Kioldottam a telefont és megnéztem az üzenetet, az első üres volt a második már nem. Mindkettőt Cathy küldte. "Bocsi ha alszol. Csak megakarom köszönni a nekem még mai napot. Sokkal jobb kedvem van :)! Az előzőt véletlenül küldtem :/"
Röviden visszaírtam neki majd a további üzenetekben amiket váltottunk arra jutottunk aludnunk kéne.
Reggel egyedül voltam a félhomályban. A házban nagyon kellemes meleg volt és ahogy kiléptem a szobából megcsapott az étel illata. Megreggeliztünk, ezúttal az egész család együtt közben a két nap múlva esedékes szilveszterről beszélgetve. A szülők egyenlőre úgy gondolják átmennek egy másik családhoz akik a város másik végében laknak, mire Greg feléljenzett. A mi hármunk közös tervét reggeli után közölte velünk miközben mosogattam ők pedig pakoltak. Röviden annyi, hogy innen pár háznyira lesz egy haverja házi bulija ahova csak piát kellene vinni. Kiöltözni sem kell hiszen nem bál lesz csak egy egyszerű, habár a tavalyinál sokkal nagyobb "összejövetel" ahogy tudják a szülők. Nekem remek, csak a rendőrök ne jöjjenek. Valamikor azok is tarthatnának szünetet. Ebéd után azonnal felöltöztünk és átmentünk ketten arra a helyre amiről a báty beszélt. Rajtunk kívül lehettek még húszan, egyedül a barna hajú lányt ismertem fel akitől két napja kérdeztem merre tudnék hazajutni. Nem sokára azonban sorba jött mindenki, köztük Tara is. Holly azonban sehol. Megbeszéltünk egy-két dolgot majd mindenki odament a másikhoz dumálni. Megjelentek a régi barátok akik mondhatni odáig voltak értem miféle jó csajok mászkálnak Londonban. Poénra vettem az egészet és összehaverkodtam velük mert kellemes társaságuk volt. Jó helyre kerültem. Lassan elmentek az emberek mindenre hivatkozva de mi maradtunk. Fel se tűnt a múló idő annyira jó volt nyugodtan nevetni másokkal és poént poénra halmozni. Sokat kérdeztek rólam, mire mosolyogva válaszoltam, próbáltam minél barátságosabbnak mutatkozni. Mutattak rengeteg régi vicces képet még az általánosból Niallről és egymásról. Végül az ottani szülők kérték hogy csendesebben vihogjunk mert tizenegy óra van. Kimentünk a hideg utcára ahol folytattuk. Hoztak kólát és energia italokat de felesleges volt, így se voltunk álmosak. Végül összeöntöttük és úgy megittuk ami nem csak hogy azonnal feldobódtunk tőle hanem még rettentő finom is volt. Nem hiába, az én ötletem volt. Kettőkor értünk haza, cseppet sem álmosan.
Reggel lefürödtünk és folytattunk mindent ahol abbahagytunk leszámítva azt az apró dolgot hogy beugrottam egy boltba ahol vettem két tábla csokit és hazaküldtem egy rövid levél társaságában Cathy-nek: " A gyógyszered :D! Dr. Erin Parks" Remélem ép állapotban kapja meg és nem csokilevesként papírkockákkal. Hajnalban ugyanabban az állapotban tértünk haza csak kicsit boldogabban. Megnéztünk még egy filmet youtubon, ami inkább háttérzajként szolgált. Mikor épp Niall hasán ültem a haját simítva váratlan vendég állított be. Greg volt az akit érdekelte mit csináltunk.
-Tegnap ilyenkor már aludtatok. Mi van lázadtok? -áradt belőle a pia szag.
-És te? Olyan szagod van mint egy kocsmának. Próbálsz a szilveszterre? -kérdeztem vigyorogva
-Nem. Csak jól érzem magam. De most aludni megyek, holnap akkora de akkora nap lesz! -vagyis ma, javítottam ki magamba- Képzeljétek repülni fogok! Komolyan és waaa repülő DJ leszek. Akár egy pillangó!
Kitántorgott át a saját szobájába. Lekapcsoltunk a gépet és mi is alvó üzemmódba álltunk. De előtte még folyton azon nevettem magamba -könnyeim is potyogtam már- hogy pillangóként fog repülni. Közbe persze elképzeltem rózsaszín jelmezbe. "Én meg batmen!" suttogtam nevetve.
