Letelepedtem egy hosszú zöld földterületre amit két oldalt fehér foci kapuk díszítettek. Szóval egy pályára kerültem. A bal sarkába kuporodtam, le a fűre és dideregtem. Ha már így elszöktem legalább kabátot hozhattam volna. A telefonom is a párna alatt hevert a jó meleg szobában. Vajon mi lehetett a válasza a levélre? -magamban újra felmondtam mintha verset tanulnék- "Hello-bello Nialler <3. Hallom lejöttetek állítólag mert hiányoztam. El is hiszem! Végre ott hagytad azt a dagadt londoni kis fruskát. Figyelj szívem szerintem átjöhetnél szilveszterezni ;d mint régen. Olyan jó páros voltunk és most is majd újra azok leszünk. Hamarosan átmennék, sőt meg is teszem. Szeretlek, szia <3"
A válasza talán olyasmi lehetett mint: Óóó drága egyetlen szerelmem. -talán nem, ez túl nyálas, inkább-: Holly! Te jó ég már annyira hiányoztál. Nem még sajnos nem itt lóg a nyakamon, talán ha lát minket felfogja már végre. Hülye! Ő szeret téged!! -mondta valami egy belső hang a fejemben
Minden maradék könnyem kifolyt és a kezembe temettem nedves arcomat. Miért?
Jött egy erősebb szél amitől dideregtem a ruhámban. Mintha a hideg levegő észhez térített volna. Hiszen ő szeret. Nem hagyhatom hogy az a másik kapja meg. Ő az enyém! Belehalnék ha elveszíteném és ennyire hamar feladom? Miféle vesztes vagyok? Egyáltalán normális? Biztosan nem. Felugrottam és leporoltam a nadrágomat. Bizonytalanul sétáltam vissza, útközben találkoztam egy barna hajú lánnyal akitől megkérdeztem hol van a keresett utca, kiderült teljesen rossz irányba indultam el. Beletelt még negyed órára mire visszaértem a magas háznak az udvarába. Az ajtó zárva volt, a lábam megremegett pedig nem fáztam. Leültem a lépcsőre a lábamra nehogy felfázzak. Kezeimet az arcomba temettem mert azok jó melegek voltak. A szemeim csukva voltak, a füleimmel pedig hangot hallottam a házból:
-Ne légy hülye, ha tudnám hol van már rég haza hoztam volna!..-szünet- ...De..-újra- ..Jó hallod ne szólj folyton közbe. Azt nem Holly írta!! A bátya szívatásból.
Mi? Kaptam fel a fejemet? Nagy nehezen felálltam és az ajtóhoz léptem lassú léptekkel tovább fülelve.
-Mi tudom én? De képzeld el a helyzetet. A volt barátnőd bátya rád ír a húga nevében. Te nem borulnál ki? -Niall hosszasan csendbe maradt, Greg biztosan nem az én pártomat fogta, őszintén én sem fognám a saját pártomat amilyen borjú vagyok, öt hónapja azt bizonyítja mennyire szeret én meg bedőlök ilyennek, ekkora seggfejet mint én!- Az most csak egy dolog hogy szeretem amit tud. És szerintem bízik is bennem, de nem tudom hol lehet. Ha valami baromságot csinált én... Nem is tudom. Azt se tudom hol van...
Becsöngettem egy percet se várva tovább. Mosolyt festettem a számra, és ártatlanul meredtem az ajtóra.
-Várj valaki keres. Nem tudom ki az de úgy elküldöm! Phuuuu...
Kitárta a fehér ajtót ahol már én álltam lehajtott fejjel. Csak annyit bírtam kinyögni "sajnálom".
-Figyelj Greg most le kell tennem. Ha hazajössz majd.. Helló.
Zsebre vágta a fehér telefonját és gyorsan behúzott a jó melegbe. Felemeltem a fejem.
-Sajnálom. Gyorsan reagáltam és annyira egy idióta, hülye, vesztes, barom... -mondtam volna tovább a magamról szóló véleményeket aminek bevallva jó hosszú listája van tele mind negatív jelzővel ha csak nem éreztem volna Niallt magam körül a száját pedig a sajátomra tapasztva.
-Nem. Tényleg nagyon valóságosnak tűnt de nem igaz.
-Hogy derült ki?
