29. fejezet - Nem értelek...

Helló mindenkinek :)! Ha már nem írtok megjegyzéseket, akkor légy szíves annyit tegyetek meg, hogy miután elolvastátok a bejegyzés végén ott van a vélemény modul. Légy szíves menj rá arra amelyik a véleményed. Köszönöm :)

-Erin!? -lepődtek meg kórusban mire megtettem még tíz lépést hogy Niall mellé érjek
-Valaki beavatna engem is?
-Természetesen. -kezdte angolul Dennis- Átjöttem hozzád hogy nincs-e kedved délután vagy most lófrálni valamerre, mint régen. De aztán kijött ez a srác, és mondta hogy te elfoglalt vagy erre kijöttél hogy miért ordibálunk. Na ez a helyzet.
-Éppenséggel felakartalak hívni hogy ráérsz-e valamikor. Kicsit sétálgatni vagy valami. Négyen. Most jön majd vonattal a legjobb barátnőm, aztán te, Niall meg én. De nem sokáig mert Cathynek még haza kell mennie, én meg azért szeretnék minél többet a nagyival lenni, de kell a társaság is.
-Akkor miért nem maradsz itt vele? -kérdezte Niall kicsit gúnyosan.
-Tudjátok mit? Majd találkozunk délután, én inkább most megyek segítek anyunak...
Sarkon fordultam és a konyhába indultam ahol levetettem magam az egyik székre. De mikor Niall pár perccel később megjelent az ablak felé közeledve ezért inkább felálltam és bementem a wcbe. Nem értem miért ilyen... ilyen fura. Hiszen nem lehetne féltékeny senkire. Jó lehet Dennis, de direkt ezért mondtam a négyes csapat dolgot. De hát ki érti őt?
Felvettem a fekete csőnadrágomat, a sötétkék tornacipőmmel, pólóm maradt a fehér alapon fekete 'i will try again tomorrow' felirattal. A kezemre kötöttem még néhány karkötőt, majd mindkét nyakláncomat miközben kiöntöttem a szívem az egy órája jelenlévő Cathy Bessnek. Felvettük a fekete bőrdzsekinket, én még a bordó sálamat majd elindultunk hárman némán és csatlakozott hozzánk a szomszéd fiú is.
Az a két óra amit sétálással töltöttünk el a faluba minden volt csak jó nem. Cathy rengeteg mindent mesélt és összebarátkozott Dennissel ami talán enyhítette már Niall féltékenységét legalábbis azt hittem. Amikor már újra közelebb férkőzött hozzánk, jött az újabb ismerős akivel legszívesebben halálom napjáig se futottam volna össze még tíz percre se. Frederic, aki után eldöntöttem, hogy nem dőlök be soha más fiúnak. Tehát ő nem más mint az idézőjeles exem. Erre a pár perces beszélgetésre viszont senki nem mondhatta hogy barátságos volt. Mindkettőnknek kínos volt. Kivéve Niallnek, aki egy mukkot sem értett a 'próbálj minél jobban dicsekedni' beszélgetésből köztünk. Nem tudtam mi a baja de én semmi rosszat nem tettem. Találkoztam régi barátaimmal, na jó ez nagy hazugság. Cathy még mindig a barátnőm, Dennissel jóba vagyunk, Fredet meg a föld alá kívánom. Még a barátnőmnek se volt halvány gondolata mi lehet ez az egész, amikor beültük egy kávézóba és a wcről írtam smst neki. Említenem sem kell, hogy a kapcsolatunk nem javult, hanem abba a maradék hat napba szinte nem is beszéltünk ami eléggé marcangolta a belsőmet. Bárcsak tudnám mi baja, mit rontottam el! De állj! Nem csináltam semmit...
Egy hatalmas könnycsepp hullott ki a szememből. Aztán követte egy kisebb annak ellenére hogy próbáltam visszatartani. Az alsó ajkamba haraptam föl fele nézve az égre. Eljött a búcsú ideje.
-Szia nagymama. Kérlek nagyon-nagyon vigyázz magadra! Szörnyen fogsz hiányozni...
-Te is nekem kincsem. Aztán béküljetek ki már Niallel. Olyan kis szomorkás.
-Én nem csináltam semmit! -háborodtam föl- Ő féltékenykedik a semmiért.
-Egy ilyen lányra van is miért. Képzeld magad a helyébe!
-Jaj nagyi! -emeltem fel a fejem- Még az átlagot sem érem el.
A kezdődő kis vitánkat a kocsi dudálása vetette el. Már mindenki bent ült csak nekem tart évekig a búcsúzkodás és a társalgás. Képtelen vagyok csak egy 'majd találkozunk'-kal bárkitől is elköszönni.
-Ne vitatkozz! Vigyázzatok magatokra és tényleg béküljetek ki. Ígérem felhívlak hamarosan, minden ügyben. -mosolygott amitől át kellett ölelnem- Szervusz.
-Nem ígérek semmit... Nagyon fogsz hiányozni! Szia!

