
-Van egy ötletem. -vettem felé három óra környékén- Menjünk sétálni! Kell a friss levegő, és hát néha mutatkozni kell nyilvánosan.
Nehezen de beleegyezett. Felvett egy cicanadrágot és egy vastag bőrkabátot majd kimentünk egyenesen az általam ismert focipálya felé. A korlátnak egy korunkbeli, tőlem azért idősebb srác támaszkodott a telefonján pötyögve. Megkérdeztem ki ő, mire válaszul ennyit kaptam: egy srác akit én hülye lekoptattam pedig nagyon nagy arc.
Unszolva de rávettem hogy odamenjünk hozzá. Amin tíz méteres látókörzetbe kerültünk a fiú boldogan intett felénk és közelebb jött. Én bemutatkoztam mire Holly csak köszönt. Kiderült néhány dolog mint az is, hogy várja a többieket akik fél óra múlva érkeznek. Addig beszélgettünk, ami az én érdeklődésemből; Holly bologatásaiból; és a srác kedves humorából állt. A fiún vagyis Jason-on nagyon látszott a közömbösségnél erősebb érzet amit a szőke hajú lány iránt érzett. De neki még akkor se tűnne fel a homlokára lenne írva. Fél óra múlva leléptem magára hagyva őket. Amíg ki nem léptem a hallóövezetből semmit sem hallottam. Talán befellegzett. Talán nem.
Mikor visszaértem a házba épp a nappaliban voltak néhányan. Felmentem a kék színű szobába ahol a szerelmem épp aludt. Csatlakoztam hozzá. Én is eléggé kimerültem. Nem sokára, csak úgy tizennégy óra múlva tértünk magunkhoz mikor épp világosodott. A lábam szörnyen zsibbadt, a kezemet elaludtam és a tegnapi pulóverembe és nadrágomba heverek az ágyon egy csíkos pokróccal betakarva. Niall tenyerén helyezkedett a fejem aki nyitott szemmel bámulta a plafont. Beszélgettünk értelmetlenségekről mígnem vettük a fáradtságot a felkelésre. A mai program -mint kiderült- a pihenés napja lesz. Tökéletes! Lezuhanyoztam amikor már a többiek is felkeltek majd felvettem egy fekete kényelmes tréningnadrágot a fehér színű I love SUGAR feliratú pólómmal. Reggeliztünk tojásrántottát és pirítóst majd míg elkészült az ebéd a nappaliba letelepedtünk a díszpárnák közé két pokróccal. A Nickelodeon csatornáján néztük épp a jelenlegi műsort. Közben a szív alakú nyakláncommal babráltam a nyakamban. Az ebédet helyben fogyasztottuk amiért lustának éreztem magam mint régen. Délután azonban felálltunk az aközben kialakított kényelmes helyünkről és valamivel normálisabb ruhákat vettünk fel. Sötétkék csőnadrágot vettem fel, krém színű vékony hosszú ujjúval, bordó sállal és a kabáttal. A többiekkel találkoztunk. Kézen fogva mentünk el egészen egy parkig a város közepén. Csak mi hiányoztunk már. Barátságos mosolyt festettem az arcomra miközben a többiek felé vettük az irányt. Holly nem volt jelen, igazából nem csodálkozok, de az a srác akivel ott hagytam úgy szintén hiányzott, pedig tudom hogy jóba van Niallel. Felvirágzott bennem némi remény.
Bemutatkoztam a többieknek és többé-kevésbé jól fogadtak. Volt egy sötétbarna hajú lány, mikor rámosolyogtam elfordult és felemelte a fél szemöldökét. Oké, enyhe célzás, inkább hagyom. A fiú aki vele volt próbált hasonló kifejezést vetni felém majd faggatni kezdte a lány, de ő nem válaszolt. Sokat kérdeztek rólam amivel kitudódott széles érdeklődési köröm a zenével kapcsolatban. Még ők sem tudták elhinni, hogyan szerethetem egyszerre a Paramore-t, sőt inkább fanatikusként imádni, miközben ugyanannyira szeretem Taylor Swift többnyire country számait. Erre elnevettem magam és megvontam a vállaim. Miután feloldottak az ismeretlenségi zárkózottságom elütöttek néhány poént, megjegyezve szintén a svéd származásomat amire kijelentettem már tényleg beszerzek egy "NEM vagyok Svéd!" pólót. Aztán valami szörnyű country táncot próbáltak imitálni aminek a fele írre váltott át. A könnyem kipotyogott tőlük. Szóval ilyen amikor pocsékan kiakarják parodizálni az ízlésedet? Nekem legalább van. A legtöbb tizenhat éves nem tud mást csinálni csak azt követni aki a nagy menő.
Amikor hazafele indultunk kicsit hátramaradtam. Az utóbbi időben sokat voltam Niallel, és neki itt vannak barátai akiket nem hanyagolhat el. Szándékosan hátul vánszorogtam közbe az állítólag "idétlen" country zenéket dúdolva míg oda nem jött hozzám az a lány aki ellenszenvesen viselkedett velem.
-Tudod hogy engem nagyon irritálsz?
-Ö nem. -feleltem meglepődve- Mit tettem?
-Volt nekem egy legjobb barátnőm, -mondta lekezelően mintha én ettem volna meg- teljesen depressziós lett miattad. De ráadásul még csak szép sem vagy! Nem akarsz eltakarodni oda ahonnan jöttél?
...Nem, nem akarok! Szeretek Londonban élni. Inkább te "takarodj" el nagyon gyorsan, mert bár fekvőtámaszozni képtelen vagyok erőset tudok ütni!
-Holly nem miattam bukott ki, hanem mert vége lett a kapcsolatának. Én fél évvel később léptem be a képbe.
-Ki is léphetnél kislány. Hány éves vagy, tizenkettő?
-Nem, tizenhat, te kretén. -csúszott ki a számon pedig csak gondoltam, de ezúttal nem tettem a kezemet gyorsan a szám elé. Erre megint megemelte a fél szemöldökét és elindult balra. Útközben a focipálya mellett elhaladva láttam egy szőke hajú lányt aki felnevetett. Látóhatáron belül egy fa mögé bújtam. Elmosolyogtam magam a boldogságtól. A srác végre megnevettette!
Amikor beértem a ház melegségébe már az ismert szoba felé vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót és ledobtam a kabátom a legközelebbi székre. Niall ekkor felállt az ágyról az ajtónak nyomott és a homlokát sajátomra helyezte. A bőre hideg volt még is melegséget éreztem felőle.

