20. fejezet - Összetört szív

 Sziasztok . A tegnapi nap után szeretném kijelenteni hogy bevezetem a 3 komment határt, szóval csak azután írok új részt. Ez azért lett mert idáig egyetlen visszajelzés érkezett ide, de az építő kritikáknak is örülnék.

 Eltelt néhány óra, de még mindig a padlón hemperegtem. A húgom hordta nekem a zsepiket és a telefonomat is odaadta. A szemem már vöröses lett a sírástól, de amikor feloldottam a telefonom és megláttam háttérképet, mintha az óceán nyílt volna a szemeimből. A testem remegett mert rengeteg vizet veszítettem a sírással gondolom. Írtam anyunak egy smst.
"ha este jössz haza légy szíves vegyél 1tonna csokit.köszi'
Jill hozott nekem egy másfél literes szénsavmentes ásványvizet de csak kortyolgatni tudtam belőle. Az előszobában lévő óra ütötte a négyet és valaki csengetett.
-Nem vagyok itthon- gúbozódtam össze a fapadlón.
-Jó jó- mondta Jill és kinyitotta az ajtót.- Szia Niall -mondta bunkó hangnembe jól kihangsúlyozva a nevét.
-Szervusz Jilly. Beszélhetnék a nővéreddel?
-Ööm nem! Nincs itthon.
De szeretlek drága húgom! De még csak nem is a nevemet mondta hanem hogy a nővéred. És hogy beszélni akar velem. Most akar kidobni. Találhatott valami bögyös macát fúúú felrúgom azt a senkit. Nyúltam egy újabb zsepiért de a hüppögésem és a zacskó hangja kihallatszott. Azonnal elakartam süllyedni a földbe.
-Mi volt ez?-kérdezte Niall
-Mi?- kérdezett vissza a húgom
-Te is tudod. Várj csak!
Ezzel belépett az előszobába én pedig még a lélegzetem is visszatartva kuporodtam a földön nehogy meglásson. A legutolsó ember akivel most beszélnék ő lenne. A szívem darabokba van és nem elég hogy megcsalt most még ki is akarja majd magát magyarázni hogy folytassuk az eszméletlenül boldog de kamu kapcsolatunkat. Nem akarom hogy engem bárki ilyen gyengének lásson, főleg ő. Hogy ennyit sírok és szenvedek azért aki még csak nem is szeret. Pedig annyira szép volt... annyira őszinte! Hol rontottam el?
És ennyi, megint eleredtek a krokodil könnyeim a tüdőm levegőt akart de ha azonnal levegőt vennék hüppögnék feljönne és elkezdené a tegnap estét. Bárcsak vettem volna energia italt vagy aludtam volna többet. Vele maradhattam volna és most nem lennék ebben a pocsék helyzetben. Viszont már muszáj volt megmozdulnom mert az alsó lábam is szörnyen elzsibbadt. Nagyon halkan levegőt vettem, de ahogy a lábamat mozgattam a parketta megreccsent és láttam a lépcső közti résekből hogy Niall elindul felfele.
Istenem csak állítsd meg! Vagy süllyedjek el a földben! Reflexből az összes taknyos zsepit ledobtam a résen és a pólómba töröltem a könnyem. Persze ilyenkor folyik le teljesen a sminkem a fehér ujjatlanomra.
-Erin! Szia kicsim!- szaladt fel a lépcsőn mire körbevettem magam a kezeimmel és eltakartam a fejem
Szándékosan nem válaszoltam. Pedig tudtam volna mit. -Mi az? Csak azt ne mondd hogy alszol vagy részeg vagy! Én nem vagyok már az! -próbálta megtörni azt a kínos csendet ami kettőnk közé hatolt. De én továbbra se válaszoltam, ezért mellém ült átölelt és próbálta odahúzni a fejemet az övéhez és megcsókoni. Minden erőmmel azon voltam hogy ne tudja megtenni.-Most mi van?- kérdezte értetlenül
-Csak hagyj! -szólaltam meg remegő hanggal és megérezve az illatát eleredt a könnyem és próbáltam felállni. A lábam nagyon remegett és gyenge voltam. Miután felálltam és sétáltam két lépcsőt majdnem elestem persze Niall ott játszotta a hőst hogy elkapott de próbáltam kituszkolni magam az izmos karjaiból.
-Oké, fogalmam sincs mi a bajod, de mond el mert nem tudom mit csináltam. Velem van a bajod?
-Nem basszus a globális felmelegedéssel! Szerinted?
-Épp ezt akarom megtudni.
-Kérdezd meg Davet meg a kis barátnődet akivel éjszakáztál. Engem meg felejts el örökre. Azt mondtad hogy te nem leszel akkora szemét mint az a gyökér senki akit előtted szerettem! Szándékosan csináltad? Vagy összebeszéltetek? -mordultam rá, kiadva magamból a haragomat keserű fájdalommal- csak mondd ki hogy kidobsz és menj el! Nem kell itt az életrajz. Van agyam tehát rájöttem mi a helyzet. De csak hogy tudd, én igazán szerettelek, veled ellentétbe mert ki tudja mögöttem még hány barátnőd lehetett!
-MI VAN??? Ezeket te meg honnan vetted? Nincs más barátnőm. Nem voltam senkivel éjjel.
-Aha persze... -Léptem fel a további lépcsőkön erőt véve magamon hogy ne essek össze és a tetején az ajtóm mellett megálltam és mondtam -kérlek... menj el!
Beléptem az ajtón, és lefeküdtem a fal mellé. Hallani akartam mi folyik odakint, egy ideg hallottam még Jill és Niall beszédét de megszűnt egy ajtó csapással majd Jill hozta fel nekem a zsepit és a vizet.
-Elment.-mondta lehajtott fejjel
-Rendben. Ugye nem fog visszajönni?
-Azt mondta kideríti mit hallottál mert nem érti. Nincsen senkije már. Csak te voltál de téged elveszített de nem fogja annyiban hagyni... de akkor ti most... elváltatok?
-Nem voltuk házasok, de igen mondhatni lehet így is. Elváltak az útjaink.
Oly rövid volt és mégis úgy érzem magam mintha az életem egy része elszakadt volna tőlem. Egy hónap lett volna jövőhéten, egy hónapnyi boldogságom egy nap alatt váltott át fájdalommá, keserűséggé és boldogtalansággá. "Az ember akkor szeret valamit amikor már tudja hogy nem az övé" jutott az eszembe egy idézet, ami így van, én is most tudtam volna leugrani a Towner hídról, az óriáskerék tetejéről vagy bárhonnan csak hogy ne érezzem azt az érzést ami nem akar távozni, vagy hogy újra az enyém legyen.
Az idő borult volt, mintha este kilenc óra lenne és esett. Felvettem egy farmert és egy pólót az eső kabátommal. Elindultam valamerre otthonról magára hagyva Jillt, mondván ha jön anyu mondd hogy kiugrottam a boltba. Szóval elmentem az utcánkból a parkba ahol tettem egy kört. A szél folyton lefújta rólam a kapucnit ezért egy idő után már hagytam. Úgyis vizes volt már a hajam teljesen mindegy hogy mennyire lesz az. Amikor már villámok is jöttem erőteljes dörgésekkel elindultam akaratlanul Niallék háza felé. A szobájának az ablakában égett a villany, ezért beakartam csöngetni de nem mertem. Én küldtem el tőlünk de elfogott egy olyan érzés mintha ő is szenvedne és neki is fájna ez az egész. Mintha mindketten szenvednénk, én attól mert megcsalt ő meg mert elveszített. De lehet ezt csak beképzelem mert még mindig szeretem. Rávettem magam hogyha tényleg szeret és Jill sem hazudott nekem azzal amit mondott megkeres. Annyira jó lenne de úgy se fog. Ezért hazafele indultam akár egy ázott kutya.

19. fejezet - Másnapos társaság

Köszönöm a több mint 500 látogatót :)! Nagyon örülök neki, de kérlek írjatok véleményeket mert szeretném tudni hogy tényleg olvassátok nem csak véletlenül rákattintotok az oldalra.
 
 Felkeltem fél tizenkettőkor, elviselhető fej fájással. Semmi hányinger, hasfájás vagy bármi. Büszke voltam hogy nem rúgtam be a legelső bulimon itt Londonba. Lebattyogtam és ettem valami ebédet. Őszintén szólva olyan pocsékul rosszul esett hogy majdnem azért mentem a wcbe hányni. Bevettem egy algopirint aminek egy fél órán belül éreztem a hatását és hívtam Niallt. Nem vette fel. Na akkor még biztos alszik! Nem tudom ő mikor ment el, de reménykedtem hogy nem csinált semmi baromságot. De kicsit azért tényleg beijedtem.
Lefürödtem,  mindeközben parás gondolataim támadtak hogy Niall miért nem válaszolt az utóbbi három hívásra. Felvettem ami legelőször a kezembe jutott, ami egy fekete sort és egy fehér ujjatlan lett aminek a pántja csipkés. Ebbe már nagyon sokan megjegyezték milyen soványnak tűnök, de nem ezért vettem fel. Továbbá a szív alakú kabala nyakláncomat is magamra kaptam és szaladtam ki a házból. A nagy sietségben elfelejtettem kulcsot vinni és bezárni az ajtót. Már csak az hiányozna hogy a lakás is üres legyen mire hazaérnék. Félúton amikor már az oldalam kicsit szúrni kezdett rájöttem hogy miért is sietek és hova? Az egy dolog hogy Niallékhez, de tud magára vigyázni! Főleg hogy még két évvel idősebb is nálam. Lassabbra vettem a tempót, elővettem a telefonom amin rácsatlakoztam valami szomszéd wifijére aki volt olyan hülye hogy nem jelszavazta le az internetét. Én örültem neki, mert megtudtam nézni az értesítőimet amik csak arról jöttek hogy kezdtek ébredezni a többiek és kerülnek fel a buli képek. Megnéztem párat de ezek még nagyon korán készültek, világos volt és a legtöbb ember ült fapofával vagy beszélt valakivel.
Becsöngettem az emeletes házba ahol Bob nyitott ajtót kicsit meglepetten.
-Szervusz! Niall nincs itthon.
-Jó napot. Nincs? Elment boltba?
-Nem. Tegnap este azt mondta Dave-nél alszik, vagy nálad. Ezek szerint Dave-t választotta.
-Igen én izé korán elmentem. Álmos voltam és nem volt annyira bulis hangulatom. De azért köszönöm. Viszlát!
Most menjek Dave házához? Tényleg nagyon rossz előérzetem van és addig nem nyugszok amíg meg nem tudom miért. Elindultam hát a tegnapi buli helyére az utcában az első ház. Le se lehetett volna tagadni. Csöngettem, és körülnéztem. Az udvar tele piás üveggel, chipses zacskókkal és mindenféle mocsokkal. Én itt buliztam tegnap? Sötétbe jobban nézett ki. Csöngettem még egyet ezúttal hosszabbat hátha nem lehetett hallani. Morajlás hallatszott belülről és valami hang. Nem sokára kijött egy srác, Dave alsógatyában. Nem tudott azonosítani.
-Heeeeeelló, te....? Hogy az a k**va élet!
Akaratlanul is elvigyorogtam magam. Belelépett az egyik sörös műanyag pohárba. A széttrancsírozott poharat elrúgta de eléggé szerencsétlenül ezért csak elgurult pár centit. Tisztán lehetett látni hogy arra még az ő neve is volt írva: Mr. Party  a másik oldalára 'béna Dave' volt írva. Ha jól tudom Marcus írta oda. Megint elröhögtem magam. Marcus!
-Erin vagyok. -válaszoltam végre- Niall nálad van?
-Ööööhm ha fekete haja van és lány igen. De nem ő Patrichia. Szóval nincs.-mutatott az egy szál sötét ingben megjelenő lányra az ajtóban.
-Azt mondta itt alszik, nem?
-Ja de ötkor lelépett. A csajához ment aludni.
-Én vagyok a csaja. -jelentettem ki
-Akkor minek keresed ha nálad van?
-Mert nincs nálam!?
-Akkor nem t'om. -felelte majd visszament átkarolva az állítólagos Patrichát. A csajánál alszik. De a csaja én vagyok. 'vagy már nem' hallottam egy belső hangom. Az nem lehet! Ne, ne, és nem!! Gyorsan tárcsáztam a számát, de még mindig kikapcsolva. Felmentem facebookra, és hagytam neki egy üzenetet. Keseregve jártam London utcáit hol lehet. Bementem a Holland Parkba is hátha ott van. De nem volt. Nem akartam megint hozzájuk menni mert mondta Bob hogy nincs otthon. Se Davnél, se nálam. Ez tényleg csak arra utal hogy elment valami lánnyal. Hazasiettem becsaptam az ajtót, és felszaladtam volna a szobámba ha nem botlok meg az első emelet legfelső lépcsőfokán. Nem elég a szívem összetörése még majd a lábam is hatszor akkorára nő. Ledőltem a padlóra és elkezdtem torkom szakadtából bőgni. A tudat miszerint elveszítettem, és valaki mással ment éjszaka hancúrozni mert én nem voltam elég jó. Azt hittem szeret. Mondta, de mondani bármit lehet. De olyan igaznak tűnt olyan tökéletesnek minden. Nem lehet igaz hogy az élet folyton szakadékra ránt. Miért kellett idejönni ebbe a rohadt életbe ha otthon volt a tökéletes életem. Nem volt barátom és? Jobb volt 'forever alonoskodni' és azon parázni hogy magányosan halok meg a macskámmal egy lepukkant szobába és a legjobb barátnőmmel egy házban akinek lesz egy férje két gyerekkel és három unokával.  Az az élet mennyivel jobb volt. Ott volt a gimi az egész életem, a jövőm. Persze nem akartam ott megöregedni de ez most eléggé csúnya képet vetett az általam gondolt tökéletes Londonra. Pedig nem a város a hibás hanem én. Én mert bedőltem annak a tengerkék szemnek. Én mert hagytam magam elcsábítani. Én mert nem maradtam végig vele a buliban. Ezt nagyon elbasztam...
-Mi az Elrin? Ki bántott? -térdel oda hozzám a húgom
-Senki Jilly. Csak... elveszítettem a számomra legtöbbet jelentő személyt.
-Niall bácsit?
-Igen, Őt. Más lányt választott helyettem. És még csak el se mondta. Annyira tehetetlen és szomorú vagyok.
-Ne sírj nővéjem.Ő amúgy is olyan... olyan tudod olyan fiú volt.
-Fiú az.. Minden fiú ilyen. Ha rám hallgatsz sose leszel szerelmes.
-Én? -hosszan mondva az első betűt- A fiúk buták és mamlaszok. Én csak apát szeretem.
A szívem ugyan darabokban hempergett valahol a szakadék mélyén, és nagyon fájt. Elöntött a fájdalom, a sírás és a tehetetlenség. Eszembe jutott az előző olyan idióta akit "szereztem". És csak sírtam tovább. És tényleg igaz, mindig jön a hatalmas lejtő a boldogság után. Én hülye meg még azt hittem ő lesz az igaz szerelmem. Olyan nincs is. Csak olyan aki tönkre tudja tenni az életed. Örökre!

