22. fejezet - Az első nap az új suliba

900 látogató :DD! Köszönöm hogy egyre többen jöttök és a kedves szavaitokat is :). Jöjjön hát a várt következő rész:

"Ez is eljött. Véget ért a nyári szünet, oly röviden mint az összes többi. Az elején amikor a Cat-tel egymás kezébe karolva léptünk ki a gimiből a kék kemény táblás bizonyítványukkal a kezünkből egyik ötünk se hitte hogy így fog zajlani a szünet. Az első hónap olyan volt mint ahogy mindenki gondolta. Anyu régóta tervezte a kiruccanás Olaszországban-t és én is vártam. Ahol tíz nap helyett négyet voltunk. Aztán hazajöttünk és volt három kellemetlen napom. Ami a londoni életünk első szakasza volt. Aztán jött a "második szakasz" amikor megismertem Niallt és a fél napos sírórohamomtól eltérve nagyon jó volt. Haza is tudtam látogatni, Ő is és a mai napot is együtt töltöttük. Mindig tud valami újat mutatni ebben a városban.  Szóval utolértem magam, a mostani este tíz órát és hogy még tavaly sem féltem ennyire a suli kezdéstől. A telefonom már be van állítva nehogy elkéssek. Remélem nem csinálok magamból hülyét, nem fognak utálni és nem én leszek az akiről mindenki beszél. Meglapulnék csendben, lenne egy barátnőm és Niall, az tökéletes lenne. De a kedvenc könyvem főszereplője is így akarta, mégis mi lett belőle... na csak az ne történjen meg velem!!! Álmos vagyok. Jó éjt naplóm. Erin, vége. Zzzzzz" -írtam a babarózsaszín vastag füzetembe amit naplóként használtam. Lekapcsoltam a villanyokat és aludtam az álmaim...
TRRRRRRRRR! -csengett a telefonom.
-Jhaaaaj ne már! Nem akarok szeptember! Se évnyitót! -bújtattam be a fejem a párnám alá- fogd be vagy az utcán landolsz!
De csak azért se halkult el. Kénytelen voltam felkelni, magam leállítani az ébresztőt gyorsan felöltözni, szoknyába ingbe a fekete topánkámba, a szív alakú kabalanyakláncom és egy gyöngykarkötőt vettem kiegészítőként. Korrektorral elfedtem a szemem alatti fekete karikákat és a pórusaimat. Alig láthatóan kisminkeltem magam, fogtam a táskám és lementem az ebédlőbe.
-Reggelt...-köszöntem mint ahogy minden nap amikor suli volt- van valami müzli?
Anyu adott két cerbonát, amiből az egyiket megettem, továbbá egy szalámis zsemlét és gondolom narancs szörpöt. Aranyos tőle hogy csinált kaját, de valószínűleg tudta hogy ha nem tenné enélkül mennék el az újdonsült sulimba, és nincs annál gázabb amikor a legnagyobb csöndbe elkezd a hangosan korogni a belem. Amikor általánosba fogyni akartam némelyik órán megtörtént velem, de szerencsére olyan osztályba voltam ahol a csend a ritka pillanatok közé tartozott.
Egyedül kellett mennem mert Niall-nak egy órával később kezdődött. Fél órával az ceremónia kezdete előtt elindultam, mivel csak 15-20 perc az út. Azt olvastam a kapuban, hogy a tornaterembe kell menni. Aha és az hol van? Odamentem a portáshoz, aki egy sovány, ötven év körüli, ősz néni.
-Jó napot. Elnézést. Új diák vagyok, merre van a tornaterem?
-Szervusz kislány -mosolygott barátságosan- menj ki az épületből és sétálj egy kicsit majd látni fogsz egy fehér nagy ajtót, ott menj be és kanyarodj el jobbra. Így rövidebb.
Én így tettem. És el is jutottam a teremig, ami kék színű volt és szokásos tornaterem kinézettel rendelkezett. Körülbelül 500 beszélgető gimissel találtam magam egy helyen, ahol én vagyok az 501-edik. Aki egyedül van és nincsenek barátai. Megkerestem a 10/C-t. A bordásfalaknál találtam meg, néhány segítség kéréssel. Szokásos unalmas beszéd tartott egy órán át... azt hittem fejbe vágom az igazgatót ha még egy mondatot mondd! Miért nem lehetett úgy tartani végre egy évnyítót hogy 'háhá lúzerek jöhettek vissza szívni a sulitokba 8 hónapon át, ja és van egy új diákotok Erin. Kérlek valaki barátkozzon vele. "
Követtem az osztályomat amiben még első ránézésre 15 fiú és kicsivel több lány volt. Bementünk a terembe, én legutoljára. Nem is engedtek előre a fiúk szóval az első benyomásom így is meglett róluk. Három szabad hely volt, a legközelebbi a 4.padba volt az ajtófelől így oda indultam.
-Szia, leülhetnék...?
-Hhhhh -nézett rám mérgesen a bakancsot viselő lány majd rámutatott egy üres padra az ablakfelől lévő utolsó padra- kösz....
Ez nem esett jól. De elindultam arra mikor hátulról hozzáértek a vállamhoz.
-Te nem Kate vagy? Vagy Erin vagy nem tudom már hány neved van, de... -nézett rám reménykedve- nincs kedved ideülni? A padtársam lebukott és egyedül ülni meg tök tré, nézd meg azt a Gót Grace-t -mutatott a lányra a bakancsba akinél az előbb voltam- hát igen.
-De igen van! -mondtam lelkesen mire ledobtam a táskám a padra és beültem a padba- mi a neved?
-Emily Raldine, de hívj csak Mily-nek vagy ahogy akarsz.
-Ismerős vagy....
-Igen, emlékszel Dave bulijára? Na szóval hazafele én hánytam le azt a kocsit, azt monda Amy -vigyorogta el magát- Amy amúgy a nővérem ő vitt haza mert azt mondta nem lőhetek túl rajta, nem tudom hogy érti....
Nem sokára bejött az osztályfőnökünk, egy magas mély hangú magát úriembernek tartó férfi. Mint kiderült ő az angol tanár. Bemutatta az osztályt majd megkérte az elsőre osztály stréberét, Emma-t hogy vezessen körbe a következő szünetbe. Az órákon megbeszéltük az órarendet, és hogy a könyveket mikor kapjuk.
-Tehát -kezdett bele Emma a mondanivalójába- a gót csaj akihez oda mentél Gót Grace, lehetőleg kerüld el vagy rád küldi a narkós bandáját. Állítólag minden bulin összever valakit. Nem tudni miért nem bukott még le... Aki mellett ülsz Emily, nagyon jó fej csaj csak ha buli van a sárga földig leissza magát, és cigizik. Festő szeretne lenni, nagyon ügyesen fest. -és szépen mindenkiről kiadott némi pletykát és amit érdemes tudni- ja és még valami  a 11-edikes Jasonnal nehogy elkezdj járni! Annyira önimádó hogy az már fájdalmas. Tavaly jártam vele és életem legsötétebb két hete volt.
A végére már nem is tűnt annak a stréber lánynak mint elsőre, sőt megkedveltem. Ő volt a képen a tanáriba az akit láttam félreszegülve a többiektől. Lizzie-ről is mesélt és kicsit megdöbbent amikor mondtam hogy igen tudom. Azonnal jöttek a kérdések hogy hogyan amire meg tudta hogy Niall a báratom. Kijelentette hogy benne nyugodtan megbízhatok. Tavaly tetszett neki, de elérhetetlennek tűnt.