Hazafelé felhívta Niall a családját ami a terv szerint az volt, hogy megpuhítjuk az otthoniakat. Mire hazaértünk már ott ültek és anyu épp mesélt valami a kiskoromból. Már csak ez kellett ide. Azonnal beszaladtam mire ránéztem kérdően Greg-re aki lazán csak ennyit válaszolt.
-A legviccesebben már túl vagyunk.
-Nahát, de jó! -mondtam és azonnal kiléptem a helyiségből, levettem a cipőm.
Mindenki bent ült a nappaliba és én értem be utoljára. Már azonban Maura mesélt Mullingar-ról, és a rokonságról akik nagyon szeretnének megismerni. Az idősebb testvér természetesen viccre vette és hozzátette: meg a haverjaidat is érdekli miféle szerzettel hozott össze a sors. Elvigyorodtunk valamennyien.
-Huszadikán mennék Magyarországra -kezdte anyu komolyan- és huszonötödikén jönnénk haza.
-Mi úgy terveztük -mondta Maura mosolyogva- december 26-án mennénk és január másodikán jönnénk haza. Ez így megfelelő lenne neked?
-Még gondolkozok rajta.
A még gondolkozok az egyenlő szokott lenni a nem válasszal, de talán ezúttal, vagyis az elkövetkezendő két hét minden pillanatában ha könyörgök, megint cselédként viselkedek elenged. Niall közelebb húzott magához amikor anyuék már belelendültek a beszélgetésbe arról, hogyan égessenek be minket a kiskorunkkal.
-Nekem is van egy hírem. Kijössz? -bólogattam és felálltam a puha szőnyegről, kivezetett a lépcsőkig- Tegnap beszéltem Greggel. Eszembe juttatta miért költözünk ide... Elgondolkoztam amin mondott mert tényleg én nyaggattam mindenkit a költözéssel, és arra jutottam jelentkezek az X faktorba.
-Nekem ebbe mi beleszólásom van?
-Szeretnéd-e, vagy mit gondolsz erről. Lenne esélyem?
-Hmm hadd gondoljam végig, te nyered meg! Ránézel a zsűrire mialatt énekelsz azok meg elolvadnak és kijelentik, a londoni X faktor győztese: Niall James Horan! Hurrá, köszöntsük a legdögösebb ír srácot akinek a legszebb hangja van az idei jelentkezők között.
-Ez nem egészen így lesz, viszont arra jutottunk mostantól újra komolyan elkezdek énekelni a versenyre. A szám még pontosan nincs kitalálva de szeretném ha ott lennél néhány próbámon.
-Ez természetes! Számíthatsz rám, ha tehetném már most küldeném az üzeneteket.
-Köszönöm kincsem! -magához húzott és betapasztotta a számat saját ajkaival.
-Öcsi... Annyira nehéz lenne felmenni a szobába? Amúgy mit szólt a csaj?
-Én is itt vagyok. -intettem Gregnek miután porba zúzta a romantikánkat
-Amit tippeltem, örült neki. Te miért jöttél ki?
-Anyu elkezdett az én kiskoromból is kínos pillanatokat feltárni nem csak tiédből.
-Remek.. -mondta cinikusan Niall mire felvihogtam.
-Felváltva mesélik, rólad is hallottam ám kisasszony!
-Megyek tanulni, az sosem árt.
-Áhh-áh-haha! -Greg ütemesen elkezdett nevetni majd visszaigyekezett a nappaliba.
-Segítsek valamiben? -válasz nélkül utánam jött a szőke hajú
-Na lássuk. Hmm, aha! Igen, ez jó de könnyebben is ki lehet találni. Oké megcsináltad mindet. Néhány képedről nem is tudok. Ilyen sokat szoktál engem fotózni? Mindig a legrosszabbkor.
-A legviccesebben már túl vagyunk.
-Nahát, de jó! -mondtam és azonnal kiléptem a helyiségből, levettem a cipőm.
Mindenki bent ült a nappaliba és én értem be utoljára. Már azonban Maura mesélt Mullingar-ról, és a rokonságról akik nagyon szeretnének megismerni. Az idősebb testvér természetesen viccre vette és hozzátette: meg a haverjaidat is érdekli miféle szerzettel hozott össze a sors. Elvigyorodtunk valamennyien.
-Huszadikán mennék Magyarországra -kezdte anyu komolyan- és huszonötödikén jönnénk haza.
-Mi úgy terveztük -mondta Maura mosolyogva- december 26-án mennénk és január másodikán jönnénk haza. Ez így megfelelő lenne neked?
-Még gondolkozok rajta.
A még gondolkozok az egyenlő szokott lenni a nem válasszal, de talán ezúttal, vagyis az elkövetkezendő két hét minden pillanatában ha könyörgök, megint cselédként viselkedek elenged. Niall közelebb húzott magához amikor anyuék már belelendültek a beszélgetésbe arról, hogyan égessenek be minket a kiskorunkkal.
-Nekem is van egy hírem. Kijössz? -bólogattam és felálltam a puha szőnyegről, kivezetett a lépcsőkig- Tegnap beszéltem Greggel. Eszembe juttatta miért költözünk ide... Elgondolkoztam amin mondott mert tényleg én nyaggattam mindenkit a költözéssel, és arra jutottam jelentkezek az X faktorba.
-Nekem ebbe mi beleszólásom van?
-Szeretnéd-e, vagy mit gondolsz erről. Lenne esélyem?