18. fejezet - Utolsó buli a suli előtt

-Mesélj milyen volt otthon?-kérdeztem miután megfésülködtem és elkezdtünk beszélni
-Olyan mint mindig! Ááá eszméletlen jó. Annyira hiányzott már Mullingar. De te is telefonon meg gépen nem volt ugyanaz veled. Amúgy  tegnap írták osztálytársaim hogy tartanak egy szokásos bulit a nyár előtt és hogy megvagyok hívva. Még nem voltam ilyenen, csak a suli utánin és ott lesz egy csomó ember akivel egy suliba fogsz járni. Szóval jönnél velem?
-Engem ott senki sem ismer-tiltakoztam és hogy ne kelljen több okot kitalálnom elkezdtem inni nagyon lassan a teámat.
-Épp azért hogy megismerjenek. -kivette a kezemből a teát mert feltűnhetett hogy az átlátszó pohárból nem fogy az innivaló.
-De eléggé zárkózott vagyok -ezzel a kezemhez legközelebbi tárgyat kezdtem enni ami egy túrórúdi lett.
-De nem egyedül mész hanem velem. És a következő mondatot lehetőleg de nélkül mondd.
-Jó tudom, dd... akkor is neked ott lesz rengeteg haverod aki elráncigál és megértem mert tök rég óta nem láttátok egymást.
-Noss az a rengeteg haver egy. Meg egy másik aki végig a bulival lesz elfoglalva, kaja, vendégek, pia, 'rend'.
De azért is sikerült rábeszélnie pedig világosan a tudatára adtam hogy nem megyek. Azért valamennyire örültem hogy megismerek egy csomó 12-edikest és ha velük látnak talán menőbb leszek év elején. Tehát eljött a buli napja / órája. Értesítettem erről Cathy-t akivel lassan két órája beszéltünk abból fél a kinézetemről szólt.
-Vasald ki a hajad, és vegyél valami lenge ruhát mert kuuuuu 
-LÁNYOM!
-Nagyon meleg van. -szólt Cathy a másik végéről, furcsán néztem- a nappaliba vagyok. Anyu laptopjáról. Káromkodni pedig nem szép dolog.-emelte égnek a szemeit
Elmosolyodtam.- Igen a hajam már vasalva van, reggel kivasaltam. Nem látszik?
-Amennyit ez a fos -suttogta- 'remek' kamera ad nem látszik.
-Mi van a te gépeddel?
-A bátyám magáévá tette. Egy hete! Úgy érzem azt már bekebelezte.
Együtt érzően bólintottam majd elköszöntem. A gépen már tojás is lehetett volna sütni olyan forró volt. Kicsi pihenőt adtam neki és elkezdtem készülődni. A fekete sortomat, és egy  pufi félvállas pólót választottam amin az amerikai zászló volt kék-fehér színekben. Ehhez csatlakozott a baglyos nyakláncom és a szürke tornacipőm. Aztán a sminkem....
Elkészültem. Kereken öt óra volt. Ettem egy kis sütit amit a szekrénybe találtam, még utoljára fogat mostam, és a fehér szegecses táskámba tettem a kulcsom, zsepim.
Niall becsöngetett negyedkor, és elindultunk, át a parkon, ahonnan mellesleg már lehetett hallani a zenét legalábbis a végéről. Ott volt a legközelebbi ház. A vendégeket egy magas barna hajú srác ellenőrizte. A srác elsőre nem ismert meg. De nem jött zavarba sőt!
-Szia szépségem, hát te kivel vagy?
-Velem. -szólalt fel a mögöttem lévő szőke hangja aki később át is ölelt majd az idegessége pillanatok alatt elszállt - helló tesó. Rég láttalak. Ő a barátnőm, mondtad hogy hozhatom.
-Ja tényleg, de hülye vagyok-csapott a fejére- szia Erin! Érezzétek jól magatokat!
Mosolyt vetettem az arcomra és elindultunk be. Elvigyorogtam magam mire Niallt érdekelte min.
-Engem már így ismernek itt?-kérdeztem
-Ja igen, meséltem rólad Dave-nek. Ő aki beengedett. Ő meg a másik haverom, -mutat egy Niallal egy magasságba lévő szőkésbarna hajú srácra aki épp ivott valamit- az ott Marcus.
Felnevettem.- A szülei nagyon utálhatják ha ilyen nevet adtak neki. Marcus.
-Igen- nevetett ő is- ezért csak Mark-nak hívjuk.
Hozzá is odamentünk és beszélgettünk egy pár sort. Ott voltunk ketten egy londoni bulin szerelmes párként. Másfél hónappal ezelőtt még lehetetlennek gondoltam volna egy ilyet. Gondoltam miközben odamentünk megint néhány emberhez akikre barátságosan mosolyogtam és ha kérdeztek válaszoltam. Tízig együtt buliztunk így tényleg jó volt. Aztán jött Dave már spicces állapotban, utána Mark teljesen részegen.
-Te is minden bulin ilyen vagy? -kérdeztem
-Ja ízé valamennyin. De még józan vagyok. Kocsikra hányni nem szoktam szóval azért tudok valamennyire uralkodni magamon. -nevette el magát.
Dave átnyújtott egy chery-s pálinkát Niallnak aki beleivott amikor elfordultam, de kiszúrtam és elnevettem magam. Én is ittam belőle pohárból. Aztán felszabadultak az indulatok és sokkal jobb hangulat lett. Csatlakoztak hozzánk még páran, főleg lányok de fiúk is. Volt minden, szilva; barack; chery pálinka aztán sör. Több kört passzoltam mert egyik szilveszteremen amin mellesleg először tört össze a szívem felelőtlenségből ittam, bár emlékeztem mindenre a hasam nagyon fájt. Később pedig rájöttem melyik az a szint amikor már nem vagyok józan de hót részeg se. Amikor nem érdekel mit mondanak rólam vagy gondolna, bátran kimondom amit gondolok. Ezen a szinten voltam most is. A buli zenéi főleg dubstepek és disco zenét voltak, szóval amire agy nélkül lehet ugrálni és bulizni. Az egész az udvaron volt, de aztán hajnali egykor átjött valami szomszéd, aki arra panaszolt hogy a csecsemő gyermekük nem bír aludni erre az orbitális robot zenére és ha nem hagyjuk abba a partizást ránk hívja a rendőrséget. Mint engem pár hete őt is elkönyvelték szentfazéknak. De komolyra véve a szót, a zenét bevittük, és kicsit lejjebb vettünk. A ház hátsó felébe volt egy hatalmas garázs ahol biliárd asztal volt, hangfalak bárpult és a többi. Itt tartott a buli egészen 3 óráig. Ekkor azonban kezdett kicsit kiesni a kép. Hazamentem két másikkal, az egyik lány volt tuti. Az beugrott hogy ő lehányta az egyik szörnyen csúnya sötétzöld(?) kocsit. Amire én oda trappoltam és mondtam hogy föl nem takarítom úgy hogy fussunk. Aha, abból a futásból is valami suhanás jött össze. Jött utánunk egy kóbor kutya is aki szaladt utánunk. De aztán bekerültem az ágyamba pizsamába és aludtam az édes álmaimat.

17. fejezet - Nyári szünet vége

Szerencsére megcsináltuk a gépemet ezért újra a rendes részt tudok hozni :)
 
Miután hazajöttünk, még egy hetet kellett várnom Niallra. Számomra ez az idő az örökké valóságnak tűnt. Esténként hosszúkat videchateltünk, napközben pedig többet telefonáltunk szüleink örömére, a hatalmas számlával. Délután sokat mentem ki a környékre hátha megismerek valakit.
Aztán eljött a beiratkozás napja is. Ugyanabba a suliba mentem végül ahova Niall jár. Így valamennyire könnyebb lesz talán. Mert ha látják hogy vele vagyok gondolom nem tartanak rossz fejnek. Amikor a titkárságon voltunk láttam egy másik lányt. Leültem mellette lévő székre amíg engem is be nem hívnak.
-Szia. Te most jössz ide vagy mész el?-kérdezte
-Jövök.Tizedikbe és te?
-Csak másik osztályba íratnak. Tudod eléggé nem megy a francia és haladó franciára jelentkeztem tavaly. Amúgy Lucy vagyok.
-Ennyire nehéz? Én németet tanultam szóval nem ismerem azt a nyelvet. Én Erin.
-Melyik tagozatra mész?
-Ahol van hely... még nem tudom. Amúgy te később érkeztél?
-Nem, hetedikbe amikor a többiek. Most nyolcadikba megyek, miért azt hitted én is tizedikbe megyek?
-Hát minimum.
Kissé kínosan éreztem magam. Én tizenöt évesen, vagyis tizenöt nap múlva már tizenhat évesen fiatalabbnak éreztem magam mint ő a 14 évével kb. De aranyos lány volt, el lehet vele beszélgetni. Végül kiderült, hogy ő az apjával a Kensington Parks Gardensben lakik, szóval tőlünk igen csak közel ugyanis a Ladbroke Groove egyik mellékutcája. Tíz perc múlva jött ki gondolom a hozzátartozója, mondta hogy átíratták kezdő szintre, és szólt nekem a nő hogy menjek be ahonnan ő kijött és elköszöntek. Bementem az igazgatói irodába. A nap besütött ezért a világosra festett falak csak még jobban mutatták milyen világos a helység, és így kicsit nagyobbnak is tűnt a szemeimben. Anyu az igazgatóval szembe ült egy fa karfás székben, én mellé álltam és bemutatkoztam. Jöttek a szokásos kérdések, miért jöttünk, milyen jegyeim voltak, ellenőrzőm, bizonyítványom. Nagyon megijedtem amikor kérte Mr. Armer mert nem emlékeztem hogy bármit is hoztam volna. Idegességemben a gyűrűmet csavargattam az ujjamon amit még a ballagásomra kaptam a nagymamámtól. De anyu elővette a fehér táskájából és azonnal megnyugodtam. A tanár eredményesnek találta a jegyeim,még ha kicsit romlott is a gimiben. Hát igen, a fizika-kémia tantárgyak nem mindenkinek az erőssége. Talán aminek a legjobban örült a nyelvek és az irodalom jegyeim. Főleg azokból tanultam a legtöbbet tavaly. És a szemben lévő tanár lesz az angol, avagy az én világomban magyar tanárom. Pont az igazgató, ajaj! Akkor értem már Camilláék miért nem bukdácsolnak. Végül úgy döntött, hogy humán szakra tesz be. A suli utáni foglalkozásom pedig a kreatív szakkörben lett. Év elején választhatok hogy írás, vagy rajzolás lesz. Tetszett a suli. Sok elképzelésem támadt mint ahogy színdarabra a festők készítenek színfalat, vagy ha az írósok közé kerülök suli újságot csinálunk, vagy épp szöveget kell írni. Mekkora jó lenne ha itt indulna már be a karrierem! Miután kiküldtek végig néztem a tanáriban a tavalyi osztályképeket. A humán szak a 9/C. Most már 10/C. Beillettem közéjük. Senki sem tűnt az osztályból királynőnek, vagy akit el kéne kerülni. A jobb szélen állt egyedül egy szemüveges lány, ő tuti ír! Látszik rajta, mindenféleképpen megszeretném ismerni. Aztán mellette volt a színjátszósók, akik francia tagozaton tanultak. Ahaaa megtaláltam a három gráciát. Középen, kacsaszájjal, miniszoknyában. Igen-igen bólogattam. Tényleg ők. Nem is tartozhatnának máshova a túl csorduló önbizalmukkal. A dicsőségi falon volt egy színdarab amin a főszerepeket  Joy Fresh játszotta a neve felett egy fénykép amin az előbb ismertetett három lány állt, szerintem Joy középen. Fekete egyenes haja van ami barna bőrére simul.  Bal oldalán Jenys Armer. Felhorkantam. Akkor már értem. Neki hófehér bőre és szőke haja van. A jobb oldalon Camilla Glays van, akinek közepes bőrszíne van barna hajjal.
Anyu is kijött a kezében hozva valami fehér anyagot. Felemeltem a fél szemöldököm és az anyagra néztem.
-Az egyenruhád. Szoknyát vagy nadrágot választhatsz. De az ing kötelező.
-Neeeee.-ellenkeztem-ez a suli még se olyan túl jó. Egyenruha?
-Csak ing. Télen vagy hidegbe vehetsz nadrágot, ami nem szakadt farmer vagy fekete lehet. Amúgy szoknya, az is vagy farmer vagy fekete. De persze túl mini nem lehet, meg van szabva.
-Börtön-jelentettem ki- nyolc hónap bent töltendőt kap Erin kisasszony a szörnyű viselkedéséért-utánoztam egy bírót
Anyu megjegyezte milyen bolond vagyok és haza indultunk. Otthon volt fekete és farmer csőgatyáim is szóval az elintézve. Délután vettünk egy fekete szoknyát ami a térdem felett volt egy olyan tíz centivel.
-Ha ez is bűn tényleg egy zárkába írattalak...-mondta anyu
Az ing amúgy rövid ujjú persze csak mértékkel. De volt már rajtam ennél szörnyebb ing is.
Az nap este beszéltem Cathyvel videochaten. Elpanaszoltam neki a szörnyű egyenruhát egybekötve a bírósággal és a zárdával. Ő végig a hasát fogva nevetett de a végén együtt érzően pillantott. Végig beszéltük az éjjelt a végén már sírva.
Másnap reggel tíz órakor csöngettek igen bőszen, mintha kint épp szakadna a savas eső be akarnának jutni. Gyorsan leszaladtam, kétszer megbotlottam a lépcsőn is és magam fel rántottam az ajtót hogy kinyíljon. Nagyon vonzó lehettem egy kék kockás hosszú gatyába és egy fehér ujjatlanba akárki is állhatott előttem, a kócos hajamról szó se essen...De az illető felkapott kétszer megpörgetett és megcsókolt. "Niall" jutott eszembe. Hiszen ma jön haza!!
-Niall!!-szólaltam végre fel- annyira hiányoztál!- csurgott ki esőcseppekben a könnyem.