"All I wanted was you-u-u" üvöltött a zene a fülemben szerintem már Ausztria felett. Amióta megértem a kedvenc bandáim és énekeseim angol szövegeit nagyon elgondolkoztatók, főleg ez. Mert tényleg Niall volt az akit akartam és még mindig szeretem. Szeretem őt. A hangulatom hirtelen egy elszakadt régi mosott rongyra emlékeztetett és most nem azért mert vége lett a kedvenc számomnak és túl lusta voltam visszatekerni a zenét. Felnyögtem a lustaságtól.
-Erin...
-Igen? -kikaptam a fülemből a fülhallgatót abban a másodpercben még
-Nem szóltam. -mondta Niall kis idő elteltével komolyan, de tudtam hogy ő hangoztatta a nevemet hirtelen gondolkodásból mert akkor mondd Erint. Tudom hogy szólt nekem!
-De igen. Mondtad a nevem, Erin. Mi a bajod?
-Semmi...
-Na persze. De én megpróbáltam megtudni, de ha neked ennyit számít bármi is hogy "semmi".
Elfordult majd nem válaszolt. Hát akkor ennyit erről. "Nem érdekelsz Niall! Bleeee" gondoltam magamba ami még belül is gyerekesnek tűnt. Hogy süllyedtem le idáig? Vagy mikor? "Még Fred is jobb társaság. Na jó nem." szólt fel már egy kicsit érettebb hangom. "Nos akkor ezeket a gondolatokat ezzel eltüntetjük".  Megráztam a fejem a lehető legkisebb feltűnés nélkül, de az mosolygó légi utaskísérő kiszúrta. "Basszus!" Elfordítottam a fejem szégyenkezve majd a zenére koncentráltam. "És ez volt a nap amikor megígértem, hogy soha nem fogok a szerelemről énekelni ha nem létezik. De drága te vagy az egyetlen kivétel." Hangzott továbbra is a dal ugyanattól a bandától. "Na ezt most ne." Ez esetben nem voltam már olyan lusta tovább tekerni, át másik három szerelmes számon. "Úgy érzem boldog, úgy érzem szomorú vagyok, úgy érzem a falra tudnék mászni. Örülök hogy bizonytalan vagyok, nem tudom ki vagyok. Nos talán nem vagyok tökéletes de legalább dolgozom rajta" na ez már is jobban hangzik. Teljesen elmerültem a zenébe, azt hittem ébren vagyok. De amikor felkeltem rájöttem hogy csak álom volt az egész. Mikor aludtam el? A nő a gépen megint furcsa tekintettel ment el mellettem szóval ez még megtörtént. De a szakításom Niallel? Még álmomban is szívszaggató volt átélni. Azok után amiket álmomban mondott, elkerülhettem volna a dolgokat. De érdekeltek a valós válaszok. Mikor leszálltunk az első dolgom volt megkérdezni.
-Miért vagy féltékeny Dennisre? Benne nincs semmi... semmi még csak egyszerűen SEMMI amiért vonzódnék hozzá.
Csak némán ballagott előttem nagy léptekkel, hogy ne tudjam beérni. De felkaptam a bőröndöm és szaladtam öt lépést majd én is hatalmas léptekkel figyeltem az arcát. Az ajkai lefele görbültek és az arca nem az a mosolygós fiú arc volt amibe beleszeretek ha ránézek.
-Láttam a mosolyotokat ahogy egymásra néztetek. -megálltam, a húsz fokos londoni levegő hirtelen fagyossá vállt és ledermedtem. Nehezen tudtam ezt felfogni. A mosolya késztette az én számat mosolyra. Én nem érzek úgy mint ő! Teljesen lemaradtam a többiektől míg a tudatomtól távol voltam, addigra már a repülő tér végén járhattak. Gyorsan szedtem a lábaimat és az ajtónál beértem a famíliát, valamint az idegenkedő Niallt.
-Abban a mosolyban semmi nem volt! Ne csináld már..! -szinte már könyörögtem, majd rájöttem, hogy nem én lettem ilyen akármilyen csak nem kedves- De akkor tudod mit? Engem sem érdekel.
Menj haza a Hollydhoz. Ő talán értékelni fogja a féltékenységet. De engem hagyj békén. Lehetetlen alak! Még én futok utána, ez hihetetlen. Csak azért is felveszem majd újra a kapcsolatot Dennis-sel. Nem fogja ő megmondani ki lehet a barátom és ki nem. -gondoltam magamba már a következő beszólás féléket.

"Ennyit Niallról és a féltékenységéről. Útközben véletlenül hozzáértem egy fához, arra nem akar haragudni hogy hozzáértem?"- írtam Emily-nek az sms-t amikor beszálltunk a kocsiba
"Én meg totál szerelmes vagyok :D rossz időzítés.. De mi a szitu :o?"