40. fejezet - Karácsony otthon

Kettő visszajelzés után teszem fel a 41. részt!

Helló! Köszönöm a 2600 látogatómat!
Most viszont hogy elkezdődött a suli és gimnazista lettem lehet ritkábban tudok írni (bár az elején nem hiszem hogy gond lenne), de azért remélem ugyanúgy látogattok és írtok :)

-Hiányozni fogsz, még ha csak öt napra is mész el. Mikor ér be a repülőtök?
-Te is nekem, elvileg délre. Majd felhívlak. A próbákat pedig ne felejtsd el.
-Nem fogom tanárnéni. Már most hiányzol. Boldog karácsonyt az otthoniaknak!
-Átadom. Bocsi, most mondta a nő a hangszóróban a telefonokkal kapcsolatos mesét. Le kell tennem. Amint tudok írok. Ha lesz wifi a gépen írok gépről.
De ezen nem volt. Vagy ha igen hazudtak. Az idő repült, pedig ébren voltam. Amikor már az országban voltunk, a vonaton ülve a tonnányi csomaggal tudtam fogni hazai adókat. Mindenhol karácsonyi dalokkal bombáztak, és a hótömegről szóltak a hírek. Voltak akik imádták, mint a húgom és én. Amikor meglátta a vonatból -ugyan is ő aludt- kék szemei felragyogtak, az ajkai széles vigyorra nyíltak. Beért a helyi járat és tényleg minden fehér volt. Életem első fehér karácsonya lesz ez amire emlékeznék

 Tényleg sok minden változott mióta elutaztunk Londonba. A levelek lehullottak amit eltakar a fehér mindenség. Kívülről. Belülről a ház pompában áll, a régi szobámban áll egy fenyő kék díszekkel feldíszítve, piros dobozkákkal alatta. De még várni kell négy napot. A nagymamámra is persze szólt a változás. Ugyan még nem tudom színjáték-e de nem a sötét szobában feküdt. A konyhában főzött nekünk ebédet. Amikor beléptem megcsapott a forróság és a pörkölt illata. Leültem a szokott helyemre és mint régen beszélgettük. Talán tényleg jól van, jót tett neki a gyógyszer és a gyógykezelések. Persze nem tökéletes. Inkább felálltam és segítettem neki. Kettőre készen is volt a nokedli csirke pörkölttel. A következő napokban kiélveztem a havat, egyik nap Den-hez mentem át ahol Cathy barátnőmet találtam. Nocsak, hát nem az Ámor nyila lövöldözött ezen a kis falun? Nem akartam zavarni, de bizonygatták nekem a barátok vagyunk dumát, és rengeteget marasztaltak így a huszonegyedikét ott töltöttem. Másnap a húgommal korcsolyázni voltunk a helyi tavon ahol ugyancsak találkoztunk ismerősökkel. Ők már hidegen hagytak, Frederic és a barátai. Huszonharmadika a készülődés napja volt. A sütit, ebédet, reggelit mindent előre megcsináltunk, és a hóember párt az udvarra. Azóta csak még több hó esett, 15-20 cm már biztos volt. Fehér karácsony!

December huszonnégy: Amikor felkeltem elmosolyodtam. Szent este van. A falióra fél tízet mutatott. Felvettem egy farmernadrágot, piros sztreccs hosszú ujjúval. Ez a nap is boldogan telt, akár a többi.
Délután hat órakor írtam Niallnek üzenetet: "Boldog karácsonyt szívem! Teljen jól az ünnepetek, szeretlek! Hiányzol... <3!" Persze a válasz szinte azonnal vissza ért: "Köszönöm drágám, nektek is! Várlak haza :)"
Széles vigyort húztam a számra amit nem tudtam letörölni. A készüléket zsebre vágtam és én is oda ültem az ünnepi vacsorához. Hirtelen minden fájdalom és gyűlölet megszűnt létezni. Kint már sötét volt a hó nem esett. Miután már alig bírtunk mozdulni annyira tele ettük magunkat még is rávettük a testünket a mozgásra, átvánszorogni a szobámba. Jilly azonnal a fához sietett mert ő most látta először, nagyon ügyeltem a rám bízott feladatra, miszerint ő semmiféleképpen nem láthatja meg. Sikerrel jártam. Bekapcsoltuk a magnót, amibe betettük az egyik karácsonyi CD-t miközben leültünk az ágyra és szép sorban mindenki megkapta az ajándékát. A húgom egy kék vastag kabátot kapott anyuéktól, és egy Mikulás sapkával. Szőke haja kilibbent alóla, kék szemei szinte csillogtak a szája pedig hatalmas vigyorban állt. Mint egy kis angyal. Kezében tartotta a mama ajándékát ami piros csomagoló papírral volt becsomagolva arany kötéssel. Míg a kezében tartotta a számára hatalmas csomagot lefényképeztem.