16. fejezet - Barátság

Nagyon szépen köszönöm a több mint 400 látogatót :)! A gépem amin írom folyamatosan a történetet kék halált kapott és nem tudom mikor lesz megjavítva. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell térnem azoktól a fejezetektől amiket abba írtam mert nem emlékszem pontosan melyik lenne a következő. Remélem mihamarabb elkészül és nem törlődik le róla a történet de nem is húznám itt a szövegem, csak annyit kérnék még légy szíves kommentáljatok, nagyon sokat jelentene nekem.
Most pedig egy pót fejezet amit gyorsan kitaláltam.


Reggel, jobban mondva délelőtt fél tizenegykor ébredtem. Már elszoktam az időzóna változástól ami látszott is, eddig aludni nem nagyon szoktam, még ha Cathyéknél is vagyok.
-Ébresztő! - mondtam álmosan a mellettem heverő paplannak amin a legjobb barátnőmnek kellett volna lennie. Helyette viszont ott volt a piros pizsamája ledobva. -Cathy?
Kiléptem a szobájából majd visszamentem gyorsan felöltözni. Itthon nagyon meleg volt. Kinéztem az ablakon  és a digitális hőmérő 27°-ot mutatott. Bevallom ez nagyon hiányzott Londonba. Ott sose volt reggel már ilyen meleg amit én nagyon szeretek. A lakásba azonban ment a légkondi ezért húsz fok körül lehetett. Felvettem egy farmer sortot rá egy I love NY-os pólót és indultam a nappaliba. Üres volt, hát oké gondoltam. Bementem az ebédlőbe ott is csak a hűtő morgását lehetett hallani. Odasétáltam az ablakhoz, hogy megtudjam nézni itthon van-e egyátalán a kocsi. Ha nincsen akkor valószínűleg elmentek vásárolni. De itt volt. Körbenéztem az ebédlőbe majd ismét ki az ablakon. Még mindig semmi élet.
Egyszeribe mintha kiugrasztották volna a szívem. Egy pillanatra biztosan megállt. Némelyik kicsit félelmetesebb filmeken is már nagyon beijedek amikor jön az a zene meg a gyilkos huhh. Most nem volt zene csak elképesztő csönd. Amikor mocorgott valami majd kirántották az ajtót és jött Cathy akit először betörőnek gondoltam üvöltve rám ijesztve. Hatalmasat sikítottam ijedtem míg ő halálra nevette magát. Na szép... Miután felélénkültem a kisebb szívinfartusomból kérdőre vontam.
-Ne add a jómadarat aki idáig sose tett ilyet. Mondtam hogy nem felejtem el. Amikor legelőször nálad aludtam, és megijesztettél azzal hogy beleesett a telefonom a fürdőkádba, ami teletettél hideg vízzel, én meg azonnal hívtam anyut a vonalasról... csak azt ne mondd hogy elfelejtetted.
-Jaaaaa. De az már olyan rég volt! Komolyan hallod majdnem meghaltam! -túloztam kicsit
-Ugyan már! Annyira félelmetes nem vagyok. Vagy mégis? -ezzel felvett valami gonosz tervet forraló boszorkányos arcot. Engem legalábbis erre emlékeztetett. Mint az az öreg nyanya a hófehérkéből. A neten láttam múltkor hogy összehasonlították valami énekessel aki hasonlított rá. Tökéletesen ugyanaz volt.
-Mi a terved mára?-kérdeztem és a nappali felé vettem az írányt majd lehuppantam a kanapéra
-Semmi.
-Tudtam. De akkor máshogy kérdezem, mit kezdjünk az unalmas életünkkel?
-Nem tu-dom.
-Unalmas vagy...-jelentettem ki
-Beképzeld londoni-nyújtotta rám a nyelvét
-Héééé! Nem vagyok beképzel, csak tisztába vagyok  önmagammal-lobogtattam meg a hajam-de tényleg nem vagyok beképzelt. Camilla az beképzelt. De én nem. Maradtam ugyanaz.
-Bizonyítsd.
-Mivel?
-Mivel hogy azt kértem. Menj be a bátyám szobájába és áradozz neki rólam.
-De hülyének fog hinni.
-Így is annak gondol. Sokat nem veszítesz és különben is! Nem akarsz vele közös jövőt, hogy számítson mit gondolsz róla. Ott van neked Niall, oooo Niall.
Elengedte magát beesett a párnák közé és azok közül az egyiket lesmárolta. Elnevettem magam.
-Egy részt nem így smárolok, másrészt te pocsékol csinálod
-Egy párnával te se tudnád jobban.
Tehát azonnal meglett a téma. Beszéljünk a barátomról Niall James Horanról, az ír szívtipróról aki rabul ejtette a szívem ahogy ő nevezte el. Elmeséltem neki mindent ahogy a legjobb barátoknál szokás, miket éreztem és a többi. A legelső ötlete amikor végeztem a történetemmel az volt, hogy írjam meg szerelmes történetbe adjam ki és milliók fogják megvenni amitől majd dolgoznunk se kell és gazdagon megöregedünk. Az még romantikusabb lenne. Persze hogy az lenne, csak az a gáz hogy ilyen a mesékbe van. Persze én hiszek abban hogy örökre együtt maradunk, sőt nem is tudom mi vetne véget a kapcsolatunknak, most őszintén! Én tiszta szívemből szeretem őt, és ő is különben nem mondaná a szemembe nézve. Olyan jó szerelmesnek lenni, mint egy forró nyári napon valami shakben úszkálni, finom kellemes és egyszerűen abbahagyhatatlan. Ez furcsán hangzik...De én így érzem néha magam.
-Túl estél már a bemutatkozásokon?
-Igen. Nem volt vészes. A szülei szerintem bírnak, anyu is őt. George meg nem számít.
-Óóóóó George! Ki tudná elfelejteni azt a remekre szabott embert. Istenem hogy jöhetett egy ilyen ember világra?
Mindketten nevettünk. Ő is úgy utálta Georgot ahogy én. És ha nem csak én hanem másnak is baja van vele az nem véletlen.
Aztán eljött a délután lassan, felébredt Cathy bátya Bruno. Mindig a medve jut róla eszembe, egyrészt a nevéről másrészt mert rengeteget alszik. Egyetemre ritkán jár be még sem bukik meg. Én is ilyen szerenték lenni mint ő, leszámítva hogy nincs barátnője már két éve, lassan három és mert hát hogy fogalmazzak.... Cathy mindig azzal tréfálkozik hogy télire bundát var neki a lábszőréből.
Az is eszünkbe jutott mi lenne ha lány lenne... a neve Bruniella? Vagy Becky. Szegény csak hosszú gatyát viselhetne. Amikor nagyon unatkoztunk mindig ilyeneken nevettünk. Másokról alkottunk első véleményt, persze ez felszínes és gyökér dolog de nem tudják meg és amiről nem tudsz nem fáj. Sokkal rosszabb amikor a hátad mögött beszélnek ki. Mint a suliba.
Aztán délután este környékén bementünk az egyik közeli plázába, hátha ott van a tegnap által megismert ismeretlen srác. Ott találkoztunk négy osztálytársunkkal akik mind lányok voltak. Meglepődtek hogy látnak, én se számítottam rájuk. Azonnal elkezdtek olyanokkal bombázni hogy hazudós kis csitri vagyok és csak leakarom őket rázni mert azt hazudtam hogy Londonba élek. Ezt fájt még ha nem is vagyok a barátnőjük, majd képekkel bizonyítottam. De ezt sem hitték el míg nem elérkeztünk a legfrissebb képekig amin Niallel voltunk, épp csókolózva vagy ölelkezve. Erre eléggé láthatóan még ha takarni is akarták leesett az álluk. Cat a nevetését nem bírta visszafojtani. Örültem hogy csináltunk néhány képet. Zöld színűk volt már az irigységől. Pillanatok alatt azonban csodálat lett bennük irántam elrángattak a kezemnél fogva és kérdezni kezdtek mindenről. Leginkább Niallről. Cathy egyedül maradt, és lehajtotta a fejér majd odament egy üzlethez mintha érdekelnék a férfi öltönyök. Intettem neki de Jeny, az egyik lány mondta hogy lúzerek nem jöhetnek és újra elrángattak magukkal máshova. Amikor eljutott minden a tudatomig hátráltam és kirántottam a kezeimet az ő karjaikból. Elmondtam róluk mi a véleményem és elindultam visszafele.
-Nagyon megfogod ezt még bánni még ha máshol is laksz.
-Nem érdekel. Utálom őket. Senki nem lúzerezheti le a legjobb barátnőmet, mert nem az. Hanem a legviccesebb és legmarhább ember akit ismerek.
-Megtudom magam védeni.
-Az lehet, de a véleményedet sose merted volna nekik kimondani, őszintén én se de hogy már nem tudják megkeseríteni az életem nem érdekel.
Pontosan így éreztem. Ő a legjobb barátnőm és akárhol is lakunk mindig az is lesz. A barátság nem arról szólt hogy ha valakinek lesz egy barátja aki helyes máris körül ujjongják és miután elmondod hogy londoni, a bátya pedig alig van otthon leszarnak és tovább állnak. Ez nem barátság. Az én szememben ez szánalom és kihasználás.
Viszont ami barátság, az tisztelet és a másik megbecsülése. Amiből nagyon kevés van, kiállni a másikért. Cathyvel két évig nem egy iskolába jártunk, ez pedig a hetedik és nyolcadik volt. Nem mindenki szerette ott őt, volt aki utálta és folyton szidta de én akkor is kiálltam mellé mert szeretem őt. Most is kiálltam mellette mert elfogadom amilyen és nem kellenek holmi barát pótlékok akik cseppet sem tisztelnek, csak valami csávó kéne nekik. Nem, ez nem az én világom és soha nem is lesz. Talán nem minden titkomat ismeri ő tény és való, talán én se minden titkát ismerem, de mindenről tudunk beszélni. Előbb fordulnék hozzá mint anyuhoz ha problémám lenne a kapcsolatommal vagy bármi mással. Nagyon nehéz lehetett neki, hogy el kellett válnunk és nekem is nehéz volt még ha alig mutattam. Még mindig nehéz és az is marad. De egy valami sose fog változni, még pedig hogy Cathy Bess az én legjobb barátnőm akivel mindig együtt leszek lélekben. És talán azért mert nem csak hogy egy horoszkópunk van hanem mert teljesen lélekrokonok vagyunk. Mindig tudta mikor kell hívni ha szomorú voltam, és mindig kiált mellettem. Nem tudom mit rejt a jövő de nagyon szeretném ha ő vagy ők is kijönnének Londonba élni. Mert olyan tervei voltak neki is hogy kint fogunk élni, nekem már sikerült, most pedig rajtam a sor hogy ha szünet van megbeszéljem anyuval hogy kitudjon jönni.
Néha nem azok a legjobb barátnők akik folyton egymás ruhájában vannak viháncolva és ugyanazt a csávót szeretve, naponta összeveszve mert ők legalább kimondják a véleményüket.
Hanem azok akik néha csöndesen ülnek vagy sétálnak majd megosszák mire gondolnak, nem tudnak mindennap találkozni de telefonon beszélnek, és nem csak arról szól hogy az egyik folyton mondja ki van a világába a másik meg kapjon ideg összeomlást mert nem tudja kiönteni a lelkét. A barátság egy közös dolgo amibe ugyanúgy kell mint kapni. Ez a barátság, mármint szerintem...