Szájon csókolt, gyengéden amitől még erősebb szerelmet éreztem iránta. Minden csókjával erősebb érzelmet. Kezemet először nyakára láncoltam majd letettem a derekára. Levette pulóverét én pedig kinéztem a sötét ablakon. Mielőtt behúztam volna a függönyt kinyitottam az ablakot szellőzni és láttam két alakot, a hangról felismertem őket. Egymás vállát fogták és nevetve meséltek egymásnak mindenféle vicces történetet. Megnyugodtam visszafordulva az engem váró társasághoz. Ölébe vetettem magam ahol szorosan magához vont és azt mondogatta mennyire szeret. Továbbá miért vagyok ilyen kedves az ex barátnőjéhez. Elmeséltem neki mindent amit én gondolok és elkönyvelt  a világ legrendesebb emberének. Miután lezuhanyoztunk és a szobában, az ágyban egymás mellett feküdtünk, Niall szuszogását hallgatva elgondolkoztam:
Igen, nekem a szerelem a valódi szeretet. Amikor érzem azt hogy valakinek vagyok valakije, vagy hogy én vagyok Valaki. Ha valakinek begyógyult a kísértő múlt valamennyi része talán képes új dolog felé nyitni. De ha valakit ennyire felsebeznek elfelejtheti ha akarja, de ugyanolyan ember már nem lesz. Az emlék örökre benne él ami megmarad. Ezt már csak barátság hozhatja létre ami átfog alakulni szerelemre. Vagy marad örök barátság, ezt csak Jason és Holly tudhatja. Mindenesetre és szurkolok nekik.

43. fejezet - Féltékeny ex barátnő?

Helló:)! Kissé sok időbe tartott de visszatértem a 43. fejezettel. Köszönöm a 2950 látogatót, jó olvasást :))