-Nagyon gyorsan le kellett lépnie mert szabad lett a mosdó. Ki veszi ezt be? Két mellékhelyiség van az egyik pedig pont Holly szobája mellett. Ja meg sose lépne ki. A bátyja pedig, igazából szokása ez.
-Hány éves?
-Húsz.
-Biztos?
-Testvér harc. Neked sose volt ilyen?
Magam elé meredtem és rájöttem valamire: néha úgy érzem teljesen egyke vagyok mert nem érzem a családban magam. Jill úgy néz rám mint nővérére de én úgy nézek rá mint egy lakótársra vagy mostohahúgra. Ez nekem teljesen kiment az életemből. Testvérharc? Az mégis mi? Oké értem én hogy megküzdünk a tévé kapcsolóért vagy ilyenek. Oké, tényleg különbözök a többi normális embertől.
-Nem. -mondtam elszomorodva némi késés után- Ez valahogy kimaradt.
-Hidd el néha jobb! -rám kacsintott, majd átnyújtotta a kabátomat amibe azonnal belebújtam.
Kiléptünk a házból, és pont ellenkezőleg sétáltunk mint ahogy én menekültem. Öt háznyira megálltunk ahová kétszer becsöngetett Niall és egy nála idősebbnek tűnő barna hajú srác nyitott ajtót.
-Niall ugye? Rég láttalak! Mi van veled?
-Semmi, Matt. De tudod miért jöttem.
-Őszintén fogalmam sincs!
Röviden elmagyarázta neki a mai nap történetét közbe rám mutatva én pedig kínosan a küszöböt nézegettem vagy a falat. Nem mertem még az illetőre se ránézni. Hülyének éreztem magam amiért ennyire bedőltem egy ilyen tréfának. Amikor ott tartott a történet hogy : "és akkor eljöttünk ide hogy megbeszéljük" mertem először ránézni és legnagyobb meglepetésemre teljesen ledöbbent. De nem úgy mint akinek rájönnek a poénjára. Hanem mintha kínaiul mondta volna el ő pedig semmit sem ért belőle.
-Mi van?- szólt közbe Matt- Hallod nem én voltam! Negyed órája értem haza a boltból, találkoztam is a szüleiddel. Megkérdezheted akár őket is. Most is pihenni akartam mert tegnap nagyanyáméknál voltunk.
-Akkor ki írta? -kérdezett vissza Niall furcsa grimaszt vágva
-Mi tudom én? Holly? Az ő facebook profilja nem?
-Oké, és ő itthon van most?
-Igen, a szobájában.
Az ajtó zárva volt, de lány nevetés hangzott ki és beszélgetés. Kopogás nélkül benyitott. Én kicsit haboztam majd a küszöbig elsétáltam. Bent ekkor síri csend keletkezett és a szőke hajú lány fájdalmas tekintetettel nézett ugyanolyan hajszínű volt barátjára. A mellette ülő barna hajú lány halvány mosolyt fektetett arcára.
-Hmm. Sziasztok. Mi járatban? -kérdezte a sötétebb hajú
-Holly kéne beszélnünk. -kezdte Niall mélységes komolysággal, a lány riadtan rátekintetett.
-Velem? Miért? Niall én... -a lány lehajtotta fejét, szinte már sajnáltam, üvöltött a kinézetéről, hogy reménytelen szerelemben él.
-Jó tudom sajnálod. Nem érdekel. Gondolkozhattál volna azért. Nem kellett volna a levelet elküldeni.
-Milyen levelet? -nézett fel zavart tekintettel, a fiú arcát követve ami rám esett kínomban ide-oda pillantottam kettőjük között, bárcsak ne reagáltam volna túl!- Én nem írtam semmilyen levelet Erinnek!
-Akkor ki írt nekem levelet facebookon fél tizenkettőkor? Ha nem te és nem Matt?
-Matt tényleg nem volt! -védte meg a húga- A boltba volt kérdezd meg anyut vagy Winley-t. Én meg hajat vasaltam mert Tara-val épp hát tudod... na új profilképet akartunk, de aztán nagyon éhes lettem és ettem a mama süteményéből amit tegnap hoztunk. Megmutatnád milyen levelet "küldtem"?