15. fejezet - Újra otthon

  George ma jön haza. A ház a feje tetején állt mert anyu egyszerre akart főzni mosni takarítani és rendet tartani. Mondanom se kell hogy nem sikerült neki. Nem volt a hűtőbe szinte semmi. Elküldött anyu, és mivel eléggé sok cucc volt a listán megkértem Niallt, hogy tartson velem a három utcával arrébb lévő üzletbe. Elém jött épp valami szendvicset majszolva. Elmosolyodtam, őszintén meg se lepődtem!
-Mi az?-kérdezte- Kell az energia.
-Nem is te lennél-öleltem át a derekánál és megéreztem az illatát amitől a szívem vadul kalapált. Kivettem a jobb kezéből a félig megevett szendvicset és megcsókoltam. Szalámis szendvicset evett.
Bevásároltunk az üzletbe és hazafele segített cipekedni. A kulcsom a nagy sietségben azonban otthon maradt ezért csöngettünk. Jill kinyitotta és mondta hogy meg jött George.
-Juhúúúú. -letettem a csomagjaim és elvettem Nialltól is behajtottam az ajtót és megöleltem- megérkezett a házi sárkány. Szóval a legjobb ha mész mielőtt megöl, és kiteszi a tested, vagy csak a fejed az éjjeliszekrényére és önelégülten azt fogja bámulni.
-Uhhhm az előző barátod....?
-Arról nem tudott -vigyorodtam el.
-Megértem.
Megcsókoltuk egymást jó hosszan mintha tudnánk hogy el kell válni a másiktól hamarosan. Idáig ez volt a legforróbb és legérzelmesebb csókunk. Örökre a szívembe véstem őt.
MÁSNAP: Egy kisebb bőröndbe pakoltam, mert csak egy hétre megyünk haza. Niallnak tegnap mondtam el hogy haza kell mennem fogszabályzásra, és neki ingyenes lenne az út a mert a munkahelyére kell mennie én meg csak úgy lennék. Hallottam olyat is, hogy George apja igen rossz bőrben van,beszélni szeretne velem. De miért pont velem? Mindenesetre valamennyire örültem ennek. Láthatom Cathyt akinek szintén elmondtam tegnap, és nagyon ujjongott. Vele együtt én is de valahol mégis maradni szerettem volna. Elköszöntem az otthoniaktól, és a kilenc órás repülővel mentünk Budapestre. A gép lassan de biztosan felszállt és nem sokára a felhők felé érkeztünk. Megkaptam az értesítőt is miszerint Franciaországba ért a gép.
Útközben egyre izgatottabb lettem hogy láthatom Cathy-t, hiszen ő a legjobb barátnőm. De amikor Nialllel váltott smseink közül megkaptam az övét elszomorodtam amiért ott kellett hagynom. Írországba sem tudok velük menni, pedig már írtam egy beszédszerűséget anyu meglágyítására. Aztán elaludtam. Kihagytam a repülőn lévő étkezést és a legelső emlékem az volt mikor George megcsörgetett...mert nem akart pofán vágni hogy felébredjek. Kisétáltunk a kettes terminálból és egyenesen nagyapa kocsijához amit George testvére vezetett. Aznap délután a tenger gyümölcsei ebéd után amiből alig ettem mert szerintem ehetetlen. Elmentem és vettem egy gyorskajárdába valami olyat ami legalább ennivalónak látszik majd Cathy-hez. Elkísért a fogászatra ahol azt mondták talán a következő alkalommal már nem lesz fent. De karácsonyra már egyátalán nem lesz az életem része. A nap többi részébe bejártuk azokat a helyeket jártuk be mint régen. Ugyanaz volt minden mint egy hónapja.
 Cathy ugyanaz a legjobb barátnő, ugyanaz a személy és ember. De még se éreztem magam annyira jól mint elterveztem vagy mint régen. Egy részem már londoni volt ami Londont tartotta az otthonának, Niall a legjobb barátjának és fiújának. úgy érzem mintha egy szakadék lenne már köztünk amit a távolság okozott. De ahogy elgondoltam ha választanom kéne, talán jobban kitartanék a londoni életem mellett. Pár perce már egy helyben ültem a telefonomra meredve és semmit se hallva.
-Hé figyelsz? Na mindegy tudom hogy nem... nem hívott azóta?
-Ne haragudj, elgondolkoztam. Igen, vagyis nem, nem hívott mióta áttért a gép Franciaországba.
-Talán csak nem kaptad meg. Vagy haverjainál van. Nem kell ennyire ráakaszkodónak lenni.
-Nem vagyok az!-ellenkeztem- Csak megígérte.
-Oké nem vagy. De akkor nekem is szerezzünk már valakit.
Ezzel elkapta a kezem belekarolt és már is elkezdte nézni a fiúkat. A zsebembe tettem a telefonom és megpróbáltam élvezni a helyzetet. Itthon vagyok Budapesten az elvileg legjobb barátnőmmel, a fogszabim hamarosan leveszik. Nem ez így nem jó. Nagyon hiányzik belőle Niall...
Az első szembejövő srác aki nem volt túl súlyos, szemüveges vagy láthatóan önző és beképzelt odamentünk. Én egy lépéssel próbáltam jelezni hogy 'nem! engem hagyjanak békén' és néztem az üzletben lévő kirakatokat tőlem balra. Cathy előadta a: nem tudod hol van ez az üzlet? tervét, ezért a srác segített és mély kommunikációba kezdtek. Éreztem hogy 99%-ban felesleges vagyok. Az a maradék egy az lett volna ha Cathy kifogy az ötletekből de az ritkán van. Bementem tehát a bal oldali butikba ahol nézelődni kezdtem. Láttam egy illetve három körömlakkot amibe azonnal beleszerettem. Tűzvörös, fehér és királykék. Kicsit már most honvágyam volt és arra gondoltam kifesthetném a körmeim. Amikor kijöttem a boltból már az egyik padon társalgott Cat az ismeretlen csávóval. Az üzlet mellett volt egy pláza és oda bementem a legközelebbi wc-be. Nagy nehezen sikerült a bal hüvelykujjam. Belőlem se lehetne manikűrös. Megnéztem a telefonom, 19.42 most már csak befejték a dumálást...Épp nyitottam ki a mellékhelyiség ajtaját mikor valaki épp kiakarta nyitni és rettenetesen megijedtem pedig csak Cathy volt.
-Rossz a lelkiismereted...-közölte velem- Úristen! Ezt most csináltad? Ilyet kérek én is!!-ujjongott a körmömért.
Aznap estét azzal töltöttünk hogy megcsináltam a kezét, bár kicsit máshogy. A sötétkék ebben az esetben lila a piros pedig világos rózsaszín lett. Megcsináltam a sajátom is miközben jókat beszélgettünk mint régen. Bár már semmi nem volt ugyanaz mint régen, mégis jó volt vele lenni.
De rájöttem hogy mégis ő a legjobb barátnőm és rengeteg közös élményünk volt amit felidézve tényleg melegség töltötte el a szívem. Nem tudom mennyi időnként tudok haza látogatni,vagy Cathy hozzánk, de remélem nem fog véget érni a barátságunk. Kár lenne érte. Sajnálom hogy nem Londonba ismertem meg.

14. fejezet - Bemutatni Niallt

Pár nappal később, délelőtt anyu elküldött egy közeli boltba hogy vásároljak ezt-azt, ő reggeles volt, ezért Jill is a nyakamra maradt, mivel ő semmiben se tudna segíteni ez meg elég sok cucc amit felírt anyu,felhívtam Niallt velem tartana-e. Nagyon esőre állt, de meleg is volt szóval fülledt volt az idő. Niallal már napok óta gondolkoztunk az ő bemutatásán, de mióta George elment anyu egy folytában dolgozik és nincs megfelelő időpont. Jill már ismerte őt és Niall bácsinak hívta amire ő rettentően allergiás volt. Megvettük a felírt dolgokat és eldöntöttem hazafele, hogy csinálok valami ebédet. Amikor már többször láttak minket az ottani lakosok hárman sokszor összesúgtak, amit egyszer véletlenül meghallottunk. Azt hiszik Jill a gyermekünk és engem egy ribancnak vagy egyéb kedves szavakkal látnak el. Hmmm de jó.... úgy értem egyátalán nem ismernek!!
Amikor haza értünk mindent bedobáltunk a hűtőbe. Anyu négyre ér haza ezért ma is eléggé álmos lesz szóval tuti nem lesz itthon kaja, ha csak nem csinálok valamit. Neki álltunk ketten a lehető legegyszerűbb kaját megcsinálni, hogy semmiképpen ne rontsuk el. Ez a lecsó volt, nem sokára átjárta az illat a lakást amitől megéheztünk. Fél  kettőkor megebédeltünk. Niall elment mert hívta az anyukája, hogy valami családtag van online és szeretne vele beszélni. Ő ennek nagyon megörült és pár perccel később elment egy hosszú búcsúcsók után. Magunkra maradtunk a húgommal, ezért úgy döntöttünk elkezdek takarítani. Anyu nem sokkal később haza ért, megkóstolta a remek művünket, először viccből fulladozni kezdett amitől nagyon megijedtem hátha belement a mosogató lé. De elnevette magát és megjegyezte milyen könnyen be lehet csapni. Rendes esetben megharagudnék rá és mondanám hogy soha többé nem főzök nektek, de most uralkodtam magamon. Amikor végzett betette a tányért a mosogatóba és vizet eresztett rá.
-Anyu?-nyögtem ki-mennyire vagy fáradt?
-Hova akarsz elcipelni? Inkább adok pénzt vagy amit akarsz de nagyon fáj a lábam a sétától és szeretnék pihenni.
-Ja nem semmi csak átszerettem volna hívni valakit, de ha nem akkor nem. Holnap úgy is lesz nap.
-Megint valami állatkereskedő? Kislányom mondtam hogy nem kapsz macskát. Az egered is meghalt...
-Nem állatkereskedő. Habár nagyon szeretnék valami kis nyuszit vagy ilyesmi, de nem az a lényeg.
-Mondjad akkor már kezdek félni ki a francot hívtál meg ide... Cathy akar ideköltözni? Vagy valami csövest akarsz itt szállásoltatni?
-Nem anyu!! Egy ismerősöm jönne át, aki nem csöves, se tróger, se Cathy csak egy átlagos ember aki átjönne.
-Jól van hívd át... de majd egy óra múlva addig veszek egy fürdőt,meg kicsit lepihenek.
Amint kilépett a helyiségből előkaptam a telefonom és Niall hívta, hogy jöjjön át. Azonnal beleegyezett mert megszerette volna ismerni a famíliát.  Hozzátettem hogy ne vegyen öltönyt nyakkendőt mert anyu valószínűleg elröhögné magát mennyire próbálna a lehető legjobb barátot eljátszani.
Nem sokára hallatszott az ajtó csengő ahol egy szőke hajú mosolygós, piros rövid ujjút és farmert viselő alak érkezett. Tehát Ő. Azonnal a nyakába ugrottam mint a filmekbe, de ez nem film volt, ami arra a következtetésre vezet hogy nem sikerült a hirtelen ötletem. Felugrottam rá de a bal lábam megcsúszott és nem tudta azonnal elkapni mert azt se tudta mire készülök. Mindketten elveszítettük az egyensúlyunkat, és beestünk az előszobába, mondhatom igen szerencsétlen vagyok, erről is tanúskodott a fájó derekam. Anyu persze azonnal lesietett a hangok hallatára és nem is tudom, ki gondol jóra ha meglát két tinédzsert egy előszobába egymáson feküdve és a lány felüvöltött hirtelenjébe mert a hátára esett?
Gyorsan felpattant, majd engem is felemelt. Anyu az első lépcsőfokon állt és nem tudtam eldönteni, hogy most épp a nevetést próbálja visszafogni ilyen arccal vagy tényleg nagyon helytelenül néz rám. Niall udvariasan odament és bemutatkozott, anyu örült annak amiért nem úgy ment oda 'cső csajom anyja jöttem bemutatkozni, drogozok és mindennap buliba járok ahol a sárga földik iszok'. Beavattam anyut, hogy ő akit áthívtam és amikor idejöttünk mennyire utáltam itthon lenni ezért alig voltam otthon és a Holland Parkba találkoztunk.
Anyu elnevette magát, mintha hülyét csináltam volna magamból. Megkérdeztem miért tette ezt velem.
-Kislányom, te tényleg azt hitted hogy nem tudom van-e valakid?
-Miért honnan tudtad meg? Megint valami George beültetett kémét küldted rám? Mert ha...
-Nyugi -súgta a fülembe Niall kicsit meg masszírozva a vállam- hallgasd végig.
-Eleinte úgy voltam vele hogy csak elmész futni, de amikor mondtad hogy körbevezet valaki Londonba és a ruhádat válogattad fél órán át összeállt a kép. Ezért voltam boldog hogy megérted teljesen én mit érzek, és ezért nem szidtalak le ha későn értél haza. Azt ugyan nem tudtam ki és milyen a barátod de reménykedtem hogy jó az ízlésed és bíztam a döntésedben. És most kimondom, hozzád tökéletesen ilyen barátot képzeltem.
Nagyon örültem ennek. Anyu szereti Niallt! Jill is lemászott a lépcsőn és bejött közénk körbenézett megölelte Niall jobb lábát, na erre anyu már tényleg meglepődött. Rám nézett és felemelte mindkét szemöldökét.
-Öhm ízéé-dadogtam-amikor dolgoztál párszor áthívtam Niallt és az utcán azt hitték a gyerekünk Jill.
Anyu nevetett és még sokáig ezt emlegette. Beszélgettünk még és nagyon jól kijöttünk. Felesleg volt ennyit izgulni.
Nem sokkal később ketten maradtunk és felmentünk a szobába, ahol nem volt tv. Beugrottunk az ágyba ahol ő a plüsseimet nézegette meg ami az ágy közelébe helyezkedett el. Az arca igen csak elkomorodott amikor meglátta a fehér nagy fülű egér plüssömet aminek a fülébe ez a felirat volt belehímezve 'love you'.
Kérdőre vont ezért megmagyaráztam neki hogy bár Georgot nagyon utálom, de amikor még nem voltak együtt anyuval akkor kaptam tőle de úgy hogy anyu adta. Kidobni pedig nem akartam amikor megtudtam kitől van nem akartam elégetni mert szegény egérkém nem tehet róla, miféle kretén vásárolta meg.
Niall tízkor indult haza, addig a szobámat kutatta fel. Kicsit úgy éreztem magam mint valami CSI helyszínelős sorozatba. Megtalálta a lóherés nyakláncomat amiből hiányzott az egyik zöld szívecske mert egyszer kiesett a kezemből le a földre. Valami kínai bizsu de nagyon szeretem. Elmosolyodott és azt mondta megcsinálja mert nem bírja így nézni. Végül leült az ágyra majd eldőlt. Nem bírtam ki hogy ne fészkeljem be magam a karjai közé. Niall kellemesen dúdolt valami számot ami nagyon nyugtató volt. Ő idáig a legjobb akit a sorstól valaha is kaptam!

13. fejezet - További bemutatkozások

300 látogató :)!! Úristen nagyon köszönöm! Ne haragudjatok a szünetért de tegnap ballagtam és családi összejövetel volt ma pedig csak most értem rá. Remélem tetszeni fog az új rész :)