A többiek követték a példámat, engem is lefényképeztek mikor megkaptam a sajátjaimat. Nagyszüleimtől a dublini repülőjegy oda-vissza árát kaptam, mondván ők nem tudják mi jó nekem, de mikor összebeszéltek anyuval már is felvillant mit kaphatnék. Anyuéktól költőpénzt, és egy könyvet kaptam ami után sóvárgok közel két hete. Volt még valami de az külön csomagolva, külön anyutól. Egy családi fénykép. Négy vagy öt éves lehettem, a régi lakásunk hálószobájában. Ugyanúgy karácsony van a képen és épp valami barna plüsst szorítok magamhoz, a kedvencemet a jó öreg macimat. A háttérben a zöld fa áll piros díszekkel mi pedig a bordó ágyon ülünk. Jobb oldalamon anyu ül sugározva a boldogságtól apu vállát fogva. Édesapám magához szorítva őt biztonságot sugároz a képen. Én kettőjük között mosolyogva ülök. Könnybe lábadt a szemem. Anyu megtartotta volna? Ha igen még szereti aput vagy legalább nem felejtette el! Mennyire hiányzik ez a gondtalan gyermekkor... Mennyivel jobb volt minden. Annyira boldog voltam!
Anyu rám pillantott mosolyogva amit egy könnyes pillantással viszonoztam ezt tátogva: "Köszönöm!" Nem mindenki értene velem egyet, de nekem ez a legszebb karácsonyi ajándékom. Visszacsomagoltam és amikor nem figyeltek bedugtam két puha ruhadarab közé. Visszaültem a helyemre ahol néztem  ugyan a többieket de a belsőm megint elmenekült. Csak a múltba vágytam, máshova nem. Minden igyekezetem ellenére képtelen voltam elképzelni egy olyan karácsonyt ahol a régi családom van. Mikor újra a jelenben éreztem magam az ajándékok nagy része már ki volt osztva, csak néhány kék mintás doboz hever érintetlenül. Tudtam! Valami kifog menni a fejemből. Odavánszorogtam és felkaptam a téglalap alakút.
-Jilly, ez a te ajándékot tőlem. Boldog karácsonyt húgi.
Megvártam amíg kibontja mit szól hozzá. Örült neki aminek én is, az utolsó hétvégét karácsony előtt az ajándékok kajtatásával tettem hasznossá. Alig találtam meg ezt a mese figurát. Halvány bézs színű, lila sállal talán valami sün és mosdómedve keveréke. Anyunak vettem három másik gyertyát: almásat, fahéjasat és epreset. Az utóbbiba bele volt vésve arannyal hogy "Boldog Karácsonyt!" George-nak pedig egy magyar könyvet, csak angolra fordítva hadd gyakoroljon, neki megy a legrosszabban a nyelv. A nagyszüleimnek nem tudtam semmit se venni, nekik mindenük van, csak a nagymamám egészsége ami javítani lehetne.
-Nagyi nem vettem semmit mert nem tudtam, de köszönöm a jegyeket.
-De hiszen a Jézuska adta az ajándékot! -Jill szólt közbe tágra nyílt szemekkel
-Én vettem azonban még ajándékot neked. Láttam mennyire tetszett. -gyorsan kihazudtam magamból az első dolgot és folytattuk kicsit távolabb a beszélgetést a nagymamámmal.

-Ez nem erről szól te is tudod jól. Igazán nincs mit csak aztán érezd jól magad, és ne vesszetek össze, ez a fiú aranyat ér, imádom. Túlságosan szeret téged ezért féltékeny.
-Igen amit bár nem értek miért, de mellette én is valahogy teljesen elgyengülök.
-Csak soha ne engedd el! Gyere velem kicsit! -kimentünk a terasz azon részére ahol nem volt hó, se hideg- Legutoljára akkor láttam ilyen nagy szerelmet amikor édesanyád és apád fiatalok voltak. Amikor rátok néztem az ágyról azonnal ők ugrottak be, sokat is beszélgettünk mikor sértődött királylányt játszottál. Elmondott nekem mindent, már hogy mennyire szeret. Igenis létezhet igaz szerelem, nézz rám és papára. Tizennyolc éves leány voltam amikor először láttam, te ha láttad volna őt akkor! Izmos volt és szőke hajú, emlékszem mindenre ami vele kapcsolatos. Mindig arra evett a fene, tudtam mit csinál, mikor szereli a környék gazdag uraságainak a gépeit, autóit. Derék katona volt elhiheted. De még így is, ősz hajjal, pocakosan is ő minden álmom. Soha ne engedd el Niall-t! Nem találnál sehol még egyet belőle!