Letelepedtem egy hosszú zöld földterületre amit két oldalt fehér foci kapuk díszítettek. Szóval egy pályára kerültem. A bal sarkába kuporodtam, le a fűre és dideregtem. Ha már így elszöktem legalább kabátot hozhattam volna. A telefonom is a párna alatt hevert a jó meleg szobában. Vajon mi lehetett a válasza a levélre? -magamban újra felmondtam mintha verset tanulnék- "Hello-bello Nialler <3. Hallom lejöttetek állítólag mert hiányoztam. El is hiszem! Végre ott hagytad azt a dagadt londoni kis fruskát. Figyelj szívem szerintem átjöhetnél szilveszterezni ;d mint régen. Olyan jó páros voltunk és most is majd újra azok leszünk. Hamarosan átmennék, sőt meg is teszem. Szeretlek, szia <3"
A válasza talán olyasmi lehetett mint: Óóó drága egyetlen szerelmem. -talán nem, ez túl nyálas, inkább-: Holly! Te jó ég már annyira hiányoztál. Nem még sajnos nem itt lóg a nyakamon, talán ha lát minket felfogja már végre. Hülye! Ő szeret téged!! -mondta valami egy belső hang a fejemben
Minden maradék könnyem kifolyt és a kezembe temettem nedves arcomat. Miért?
Jött egy erősebb szél amitől dideregtem a ruhámban. Mintha a hideg levegő észhez térített volna. Hiszen ő szeret. Nem hagyhatom hogy az a másik kapja meg. Ő az enyém! Belehalnék ha elveszíteném és ennyire hamar feladom? Miféle vesztes vagyok? Egyáltalán normális? Biztosan nem. Felugrottam és leporoltam a nadrágomat. Bizonytalanul sétáltam vissza, útközben találkoztam egy barna hajú lánnyal akitől megkérdeztem hol van a keresett utca, kiderült teljesen rossz irányba indultam el. Beletelt még negyed órára mire visszaértem a magas háznak az udvarába. Az ajtó zárva volt, a lábam megremegett pedig nem fáztam. Leültem a lépcsőre a lábamra nehogy felfázzak. Kezeimet az arcomba temettem mert azok jó melegek voltak. A szemeim csukva voltak, a füleimmel pedig hangot hallottam a házból:
-Ne légy hülye, ha tudnám hol van már rég haza hoztam volna!..-szünet- ...De..-újra- ..Jó hallod ne szólj folyton közbe. Azt nem Holly írta!! A bátya szívatásból.
Mi? Kaptam fel a fejemet? Nagy nehezen felálltam és az ajtóhoz léptem lassú léptekkel tovább fülelve.
-Mi tudom én? De képzeld el a helyzetet. A volt barátnőd bátya rád ír a húga nevében. Te nem borulnál ki? -Niall hosszasan csendbe maradt, Greg biztosan nem az én pártomat fogta, őszintén én sem fognám a saját pártomat amilyen borjú vagyok, öt hónapja azt bizonyítja mennyire szeret én meg bedőlök ilyennek, ekkora seggfejet mint én!- Az most csak egy dolog hogy szeretem amit tud. És szerintem bízik is bennem, de nem tudom hol lehet. Ha valami baromságot csinált én... Nem is tudom. Azt se tudom hol van...
Becsöngettem egy percet se várva tovább. Mosolyt festettem a számra, és ártatlanul meredtem az ajtóra.
-Várj valaki keres. Nem tudom ki az de úgy elküldöm! Phuuuu...
Kitárta a fehér ajtót ahol már én álltam lehajtott fejjel. Csak annyit bírtam kinyögni "sajnálom".
-Figyelj Greg most le kell tennem. Ha hazajössz majd.. Helló.
Zsebre vágta a fehér telefonját és gyorsan behúzott a jó melegbe. Felemeltem a fejem.
-Sajnálom. Gyorsan reagáltam és annyira egy idióta, hülye, vesztes, barom... -mondtam volna tovább a magamról szóló véleményeket aminek bevallva jó hosszú listája van tele mind negatív jelzővel ha csak nem éreztem volna Niallt magam körül a száját pedig a sajátomra tapasztva.
-Nem. Tényleg nagyon valóságosnak tűnt de nem igaz.
-Hogy derült ki?
-Nagyon gyorsan le kellett lépnie mert szabad lett a mosdó. Ki veszi ezt be? Két mellékhelyiség van az egyik pedig pont Holly szobája mellett. Ja meg sose lépne ki. A bátyja pedig, igazából szokása ez.
-Hány éves?
-Húsz.
-Biztos?
-Testvér harc. Neked sose volt ilyen?
Magam elé meredtem és rájöttem valamire: néha úgy érzem teljesen egyke vagyok mert nem érzem a családban magam. Jill úgy néz rám mint nővérére de én úgy nézek rá mint egy lakótársra vagy mostohahúgra. Ez nekem teljesen kiment az életemből. Testvérharc? Az mégis mi? Oké értem én hogy megküzdünk a tévé kapcsolóért vagy ilyenek. Oké, tényleg különbözök a többi normális embertől.
-Nem. -mondtam elszomorodva némi késés után- Ez valahogy kimaradt.
-Hidd el néha jobb! -rám kacsintott, majd átnyújtotta a kabátomat amibe azonnal belebújtam.
Kiléptünk a házból, és pont ellenkezőleg sétáltunk mint ahogy én menekültem. Öt háznyira megálltunk ahová kétszer becsöngetett Niall és egy nála idősebbnek tűnő barna hajú srác nyitott ajtót.
-Niall ugye? Rég láttalak! Mi van veled?
-Semmi, Matt. De tudod miért jöttem.
-Őszintén fogalmam sincs!
Röviden elmagyarázta neki a mai nap történetét közbe rám mutatva én pedig kínosan a küszöböt nézegettem vagy a falat. Nem mertem még az illetőre se ránézni. Hülyének éreztem magam amiért ennyire bedőltem egy ilyen tréfának. Amikor ott tartott a történet hogy : "és akkor eljöttünk ide hogy megbeszéljük" mertem először ránézni és legnagyobb meglepetésemre teljesen ledöbbent. De nem úgy mint akinek rájönnek a poénjára. Hanem mintha kínaiul mondta volna el ő pedig semmit sem ért belőle.
-Mi van?- szólt közbe Matt- Hallod nem én voltam! Negyed órája értem haza a boltból, találkoztam is a szüleiddel. Megkérdezheted akár őket is. Most is pihenni akartam mert tegnap nagyanyáméknál voltunk.
-Akkor ki írta? -kérdezett vissza Niall furcsa grimaszt vágva
-Mi tudom én? Holly? Az ő facebook profilja nem?
-Oké, és ő itthon van most?
-Igen, a szobájában.
Az ajtó zárva volt, de lány nevetés hangzott ki és beszélgetés. Kopogás nélkül benyitott. Én kicsit haboztam majd a küszöbig elsétáltam. Bent ekkor síri csend keletkezett és a szőke hajú lány fájdalmas tekintetettel nézett ugyanolyan hajszínű volt barátjára. A mellette ülő barna hajú lány halvány mosolyt fektetett arcára.
-Hmm. Sziasztok. Mi járatban? -kérdezte a sötétebb hajú
-Holly kéne beszélnünk. -kezdte Niall mélységes komolysággal, a lány riadtan rátekintetett.
-Velem? Miért? Niall én... -a lány lehajtotta fejét, szinte már sajnáltam, üvöltött a kinézetéről, hogy reménytelen szerelemben él.
-Jó tudom sajnálod. Nem érdekel. Gondolkozhattál volna azért. Nem kellett volna a levelet elküldeni.
-Milyen levelet? -nézett fel zavart tekintettel, a fiú arcát követve ami rám esett kínomban ide-oda pillantottam kettőjük között, bárcsak ne reagáltam volna túl!- Én nem írtam semmilyen levelet Erinnek!
-Akkor ki írt nekem levelet facebookon fél tizenkettőkor? Ha nem te és nem Matt?
-Matt tényleg nem volt! -védte meg a húga- A boltba volt kérdezd meg anyut vagy Winley-t. Én meg hajat vasaltam mert Tara-val épp hát tudod... na új profilképet akartunk, de aztán nagyon éhes lettem és ettem a mama süteményéből amit tegnap hoztunk. Megmutatnád milyen levelet "küldtem"?
Odaült az ágy mellé amire a lány akaratlanul elhúzódott közbe az arcát vizsgálja fájdalmas tekintettel. Kétszer rám pillantott én pedig akkor gyorsan lepillantottam a csizmámra. Szörnyen kínosan éreztem magam.
-És amúgy hogy halad az x-faktoros...?
-Nincs itt! Hát ez nem igaz. Akkor megmutatom a telefonomról, nézd meg várj! Itt van. Ja ez nem az. Na ez az! Olvasd el. Erről a levélről van szó.
-terved... -fejezte be elhalkultan a lány majd egy perc múlva folytatta- én mindig rövidíteni szoktam és a szerelmes jelzőket nagy kezdőbetűvel írtam nem emlékszel? Aki ezt írta tök barom lehet.
Tara felcsuklott. Felemeltem a fél szemöldököm. Bátorságot vettem magamon habár nagyon nehezen.
-Holly, mikor jött át Tara? -kérdeztem mintha én lennék  a férfi a Mentalistából
-Azt hiszem fél előtt nem sokkal... TARA!!! Hogy tehetted ezt?
-Mit nyavalyogsz már? Miután Niall kidobott három hónap után teljesen magadba roskadtál miközben a város legjobb csávói álltak előtted sorba! Te meg itt sajnáltattad magad! Már az egész suli unta ezt és megtettem mindenkiért! Különben is nézzetek már erre a csajra.. Niall te észnél vagy?
Ledöbbentem. Már elsőre nem volt tiszta ez a Tara csaj. Niall arca először szomorúságot tükrözött majd idegességet. Szúrós pillantást vetettem arra aki épp az előbb mondta el röviden a véleményét rólam majd halkan megszólaltam.
-Sajnálom Holly, de... Erre nincs igazából magyarázat. És nem is szeretném kitárgyalni a szerelmi életem mikor látom milyen hatással van rád még egy név is.
-Nem a te bajod. Kicsit tényleg elvoltam süllyedve de mert nem akartam új kapcsolatot. AMIT SENKI NEM ÉRTETT MEG! Még most sem lennék kész egy új szerelemre.
-Azt hiszem inkább megyek. Beszéljétek meg hárman.- azzal kisietett a szobából át az udvarra miközben az arca elmerengett a múltban történő időszakban, legalábbis ezt tudtam levenni az arcáról.
-Szeret téged. -suttogta Holly miközben egy könnycsepp lehullott az ágyneműjére- Nagyon.
Lehajtottam a fejem. Szörnyű volt ránézni. Ő is szereti. Bármit megtenne érte.
-Kérlek ne mondd el neki, de... Tara, te menj a pokolba! Rohadj meg! -miután kiment felém fordult a szeméből patakzott a könny- Ő volt nekem az első igazi szerelmem. Lehetetlen lenne elfelejteni mert nem akarom. Mindent tudok rólad. Folyton nézlek facebookon, irigy vagyok rád. Mert Londonba költöztél és találkoztatok. Én nem kívánom hogy boldogtalanok legyetek, se hogy szerelmes legyek. De kérlek ne mondd el neki mennyire boldogtalan vagyok. Előtte erős voltam megértettem a karrierét, de majd egyszer találok mást. Jönni fog más. Addig ő él a szívemben. Ugye megérted? -rám nézett immár könny tiszta szemekkel halvány mosollyal.  - Csak ne tudja meg...-suttogta végül

Összekuporodott az ágyon velem szembe, kizárva mindenkit és közbe folyton ezt suttogta. "Lesz valaki más. Tudom. De mindenkit úgy elküldtem..."