A déli felkelésem után hajat mostam. Kicsit lustálkodunk miközben elmondta Niall, míg a ő reggel próbálta a dalt -szerette volna ha erre felkelt- folyton olyanokat motyogtam álmomban mint "én leszek a pillangó, akár batmen". Beugrottak az esti gondolataim és torkom szakadtából elkezdtem nevetni.
Hat órakor elmentem fürdeni és készülődni. Sokat szerencsétlenkedtem az öltözékemmel, mert nem akartam báli ruhát felvenni -mert nincs is olyanom- de a pizsamámat se szándékoztam felvenni. Az egyik egyszerű farmernadrágomat felvettem. Felülről egy fehér melltartó díszített. Mikor Niall bejött mert gépezni akart meg is jegyezte: "Cuki!" válaszul fel vontam a fél szemöldököm és a bőröndre mutattam. Odavánszorgott míg töltött az internet és kidobálta a ruháim amiket tele is morzsázott a sajtos chipsével. Kivett egy barackszínű inget és felém nyújtotta. Alá még vettem egy ujjatlant, és bizsu arany karkötőt tettem a kezemre.
-...5. 4. 3. 2! 1!! Új év van gyerekek!!! -üvöltötte egy mély hang a tömegből
Szerelmem felé fordultam és rámosolyogtam, viszonozta és mindketten a másik után kaptunk. Nem fáztam tavaszias ruhámban pedig hideg volt, nagyon. Nem tudom, talán vaku vagy tűzijáték zavart meg minket. Néhány villanást láttam a becsukott szememen át is. Mikor melléhúzódtam ő pedig karjaiba zárt közösen néztük azt a néhány darab tűzijátékot. Távolról kutya vonítások hangzottak. A tömeg üvöltött. Én mérhetetlenül boldog voltam.
Percekig tartott ez a hullám. De utána se múlt el és az a legcsodásabb benne, hogy emlékszem rá, örök emlék marad, teljesen józan vagyok. A koccintáson azonban már nem energia ital a választék. A chery pálinka után még kint maradtam.Véletlenül beleütköztem Holly-ba aki átkarolt egy srácot, de a tekintetből csak barátság szférát érzékeltem. Sétálgattunk a szabad ég alatt, mialatt beszéltünk:
-El sem tudod hinni mennyi boldogságot szereztél nekem! Ha te nem lennél nem lenne most egy tényleges valódi fiú barátom, aki százszor jobb mint a volt barátnőim. Köszi Erin!
Rámosolyogtam, megöleltem és visszaküldtem új barátjához. Néhányszor körbeforogtam magam körül ezzel beleütközve egy édes illatú emberbe. A számomra legcsábítóbba, mondhatni a saját drogomba. Csillogó szemeit lestem miközben bénán megtáncoltatott, néhányszor körbepörgetett majd magához zárt. Telibe találtam a csizmámmal amire akaratlanul felszisszent de csak mosolygott. Elkönyvelt egy igazi angyalnak és megcsókolt. Felnéztem az égre a csillagokra meredve mintha választ várnék.
-Ez lesz a legjobb évem! -mondtam a szájára suttogva és viszonoztam a csókot.
Az életem nem lehet egyszerűen túl jó, senkinek sem az. Eddig azért kellett a sok szenvedést átvészelnem hogy tudjam értékelni a boldogságot és sikerült, minden apró dolgot tudok benne értékelni. A boldogságok szikráját, bármit! De az nem lehet hogy mostantól csak jó lehessen a történetem. Mi, mi lesz a következő keserűség? Ha most ennyire jó minden milyen rossz dolog súlyt le rám? Mi fog tönkre tenni? Mi miatt kell erősnek mutatkoznom? Legbelül a földön fetrengve fogok bőgni míg kívül a könyvtárba elbújva erősnek mutatkozok? -paranoid énem kimutatkozott.
Élveztem a pillanatot közbe egy részem rettegve a szörnyűségtől amit el kell viselnem majd. Nem vagyok készen egy újabb összeroppanásra. Nem akarok szomorúságot. Miért remegek? Mi fog történni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése