30. fejezet - A nagy helyzet...

Köszönöm szépen az 1640 látogatót :)!

A hazafele utat végig esemeseztem az osztálytársammal. Megbíztam benne annyira, hogy elmondjam neki és ahogy írtam valahogy eszembe se jutott kételkedni benne. A harmadik üzenetnél azonban önzőnek éreztem magam, mintha körülöttem forogna a világ, pedig egyáltalán nem. Megkérdeztem vele mi történt és jó volt olvasni a vidámságát. Neki velem ellentétben jól telt a szünete, Thomas-sal többször találkoztak, ugyan többen voltak de így is tudtak beszélgetni és valami új hajat is csináltatott magának két napja a barátnőm. Nem értettem miért hiszen a barna kifejezetten jól illett a halvány bőréhez.
Niallt kiraktuk a házuk előtt, udvariasan elköszönt a szüleimtől nekem meg odadobott egy 'helló'-t persze az is lehet Jillnek szánta. Azért viszonoztam hátha nekem szólt majd becsapta a kocsi ajtót.
-Azt hittem le se lehet majd titeket venni a másik szájáról. -kezdte a nevelőapám megdöbbent arccal rám meredve a visszapillantó tükörből- Még csak nem is beszéltetek útközben se.
-Ez miért akkora probléma?
-Összevesztetek? -nézett együtt értő arccal rám anyu de valahogy nagyon felidegesített hogy azonnal kitalálta.
-Nem!
Megállt a kocsi és azonnal kiszálltam majd a csomagtartóhoz siettem és türelmetlenül doboltam a lábammal hátha így előbb odaérnek a többiek. Amikor felnyílt a tető kikaptam a bőröndöm és kicsit türelmesebben megvártam amíg anyu is és az ajtóhoz siet a csöpörgő eső elöl. Nekem idáig fel se tűnt mert a kiengedett hajam eltakarta talán az arcomat, de már én is besiettem a házba. Gyorsan átvettem a papucsom majd a csomaggal nyöszörögve mentem fel a második emeletre, lejönni valahogy egyszerűbb volt, olyannyira hogy a többiek beértek már az első emeleten mire én felértem.
A szobámba elhasznált levegő szag volt ezért kinyitottam az ablakot a lehető legnagyobb résre mert elállt az a közel két szem eső. A szennyest az ajtó elé tettem majd összegömbölyödve az ágyamra estem várva az életem folytatását.
Ezek szerint elaludhattam, mikor felültem és körbenéztem a sötét szobán. Hideg szél fújt be hogy már libabőrös lett a kezem azonnal. A lámpáért nyúltam amit felkapcsoltam és már is könnyebben tudtam tájékozódni. Míg besötétedett volt egy kis csendes eső ami eláztatta a hátamon a szürke pulóveremet. Kivettem a bőröndből a a pizsamámat, becsuktam az ablakot és elindultam a fürdőszoba felé. Megvizsgáltam magam a tükörbe. A hajam összekócolódott és kialvatlan fejem volt. Összefogtam a hajam aztán beálltam a kádba majd amikor már a forró víztől minden tiszta gőz lett inkább abbahagytam a víz pazarlását ugyanis ez már az volt, de nagyon jól esett és éberebb is lettem tőle. Magam köré tekertem a törülközőt majd a sötétkék hosszú ujjú pizsama felsőmért nyúltam de nem is tudom amikor már felvenni készültem de teljesen Niall illata volt. Ezt most nem akartam érezni. Felvettem a papucsom és átvágtattam a folyóson jobban mondva szaladtam a hidegtől. Odavágtam a többi szennyes közé a sötétkék anyagot. A szekrényemben gyorsan kutatni kezdtem. A régi suli pólómat vettem fel, ami piros színű és minimum hat számmal nagyobb nálam. Olyan vagyok benne mint egy fiú. Egy fiú aki lány szeretne lenni legalábbis a hosszú vörösesszőke haj erre utal. A legelső hosszú tréninggatyámat kivettem a szekrényből ami fehér színű lett. Aludni tökéletes lesz most ebbe, de ha valaki meglátna az utcán így egy csöves nézve. Egy fiú aki lány akar lenni csövesnek aki szereti Lengyelországot de annyira hülye hogy még a színeit is fordítva tudja. Visszasiettem még fogat mosni majd már fogalmam sem volt mennyi lehet az idő visszaestem az ágyba a takaró legmélyére és elaludtam.