42. fejezet - Irány Mullingar

Köszönöm a 2800 látogatót :))! 
Ha elolvassátok, légy szíves használjátok a tetszik - nem tetszik gombokat (a nem tetszik-ért sem fogok kiborulni!!), nem szeretnék rossz irányban elmenni.
Két hozzászólás és következő rész. Valamint a gombokat is figyelem mennyi gyűlik össze :)


Beszálltunk a kék színű autóba ahol még mozdulási lehetőség se lehetett hiszen annyira tele volt. Vidáman meséltünk a karácsonyunkról. Itt nem volt hó csak hideg és eső. Amikor beparkolt a családfő szépen egyesével kiszálltunk hátulról, jól megnyújtózkodtunk és újra éreztem a bokámat. Elővettem a repülő jegyemet és a kabát zsebembe "rejtettem". Szerencsére nem kellett várni, végül is nem tudom ki lenne az aki a 7.50-es járattal menne Dublinba, csak akinek valakije ott lakik és korán akarna jönni. Ennek ellenére a repülőgép nem volt üres, a fele biztosan tele volt. Teljes pontossággal elindult a gép. Végignéztük ahogy kivilágosodott szinte az ég. Kilenc órakor kivillantak a fények, tíz perc múlva leszállás. Mindenki a helyére sietett. Sokkal jobb volt így utazni mint amikor hóviharba kerül a gép és azt hiszi meg fog halni magára hagyva a szerelmét. A dublini repülőtér átlagos volt, akár a többi. Hülyeség volt ennyire vastagon öltözni, nem is tudom hol járt az eszem amikor reggel magamra kaptam ezt a sok meleg holmit. Kifelé haladva megtudtam, hogy busszal megyünk tovább Mullingarba ami pedig húsz perc múlva ér be a megállóba. Sajnos az a húsz perc sem úgy telt ahogy gondoltam, szinte futnunk kellett hogy a belvárosba bejussunk, el egészen a megállóig ahonnan indul a távolsági busz. Közbe lopva csináltam némi képet, bár amilyen ügyes vagyok szerintem a fele elmosódott a másik adagba meg az emberek kerültek a kép elé. A buszon az elsők között szálltunk fel így eltudtuk foglalni a hátsó helyeket a csomagjainkkal. Rajtunk kívül még lehettek öten a buszon amikor elindult. Eszembe se jutott idáig. Írországban vagyok! Tizenhárom éves korom óta vágytam ide eljutni. Az ablakokon ugyan nem lehetett belátni teljesen de mindenkire mosolyogtam néha integettem. Akár egy dilis, de szóval akkor ilyen ha valóra válik egy álmom. Csodálatos érzés. A buszozás több lehetett másfél óránál. De a megérkezés csodás érzés volt, ugyanúgy. Még a levegő is más Londonban. Egyetlen személyt se láttunk míg odaértünk egy emeletes régebbi házhoz aminek fehér a színe. Anyunak gyorsan írtam egy üzenetet: "Itt vagyunk Mullingarba. A házba mire elküldöm, gyönyörű!" Belülről még tágasabbnak tűnt. Niall belém karolt és egészen a saját szobájáig el sem engedett. Kinyitotta a fehér ajtót és egy kék fiú szoba előtt találtam magam. Ez nagyobb volt mint az angliai, de valahogy olyan idegen. Régi emlékekkel és szinte üresen. Leparkoltam a bőröndömmel a szekrény mellé és kibámultam az ablakon. Nem volt rá sok időm ugyanis máris becsöngettek, érkezett egy itteni ismerős. Tudok a hangos bőröndömről na de ennyire nagy hangzavart keltett volna? Máris tudnak az itteniek az érkezésünkről?
-Gyere kincsem, megjöttek az ismerősök. Eljött a bemutatkozás.
-Ó de jó. -mondtam mosolyogva, legbelül pedig elszörnyedve, ők Niall barátai akik kiskora óta ismerik. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak mind kedvelni, már csak azért is nem mert gondolom az exét, Hollyt aki itt lakik sokkal jobb arcnak találhatják, elvégre én egy dilis vagyok!!
-Helló mindenkinek! Újra itt vannak a Horanok! -üvöltötte Niall az előszobában magára vonva a figyelmet- Ő pedig nem lenne más mint a gyönyörű barátnőm!
-Helló! -ügyetlenül odaléptem, béna ír akcentussal beszélve- A nevem Erin.
-De hívd Kate-nek, én is azt teszem. -kacsintott Greg a számomra még idegenre
-Akkor szia Kate! A nevem Pete, a szomszéd vagyok. Svéd vagy?
-Ööhm nem. Miért? -értetlenkedtem
-Mindegy. A lényeg hogy ide jöttetek, már vártalak titeket. Ki mit csinál szilveszterkor?
-Reménykedek hogy senki sem kerül kórházba! -kezdte Maura viccelődve
-Ugyan már! Úgy ismer minket? Nehogy már!
-Matt. Emlékszem az előző szilveszterre kisfiam.
-Azóta már eltelt egy év! Érettebbek lettünk.... valamennyire. De most őszintén! Megvagytok hívva mind az öten. Ahol tavaly belépő ugyanaz. Gondoljátok át! Helló!
-Egy csapat tini? Passzolom. -mondta Bob a konyha felé sétálva- El kéne menni vásárolni. Szerinted nyitva van Wiley boltja?
-Biztosan. Hozom a tárcám és induljunk. Ti meg addig viselkedjetek.
Miután megszűnt a szülői felügyelet Greg azonnal lelépett tervezve a szilveszterünket mi pedig magunkra maradtunk a hatalmas házban. Bambán lépkedtem várva valami ötletre.
-Mihez kezdjünk? -kérdezte a társaságom kiolvasva a fejemben lévő egyetlen gondolatot
-Talán bemutathatnád a házat. Hogy majd lehetőleg ne a szüleid szobájába menjek be este a sötétbe. -vigyorogtam el és a karjaiba vetettem magam mint egy tragikus hősnő
-Van jobb ötletem. -villant fel a feje fölött a képzeletbeli égő.
-Hm mikor nincs? -kérdeztem incselkedve majd hagytam hogy vezessen
Újra a szobájában kötöttünk ki, az egyszemélyes ágyon egymás mellett.
-Ha majd megunnánk a többi az itthoni társaságot mehetnénk valamerre. Bemutatnálak az ittenieknek. Nyáron kérdeztek rólad.
-Hohó állj! Már bemutattál, ennyi elég az ismerkedésből. -felültem a mellkasára téve a jobb kezemet.
Felült ő is, felhúzta a táskája cipzárját kivéve belőle a fekete laptopját. Bekapcsolta és nemsokára megjelent még egy nagyon rég közös kép. Augusztusban készült mielőtt haza utaztak volna. A Holland Parkban készült a titkos helyünkön. A padon ahol ültem és ahol minden megváltozott. Sokat fogytam azóta.