-Hmm hadd gondoljam végig, te nyered meg! Ránézel a zsűrire mialatt énekelsz azok meg elolvadnak és kijelentik, a londoni X faktor győztese: Niall James Horan! Hurrá, köszöntsük a legdögösebb ír srácot akinek a legszebb hangja van az idei jelentkezők között.
-Ez nem egészen így lesz, viszont arra jutottunk mostantól újra komolyan elkezdek énekelni a versenyre. A szám még pontosan nincs kitalálva de szeretném ha ott lennél néhány próbámon.
-Ez természetes! Számíthatsz rám, ha tehetném már most küldeném az üzeneteket.
-Köszönöm kincsem! -magához húzott és betapasztotta a számat saját ajkaival.
-Öcsi... Annyira nehéz lenne felmenni a szobába? Amúgy mit szólt a csaj?
-Én is itt vagyok. -intettem Gregnek miután porba zúzta a romantikánkat
-Amit tippeltem, örült neki. Te miért jöttél ki?
-Anyu elkezdett az én kiskoromból is kínos pillanatokat feltárni nem csak tiédből.
-Remek.. -mondta cinikusan Niall mire felvihogtam.
-Felváltva mesélik, rólad is hallottam ám kisasszony!
-Megyek tanulni, az sosem árt.
-Áhh-áh-haha! -Greg ütemesen elkezdett nevetni majd visszaigyekezett a nappaliba.
-Segítsek valamiben? -válasz nélkül utánam jött a szőke hajú
De azért bólogattam. Megmásztuk a lépcsőket, beléptünk a szobába. Teljesen elfeledkeztem milyen látvány fogad majd. A szoba közepén hevert a félvállas iskolatáskám amiből ki voltak hajítva azok a könyvek amikben házi feladat van. Gyorsan felkaptam és belepakoltam a holnapi órákra. Az első a matek. Ledobáltam a könyveket az íróasztalomra és elé ültem. Kinyitottam a megfelelő oldalon, majd a füzetet is hozzá.
-Neked ez volt a könyved? -kérdeztem a szobában lévő társamtól
-Mi? Ja nem. Az enyém kék színű volt. Mi ez a könyv?
-A kötelező. Amiktől bekattantam pedig érdekes történetek. Segítesz?
Felült a puha ágyamról, és fölém hajolt. Sokáig nézegette a példát, majd a feladatot. Végül nevetett.
-Ezt még értettem is tizedikben! Szólj ha kész vagy, nem segítek.
-Írok üzenetet Gregnek. Nem rég megadta a telefonszámát. Biztos van valami jó kis sztorija rólad.
-Azt próbáld meg! -pillanat alatt kikapta a kezemből a fehér telefont és elkezdte nyomogatni.
Ezt még nem vettük át Zarinával, de talán nem is kell. Az előző oldalon tényleg volt sok példa és csak a betűktől paráztam be. A gondolat menetemet egy "kész" üvöltésével fejeztem be.
-Nem, a beállított képek facebookról vannak. A vicceseket meg a bátyád küldte.
A matekot követte az irodalom. Abból sosem voltam problémáim hamar összecsaptam. A következő tantárgy és egyben az utolsó mára a fizika. Ha tehetném kiugranák az tetőablakból mint hogy azt kelljen tanulnom. Lesöpörtem az asztalt újra, és rávágtam kétszer a tantárgy tartozékait. Nincs még egy dolog amit ennyire utálnék. A jegyeimen látszott is, talán nagyon is. Az egyetlen amiből szánalmasan álltam. Már húsz perce néztem a képeket és olvastam a szöveget de semmi. Ideges lettem, nagyon.
-... szóval akkor van ez a szar és ehhez csatlakozik ez a mocsok. Ezt pedig az a retkes cucc hozza létre aminek nem tudom a nevét! FELROBBANOK! Egyáltalán mi ez a rajz? Utoljára két éves koromban rajzoltam ilyeneket. Hogy az a jó tudós amelyik feltalálta ezt a retket! Felrúgom!
-Hé! Nyugalom. Vagy talán fizikát tanulsz? Akkor tombolhatunk együtt. Nekem se ment.
-Ismersz. Talán túlságosan is már. -odahajoltam az mellett elterülő Niallhoz- Felgyújtom a könyvet.
-Tedd azt! Csak akkor már azt se fogod tudni hogy a szarhoz a mocsok csatlakozok és nem a retkes cucc. Mindig ugyanazokat a szavakat használod. De nyugalom. Sssss -felállt és elkezdte masszírozni a teljesen elgörnyedt hátamat.- Gondolj valami szépre. "All my agony fades away. When you hold me in your embrace. Don't tear me down, for all i need. Make my heart a better place .Give me something I can believe"
(Az összes gyötrelmem eltűnik. Amikor ölelésben tartasz. Ne bontsd le, amire szükségem van. Készíts a szívemnek egy jobb helyet. Adj nekem valamit, amiben tudok hinni. (saját fordítás))
(Az összes gyötrelmem eltűnik. Amikor ölelésben tartasz. Ne bontsd le, amire szükségem van. Készíts a szívemnek egy jobb helyet. Adj nekem valamit, amiben tudok hinni. (saját fordítás))
Imádom, sőt ez a kedvenc dalom. Annyiszor dúdoltam és hallgattam, hogy már ő is megtanulta volna? Ennél a számnál nem létezik szerelmesebb dal. Amikor még nem ismertem mindig arról álmodoztam ha lesz valakim folyton folyvást ezt hallgatom, dúdolom. Ilyenkor szokták mondani, hogy az álmaink valóra válnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése