20. fejezet - Összetört szív

 Sziasztok . A tegnapi nap után szeretném kijelenteni hogy bevezetem a 3 komment határt, szóval csak azután írok új részt. Ez azért lett mert idáig egyetlen visszajelzés érkezett ide, de az építő kritikáknak is örülnék.

 Eltelt néhány óra, de még mindig a padlón hemperegtem. A húgom hordta nekem a zsepiket és a telefonomat is odaadta. A szemem már vöröses lett a sírástól, de amikor feloldottam a telefonom és megláttam háttérképet, mintha az óceán nyílt volna a szemeimből. A testem remegett mert rengeteg vizet veszítettem a sírással gondolom. Írtam anyunak egy smst.
"ha este jössz haza légy szíves vegyél 1tonna csokit.köszi'
Jill hozott nekem egy másfél literes szénsavmentes ásványvizet de csak kortyolgatni tudtam belőle. Az előszobában lévő óra ütötte a négyet és valaki csengetett.
-Nem vagyok itthon- gúbozódtam össze a fapadlón.
-Jó jó- mondta Jill és kinyitotta az ajtót.- Szia Niall -mondta bunkó hangnembe jól kihangsúlyozva a nevét.
-Szervusz Jilly. Beszélhetnék a nővéreddel?
-Ööm nem! Nincs itthon.
De szeretlek drága húgom! De még csak nem is a nevemet mondta hanem hogy a nővéred. És hogy beszélni akar velem. Most akar kidobni. Találhatott valami bögyös macát fúúú felrúgom azt a senkit. Nyúltam egy újabb zsepiért de a hüppögésem és a zacskó hangja kihallatszott. Azonnal elakartam süllyedni a földbe.
-Mi volt ez?-kérdezte Niall
-Mi?- kérdezett vissza a húgom
-Te is tudod. Várj csak!
Ezzel belépett az előszobába én pedig még a lélegzetem is visszatartva kuporodtam a földön nehogy meglásson. A legutolsó ember akivel most beszélnék ő lenne. A szívem darabokba van és nem elég hogy megcsalt most még ki is akarja majd magát magyarázni hogy folytassuk az eszméletlenül boldog de kamu kapcsolatunkat. Nem akarom hogy engem bárki ilyen gyengének lásson, főleg ő. Hogy ennyit sírok és szenvedek azért aki még csak nem is szeret. Pedig annyira szép volt... annyira őszinte! Hol rontottam el?
És ennyi, megint eleredtek a krokodil könnyeim a tüdőm levegőt akart de ha azonnal levegőt vennék hüppögnék feljönne és elkezdené a tegnap estét. Bárcsak vettem volna energia italt vagy aludtam volna többet. Vele maradhattam volna és most nem lennék ebben a pocsék helyzetben. Viszont már muszáj volt megmozdulnom mert az alsó lábam is szörnyen elzsibbadt. Nagyon halkan levegőt vettem, de ahogy a lábamat mozgattam a parketta megreccsent és láttam a lépcső közti résekből hogy Niall elindul felfele.
Istenem csak állítsd meg! Vagy süllyedjek el a földben! Reflexből az összes taknyos zsepit ledobtam a résen és a pólómba töröltem a könnyem. Persze ilyenkor folyik le teljesen a sminkem a fehér ujjatlanomra.
-Erin! Szia kicsim!- szaladt fel a lépcsőn mire körbevettem magam a kezeimmel és eltakartam a fejem
Szándékosan nem válaszoltam. Pedig tudtam volna mit. -Mi az? Csak azt ne mondd hogy alszol vagy részeg vagy! Én nem vagyok már az! -próbálta megtörni azt a kínos csendet ami kettőnk közé hatolt. De én továbbra se válaszoltam, ezért mellém ült átölelt és próbálta odahúzni a fejemet az övéhez és megcsókoni. Minden erőmmel azon voltam hogy ne tudja megtenni.-Most mi van?- kérdezte értetlenül
-Csak hagyj! -szólaltam meg remegő hanggal és megérezve az illatát eleredt a könnyem és próbáltam felállni. A lábam nagyon remegett és gyenge voltam. Miután felálltam és sétáltam két lépcsőt majdnem elestem persze Niall ott játszotta a hőst hogy elkapott de próbáltam kituszkolni magam az izmos karjaiból.