-Az első közös képünk. Téged csak így láttak. Bűn ha személyesen is dicsekednék veled?
-Engem már itt ismernek? Gondolom csupa "jó" véleményeket kaptam.
-Ami azt illeti sokak szerint svéd vagy. Lehet csupán azért mert van egy pólóm "Szeretem a svéd lányokat" felirattal. A bőröd nagyon fehér itt és a hajad is világos szóval innen jött a sok kreatív elmélet. A haverjaim örültek neked azt mondják eszméletlen aranyos a mosolyod mikor megmutattam ezt a képet.
-Persze hogy csak a pozitívat mondod...
-Oké, belépek facebook profilomra és ráírhatsz akárkire.
Jó jó ennyi bizonygatás elég volt nekem, még ha blöfföl is. De belépett hátha mégis kedvem támadna egy random beszélgetéshez. Elővettem saját telefonomat, még magam sem tudtam miért mikor hirtelen felvillant a kis négyzet. Jött egy üzenet.
-Máris hiányolnak! -üvöltöttem ki zavartan nevetve a folyosóra
-Ki írt? -jött vissza a hang
-Izé... Holly..
-És mit?
-Majd inkább te olvasd el. -mondtam és csendben kisurrantam az utcára ahol elfutottam valamerre.
Nem érdekelt hol kötök ki, sem hogy fázok esetleg hazajutok-e. Csak hogy minél távolabb legyek bármilyen beszélő lénytől is. Megígértem magamnak soha többé nem leszek féltékeny, nem hagyom el hisz a világon ő ér nekem a legtöbbet. De hát úgy jó egy fiúnak ha már két lakhelye van egy barátnő itt másik ott. -egy könny csordult ki végig az arcomon rá a számra- De Ő nem olyan! -üvöltöttem belülről magamra- Viszont láttam mit kapott üzenetbe... Szükségem van egy kis gondolkodásra, tiszta levegőre...

41. fejezet - "I will always love you"

Köszönöm a visszajelzéseket és a 2700 látogatót, tényleg nagyon sokat jelent :)! Remélem tetszeni fog az új rész:
Ugyan úgy két visszajelzés után írok újat.

 -Kérjük a Londonba tartó utasokat fejezzék be a beszállást, mobil telefonjukat pedig kapcsolják ki. A gépnek  időben el kell indulnia, hogy még a hóvihar előtt egy órával letudjon szállni. Köszönjük.
-Megint a nő hang. Hamarosan veled leszek. Szeretlek Niall!
-Hóvihar? Milyen idő van ott csak gyorsan még válaszolj!
-Most épp nem esik, de a szél nagyon csíp hamarosan fog de addigra kiérünk az országból, gondolom tart London felé vagy nem tudom.
-Kérlek vigyázz magadra. Furcsán érzem magam. Mintha valami rossz történne. Kimegyek a reptérre! Mikor száll majd le?
-Fél három után nem sokkal. Most leteszem, szia, szeretlek!
-Örökre szeretni foglak, bármi is történjen.
Az utolsó mondata bennem is valami furcsa előérzetet keltett. Teljesítettem a nő kérelmét és elkezdtem olvasni a vadiúj könyvemet.  A 104. oldalig jutottam el de a szemeim álomra kényszerítettek, pihentem is egy jót. Már elkezdtem gondolkozni: talán rossz gépre szálltunk volna? Mintha jóval több idő telt volna el mint szokott. De amikor átnéztem a szomszéd oszlopban lévő párra ők csakugyan idegesen beszélgettek, nem láttak át a fehér takaró alatt igazából semerre mintha már nem a földön lennék. Hanem a mennyországba mennénk egyenesen annyira fehér volt. Szálljunk már le! -idegességben a lábammal doboltam. -Légörvény? Mi a bánat miatt nem haladunk? Megőrülök. Tényleg igaza lett volna Niall előérzetnének? A nagymamám is elmondta nekem mennyire hasonlítunk mi anyuval. Más lenne a felvonás? Én halnék meg és repülős balesetben? Nem az nem történhet meg. Nem hagyhatom itt, illetve én nem hagyhatom el.
A következő pillanatok mintha éveknek tűntek volna, talán már elértem a 100 évet is képzeletben. De megérte még egy nyanya testben is az érzést, a gép mozdult, és bejelentették a biztonságos leszállást. Bedobtam a táskámba mindent és már készültem a kabátomat is felvenni. Mihamarabb elakarok innen tűnni. De holnap vár rám a következő felvonás. Újra repülővel Dublinba.
A várakozóban sürgött-forgott mindenki ahol épp nyugalmat akartam teremteni sikertelenül. Megpillantottam a zömök őrt akit már többször láttam itt, Niallel beszélt. Abban a pillanatban kiejtettem a kezemből a bőröndöt és feléje szaladtam. Végsőkig az őr foglalta le észre se vette a trappoló monstrumot aki felé rohan. Letámadtam hátulról, szinte összerogyott. A biztonsági őr még annyit mondott "megérkezett" majd mosolyogva elsétált. Én csak kapaszkodtam a nyakába fejemet meleg testéhez tapasztva. Biztonságban vagyok. -hitegettem magam.- Istenem de szeretem. Idáig rá sem jöttem mennyire. Tényleg Ő az!
-Nagyon ideges voltam már! Időben kiértem de a gép sehol, senki nem tudott semmit. Azt hittem már elveszítettelek! Azt se mondták, hogy leszállt a gépetek! Sose aggódtam még ennyire! Nagyon szeretlek Erin! El se tudod hinni mennyire! -folytak belőle a szavak áradata megállás nélkül
-Hidd el én is! -kezdtem ugyanolyan örvénnyel- Nem mozdult a gép, minden fehér volt kint, kezdtem bedilizni megint. Minden fehér akár a mennyben! A gép nem mozdult.
-Egyszer csuklottam, mikor le kellett volna szállnotok. Azt hittem meghaltál...-mondta könnyes szemekkel.
-Végig arra gondoltam hogy itt a vég. A gondolataimban pedig rájöttem mennyire szeretlek. Soha de soha ne engedj el mert belehalnék!
-Soha nem foglak! Majdnem hóviharba került a gépetek, annyit tudtam kiszedni az őrből, azt mondta valahol fent de még jelet se kaptak az utolsó az volt mikor beküldte a pilóta, hogy nincs adat csak valami örvény ezért egy helyben maradtatok.
-Soha nem éreztem magam ilyen közel ahhoz hogy....
-Ki ne mondd! Kérlek, csak csókolj meg.