Nem tudom mióta aludtam ilyen jót és sokat. Amikor felébredtem a kezem az éjjeli szekrényemet pásztázta a telefonomért ami harmadikra meg is lett. Bekapcsoltam a készüléket és míg töltött rájöttem milyen nap van, hányadika és mi történt az előző nap. Betöltött rajta minden és ekkor már kiírta hogy fél egy múlt négy perccel. Lerúgtam magamról a takarót, elhúztam a függönyt és kinéztem az ablakon. A felhőtakarón átakart törni nap de sikertelenül mert olyan vastag réteg fedte az eget. Kinyitottam félig és beáramlott az enyhe téli idő, most október végén. Felvettem egy kényelmes szürke színű tréninget egy fehér rövid ujjúval majd beágyaztam a telefonomat zsebre vágtam és lesétáltam lassan fokról fokra a lépcsőn. Megéreztem a készülődő ebéd illatát de most inkább kihagynám. Pirítottam kenyeret, megkentem vajjal majd letelepedtem a nappali heverőjére és kapcsolgattam a tévét. Az elem már kezdett merülni ezért inkább hagytam ott ahova eljutottam. Az afrikai szavannákról tartottak előadást, és a különböző állatfajokról. Mikor jöttek a zsiráfok valaki csöngetett.
-Erin! Épp a sütit csinálom, légy szíves nyisd ki. -üvöltötte anyu a konyhából
Levettem a hasamról az üres tányért felálltam és az ajtó felé sétáltam lassan akár egy lajhár. Megrántottam a kilincset és Emily állt előttem.
-Szia!
-Ööm helló. Hát te?
-Baj hogy jöttem? -kerekedtek ki zöld szemei és csak ekkor figyeltem fel a hajára. A frufruja jóval sötétebb volt szinte fekete és volt néhány másik sötétebb tincs is
-Nem dehogy! Csak most keltem meg ha tudtam volna hogy jössz nem ilyen csöves szerelésbe öltözök. Mi a frászt műveltél a hajaddal?
-Nem tetszik? -nézett rám megint ugyanazzal a tekintettel
-Hát uuh nem? -feleltem vonakodva- Muszáj volt?
-Tom is így gondolja meg úgy mindenki... talán levághatnám kopaszra. Akkor nem lennének ezek a hülye problémáim... Hé! Figyelsz rám? Bocsi hülye vagyok! Miattad jöttem nem miattam. Mi volt ez az egész vita köztetek?
Emily köszönt anyunak aki meghívta ebédre, majd felmentünk a szobámba és örültem hogy kicsit rendet tettem. Miközben még meséltem egy-két dolgot amit nem említettem meg tegnap a bőröndömből pakolt ki ami még mindig a szoba közepén hevert kinyitva.
-Menj át hozzá. Csak majd lehetőleg ne így. -tanácsolta a hívatlan takarítónőm.
-Cch na persze... -próbáltam a keményet adni de csak egy hajszál választott el a bőgéstől és a fagyi evéstől- Ő szúrta el. -a hangom teljesen elvékonyodott de próbáltam terelni a témát nehogy rosszabbodjon a helyzet- De ezt már megbeszéltük. Majd eldől... Veled mi történt a szünetben?
-Amikor elmentetek nagyjából otthon ültem és a falat bámultam. Másnap elmentünk családostul kirándulni valahova délre, attól eltekintve, hogy a lábam két napig fájt a sétától tök jó volt mert érdekes helyeken jártunk van egy csomó képem is. Szombat-vasárnap rokonokhoz utaztunk Stevenage-be. Hétfőn találkoztunk hatan, kedden megcsináltam a hajamat és vettem egy nadrágot meg egy pulcsit.  Szerdán megint találkoztunk hatan és kettő embernek tetszett a hajam, a többieknek pedig nem. Csütörtökön, vagyis tegnap pedig megszerveztük a szombati bulit amire meg vagy hívva ezennel. Ott lesz ahol augusztusba is volt.
-Nincs túl buli hangulatom.
-Szombat estére majd szerzek neked! Én terveztem Tommal meg még pár emberrel és nem nézed meg?
Hosszan gondolkoztam miközben a gyűrött ruhadarabokra meredtem a padlón. Valahogy meggyőzték a tudatalattimat és igent mondtam. Emily nagyon örült a hírnek és amikor nem figyeltem írt egy rövid üzenetet valakinek. Csak azért jöttem rá mert véletlenül hátrafordultam, de nem szúrta ki. Megmutatta a kirándulásos képeket és nekem is tetszettek. Azokat követték az otthoni fürdőszoba tükrükben való fényképek a régi illetve a mostani hajáról, valahogy még mindig nem tetszett.

Délután kerestünk nekem valami ruhát a bulira de amit felvehettem volna koszos volt és nem is igazi. Holnapra megbeszéltünk egy bevásárlós napot majd késő délután amikor már hevesen fújt a szél elindult hátha hazaér a vihar előtt. Este videochateltem Cathyvel akit beavattam a mai napomba.
-Figyelj tényleg jó lehetett a napod, hogy Emily átjött meg minden, de Niallel most mi van? Szakítottatok?