Odaült az ágy mellé amire a lány akaratlanul elhúzódott közbe az arcát vizsgálja fájdalmas tekintettel. Kétszer rám pillantott én pedig akkor gyorsan lepillantottam a csizmámra. Szörnyen kínosan éreztem magam.
-És amúgy hogy halad az x-faktoros...?
-Nincs itt! Hát ez nem igaz. Akkor megmutatom a telefonomról, nézd meg várj! Itt van. Ja ez nem az. Na ez az! Olvasd el. Erről a levélről van szó.
-terved... -fejezte be elhalkultan a lány majd egy perc múlva folytatta- én mindig rövidíteni szoktam és a szerelmes jelzőket nagy kezdőbetűvel írtam nem emlékszel? Aki ezt írta tök barom lehet.
Tara felcsuklott. Felemeltem a fél szemöldököm. Bátorságot vettem magamon habár nagyon nehezen.
-Holly, mikor jött át Tara? -kérdeztem mintha én lennék a férfi a Mentalistából
-Azt hiszem fél előtt nem sokkal... TARA!!! Hogy tehetted ezt?
-Mit nyavalyogsz már? Miután Niall kidobott három hónap után teljesen magadba roskadtál miközben a város legjobb csávói álltak előtted sorba! Te meg itt sajnáltattad magad! Már az egész suli unta ezt és megtettem mindenkiért! Különben is nézzetek már erre a csajra.. Niall te észnél vagy?
Ledöbbentem. Már elsőre nem volt tiszta ez a Tara csaj. Niall arca először szomorúságot tükrözött majd idegességet. Szúrós pillantást vetettem arra aki épp az előbb mondta el röviden a véleményét rólam majd halkan megszólaltam.
-Sajnálom Holly, de... Erre nincs igazából magyarázat. És nem is szeretném kitárgyalni a szerelmi életem mikor látom milyen hatással van rád még egy név is.
-Nem a te bajod. Kicsit tényleg elvoltam süllyedve de mert nem akartam új kapcsolatot. AMIT SENKI NEM ÉRTETT MEG! Még most sem lennék kész egy új szerelemre.
-Azt hiszem inkább megyek. Beszéljétek meg hárman.- azzal kisietett a szobából át az udvarra miközben az arca elmerengett a múltban történő időszakban, legalábbis ezt tudtam levenni az arcáról.
-Szeret téged. -suttogta Holly miközben egy könnycsepp lehullott az ágyneműjére- Nagyon.
Lehajtottam a fejem. Szörnyű volt ránézni. Ő is szereti. Bármit megtenne érte.
-Kérlek ne mondd el neki, de... Tara, te menj a pokolba! Rohadj meg! -miután kiment felém fordult a szeméből patakzott a könny- Ő volt nekem az első igazi szerelmem. Lehetetlen lenne elfelejteni mert nem akarom. Mindent tudok rólad. Folyton nézlek facebookon, irigy vagyok rád. Mert Londonba költöztél és találkoztatok. Én nem kívánom hogy boldogtalanok legyetek, se hogy szerelmes legyek. De kérlek ne mondd el neki mennyire boldogtalan vagyok. Előtte erős voltam megértettem a karrierét, de majd egyszer találok mást. Jönni fog más. Addig ő él a szívemben. Ugye megérted? -rám nézett immár könny tiszta szemekkel halvány mosollyal. - Csak ne tudja meg...-suttogta végül
9 év után a házasság az én férj, 3 gyerek, a férjem elkezdett megy ki a többi hölgyek, és megmutatta nekem a hideg a szerelem, több alkalommal is fenyeget, hogy válás nekem, ha merem kérdezni az ő viszonya más hölgyek, én teljesen elpusztult és zavaros, amíg egy régi barátom mesélt egy varázslatot caster az interneten, Dr. Ogun akik segítik az embereket a kapcsolat és a házasság problémát hatáskörének szerelmi varázslatok, eleinte kételkedtem, ha az ilyen dolog a világon létezik, de úgy döntött, hogy ez egy próbát, amikor kapcsolatba vele, ő segített nekem egy varázslatot, és 24 órán belül a férjem visszajött hozzám, és elkezdett bocsánatot kért, most megállt kiment a hölgyek, és ő a velem a jó és a valós. Kapcsolat a nagy varázslat görgő a kapcsolat vagy házasság probléma lovespelltemplee@gmail.com
VálaszTörlés