-Oké, fogalmam sincs mi a bajod, de mond el mert nem tudom mit csináltam. Velem van a bajod?
-Nem basszus a globális felmelegedéssel! Szerinted?
-Épp ezt akarom megtudni.
-Kérdezd meg Davet meg a kis barátnődet akivel éjszakáztál. Engem meg felejts el örökre. Azt mondtad hogy te nem leszel akkora szemét mint az a gyökér senki akit előtted szerettem! Szándékosan csináltad? Vagy összebeszéltetek? -mordultam rá, kiadva magamból a haragomat keserű fájdalommal- csak mondd ki hogy kidobsz és menj el! Nem kell itt az életrajz. Van agyam tehát rájöttem mi a helyzet. De csak hogy tudd, én igazán szerettelek, veled ellentétbe mert ki tudja mögöttem még hány barátnőd lehetett!
-MI VAN??? Ezeket te meg honnan vetted? Nincs más barátnőm. Nem voltam senkivel éjjel.
-Aha persze... -Léptem fel a további lépcsőkön erőt véve magamon hogy ne essek össze és a tetején az ajtóm mellett megálltam és mondtam -kérlek... menj el!
Beléptem az ajtón, és lefeküdtem a fal mellé. Hallani akartam mi folyik odakint, egy ideg hallottam még Jill és Niall beszédét de megszűnt egy ajtó csapással majd Jill hozta fel nekem a zsepit és a vizet.
-Elment.-mondta lehajtott fejjel
-Rendben. Ugye nem fog visszajönni?
-Azt mondta kideríti mit hallottál mert nem érti. Nincsen senkije már. Csak te voltál de téged elveszített de nem fogja annyiban hagyni... de akkor ti most... elváltatok?
-Nem voltuk házasok, de igen mondhatni lehet így is. Elváltak az útjaink.
Oly rövid volt és mégis úgy érzem magam mintha az életem egy része elszakadt volna tőlem. Egy hónap lett volna jövőhéten, egy hónapnyi boldogságom egy nap alatt váltott át fájdalommá, keserűséggé és boldogtalansággá. "Az ember akkor szeret valamit amikor már tudja hogy nem az övé" jutott az eszembe egy idézet, ami így van, én is most tudtam volna leugrani a Towner hídról, az óriáskerék tetejéről vagy bárhonnan csak hogy ne érezzem azt az érzést ami nem akar távozni, vagy hogy újra az enyém legyen.
Az idő borult volt, mintha este kilenc óra lenne és esett. Felvettem egy farmert és egy pólót az eső kabátommal. Elindultam valamerre otthonról magára hagyva Jillt, mondván ha jön anyu mondd hogy kiugrottam a boltba. Szóval elmentem az utcánkból a parkba ahol tettem egy kört. A szél folyton lefújta rólam a kapucnit ezért egy idő után már hagytam. Úgyis vizes volt már a hajam teljesen mindegy hogy mennyire lesz az. Amikor már villámok is jöttem erőteljes dörgésekkel elindultam akaratlanul Niallék háza felé. A szobájának az ablakában égett a villany, ezért beakartam csöngetni de nem mertem. Én küldtem el tőlünk de elfogott egy olyan érzés mintha ő is szenvedne és neki is fájna ez az egész. Mintha mindketten szenvednénk, én attól mert megcsalt ő meg mert elveszített. De lehet ezt csak beképzelem mert még mindig szeretem. Rávettem magam hogyha tényleg szeret és Jill sem hazudott nekem azzal amit mondott megkeres. Annyira jó lenne de úgy se fog. Ezért hazafele indultam akár egy ázott kutya.