A legédesebb álmomat éltem épp. Niall karjában szuszoghattam, ahogy öleli a hátam, háttérzajban pedig a film ment. Azonban ennek az édes álomnak vége lett, ugyanis jött egy férfi alak. A szemem félig nyitva volt, ezért csak homályosan láttam, hogy Niall térdét rázza és beszél valamit. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és tovább aludni. De pár percre rá ő is felébredt, első mondata pedig 'ki az barom aki itt rázza a térdem?' Óvatosan felült, és hangosan ásított eggyett. Felfogta mi is van valójában, ki van elötte és miért, majd megkérdezte ébren vagyok-e. Felesleges kérdés ha egyszerűen csukva látszott a szemem. De kinyitottam és megtöröltem a szemeim. Visszatartottam az ásítást és halkan megkérdeztem ki áll velünk szemben. A fiú bemutatkozott. A neve Greg Horan.
Greg valami angliai egyetembe járt ahonnan időnként tud csak hazajönni, mert rengeteg tanul és az út is hosszú. Idáig egyszerűen csak azért nem láttam mert dolgozik egy szupermárketben hogy meglegyen a tandíja, és az utazási költsége.
-És a te neved?-kérdezte az újdonsült ismerősöm
-Erin Katelyn Parks. De csak Erinnek szoktak hívni.
-És tényleg...-válaszolta Niall- mostantól hallgatnod kell a Kate-re is mert úgy foglak hívni!
Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Greg, ezért kikapcsoltuk a filmet, és folytattuk a társalgást. Sokat beszélt magáról, az egyetemről és hogy neki is mennyire hiányzik Mullingar, úgyanúgy mint Niallnek. De azonnal felvillanyozódott a kedvük amint kijelentette a kisebb Horan, hogy két hét múlva hazamennek. Ennek mindenki örült, ezért nosztalgiából történeteket meséltek miket csinálnak ott. Még youtubon is mutattak egy videót, amin épp énekel Niall(füldugóval a fülébe) és mellé táncol. Azt gyakorolnia kellene még, de mit ne mondjak, talán jobban is tud mint én. Ahogy meséltek az otthonukról egyre jobban láttam mennyire szerettek ott élni a szemeim előtt ahogy elképzeltem a történeteiket. Már megértettem miért volt annyira nehéz beilleszkedni Niallnak fél éve amikor megérkeztek Londonba.
Greg és Niall eléggé hasonlítottak egymásra, ezért vele is könnyen ki tudtam jönni. Már csak az apukájuknak, Bobnak kell bemutatkoznom. Az idő a nyolc órát ütötte, az én hasam pedig mormogó hangot adott ki, amiről eszembe jutott hogy legutoljára ebédet ettem egy órakor. A többiek is éhesek voltak, ezért a döntésünk az lett, hogy tojásrántottát csináltunk, tettünk bele mindent amit találtunk, szallonától kezdve a kolbász, párizsi, hagyma(amiről én csak evéskor értesültem) , sajtig. Eléggé nagy adag lett, de elfogyott amire Maura is bejött hogy miféle finom illatok vannak. Kissé szégyeltem magam, amiért nem hagytam neki, habár én ettem a legkevesebbet gondolhattam volna rá.
-Az én két fiam-mondta megjátszott problémával-komolyan, ma vásároltam de a hütő felét már kiették! Az asztal lábát is megtudnátok enni de annyira örülök hogy te itthon vagytok-ezzel megsimogatta Greg fejét- te meg mert nem fogod egyedül feltölteni magad a hütőből-és Niall hajába túrt.
Elmosolyodtam, mert itt mindenki szeret mindenkit, boldogok és az se baj ha épp egy evésre megeszi mindenki a kaját. Hamarosan megérkezett a családfő is.
Háromnegyed nyolc volt az idő, amikor betoppant még valaki. Maura sietett köszönteni az illetőt aki kiderül hogy a férje, és a fiúk apja. Az idősebbik felszólalt hogy 'megérkezett az apósod Erin' nagyon elvigyorogva magát amitől ledölt az asztalra és nevetett. Én elpirultam a kezem a szám elé tettem és a sarokban lévő hütőre ragasztott fényképeket nézegettem. Niall is csak elmosolygott, majd szerintem meglátta mennyire félek odamenni és bemutatkozni meg amit Greg mondott hogy elpirultam átölelt és a vállamra támasztotta fejét. Amikor Greg ismét egy hangosabb nevető hangot adott ki magából (ekkor már mi se tudtuk min röhög, mert már mindenféle neveket mondott) belépett az apja és köszöntötte egy helló drága kisfiammal amitől csak még jobban nevetett. Nem volt tiszta neki az ügy, mármint a "jövőbeli apósómnak" hogy ki vagyok. Niall felállt hogy lefótozza Greget én pedig szabadon maradtam, úgy szint felálltam és bemutatkoztam.
-Üdvözöllek, a nevem Bob Horan. Őőőők pedig az én drága fiaim- mutat arra aki épp kacsaszájjal pózol a kamerába és arra aki mindezt videózza... kissé szégyelte magát mert a kezét a fejére tette a szemei elé, én ezt szoktam tenni ha valaki nagyon szégyenbe hoz.
Maura is belépett egy ezüst fényképezővel a kezébe megörökíteni a bemutatkozást és a családi pillanatokat. Szinte már úgy éreztem én is családtag vagyok. Náluk megtaláltam a helyem. Amikor Maura elhessegett minket a konyhából, mert mosogatni szeretett volna, Greg fürdeni ment, Niall pedig csak eltűnt. Bobbal leültünk az ebédlőbe és társalogni kezdünk. Kérdezett a családomról, hogy jöttem ide és mit tervezek a jövömmel.
Elmondtam neki néhány dolgot, mint hogy a nevelőapámmal és anyuval élek, van egy hugom Jill, és egyenlőre beszeretnék iratkozni egy gimnáziumba, onnan pedig eldől melyik írányba megyek tovább.
-Készülj fel-mondta Bob és megvakarta barna haját-hogy ha itthon van a barátod báttya mindig ez lesz, ilyenkor még Maurával is jobban eltudsz beszélgetni.
-Engem nem zavar-ellenkeztem-nálunk otthon minden annyira unalmas és csendes, de itt megy az élet és boldog mindenki. Mint egy igazi család. Sajnos nálunk nem így van...
Bob is még mesélt pár dolgot a családjukról, úgyanúgy szóba hozta Írországot és Mullingart. Ezek családi történetek voltak, megható volt némelyik, a többi eléggé vicces.
Tíz órakor már eldöntöttem hogy hazamegyek, mert sötét volt, és nem akartam felesleges lenni, elköszöntem mindenkitől. Hazafele vettem az írányt. Útközben találkoztam néhány részegen támolygó korombelivel akik azt akarták tartsuk velük majd amikor ellentmondtam és gyorsabbra vettem az írányt elkönyveltek szentfazéknak.
Nagyon halkan igyekeztem be a házba és a szobámba. George ugyan nem volt itthon, de anyu igen, és ő is tud mérges lenni. Szerencsére csendben feltudtam lópózni a szobámba.

12. fejezet - A múlt sérelmei

-Hozzátok? Oké. De ugye nincs otthon senki? Mert nem tudom hogy mutatkozzak be a szüleidnek. És ha utálnak? Honnan tudod?Na jól van akkor háromkor a házatok előtt vagyok. Szia. Szeretlek.-tettem le a telefont. Eljött ez a nap is. Hamarosan egy hete együtt vagyunk Niallel, ezért szeretne otthon bemutatni. Tehát álljunk neki és írjunk egy afféle ódát, vagy beszédet arról milyen megfelelő és tökéletes ember lennék a kisebbik gyermekük számára.
A lehető legnormálisabb ruhámat vettem fel amibe nem lehet belekötni. Gondolom szülőknek a garbó trapéznadrággal és gumicsizmával felelne meg, de abba nem kényszeríteném magam bele még a jó benyomás keltéséért se. Fél három után 10 perccel elindultam egy térdfarmerba, és egy fehér rövid ujjú ingbe amin fekete öv volt.. Ezen a szürke pulcsim. Öt perccel három előtt odaértem. Niall nyitott ajtót és megnyugtatott, hogy csak az anyukája van otthon. Tényleg megnyugodtam valamennyire. Udvariasan köszöntem és sokat mosolyogtam. Az anyukája nagyon aranyos. Szőke rövid haja van.  Hasonlít rá a fia, csak magasságban nem, olyan magas mint én. Amikor először hívtam asszonyomnak nagyon kiakadt, és felajánlottam hogy csak Maurának hívjam. Tényleg nagyon kedves és mindenben támogatja a fiát. Mondta hogy ha bejutna az X faktorba nem a telefonálásra menne el a pénz a készülékről hanem mert folyton küldené az smst. Könnyen megtaláltuk a hangulatot, de mennie kellett vásárolni ezért magunkra maradtunk.
Szóba jöttek ismét a múltbeli dolgok. Az ex barát és barátnők terítékre kerültek. Előttem egy igazi barátnője volt, a lány neve Holly. Megmutatta fényképen ki is ő és mesélt a kapcsolatukról a vége a távolság lett mert más országban laknak. Már túl lépett rajta, ahogy láttam de legbelül fájhatott neki. Elsőre szép lánynak tűnt, boldognak és mosolygósnak. Meg is mondtam neki, amire helyeselt hogy igaz. Továbbá szóba jöttek még a rokonok, mindenkijük Írországban lakik csak ők jöttek el, hogy megismerjék Londont, és ami egyenlőre titok, Niall jelentkezni fog a következő x-faktorba. Leteszi az érettségit és elindul. De eléggé nehéz volt rábeszélni erre, vagy nem is, hanem nem akart ott hagyni mindent egy olyan dolog miatt ami nem biztos. Én is támogatom, mert hallottam énekelni és gitározni is. Tehetség szorult belé nem is kevés. Mesélt a családjáról, a bátyjáról, apukájáról és anyukájáról. Aztán terítékre kerültem én is. Nem akartam sokáig mondani az idáig tartó gyakran szánalmas életemet, főleg mert épp ezt akartam valamennyire elfelejteni. Meséltem a régebbi családunkról, a mostani állapotról, a húgomról és az 'exemről' akinél meg kellett állni. Nem akartam róla beszélni. Az életem azon részét inkább fogtam volna és lehúztam volna a bermuda háromszögön. De ő is elmondta a nagy történetet. Az enyém ennél rövidebb volt, és furcsább.
-Befejezeződőtt a hetedik és mindig a nagymamámhoz megyek nyaralni júliusba. Az egyik unokatesóm is ott volt aki ott lakik abban a faluban ezért elmentünk a találkozó helyükre. Ott összebarátkozunk majd másnap is kimentünk és összejöttem a sráccal. Aha ez így volt, az én szemembe. A srác szemébe mindez annyi volt, hogy jéééé ismeretlen új lány, hát legyünk túl az ex barátnőn. Két napig együtt voltunk aztán elutaztak, és onnantól megszakadt a kapcsolat. Később tudtam meg mindezt, és azt is hogy rá egy hónappal összejött az előző barátnőjével.
-Az úgy aranyos. De velem ilyen nem lesz, mármint velünk. Ígérem.
Ezzel magához húzott hirtelenségből pedig hátra dőltünk az ágyára. Néma csend volt, de mégis tombolt a szív és az érzelmek. Nem szorítottuk egymást de mégis éreztettük másikkal mennyire fontos. Ezt néhány csók is követte. Valami már az eldőlés óta nyomta a hátam, de most bele is állt. Kihúztam a helyéről és egy ír plüssmanónak a csizmája volt. Elmosolyodtam majd odaadtam Niallnak, hogy kezdjen vele valami. Alaposan megnézte, elgondolkozott végül rátette az apró fehér szegecses táskámra amit hoztam. Leszidtam magam belül, hogy eszébe juttattam a honvágyát, és mert szegény ír manót össze trancsiroztam a hátammal.
-Bocsi a manóért, nem akartam eszedbe juttatni, annyira egy...marha vagyok.
-Ja nem, semmi gond. Más jutott az eszembe csak nem tudtam miképp elmondani.
Elmosolygott ezért engem egyre jobban csak érdekelt, milyen gondolatot váltott ki belőle a vigyorgó zöld plüss.
-Mire gondoltál?
-Mit szólnál ahhoz, ha olyat mondanék neked, vagy kérdeznék, hogy jönnél-e velem Írországba ha haza megyünk majd?
-Nagyon szeretnék. De anyu nem engedne el, és mikor?
-Két hét múlva mennénk három hétre és szeretném ha jönnél. Persze tudom, hogy a szüleid még nem tudnak rólam és hogy most jöttetek ide de örülnék neki. Anyu tanácsolta.
Mentem én volna nagyon szívesen. Csak tényleg... anyuék azt se tudják ki ő és az egy hetes barátommal nem engednek el Mullingarba. Gondolom az első mondata az lesz 'aha, visznek ki Albániába prostituáltnak'.
Az este többi részét tv nézéssel töltöttünk ahol adtak egy klasszikus angol filmet. Azelőtt még soha nem hallottam róla, ezért próbáltam figyelni, de Niall minden létező gondolatomat elvette. A film végülis nem volt rossz, sőt jó volt, ezért nem értettem hogy tudott elaludni, de azt hogy én hogy aludtam el aki egész végig azon agyalt hogy megértse?

11. fejezet - Parás pillanatok

Beléptem az ajtón üvöltöttem egy hellót, amit három hang viszonzott egy 'szervusz kicsim' anyutól, egy 'szia Eliiiin' Jilltől és utólag egy 'Cshőőőő' valaki mástól. Kopogást hallottam majd szembe találkoztam Camillával. Ó te jó ég. Ez rám szállt. Mondom én, hogy én leszek a következő áldozat. Hogy kell végrendeletet írni?
Valamennyire biztos látszott rajtam az ijedség még ha próbáltam is leplezni.
-Merre voltál?-kérdezte anyu-Ilyen hosszú volt a film?
-Nem. Ja nem csak...előbb is indultam meg a film utána bementem egy üzletbe.
-Melyikbe?-kérdezte érdeklődően Camilla
Rohadj meg! Ezt is alig tudtam úgy kimondani hogy ne legyen feltűnő a hazugságom. Még nem terveztük el Niallel hogyan mutatkozzunk be a szülőknek. Addig titokban tartjuk.
-Amelyikbe ruhákat lehet kapni.
-Egyedül ennyire elvoltál?
-Nem, volt rajtam kívül még kétszáz másik ember is. De ha most nem gond felmennék a szobámba.
Bólintottak mindketten, nem sokára felértem. Leültem az ágyamra és láttam, hogy a nagy sietségben nem kapcsoltam ki a laptopom, ami lemerült ezért feltettem töltőre. Halálra untam magam ezért elkezdtem filmeket nézni, majd egyet kiválasztottam letölteni. Viszont nagyon lassú volt és egyre jobban érdekelj mi a frászért jött át az a liba. Tudom, hogy most nagyon ellenszenves vagyok annak ellenére hogy nem ismerem, de amit tettek azzal a lánnyal... Nagyon féltem, hátha én leszek a következő. Pedig én nem ilyen vagyok. Sose ítéltem el senkit anélkül hogy meg ne ismerném. Engem se ítélhetnének el sokan mert nem ismernek.
Amikor ideges vagyok mindig rám tör a horoszkópom ami a szűz, és a rendmániásság. Ami bennem nem nagyon található meg, de ilyenkor amikor a félelem darabokra szed mindig rendet rakok otthon. Most is így tettem és amíg lejött a film, mintha egy lakosztály lett volna a szobámból. Mindenhol rend, összehajtott pólók, a könyvek nagysági sorrendben. Kimentem itt van-e még de már nem volt. Megkönnyebbülten mentem le tv-t nézni. De egy olyan filmet adtak amit már vagy százszor láttam, a többi adón pedig valami műsör volt ami nem érdekelt ezért felmentem a szobámba.Azt hittem végre elmúlt a veszély de nem! Amikor nem számítottam rá tért vissza...
Bejelöltem már végre Niallt facebookon, ugyanis vicces volt hogy járunk, de még csak nem is ismerősöm. Vele beszéltem fél tizenegyig. Elköszöntünk egymástól, majd elaludtam. Nagyon zavaros volt minden. Fekete és sötét, tehát éjszaka. Ebbe biztos voltam. A volt sulimba voltam, tele ismeretlenekkel, egyetlen ismerős volt, Niall. De ő? Mintha sose ismert volna. Leírni nem lehet azokat az érzéseket, engem is zsaroltak de négyen. Megszégyenítettek, és darabokra törték a szívem. Hajnali háromkor nem bírtam tovább amikor már Cathy is ott volt ellenem. Felriadtam, örülten zihálva mint aki egy ötven kilométeres maratont futott le. Felkapcsoltam az asztali lámpát és kinyitottam az ablakot. A párnám tiszta könny volt, a takarom félig a földön. A fejemet kiszellőztettem, de újra és újra beugrottak a pillanatok az álmomból. Nem mertem visszaaludni. Most vagy megörültem, vagy ez a csaj rám szállt. Csak túlreagálom...próbáltam elhitetni magammal. Van még rengeteg más suli Londonba, oda is tudok menni... Lementem és ettem egy májkrémes zsömlét. Már jobban éreztem magam. Végre sikerült elmosolyogni magam, Niallra gondolva mikor azt mondta az első nem randinkon, szóval amikor bemutatta Londont, hogy ő amikor eszik mindig jobb kedve lesz.
Hat órakor sikeresen visszatudtam aludni. Szerencsére nem volt rémálmom, de mikor felkeltem annál jobban voltam álmos. Még csak augusztus 3-a van, be se iratkoztam, azt se tudom hova fogok járni szeptembertől de az az év áll előttem mint Lisáé. Főleg ha Camilláék osztályába kerülök, na akkor szét cincálnak. Az egyik ok az mert csak,a másik meg mert új vagyok. Senki nem jön tizedikbe már. Senki, csak én...
Lebattyogtam a lépcsőn, amikor az előszobába voltam megtöröltem a szemeim és körül néztem. Totyogás következett.
-Elinke? Anyu dolgozik, és azt kérte hogy vigyázz rám.
-Rendben tökmag. Éhes vagy?
Megcsóválta a fejét, én pedig elővettem a hűtőből egy barackos joghurtot, hozzá néhány kekszdarabbal. Nem voltam éhes, csak nyammogtam rajta, de valamit muszáj enni.
Jill egész nap a nyakamon lógott, ami arról a részről jó volt, hogy eszembe se jutott a sulikezdés se a rémálmaim. Három éves létére nem is agyrém, ami meglepett. Tudatába lehetett hogy nem vagyok korabeli és engem más érdekel mint a tündéres és szörnyes mesék. Este elaludtunk a nappaliba, amikor anyu hazaért tízkor ő ebrésztett. Felvánszorogtam a második emeleti fürdőszobába ahol megmostam a fogam és a 'becsukom a szemem öt percre és sokkal éberebb leszek' ötletemet hajtottam végre immár a szobámba. Természetesen ez mindig elalvással végződött ahogyan most is. Éjjel kettőkor ébredtem úgyszintén rémálomra, de furcsa módon nem emlékeztem rá. De talán jobb is. Lefürödtem egy kád forró vízbe, amitől beindult az agyam. Ami elsőre eszembe jutott hogy ma nem is beszélem Niallal. A félelem szinte átvette az irányítást, mondhatni. Nem fogom már ennyire hagyni magam.... kiszálltam a kádból, megtörülköztem és felvettem a pizsamám. Köröztem néhányat a szobámba majd felkaptam a laptopot és megnéztem ezt a Lizziet. Niall ismerősei között találtam meg, hófehér bőr, sötétszőke haj és szemüveg. Mosolygósnak tűnik, de az is inkább szerényebb. Ezek mindig feltűnnek. Apu halála után pszihológushoz jártam, mert kezelhetetlen voltam. Amikor ezek az emlékeim is beugranak, hatalmas ürességet mégis tömeget érzek a lelkembe, és ez a súly már egyre több és elviselhetetlenebb főleg mindeközben ilyeneket mondani 'az életem csodás, ennél jobb még soha nem volt'. Holnap, vagyis ma majd ha felkelek első dolgom kilépni ebből, és társaságba menni.