 Minden fájdalom eltűnt, minden gyötrelmem tova szállt. A karjai olyan szorosan fogtak közre hogy tényleg éreztem a biztonságot. Semmi baj nem történhet, már minden jó. Mire végeztünk zihálva kapkodtuk a levegőt egymástól öt centiméterre. Addigra körülvettek minket a várakozó emberek köztük a családom is. Az idő mintha most pótolná be a hosszú perceit. Semmi perc alatt hazaértünk ahol megkezdtem azonnal a káosz rendezését. Minden szennyes cuccomat ledobtam az ajtó elé, a bőröndbe pedig újra bekerültek ezúttal a még melegebb, és a szilveszter fajta ruhák is. Az este pedig csak a miénk volt.
Anyunak persze időnként mindig be kellett nyitnia, olyanféle kamu dumákkal amiket felfelé találhatott ki "ki éhes" vagy éppenséggel "kész a vacsora". Nem kellett kétszer megkérdezni Niall azonnal levezérelt engem is magával. Fél adagnyi lasagne-t ettem míg ő mindig másra hivatkozva pusztította tovább a finomságot.
Sajnos kilenc órakor hazaindult a szívem hatalmas bánatára. A járatunk még nyolc óra előtt indul szóval korán kell kelni. Én se húztam az időt, nem akartam karikás szemeket. Vettem tehát egy forró fürdőt amiről rám zuhant az a hiányolt lustaságom. Annyira furcsa volt aktívként éreznem magam.
Bezuhantam a puha ágyamba. Nem álmodhattam valószínűleg semmit mert csak feketeségre emlékeztem másnap reggel hat órakor. Odakint a lámpák fénye világított egyedül a sötétségben. Gyorsan lezuhanyoztam és törülközőstül neki álltam ruhát keresni. A sötét csőnadrágomat választottam egy fekete-fehér kötött skandináv és rénszarvas mintás hosszú pulcsival. A derekamnál összekötöttem egy vastag övvel, így már volt egy szép alakom is. A hajam maradt az eredeti, hullámos. Lealapoztam az szemem alatti részt és cicaszemeket készítettem. Amire lecipeltem a bőröndömet a földszintre megjelent anyu is a hangzavarra. Elköszöntünk egymástól majd felvettem a csizmámat, a szövetkabáttal sapkával és sállal. Mint aki Norvégiában készül sarki fényt keresni. Kiléptem a lassan világosodó utcára, reménykedtem benne, hogy talán végre itt hidegebb lesz de nem. Kigomboltam a kabátomat és mire átértem már a karomban utazott. A Horan család már indulásra készen állt. Megdicsértem képzeletben magamat a tökéletes érkezésemért.
-Akkor útra fel! -hangzott fel Bob mély hangja mire mindenki éljenezett.

40. fejezet - Karácsony otthon

Kettő visszajelzés után teszem fel a 41. részt!

Helló! Köszönöm a 2600 látogatómat!
Most viszont hogy elkezdődött a suli és gimnazista lettem lehet ritkábban tudok írni (bár az elején nem hiszem hogy gond lenne), de azért remélem ugyanúgy látogattok és írtok :)

-Hiányozni fogsz, még ha csak öt napra is mész el. Mikor ér be a repülőtök?
-Te is nekem, elvileg délre. Majd felhívlak. A próbákat pedig ne felejtsd el.
-Nem fogom tanárnéni. Már most hiányzol. Boldog karácsonyt az otthoniaknak!
-Átadom. Bocsi, most mondta a nő a hangszóróban a telefonokkal kapcsolatos mesét. Le kell tennem. Amint tudok írok. Ha lesz wifi a gépen írok gépről.
De ezen nem volt. Vagy ha igen hazudtak. Az idő repült, pedig ébren voltam. Amikor már az országban voltunk, a vonaton ülve a tonnányi csomaggal tudtam fogni hazai adókat. Mindenhol karácsonyi dalokkal bombáztak, és a hótömegről szóltak a hírek. Voltak akik imádták, mint a húgom és én. Amikor meglátta a vonatból -ugyan is ő aludt- kék szemei felragyogtak, az ajkai széles vigyorra nyíltak. Beért a helyi járat és tényleg minden fehér volt. Életem első fehér karácsonya lesz ez amire emlékeznék

 Tényleg sok minden változott mióta elutaztunk Londonba. A levelek lehullottak amit eltakar a fehér mindenség. Kívülről. Belülről a ház pompában áll, a régi szobámban áll egy fenyő kék díszekkel feldíszítve, piros dobozkákkal alatta. De még várni kell négy napot. A nagymamámra is persze szólt a változás. Ugyan még nem tudom színjáték-e de nem a sötét szobában feküdt. A konyhában főzött nekünk ebédet. Amikor beléptem megcsapott a forróság és a pörkölt illata. Leültem a szokott helyemre és mint régen beszélgettük. Talán tényleg jól van, jót tett neki a gyógyszer és a gyógykezelések. Persze nem tökéletes. Inkább felálltam és segítettem neki. Kettőre készen is volt a nokedli csirke pörkölttel. A következő napokban kiélveztem a havat, egyik nap Den-hez mentem át ahol Cathy barátnőmet találtam. Nocsak, hát nem az Ámor nyila lövöldözött ezen a kis falun? Nem akartam zavarni, de bizonygatták nekem a barátok vagyunk dumát, és rengeteget marasztaltak így a huszonegyedikét ott töltöttem. Másnap a húgommal korcsolyázni voltunk a helyi tavon ahol ugyancsak találkoztunk ismerősökkel. Ők már hidegen hagytak, Frederic és a barátai. Huszonharmadika a készülődés napja volt. A sütit, ebédet, reggelit mindent előre megcsináltunk, és a hóember párt az udvarra. Azóta csak még több hó esett, 15-20 cm már biztos volt. Fehér karácsony!

