13. fejezet - További bemutatkozások

300 látogató :)!! Úristen nagyon köszönöm! Ne haragudjatok a szünetért de tegnap ballagtam és családi összejövetel volt ma pedig csak most értem rá. Remélem tetszeni fog az új rész :)

A legédesebb álmomat éltem épp. Niall karjában szuszoghattam, ahogy öleli a hátam, háttérzajban pedig a film ment. Azonban ennek az édes álomnak vége lett, ugyanis jött egy férfi alak. A szemem félig nyitva volt, ezért csak homályosan láttam, hogy Niall térdét rázza és beszél valamit. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és tovább aludni. De pár percre rá ő is felébredt, első mondata pedig 'ki az barom aki itt rázza a térdem?' Óvatosan felült, és hangosan ásított eggyett. Felfogta mi is van valójában, ki van elötte és miért, majd megkérdezte ébren vagyok-e. Felesleges kérdés ha egyszerűen csukva látszott a szemem. De kinyitottam és megtöröltem a szemeim. Visszatartottam az ásítást és halkan megkérdeztem ki áll velünk szemben. A fiú bemutatkozott. A neve Greg Horan.
Greg valami angliai egyetembe járt ahonnan időnként tud csak hazajönni, mert rengeteg tanul és az út is hosszú. Idáig egyszerűen csak azért nem láttam mert dolgozik egy szupermárketben hogy meglegyen a tandíja, és az utazási költsége.
-És a te neved?-kérdezte az újdonsült ismerősöm
-Erin Katelyn Parks. De csak Erinnek szoktak hívni.
-És tényleg...-válaszolta Niall- mostantól hallgatnod kell a Kate-re is mert úgy foglak hívni!
Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Greg, ezért kikapcsoltuk a filmet, és folytattuk a társalgást. Sokat beszélt magáról, az egyetemről és hogy neki is mennyire hiányzik Mullingar, úgyanúgy mint Niallnek. De azonnal felvillanyozódott a kedvük amint kijelentette a kisebb Horan, hogy két hét múlva hazamennek. Ennek mindenki örült, ezért nosztalgiából történeteket meséltek miket csinálnak ott. Még youtubon is mutattak egy videót, amin épp énekel Niall(füldugóval a fülébe) és mellé táncol. Azt gyakorolnia kellene még, de mit ne mondjak, talán jobban is tud mint én. Ahogy meséltek az otthonukról egyre jobban láttam mennyire szerettek ott élni a szemeim előtt ahogy elképzeltem a történeteiket. Már megértettem miért volt annyira nehéz beilleszkedni Niallnak fél éve amikor megérkeztek Londonba.
Greg és Niall eléggé hasonlítottak egymásra, ezért vele is könnyen ki tudtam jönni. Már csak az apukájuknak, Bobnak kell bemutatkoznom. Az idő a nyolc órát ütötte, az én hasam pedig mormogó hangot adott ki, amiről eszembe jutott hogy legutoljára ebédet ettem egy órakor. A többiek is éhesek voltak, ezért a döntésünk az lett, hogy tojásrántottát csináltunk, tettünk bele mindent amit találtunk, szallonától kezdve a kolbász, párizsi, hagyma(amiről én csak evéskor értesültem) , sajtig. Eléggé nagy adag lett, de elfogyott amire Maura is bejött hogy miféle finom illatok vannak. Kissé szégyeltem magam, amiért nem hagytam neki, habár én ettem a legkevesebbet gondolhattam volna rá.
-Az én két fiam-mondta megjátszott problémával-komolyan, ma vásároltam de a hütő felét már kiették! Az asztal lábát is megtudnátok enni de annyira örülök hogy te itthon vagytok-ezzel megsimogatta Greg fejét- te meg mert nem fogod egyedül feltölteni magad a hütőből-és Niall hajába túrt.
Elmosolyodtam, mert itt mindenki szeret mindenkit, boldogok és az se baj ha épp egy evésre megeszi mindenki a kaját. Hamarosan megérkezett a családfő is.
Háromnegyed nyolc volt az idő, amikor betoppant még valaki. Maura sietett köszönteni az illetőt aki kiderül hogy a férje, és a fiúk apja. Az idősebbik felszólalt hogy 'megérkezett az apósod Erin' nagyon elvigyorogva magát amitől ledölt az asztalra és nevetett. Én elpirultam a kezem a szám elé tettem és a sarokban lévő hütőre ragasztott fényképeket nézegettem. Niall is csak elmosolygott, majd szerintem meglátta mennyire félek odamenni és bemutatkozni meg amit Greg mondott hogy elpirultam átölelt és a vállamra támasztotta fejét. Amikor Greg ismét egy hangosabb nevető hangot adott ki magából (ekkor már mi se tudtuk min röhög, mert már mindenféle neveket mondott) belépett az apja és köszöntötte egy helló drága kisfiammal amitől csak még jobban nevetett. Nem volt tiszta neki az ügy, mármint a "jövőbeli apósómnak" hogy ki vagyok. Niall felállt hogy lefótozza Greget én pedig szabadon maradtam, úgy szint felálltam és bemutatkoztam.
-Üdvözöllek, a nevem Bob Horan. Őőőők pedig az én drága fiaim- mutat arra aki épp kacsaszájjal pózol a kamerába és arra aki mindezt videózza... kissé szégyelte magát mert a kezét a fejére tette a szemei elé, én ezt szoktam tenni ha valaki nagyon szégyenbe hoz.
Maura is belépett egy ezüst fényképezővel a kezébe megörökíteni a bemutatkozást és a családi pillanatokat. Szinte már úgy éreztem én is családtag vagyok. Náluk megtaláltam a helyem. Amikor Maura elhessegett minket a konyhából, mert mosogatni szeretett volna, Greg fürdeni ment, Niall pedig csak eltűnt. Bobbal leültünk az ebédlőbe és társalogni kezdünk. Kérdezett a családomról, hogy jöttem ide és mit tervezek a jövömmel.
Elmondtam neki néhány dolgot, mint hogy a nevelőapámmal és anyuval élek, van egy hugom Jill, és egyenlőre beszeretnék iratkozni egy gimnáziumba, onnan pedig eldől melyik írányba megyek tovább.
-Készülj fel-mondta Bob és megvakarta barna haját-hogy ha itthon van a barátod báttya mindig ez lesz, ilyenkor még Maurával is jobban eltudsz beszélgetni.
-Engem nem zavar-ellenkeztem-nálunk otthon minden annyira unalmas és csendes, de itt megy az élet és boldog mindenki. Mint egy igazi család. Sajnos nálunk nem így van...
Bob is még mesélt pár dolgot a családjukról, úgyanúgy szóba hozta Írországot és Mullingart. Ezek családi történetek voltak, megható volt némelyik, a többi eléggé vicces.
Tíz órakor már eldöntöttem hogy hazamegyek, mert sötét volt, és nem akartam felesleges lenni, elköszöntem mindenkitől. Hazafele vettem az írányt. Útközben találkoztam néhány részegen támolygó korombelivel akik azt akarták tartsuk velük majd amikor ellentmondtam és gyorsabbra vettem az írányt elkönyveltek szentfazéknak.
Nagyon halkan igyekeztem be a házba és a szobámba. George ugyan nem volt itthon, de anyu igen, és ő is tud mérges lenni. Szerencsére csendben feltudtam lópózni a szobámba.