10. fejezet - Derült égből villámcsapás

Megvan a 200 látogató :)!!! Nagyon köszönöm ez nekem tényleg nagyon sokat jelent, főleg mert tegnap jöttetek idáig a legtöbben, ami 41 látogató volt :). Köszönöm <3!

  Másnap sokáig aludtam. Semmi tervem nem volt a napra. Tegnap azt mondta Niall, hogy nem ér rá. Ezért inkább nem akartam zavarni, majd délután fele felhívom. Addig meg csak kibírom valahogy. Teljesen nyugi volt George nélkül. Mondhatni átjárt a csend. Nincs ki üvöltözzön velem, helyette béke és boldogság van. Ez anyunak miért nem tűnik fel? Ő épp a konyhában ügyeskedett. Felöltöztem egy laza otthoni ruhába, összefogtam a hajam és lementem neki segíteni. Alapjáraton ha kéri se szoktam neki főzni segíteni csak ha valami rossz jegyet hozok haza és nagyon muszáj, de most boldog voltam és nyugodt. Úgy érzem a csúcsponton vagyok.
Egy órára elkészült az ebéd. Tényleg finom volt, még ha én is tevékenykedtem benne. Vacsorára is maradt még belőle. Délután kimentünk sétálni a környékre majd a Hyde Parkba mentünk élvezni a csendet és a szomszédokat megismerni. Így leírva marha unalmasnak tűnhetett ez mind, de tényleg jó nap volt. Hat órakor hazamentünk. Már délután volt ezért írtam Niallnak sms-t. De az ég világon semmi sem jutott eszembe. 'hogy telt a napod?' az olyan túl túlzott mintha már házasok lennénk. 'Holnap mit csinálsz?' túl ráakaszkodós.
Végül a 'milyen napod volt :)?xx'-nál maradtam. Este megnéztünk egy romantikus filmet hárman. A mellettem terülő párnát úgy öleltem, mintha ő lenne Niall mert eszméletlenül hiányzott. Negyed óra után pittyegett a telefonom a válasszal amit kaptam: 'nem volt rossz, de hiányoztál..és a tied? Holnap mit csinálsz?' Pár percen belül válaszoltam:
'Békésen:)(nev.apám elment). Te is nekem! Nem tudom, mit tervezel?'
'Mehetnénk valamerre, adnak valami jó filmet a moziba azt megnézhetnénk.'
Az sms-ezés majdnem az egész film alatt folytatódott. A film után csináltunk pirítósokat, és tettünk rá tojásrántottát. Otthon sokszor ettünk ilyet vacsorára. Valahogy eltelt végül ez a nap is és a következővel folytatódott.
Augusztus 2.
Reggel 8 óra van. Nem bírtam aludni, ezért gondoltam hogy írok. Ma moziba megyünk Niall-el. Adnak valami félig vígjáték félig romantikus filmet. Még csak nem is hallottam róla, de bízok a döntésében :). Persze nem számít a film ha egy ilyen...most soroljam? Kedves, humoros, nagy étvágyú(:P), helyes, IMÁDNIVALÓ fiúval vagyok? Végre úgy érzem, hogy komolyan tökéletes életem van. Nincs itt George, anyuval tök jóba vagyok, Jill sem nyafog, van egy olyan ember az életemben akire ha rágondolok újra kell éleszteni a szívem mert felrobban a dobogástól, és elvileg egy suliba fogunk járni. Csak a legjobb barátnőm nincs itt, de vele is tartom a kapcsolatot, tudom nem ugyanaz de jobb így mint valamikor a 15.században ahol ha olyat mondtam volna hogy telefon vagy internet esetleg wi-fi, három lehetőség közül választhattam volna. Kiröhögnek vagy felakasztanak mert túl sokat tudok. Esetleg boszorkány vagyok. Nagyon bolond vagyok.... xD -írtam a naplómba.
Visszafeküdtem az ágyamba és próbáltam visszaaludni. Sikerrel jártam. Délben felkeltem véglegesen. Felhívtam Niallt, és a hangjáról ítélve biztos voltam abban, hogy felébresztettem a hívásommal. Megbeszéltük a fél 4-es mozit. Negyed háromkor indultam el otthonról. Az égen néhány felhő volt, és meleg. A hullámos farmerszoknyámat vettem fel egy laza ujjatlannal és tangapapuccsal. Jobb oldalon láttam egy Starbucksot amiből három lány akart kijönni egyszerre. Magassarkú volt rajtuk, miniszoknya és valami haspóló, napszemüveg egyiknek a szemén, másik kettőnek a haján. Elég láthatóan végig mértek. Kissé kínosan éreztem magam, mert összesúgtak,majd vihogtak egyet. Arra fele tipegtek mint én, de velem szembe jött egy Niall Horan, velük azonban nem. 'He-he'-gondoltam. Megöleltem és csókot váltottunk egy gyengéd 'nagyon hiányoztál már' fajta volt, és éreztem hogy eléggé szorította a derekam. Amikor kinyílt a szemem a három grácia ment el mellettünk. Megint végigmértek engem és lenéztek. Annyit értettem a beszélgetésükből hogy ki ez a lány?
-Ismered őket?-kérdeztem Nialltől
-Ööö igen. Egy suliba járok velük. Ha te is oda jössz vigyázz velük, és gondold át mit mondasz el nekik főleg mert évfolyamtársaid lesznek. Ők is tizedikbe mennek.
-Amúgy is átgondolom ,de miért mindent át pletykálnak?
-Nem, hanem tavaly volt egy lány, a neve valamilyen Lizzie volt. Az a tipikus kis stréber. Nem volt csúnya csak jó tanuló és nem volt barátja, se fiú, se lány....
Útközben elmondta a félév történetét. Sajnáltam szegény lányt, és nem szeretnék a helyébe kerülni. (Barátkozni kezdtek Lizzie-vel de persze kamuból, feljegyeztek vagy felvették minden titkát és később ezekkel zsarolták, hogy csinálja meg a leckéjüket adja oda a pénzét meg ilyenek. A lány teljesen kibukott és már öngyilkos is akart lenni állítólag, de félévkor átment másik suliba. Az anyja tudta meg amikor felvette helyette a telefont és azonnal bement a suliba és elmondta az igazgatónak, de mivel rokona az egyik lánynak, Camilla-nak nem csapták ki őket.
-CAMILLA? Úgy érted Camilla G....Gla...Glays vagy ki? Tőlük béreljük a lakásunkat!! Én leszek a következő 'áldozatuk'???
-Dehogy is ne parázz ezen! Most inkább élvezzük a filmet.
A kép elsötétült.Elkezdődött a film. A felét végig csókolóztuk. A végén már össze se állt a kép,hogy a srác hogy került vissza New Yorkba ha Sydney-be tanult, ahol át csere diákolták Franciaországba. Elmentünk a film után Nando's-ba amit azelőtt nem is ismertem, Starbuckba sem voltam amíg Niall el nem vitt két napja. Hát igen, milyen jó Londoni vagyok, még a legtöbb korombeli találkozóhelyét sem ismerem. Beettünk, és egy óra múlva hazakísért. Látszott rajtam, hogy tíz-tizenöt perce csak Camilláékra tudtam gondolni.
-Hol van még az év eleje... és különben is én ott leszek neked mindig.-ölelt át szorosan amit viszonoztam
-Nagyon szeretlek!...
-Én is Erin.

9. fejezet - Szeretsz?

Már épp feladni készültem, hogy visszakopog elkap és lesmárol, de kopogtak. Ugrottam kettőt örömömben majd kinyitottam. Igen ő volt az!!
-Bocsi, egy haverom hívott. Csak mondta hogy, végülis mindegy. Hol tartottunk?
Úgy mondtam volna azt amit éreztem: nos tudod ott amikor éppen úgy néztünk egymás szemébe mint két szerelmes... pontosan itt. De végül is most, vagy soha.
-Hát...a szemembe néztél. Én meg a tiedbe és csörgött a telefon. Tessék kimondtam.
-Hát persze. Megismételhetnénk ezt a napot. Holnap nem érek rá, ezért hívtak. De add meg a számod, és hívlak.
Megadtam neki, és véglegesen is elköszöntünk egymástól. Ezúttal öleléssel, mint két barát. Amikor még fogta a derekam én pedig a tarkóját történt meg amit öt perccel ezelőtt vártam. Azt a 'csodát'. Megcsókolt. Nem képzelődtem, igazi csók, nem smárolás hanem az a romantikus igazi csók. Nem ellenkeztem. Végre, végre és végre! Ez sokkal jobb volt mint az első csókom. Ezúttal éreztem, hogy ő is érez irántam valamit. Amikor szét válltak ajkaink csak mosolyogni tudtam. Ekkor indult el nekem újra az idő.
-Huuuuuh. Olvastál a gondolataimban?
-Mondanám hogy igen, de nem csak ez a mai nap... Annyira jó volt és úgy érzem megtetszettél. Nem is kicsit hanem nagyon. Még ha párszor meg is kell ismételnem mindent.
-Én naplementénél voltam vele úgy, hogy nem igaz hogy ez csak barátság. Mert nem is az.
-Más nemzetiségű barátnőm még úgy se volt.
-Barátnő? Akkor mi most járunk? -a szám már szinte a fülemig ért- Visszaszívok mindent amit hirtelen mondtam Londonról.
-Nem,nézd inkább utáljuk egymást-ugratott.
Nevettem és megint megcsókoltuk egymást. Ezt egy hosszú ölelés követte. Végül bementem a házba ahol mintha felhőkön ugráltam volna. Egyenes be a szobámba, ahol bekapcsoltam a gépet. Nem is tudom mikor voltam fent legutoljára facebookon. Úgy rendesen, fél óránál többet. Jött jó néhány értesítőm, egy-két farmwilles idióta meghívó, úgy se játszok tehát nem küldöm vissza, de akkor minek küldik? Csoportokba lévő írások, és egy üzenőfali bejegyzés, Cathy Besstől: verry miss u..
Fent volt chaten ezért írtam neki. A beszélgetés közben rám írt egy volt osztálytársam aki valamikor a héten találkozni akart velem. Felvilágosítottam a történtekről, de nagyon mérges volt rám. Teljesen ki volt akadva amiért nem írtam ki facebookra meg ilyenek. A további veszekedések miatt átírtam a lakhelyem, és még ki is írtam az osztályunk csoportjába röviden a helyzetet. Cat kérdezte tőlem milyen London. Nem akartam megbántam milyen tökéletesen boldog vagyok, mert tudom milyen rosszul esne neki, de hazudni se akartam.
-Már jobb. Kezdem megszokni. Már van egy ismerősöm, aki ma körbevezetett. De mint látod egyedül vagyok, itthon ülök ahogy majd holnap is teszem.
-Fiú vagy lány?
-Fiú, a neve Niall. És mivel te vagy a legjobb barátnőm beavatlak. Volt köztünk csók, kettő is és járunk.
-MI???? Felhívlak a vonalasról, 3 perc!
Ugyan úgy telefonon is elmondtam a történetet tíz percig tartott, majd még ami szóba jött. Végül letette a hatalmas számlára hivatkozva. Tíz óra múlt öt perce. Elmentem zuhanyozni, és amikor visszamentem a szobámba láttam a telefonon, hogy kaptam egy smst.
"Jó éjt <3. Niall xx" A szívemre tettem a készüléket és a plafont csodáltam. Írt nekem! Annyira szeretem. Visszaírtam neki egy hasonlót, mindezt leírtam a naplómba.
'Ez az egész annyira hihetetlen. Egy héttel ezelött még utáltam itt lenni. Sőt nem csak ezt hanem mindent... Most meg? Kicsattanok az örömtől!! Elfolytában Rá gondolok és a mai napra. Annyira gyönyörű volt. Őszintén mesébe illő :). Persze ilyenkor szokott az élet padlóra rántani de nem érdekel mi fog jönni ez után. A lényeg csak is az hogy együtt vagyunk és szeret. És én mit érzek? Amit idáig SENKI iránt. Ha most lenne a világ vége sem bánnám, nem is tudok mit írni. Csak azt tudom mondani, hogy az ilyen dolgokért érdemes élni. Mennyit vártam Rá és megérte!Ő az aki mellett leírhatatlanul boldog vagyok.'
Letettem a füzetem az ágy alá, lekapcsoltam a villanyokat. Bebújtam a puha ágyamba és álmodoztam. Nem tudom hogyan szoktam elaludni, de ma biztos hatalmas vigyorral az arcomon, és mindennél boldogabban.