December huszonnégy: Amikor felkeltem elmosolyodtam. Szent este van. A falióra fél tízet mutatott. Felvettem egy farmernadrágot, piros sztreccs hosszú ujjúval. Ez a nap is boldogan telt, akár a többi.
Délután hat órakor írtam Niallnek üzenetet: "Boldog karácsonyt szívem! Teljen jól az ünnepetek, szeretlek! Hiányzol... <3!" Persze a válasz szinte azonnal vissza ért: "Köszönöm drágám, nektek is! Várlak haza :)"
Széles vigyort húztam a számra amit nem tudtam letörölni. A készüléket zsebre vágtam és én is oda ültem az ünnepi vacsorához. Hirtelen minden fájdalom és gyűlölet megszűnt létezni. Kint már sötét volt a hó nem esett. Miután már alig bírtunk mozdulni annyira tele ettük magunkat még is rávettük a testünket a mozgásra, átvánszorogni a szobámba. Jilly azonnal a fához sietett mert ő most látta először, nagyon ügyeltem a rám bízott feladatra, miszerint ő semmiféleképpen nem láthatja meg. Sikerrel jártam. Bekapcsoltuk a magnót, amibe betettük az egyik karácsonyi CD-t miközben leültünk az ágyra és szép sorban mindenki megkapta az ajándékát. A húgom egy kék vastag kabátot kapott anyuéktól, és egy Mikulás sapkával. Szőke haja kilibbent alóla, kék szemei szinte csillogtak a szája pedig hatalmas vigyorban állt. Mint egy kis angyal. Kezében tartotta a mama ajándékát ami piros csomagoló papírral volt becsomagolva arany kötéssel. Míg a kezében tartotta a számára hatalmas csomagot lefényképeztem.

A többiek követték a példámat, engem is lefényképeztek mikor megkaptam a sajátjaimat. Nagyszüleimtől a dublini repülőjegy oda-vissza árát kaptam, mondván ők nem tudják mi jó nekem, de mikor összebeszéltek anyuval már is felvillant mit kaphatnék. Anyuéktól költőpénzt, és egy könyvet kaptam ami után sóvárgok közel két hete. Volt még valami de az külön csomagolva, külön anyutól. Egy családi fénykép. Négy vagy öt éves lehettem, a régi lakásunk hálószobájában. Ugyanúgy karácsony van a képen és épp valami barna plüsst szorítok magamhoz, a kedvencemet a jó öreg macimat. A háttérben a zöld fa áll piros díszekkel mi pedig a bordó ágyon ülünk. Jobb oldalamon anyu ül sugározva a boldogságtól apu vállát fogva. Édesapám magához szorítva őt biztonságot sugároz a képen. Én kettőjük között mosolyogva ülök. Könnybe lábadt a szemem. Anyu megtartotta volna? Ha igen még szereti aput vagy legalább nem felejtette el! Mennyire hiányzik ez a gondtalan gyermekkor... Mennyivel jobb volt minden. Annyira boldog voltam!
Anyu rám pillantott mosolyogva amit egy könnyes pillantással viszonoztam ezt tátogva: "Köszönöm!" Nem mindenki értene velem egyet, de nekem ez a legszebb karácsonyi ajándékom. Visszacsomagoltam és amikor nem figyeltek bedugtam két puha ruhadarab közé. Visszaültem a helyemre ahol néztem  ugyan a többieket de a belsőm megint elmenekült. Csak a múltba vágytam, máshova nem. Minden igyekezetem ellenére képtelen voltam elképzelni egy olyan karácsonyt ahol a régi családom van. Mikor újra a jelenben éreztem magam az ajándékok nagy része már ki volt osztva, csak néhány kék mintás doboz hever érintetlenül. Tudtam! Valami kifog menni a fejemből. Odavánszorogtam és felkaptam a téglalap alakút.
-Jilly, ez a te ajándékot tőlem. Boldog karácsonyt húgi.
Megvártam amíg kibontja mit szól hozzá. Örült neki aminek én is, az utolsó hétvégét karácsony előtt az ajándékok kajtatásával tettem hasznossá. Alig találtam meg ezt a mese figurát. Halvány bézs színű, lila sállal talán valami sün és mosdómedve keveréke. Anyunak vettem három másik gyertyát: almásat, fahéjasat és epreset. Az utóbbiba bele volt vésve arannyal hogy "Boldog Karácsonyt!" George-nak pedig egy magyar könyvet, csak angolra fordítva hadd gyakoroljon, neki megy a legrosszabban a nyelv. A nagyszüleimnek nem tudtam semmit se venni, nekik mindenük van, csak a nagymamám egészsége ami javítani lehetne.
-Nagyi nem vettem semmit mert nem tudtam, de köszönöm a jegyeket.
-De hiszen a Jézuska adta az ajándékot! -Jill szólt közbe tágra nyílt szemekkel
-Én vettem azonban még ajándékot neked. Láttam mennyire tetszett. -gyorsan kihazudtam magamból az első dolgot és folytattuk kicsit távolabb a beszélgetést a nagymamámmal.

-Ez nem erről szól te is tudod jól. Igazán nincs mit csak aztán érezd jól magad, és ne vesszetek össze, ez a fiú aranyat ér, imádom. Túlságosan szeret téged ezért féltékeny.
-Igen amit bár nem értek miért, de mellette én is valahogy teljesen elgyengülök.
-Csak soha ne engedd el! Gyere velem kicsit! -kimentünk a terasz azon részére ahol nem volt hó, se hideg- Legutoljára akkor láttam ilyen nagy szerelmet amikor édesanyád és apád fiatalok voltak. Amikor rátok néztem az ágyról azonnal ők ugrottak be, sokat is beszélgettünk mikor sértődött királylányt játszottál. Elmondott nekem mindent, már hogy mennyire szeret. Igenis létezhet igaz szerelem, nézz rám és papára. Tizennyolc éves leány voltam amikor először láttam, te ha láttad volna őt akkor! Izmos volt és szőke hajú, emlékszem mindenre ami vele kapcsolatos. Mindig arra evett a fene, tudtam mit csinál, mikor szereli a környék gazdag uraságainak a gépeit, autóit. Derék katona volt elhiheted. De még így is, ősz hajjal, pocakosan is ő minden álmom. Soha ne engedd el Niall-t! Nem találnál sehol még egyet belőle!

39. fejezet - Hírek

Sziasztok :)! Tegnap este értem haza a gólyatáborból így mára már tudtam jönni egy új résszel. Jó olvasást hozzá, és köszönöm a komenteket :D