8. fejezet - London

Már 8 órakor úgy pörögtem mint akit felhúztak. Lezuhanyoztam, a hajamat kivasaltam és jöhetett a ruha választás.
'Nem jó, béna, mi ez?' kifejezések jutottak főleg eszembe. Amíg kezembe nem akadtak amiket legutoljára vettem még otthon.
-Fekete sort, rózsaszín-fehér csíkozású ujjatlannal és tornacipővel vagy farmer sort ezzel a virágmintás ujjatlannal és papuccsal?-kérdeztem anyutól amikor bejött fél 10-kor a szobámba
-Ez-mutat az elsőre-hozzád illik. De egy randira vagy mire nem. Viszont ez nagyon aranyos-mutat a másodikra-olyan romantikus vedd ezt de inkább a saruddal.
Igaza volt, be láttam én is. Tíz órára felöltöztem és ki is sminkeltem magam. Barack árnyalatot választottam, mert a póló is olyasmi színű volt és a hajamhoz is illet. Lementem a konyhába enni. Fogat mostam, és azután jött a neheze. Megint pénzt kuncsorogni. De látva anyu bennem a boldogságra tett reményemet adott még többet is mint gondoltam. Még egy leheletnyi vanília parfüm és vártam. 10.25. becsöngettek. Nagyon izgatott lettem. 'Csak lazán'-jutott eszembe Cathy fiús hang utánzata. Elmosolyodtam és kinyitottam az ajtót.
Niall állt természetesen a tornácon. A mosolyától el kellett fordulnom annyira elpirultam. Elköszöntem az otthoniaktól és indultunk a városba.
-Csinos vagy -jegyezte meg- olyan nyugtató ez a szín rajta a kis virágokkal.
-Köszi, majd kölcsönadhatom a szükséged lenne rá. -a szemébe néztem,végre egyszer már én is, abba a kék leírhatatlan gyönyörű színre és a fekete pupilla, igen mint a fekete lyuk, aki egyszer belenéz onnan nincs ki út... és elmosolyodtam ő is viszonozta pár pillanatra-szóval...-törtem meg a pillanat gyönyörségét-most merre megyünk?
-Igazából arra számítottam, hogy majd te mondasz valamit. De a London Eye-t mindenféleképpen látnod kell.
-Igen, oda el is szerettem volna menni, látni a piros emeletes buszokat meg a telefonfülkéket.
-Az a google-be is meg tudod nézni... Viszont ahova elvezetlek azt lehet látod gépen de nem ugyanaz.
     London Eye-nál: -Nagyon félelmetes lenne felmenni rá? Úgy értem, hogy nagyon magasra megy?
-Még sosem voltam benne, csak jártam itt a bátyámmal. De ha akarod felmehetünk. Engem is érdekel.
Elmentünk a jegypénztárhoz de megegyeztünk, Niallnak kell beszélnie. Engem ugyan megértett, és nagyon is igyekeztem de nem akartam kommunikálni az emberekkel. A nő mondta az árat ezért nyúltam a tárcámért és adtam oda a pénzt. A nő olyasmit kérdezett, hogy külön vannak? Niall válasza nem volt. Szóval nem engedte a fizetést nekem. Udvarias is hmmmm egyre jobb! Elindultunk, pont szerencsénk volt. Miután beléptünk a fülkébe megszólaltam.
-Miért nem engedted a fizetést nekem?-kérdeztem
-Mert nem értetted mennyit mondd.
-Igenis értettem. ₤18.50 volt kettőnknek. Én pedig ₤ 10 adtam mert nem volt apróm. De amúgy akkor már köszi. Meg a jegy vásárlást is. Nekem még mindig tartana.
-Semmiség és szívesen. Legközelebb akkor meg te fizetsz. Rendben?
Bólogattam. A fél óra alatt a várost beszéltük és a gyönyörű kilátást. Nem is tudom hogyan, amikor kiszálltunk az idekerülésünk előtti időről volt szó, az ottani barátainkról. Rengeteg fénykép is készült, a tájról és amikor a másik elbambult. Ezek a legjobb pillanatképek. Egy órakor a Big Bent csodáltam, vagy csodáltuk épp. Az idő repült, egyre jobban ment az angol beszéd. Akcentusom ugyan még koránt sem volt de így is örültem. Ettünk egy gyors kajárdában ebédszerűséget. Ekkor vettem Niallen észre még egy tulajdonságot. Rengeteget tud enni. Mondta is, hogy nagyon szereti a hasát.
Még teljesen világos volt, de indultunk a számomra ismeretlen helyre. Az út tényleg hosszadalmas volt, pedig a városban 5 km-ert tettünk meg. A nap kezdett lemenni. Ekkor értettem meg mit mondott délelőtt! A Towner Bridge-en néztük végig a naplementét. Egymás mellett álltunk. Akár egy pár. Ez az egész nap is mintha járnánk. Most úgy átölelném, de nem tehetem. Találtam egy barátot, aki így érez irántam. Na de én ő iránta!?
Hazakísért, felidéztük a vicces pillanatokat, és ekkor... a világ megállt csak a pillanat tartott örökre egymás szemébe néztünk, de nem úgy mint idáig ezúttal sokkal érzelmesebb volt. A pillanatot a telefonja zavarta meg. Valaki hívta, ezért csak annyit mondtam 'hát akkor szia' majd bementem. Ledőltem az ajtó elé, és vártam valami csodát...

7. fejezet - A véletlen trükkjei 2

Amikor már nem sírtam felhívtam Cathy-t, hogy videochateljünk. Belépett és amikor láttuk egymást egyszerre mondtuk: Hallottam a hangodon, hogy valami gond van...
-Mondd először te...-szólaltam fel
-Ööhm oké, hát az elmúlt héten teljesen egyedül voltam és nem tudtam mikor írhatnék neked. Ezt beszéltem tegnap anyuval, aki azt mondta jobb lenne ha ebbe beletörődnék és találnék egy másik legjobb barátnőt. Ez nyomta a lelkem. -Ez engem is eléggé elszomorított. Nem válaszoltam. -HAHÓ? Hallottad?-kérdezte
- I-igen hallottam. Csak nem tudtam mit válaszolni.
-És te is így gondolod?
-Nem... nem tudom. De most mennem kell-hazudtam- anyu nincs itthon és megígértem, hogy elmosogatok. Ha végeztem feljövök.
Leültem az ágyam mellé és elmerengtem amiket mondott. Cathy anyukájának igaza van. Még ha nem is akarom. Elveszítettem a legjobb barátnőmet és az otthonomat is. A francba ezzel a londoni állásajánlattal, felálltam és erőből belerúgtam a falba.
-ÁÁÁ-ordítottam fel.-Még ez is? Elegem van! -Leestem a földre és sírtam. Kopogást hallottam, ezért gyorsan megtöröltem a könnyeim és eltakartam az egyre jobban vörösödő lábam. -A rugdalózás a barbároknál szokás-hangzott fel George hangja "na már csak te hiányoztál"- anyád kéri, hogy menj le. Most!
Lementem a nappaliba és leültem az egyik egy személyes fotelba. Nem sokára Jill is odatotyogott és addig nem hagyva békén amíg meg nem csodáltam a hajviseletét. Ő maga csinálta. -Tudod Elinke én fodrász akarlok majd lenni! Nézd milyen szép.-őszintén egy háromévestől szép. De az egész haja össze volt kócolva, 3-4 tincs becsavarva és befonva.
-Igen nagyon gyönyörű. Majd George haját is csináld meg amikor alszik.
-De az ő haja rövid és csúúúúnya!-ellenkezett
-Okos lány-mosolyogtam és az ölembe vettem-ilyenkor nagyon szeretlek húgi.
A nagy hír amiért le kellett jönnünk az volt hogy a nevelőapám holnap utazik el Németországba. Két hétre a munkája miatt. Szerencsére attól még folytatta,hogy ide jöttünk. Ez engem is megnyugtatott mert jól keres és akkor sokszor nem lesz itthon vagy csöndbe lesz. Jill elszomorodott mert nem tudta  megcsinálni a 'rontsuk el még jobban apu haját' tervét.
Nem akartam láb alatt lenni a pakolás végett ezért kimentem a Holland Parkba. Hosszú farmer nadrág és csíkos ujjatlant viseltem. A szokásos helyemre vonultam ahol már végre kiadhattam magamból az érzelmeket. Nem is kellett még rá se gondolnom a nevelőapámra, apura, Cathyre az új sulira se bármire csak rám tört. De valami melegség is elöntött. Az egész testemet amitől melegem lett, a szívem pedig hevesebb volt, mint általában. Ez egy hang miatt történt. Azonnal tudtam ki az...: Mi a gond?
-Semmi-ismételten hazudtam-szia Niall-töröltem le a könnyeim és mosolyogtam-ma már másodszor találkozunk-vetettem fel és erőltetetten vigyorogtam.
-Igen, talán a véletlen?-mosolyodott el és mélyen belenézett a szemembe amitől éreztem, hogy elpirulok
-Amikor ti ide költöztetek neked is ennyire nehezen ment minden, és azt kívántad bár hazamehetnél?
-Igen, még most is hiányzik Mullingar. A suliba jól fogadtak de akkor sem találom a helyem... Mert London egy eléggé nyüzsgő nagy város és néha nem is tudom hova mehetnék.
-Én csak azt az egyet tudom, anyu pénztárcájával a repülőtérre és kérném a legközelebbi hazamenő járatot-mosolyodtam el
-Ennyire rossz itt? Ezzel most engem is megsértettél. Nekem se ment könnyen de szeptembertől jobb lesz. Nekem utolsó évem a gimibe, neked meg a...?
-Tizedikbe megyek. Nem ne értsd félre. Idáig te vagy a legkedvesebb ember akivel találkoztam. Aranyos tőled, hogy ilyen vagy velem pedig csak a nevem tudod.
-Mert valamennyire magamat látom benned, vagyis én is ilyen voltam és tudom milyen érzés. Ha így magadba gubózól nem látod Londont ez a város tele van gyönyörű helyekkel, és aki valaha is itt volt muszáj látnia. Hidd el jobb kedved lesz. Mit szólnál ha... ööhm ha... holnap megmutatnék neked néhány nevezetességet meg ilyeneket?
-Tényleg? Az annyira jó lenne! Köszönöm Niall!
-A park előtt mondjuk fél 11-kor?
-Igen az szuper. -A kedvem máris sokkal jobb lett.
"Már sötétedett ezért hazaindultunk. A boldogságtól amit éreztem csak mosolyogni tudtam. Niall annyira...annyira tökéletes! Hiszen alig ismer de nagyon kedves és helyes is. Többször belenéztem a kék szemébe és mint az óceán vagy a tenger, de nem ennél sokkal szebb! Azt hiszem sőt tudom, hogy beleszerettem, de őt nem veszítem el! (...), miután felajánlotta pedig hazakísért és mondta hogy inkább ide jön holnap :)! Elmondtam anyunak aki örült ennek. Végre érzem a boldogságot!!"írtam a naplómba.
Még egy rövid SMS-t írtam Cathynek, hogy ne haragudjon "Bocsi,hogy nem leptem vissza.kimentem a h.parkba. Beleszerettem 1 srácba,a neve Niall.holnap megmutatja Londont<3."
Lefürödtem, és átvedlettem pizsamába. Csak a holnapra tudtam gondolni. Nagyon csinosnak kell lennem. Felhúztam 9-re az ébresztőt és elaludtam.

6. fejezet - A véletlen trükkjei 1

Sajnálom, de pár napig nem tudok új részt írni mert osztálykirándulásra megyek. Pénteken jövök haza este, de szombaton már biztosan tudok írni. Megértéseteket köszönöm :)
Meg van a 100 látogató, nagyon köszönöm :DD!!

Kilenc óra volt amikor hazaértem. Azonnal megcsapott a grillcsirke illata. Pont ahogy szeretem. Utam azonnal a konyha felé vezetett ahol a húgom is úgy nézte a csirkét mint én, csak ő azért mert nem érte el. Levettem a cipőm, Jill pedig a nappaliba igyekezett miközben ezt mondogatta:
-Csibe...finom csibe.Anya csibe! Éhes vagyok, eszünk?
-Persze kicsim. Erin! Vidd a húgod az etetőszékébe. Drágám gyere vacsora.-ezzel George felállt a fotelből letette a szemüvegét és az újságját.
Anyu az asztalra tette a csirkét, és mindenki azonnal neki akart esni. Persze a nevelőapám mindig elfelejti sőt! Meg se jegyzi, hogy én mit szeretek a csirkében.
-Itt van Erinnek pedig a szárnya-tolta felém a szárnyakat.
-De tudod hogy én a mellét szeretem, vagy amibe nincs sok csont.
-Ne legyél már ennyire szörnyen válogatós. Azt edd ami van. Amikor én gyerek voltam örültem ha tudtam enni...
-Már a könyökömön jön ki a sok hazugságod! Ellentétben veled én megtudtam jegyezni, hogy gazdag családból való vagy, és ha már a válogatásnál tartunk nem tudom ki képtelen megenni a spenótot vagy rakott kelt!-tört ki belőlem-legjobb lesz ha én most inkább felmegyek-felálltam az asztaltól és feligyekeztem a lépcsőn.
Fél óra múlva kopogtatott be anyu.
-Hoztam fel neked csirkemellet, kenyérrel. Miért nem tudod  10 éves korod óta megszokni, hogy ő az apukád? Miért kell nektek mindig üvöltöznötök? Főleg Jill előtt...
-Mert egy beképzelt suttyó ez a George azt hiszi parancsolhat nekem. Ha nincs itt látod milyen nyugalom van?
-Jó neked ez a véleményed.-kiment és mielött becsukta volna az ajtót mondta-ha megetted hozd le a tálat.
Elfalatoztam a csirkét megfürödtem és elaludtam. Másnap 10 órakor ébredtem a világosságra. Az ablakon még nem volt függöny. Levittem a tányért amit tegnap este kellett volna. Ettem egy piritóst. Az első emeletre mentem, Jill a tvben nézett valami mesét amiben tündérek voltak, anyu az ágyat rendezgette.
-Jó reggelt-köszöntem-tudnál adni egy kis pénzt? A szobám ablakára szeretnék venni valami függönyt.
-A nappaliba a tv mellett ott a tárcám vidd el, és ha már elmész, vegyél 5-6 illatos gyertyát ami illene a nappaliba.
-Rendben, mindjárt indulok-kinyújtottam a kezem az ablakon, kellemes meleg idő volt. Még a nap is sütött. Felvettem a sortomat felsőnek meg egy piros-fehér-kék kockás inget, és a szürke tornacipőmet. -Mentem, majd jövök. HELLÓ!-üvöltöttem fel az emeletre. Kimentem a tornácra és ezzel neki is ütköztem egy járókelőnek. Bocsántatot kértem majd megnéztem kinek is mentem. Ismerős volt az arca, és amikor elmosolyodott egy az egybe beugrott ki ő. Niall, hát hogy is felejtettem volna el?
-Szia! Bocsi, csak. Öhm nem tudod merre lehet kapni függönyt vagy illatos gyertyát?
-Helló, de igen. Elkísérjelek? Mert elmondani nem tudom túl jól.
-Az jó lenne, köszi. Merre indultál? Úgy értem, feltartalak vagy ilyesmi? Ha igen akkor nem kell elkísérned. -de remélem nem, mert...nem is tudom, tetszel? gondoltam.
-Nem tartasz fel. A parkba mentem hátha látok valamit ismerőst.
A Notting Hillben a házak aljának nagyrészében boltok vannak. Az egyik ilyenbe mentünk, ahol megéreztem a különböző illatos gyertyákat. Húsz fajta gyertya biztosan volt. Ami a legjobban illet a nappaliba a narancs, vanília, csoki illatok voltak. Az illatuk együtt is nagyon finom volt. Mindegyikből vettem kettőt és egy függönynek egy bordó anyagot amin nem szürődik át a fény. Niallt hívta valami haverja ezért elkellett mennie. Nézelödtem még, de az idő nagyon elborult és hüvős lett, amikor visszaindultam volna láttam egy boltot, tele szuvenírrel, főleg I love LONDON cuccokkal. Bárhova mentünk ami külföldön volt mindig vettünk egy olyan pólót amin az ország vagy város neve volt. Most jól is jött egy pulcsi ezért vettem egy fekete színűt. Hazamentem, Jill épp joghurtot evett, anyu fözött. Beköszöntem és letettem a pénztárcát meg a gyertyát. Anyu jött utánam:
-Tudtam, hogy bízhatok az ízlésedben, a függöny is aranyos. Hát a pulcsi?
-Köszi.... Hát fáztam és nagyon megtetszett de visszafizethetem ha akarod.
-Persze hogy fázol-szólalt fel George is-mindig úgy öltözöl mint egy utcasarki nőszemély, ráadásul pont feketét. Mit gyászolsz, tán a stílusod?
-Én mondtam neki, hogy vegyen valamit még magának!-védett meg anyu-Menj és vidd fel a függönyt.
Felszaladtam a lépcsőn a szobámba. A szemembe gyűltek a könnyek. Becsuktam az ajtót és neki dőltem. Egyedül erre tudtam gondolni: Apa miért mentél el?

5. fejezet - Az új 'otthon'

Bocsi a kihagyásért, de hétvégén a mamámhoz kellett utaznom, és tegnap este értem haza. Ebbe a részbe már Niall Horan is benne lesz :)!!!

 Minden cipelt cuccom felkerült a szobámba, leültem annak a közepére, a laptopot előástam, rátettem az egyik bőröndre és felléptem facebookra. Cathy már várt. A beszélgetés nagy részről rólam szólt, még ha nem is akartam. Mindent le kellett írnom hogy néz ki, még Camilla-t is. Ami viszont legjobban érdekelte az szobám.
Erin Parks (Kate) :
Pink színű vékony fehér csíkozással, fapadlóval, tetőablakkal. Tényleg jól néz ki. A bejárati ajtó fehér színű. De üres az egész szoba leszámítva az ablakkal párhuzamosan elhelyezkedő közel két méteres tükröt.
Cathy Bess :
Hozzád inkább világos lila, vagy korall illene, az amelyik pasztel piros és babarózsaszín ami a kedvenc színem. A tükör fain :) annyira szeretnék én is elmenni Londonba. Képzeld el milyen szerencsés vagy...
Erin Parks (Kate) :
Tényleg gyönyörű hely csak hiányzol. Várj egy kicsit valami dudált.
Kinéztem az ablakon egy nagy sötétkék költöztető kocsi jelent meg. Anyu felüvöltött, hogy siessek le. Én így tettem. A jármű meghozta a nagyobb dolgainkat, mint az ágyam, a fehér kétszintes szekrényem. Elhelyezték a bútoraimat, az ágy a tetőablak alá került, alá a tankönyveim.  Mikor újra a kezembe tudtam venni a laptopot láttam hogy Cathy kilépett hagyva egy 4-5 soros üzenetet. Elolvastam, majd kikapcsoltam a gépet és berendeztem a szobám. Nem tudom, hogy én vagyok-e a lassú vagy lusta de 7 órára végeztem. Az ágy fölé került egy Avril Lavigne poszter, mellette volt az íróasztalom az ottani falra esti kép Párizsról, mellette pedig egy naplementés kép egy londoni képről. Az íróasztalon sorakoztak rajzos dolgaim. A tükör mellé fog menni a szekrényem majd, amit hamarosan megvesznek anyuék. Ezért a bőröndömbe vannak még a ruháim. Az ajtó mellé került a fehér szekrény, amibe ugyanúgy a könyveim, plüsseim, bizsuim és a mindenféle dolgok ami nélkül egy tini képtelen élni. Az idő napos, és meleg volt. Felvettem egy térdig érő cicanadrágot rá a fehér flitteres pólóm. A hajamat összefogtam és az fehér reebokos cipőmbe elindultam valamerre, a telefonommal és a kedvenc könyvemmel. Végül a Holland Parkba jutottam, ahol találtam egy eldugott helyet. Senki sem volt ott ezért leültem egy jó magas fa melletti padra ahol olvasni kezdtem. Negyed óra múlva megjelent egy srác gitárral a kezébe. A tekintetéből levéve éreztem, hogy néz nem örült nekem. Egyedül akart lenni. Ahogy én is. Nem akartam beszélni vele mert valószínűleg nem értettem volna. Leült a másik padra ahol gitározott egy nagyon ismerős számot. Felkaptam a fejem, hogy honnan ismerhetem, amire a srác valami ilyesmit kérdezhetett: Bocsi, zavarlak?-na megértettem mit mondjak? A fejemet csóválni kezdtem és mondtam:
-Nem, csak...csak én hallottam már ezt a dalt, gondolom.
-Értem. Akkor folytatom.-vajon ezt mondta? Ez nagyon zavaros... De azért sem tudtam csendbe maradni amit elsőre nagyon megbántam.
-Hé nyaklánc!-HÜLYE!!!! Mi az hogy, hé nyaklánc? Marha...-bocsi. Az a nyaklánc, nekem is van. Tök jól néz ki.-miért nem bírok csöndbe maradni ?? kérdeztem magamtól
-Ez?-kérdezett vissza- ez Írország jelképe a lóhere. Van manósba is, de ez a szerencse láncom. Írországból költöztünk ide fél éve.
-Imádom Írországot! Már 13 éves korom óta tetszik, egy könyvbe olvastam róla ahol a lány oda költözik és ki van akadva mert imádta Londont.-elmosolyodott de nem tudtam miért, talán valamit félre mondtam? Rossz a nyelvtanom? Van valami a hajamba? Koszos a fogam?-Mi az?
-Ja semmi csak én teljesen így voltam ezzel csak fordítva. Itt nem találtam meg még a helyem.
-Ha fél év alatt nem lehet, akkor egy olyan ember mint én hogy fogja?
-Nem azért, hanem kisvárosból jöttem. Mullingar-ból. Amúgy Niallnak hívnak, Niall James Horan, a helyi gimiben járok.
-Még soha nem hallottam ezt a nevet, ugye jól értem N I A L L? Az én nevem Erin Katelyn Parks. Valószínűleg az E R I N-t nem ismered, igazából senki se. Eléggé ritka név.
-Igen Niall, és tévedtél ismerem otthon volt egy osztálytársam akit így hívták. De honnan jöttél, hogy ennyire törten beszélsz és néhány szót rosszul mondasz,vagy nem értesz?
-Magyarországról, Budapestről. Mint nyelv csak úgy tanultam az angolt.
Niallnak szőke a haja, ahogy láttam el volt aludva és gyönyörű kék szeme, szebb mint az óceán kékje. Túl nyomulósnak tartottam volna megkérdezni van-e barátnője. Ezért inkább vissza merültem a könyvembe, ő pedig a gitározásba. Nem sok embert hallottam még gitározni, de neki nagyon ment. Átgondolva magamba a szavakat, hogy ne mondjak megint olyan hülyeséget hogy 'hé nyaklánc' pár perccel később letettem a könyvet az ölembe és ezúttal hangosan szólaltam meg.
-Nagyon jól gitározol. Nem gondoltál arra hogy elindulsz valami tehetség kutatón?
-Nem tudom. Otthon is sokan mondták hogy jó a hangom is. De ez egy nagy döntés...szóval ha elindulnék fel kéne hagynom a sulival ami jó lenne, de elmaradnék az érettségim meg csak lebegne a levegőbe....
-Hogy mit csinál mi a levegőbe?
-Repül mint lebeg az érettségim meg beégni sem szeretnék.
Értettem mint gondol. Ugyanígy vagyok az írással és a rajzolással. Imádom mindkettőt csinálni, de nem merném nyilvánosságra hozni mint a rajzaimat egy galériába vinni, mert közel sem érzem olyan jónak őket még ha annyian dicsérik is, vagy a történetet amit írok a laptopomon kiírni egy blogra.

4. fejezet - Az út

Beszálltunk a repülőbe, és megint eleredt a könnyem. Elővettem a telefonom, hogy tudjak írni sms-t, de nem volt még mindig pénz a telefonomon. Facebookon írtam ezért meg a levelem: Szia! Már most hiányzol...ne vedd komolyan az 1 órát, BÁRMIKOR hívhatsz, én is foglak <3 . Szóltak hogy, csatoljuk be az öveket, a repülő elindult, egyre távolabb a földtől, mígnem csak fehér vattacukor tömböket láttam. Annyira érdekelt vajon milyen lehet felhőn sétálni. Az agyam elkezdett emlékezni milyen volt életemben először repülni: Nem emlékszem rá, de anyuék rengeteget emlegették, 3 éves voltam, a szüleim második nászútra mentek valamerre Olaszország déli részére. Nagyon jó volt, annyira boldog volt minden. De aztán elsötétült minden. 8 éves lettem és kisiklott az a vonat. A hír hogy apukám nem élte túl a  balesetet. Kizökkentem a gondolat menetből, észrevéve hogy a combom és nadrágon vizes az arcom könnyes. Apa, annyira hiányzol! Csak ha még egyszer beszélhetnék veled, hogy mi folyik itt. A háromszemélyes gépen előttem ültek anyuék viháncolva mellettem a húgom ezért felvettem a napszemüvegem hogy ne látszódjon a vöröses szemem és azért is mert előtte még titok, hogy nekem ki is az apukám. Elaludtam, de nem álmodtam semmit. Tíz óra tájt ébredtem, már fekete volt minden az ablakon túl. Megszólalt a hang és kivillantak a fények: A londoni időjárás meleg,de felhős így késéssel száll le a gép, egy óra múlva érünk földet fél óra helyett. 11 óra táján szállt le a gép. Megfogtuk a csomagokat és fél órát mentünk még rendelt kocsival az egyik szállodába ahol tudnánk aludni. Anyu mindent tudott előre, le is foglalta ezért éjfélre már lezuhanyozva feküdtem az ágyba.
Másnap tíz óra(ottani időszámítás) :Összekészülődtem majd kivánszorogtam. Senki sehol csak a táskák az ajtó előtt.  
-Képesek lennének itt hagyni-hangosan gondolkoztam, mire a wct lehúzta valaki, és kijött a nevelőapám átvéve a szót: Nem, csak sietünk. Vedd elő az angol tudásod, most indulunk.
El puffogtam magam és láttam egy smst a telefonomon: egyenlege feltöltve 3500 ft-tal. Első dolgom az sms volt, otthon negyed 12 van. Cathy-nek szólt: Elő kell vennem az angol tudásom. Mintha lenne olyanom.. Milyen az otthoni levegő?
Pár perccel rá jött a válasz: Google fordító. Legyél kocka. Egyenlítő éghajlat ._.  londoni időjárás? Hol vagy? Mesélj!
1 óra múlva fb? Indulunk a házba valami hotelbe vagyunk.
A tippelő érzékem hihetetlenül sikeres volt most. Anyu pár perc múlva felért, jött egy fuvarozó kocsi ami mindennel együtt elvitt minket. Út közben láttam a Holland Parkot, egyszerűen gyönyörű volt a sok zöld. Notting Hill-ben állt meg a teherautó. Sokat hallottam ezekről a helyekről és nagyon tetszett, elkezdtem felolvadni. Mint egy álom! Három emeletes keskeny házak, ahova mi mentünk piros színű. Kiszálltunk és anyu kijelentette: -Hát megérkeztünk, íme az új otthon. Pár percre a Ladbroke Square Gardentől.
Csöngetett George, pár perc múlva nyitotta ki egy 35-40 év körüli barna hajú, fehér bőrű nő. Betessékelt minket, a ház nagy belmagassággal rendelkezett. Azonnal jobb oldalt egy barack színű nappali meleg színekkel és fa bútorokkal, az egyik kanapén terült egy lány. Nagyon beleélte magát a telefonozásba.
 -Camilla! Gyere ide!- a lánynak nem tetszett a dolog- ő itt a lányom Camilla Annie Glays, én Clare Glays vagyok.-bemutatták a lakást, még nekem is tetszett. A földszinten az étkező és a konyha egybeépítve másik oldalt a nappali, az első emeleten egy fürdő, Jill szobája, anyuék szobája, a második emelet az enyém. Camilla egész végig ezt várta:
-Ami az enyém volt. Azért ilyen menő. A nevem pedig Camill, mármint így szoktak hívni. A szoba színét nehogy átfesse valaki!-majd visszameredt a telefonja képernyőjére pár percig de a nappaliba újra előjött nyafogós hangja: ÚRISTEEEN! Anyu el kell engedned a kedvenc bandám fellép abba a plázába aminek nem tudod a nevét mert nem akarom hogy oda menj, el kell engedneeed! Legalább megismer a jövőbeli férjem! ÁÁÁÁÁ!
Mindenki úgy nézett rá mint egy most szabadult elmebajosra. Kicsit idegesített a csaj, már ekkor láttam hogy nem leszünk jóba...