Hazafelé felhívta Niall a családját ami a terv szerint az volt, hogy megpuhítjuk az otthoniakat. Mire hazaértünk már ott ültek és anyu épp mesélt valami a kiskoromból. Már csak ez kellett ide. Azonnal beszaladtam mire ránéztem kérdően Greg-re aki lazán csak ennyit válaszolt.
-A legviccesebben már túl vagyunk.
-Nahát, de jó! -mondtam és azonnal kiléptem a helyiségből, levettem a cipőm.
Mindenki bent ült a nappaliba és én értem be utoljára. Már azonban Maura mesélt Mullingar-ról, és a rokonságról akik nagyon szeretnének megismerni. Az idősebb testvér természetesen viccre vette és hozzátette: meg a haverjaidat is érdekli miféle szerzettel hozott össze a sors. Elvigyorodtunk valamennyien.
-Huszadikán mennék Magyarországra -kezdte anyu komolyan- és huszonötödikén jönnénk haza.
-Mi úgy terveztük -mondta Maura mosolyogva- december 26-án mennénk és január másodikán jönnénk haza. Ez így megfelelő lenne neked?
-Még gondolkozok rajta.
A még gondolkozok az egyenlő szokott lenni a nem válasszal, de talán ezúttal, vagyis az elkövetkezendő két hét minden pillanatában ha könyörgök, megint cselédként viselkedek elenged. Niall közelebb húzott magához amikor anyuék már belelendültek a beszélgetésbe arról, hogyan égessenek be minket a kiskorunkkal.
-Nekem is van egy hírem. Kijössz? -bólogattam és felálltam a puha szőnyegről, kivezetett a lépcsőkig- Tegnap beszéltem Greggel. Eszembe juttatta miért költözünk ide... Elgondolkoztam amin mondott mert tényleg én nyaggattam mindenkit a költözéssel, és arra jutottam jelentkezek az X faktorba.
-Nekem ebbe mi beleszólásom van?
-Szeretnéd-e, vagy mit gondolsz erről. Lenne esélyem?
-Hmm hadd gondoljam végig, te nyered meg! Ránézel a zsűrire mialatt énekelsz azok meg elolvadnak és kijelentik, a londoni X faktor győztese: Niall James Horan! Hurrá, köszöntsük a legdögösebb ír srácot akinek a legszebb hangja van az idei jelentkezők között.
-Ez nem egészen így lesz, viszont arra jutottunk mostantól újra komolyan elkezdek énekelni a versenyre. A szám még pontosan nincs kitalálva de szeretném ha ott lennél néhány próbámon.
-Ez természetes! Számíthatsz rám, ha tehetném már most küldeném az üzeneteket.
-Köszönöm kincsem! -magához húzott és betapasztotta a számat saját ajkaival.
-Öcsi... Annyira nehéz lenne felmenni a szobába? Amúgy mit szólt a csaj?
-Én is itt vagyok. -intettem Gregnek miután porba zúzta a romantikánkat
-Amit tippeltem, örült neki. Te miért jöttél ki?
-Anyu elkezdett az én kiskoromból is kínos pillanatokat feltárni nem csak tiédből.
-Remek.. -mondta cinikusan Niall mire felvihogtam.
-Felváltva mesélik, rólad is hallottam ám kisasszony!
-Megyek tanulni, az sosem árt.
-Áhh-áh-haha! -Greg ütemesen elkezdett nevetni majd visszaigyekezett a nappaliba.
-Segítsek valamiben? -válasz nélkül utánam jött a szőke hajú

De azért bólogattam. Megmásztuk a lépcsőket, beléptünk a szobába. Teljesen elfeledkeztem milyen látvány fogad majd. A szoba közepén hevert a félvállas iskolatáskám amiből ki voltak hajítva azok a könyvek amikben házi feladat van. Gyorsan felkaptam és belepakoltam a holnapi órákra. Az első a matek. Ledobáltam a könyveket az íróasztalomra és elé ültem. Kinyitottam a megfelelő oldalon, majd a füzetet is hozzá.

-Neked ez volt a könyved? -kérdeztem a szobában lévő társamtól

-Mi? Ja nem. Az enyém kék színű volt. Mi ez a könyv? 

-A kötelező. Amiktől bekattantam pedig érdekes történetek. Segítesz?

Felült a puha ágyamról, és fölém hajolt. Sokáig nézegette a példát, majd a feladatot. Végül nevetett.

-Ezt még értettem is tizedikben! Szólj ha kész vagy, nem segítek.

-Írok üzenetet Gregnek. Nem rég megadta a telefonszámát. Biztos van valami jó kis sztorija rólad.

-Azt próbáld meg! -pillanat alatt kikapta a kezemből a fehér telefont és elkezdte nyomogatni.

Ezt még nem vettük át Zarinával, de talán nem is kell. Az előző oldalon tényleg volt sok példa és csak a betűktől paráztam be. A gondolat menetemet egy "kész" üvöltésével fejeztem be.

-Na lássuk. Hmm, aha! Igen, ez jó de könnyebben is ki lehet találni. Oké megcsináltad mindet. Néhány képedről nem is tudok. Ilyen sokat szoktál engem fotózni? Mindig a legrosszabbkor.

-Nem, a beállított képek facebookról vannak. A vicceseket meg a bátyád küldte.

A matekot követte az irodalom. Abból sosem voltam problémáim hamar összecsaptam. A következő tantárgy és egyben az utolsó mára a fizika. Ha tehetném kiugranák az tetőablakból mint hogy azt kelljen tanulnom. Lesöpörtem az asztalt újra, és rávágtam kétszer a tantárgy tartozékait. Nincs még egy dolog amit ennyire utálnék. A jegyeimen látszott is, talán nagyon is. Az egyetlen amiből szánalmasan álltam. Már húsz perce néztem a képeket és olvastam a szöveget de semmi. Ideges lettem, nagyon.

-... szóval akkor van ez a szar és ehhez csatlakozik ez a mocsok. Ezt pedig az a retkes cucc hozza létre aminek nem tudom a nevét! FELROBBANOK! Egyáltalán mi ez a rajz? Utoljára két éves koromban rajzoltam ilyeneket. Hogy az a jó tudós amelyik feltalálta ezt a retket! Felrúgom!

-Hé! Nyugalom. Vagy talán fizikát tanulsz? Akkor tombolhatunk együtt. Nekem se ment.

-Ismersz. Talán túlságosan is már. -odahajoltam az mellett elterülő Niallhoz- Felgyújtom a könyvet.

-Tedd azt! Csak akkor már azt se fogod tudni hogy a szarhoz a mocsok csatlakozok és nem a retkes cucc. Mindig ugyanazokat a szavakat használod. De nyugalom. Sssss -felállt és elkezdte masszírozni a teljesen elgörnyedt hátamat.- Gondolj valami szépre. "All my agony fades away. When you hold me in your embrace. Don't tear me down, for all i need. Make my heart a better place .Give me something I can believe"
(Az összes gyötrelmem eltűnik. Amikor ölelésben tartasz. Ne bontsd le, amire szükségem van. Készíts a szívemnek egy jobb helyet. Adj nekem valamit, amiben tudok hinni. (saját fordítás))

Imádom, sőt ez a kedvenc dalom. Annyiszor dúdoltam és hallgattam, hogy már ő is megtanulta volna? Ennél a számnál nem létezik szerelmesebb dal. Amikor még nem ismertem mindig arról álmodoztam ha lesz valakim folyton folyvást ezt hallgatom, dúdolom. Ilyenkor szokták mondani, hogy az álmaink valóra válnak?