11. fejezet - Parás pillanatok

Beléptem az ajtón üvöltöttem egy hellót, amit három hang viszonzott egy 'szervusz kicsim' anyutól, egy 'szia Eliiiin' Jilltől és utólag egy 'Cshőőőő' valaki mástól. Kopogást hallottam majd szembe találkoztam Camillával. Ó te jó ég. Ez rám szállt. Mondom én, hogy én leszek a következő áldozat. Hogy kell végrendeletet írni?
Valamennyire biztos látszott rajtam az ijedség még ha próbáltam is leplezni.
-Merre voltál?-kérdezte anyu-Ilyen hosszú volt a film?
-Nem. Ja nem csak...előbb is indultam meg a film utána bementem egy üzletbe.
-Melyikbe?-kérdezte érdeklődően Camilla
Rohadj meg! Ezt is alig tudtam úgy kimondani hogy ne legyen feltűnő a hazugságom. Még nem terveztük el Niallel hogyan mutatkozzunk be a szülőknek. Addig titokban tartjuk.
-Amelyikbe ruhákat lehet kapni.
-Egyedül ennyire elvoltál?
-Nem, volt rajtam kívül még kétszáz másik ember is. De ha most nem gond felmennék a szobámba.
Bólintottak mindketten, nem sokára felértem. Leültem az ágyamra és láttam, hogy a nagy sietségben nem kapcsoltam ki a laptopom, ami lemerült ezért feltettem töltőre. Halálra untam magam ezért elkezdtem filmeket nézni, majd egyet kiválasztottam letölteni. Viszont nagyon lassú volt és egyre jobban érdekelj mi a frászért jött át az a liba. Tudom, hogy most nagyon ellenszenves vagyok annak ellenére hogy nem ismerem, de amit tettek azzal a lánnyal... Nagyon féltem, hátha én leszek a következő. Pedig én nem ilyen vagyok. Sose ítéltem el senkit anélkül hogy meg ne ismerném. Engem se ítélhetnének el sokan mert nem ismernek.
Amikor ideges vagyok mindig rám tör a horoszkópom ami a szűz, és a rendmániásság. Ami bennem nem nagyon található meg, de ilyenkor amikor a félelem darabokra szed mindig rendet rakok otthon. Most is így tettem és amíg lejött a film, mintha egy lakosztály lett volna a szobámból. Mindenhol rend, összehajtott pólók, a könyvek nagysági sorrendben. Kimentem itt van-e még de már nem volt. Megkönnyebbülten mentem le tv-t nézni. De egy olyan filmet adtak amit már vagy százszor láttam, a többi adón pedig valami műsör volt ami nem érdekelt ezért felmentem a szobámba.Azt hittem végre elmúlt a veszély de nem! Amikor nem számítottam rá tért vissza...
Bejelöltem már végre Niallt facebookon, ugyanis vicces volt hogy járunk, de még csak nem is ismerősöm. Vele beszéltem fél tizenegyig. Elköszöntünk egymástól, majd elaludtam. Nagyon zavaros volt minden. Fekete és sötét, tehát éjszaka. Ebbe biztos voltam. A volt sulimba voltam, tele ismeretlenekkel, egyetlen ismerős volt, Niall. De ő? Mintha sose ismert volna. Leírni nem lehet azokat az érzéseket, engem is zsaroltak de négyen. Megszégyenítettek, és darabokra törték a szívem. Hajnali háromkor nem bírtam tovább amikor már Cathy is ott volt ellenem. Felriadtam, örülten zihálva mint aki egy ötven kilométeres maratont futott le. Felkapcsoltam az asztali lámpát és kinyitottam az ablakot. A párnám tiszta könny volt, a takarom félig a földön. A fejemet kiszellőztettem, de újra és újra beugrottak a pillanatok az álmomból. Nem mertem visszaaludni. Most vagy megörültem, vagy ez a csaj rám szállt. Csak túlreagálom...próbáltam elhitetni magammal. Van még rengeteg más suli Londonba, oda is tudok menni... Lementem és ettem egy májkrémes zsömlét. Már jobban éreztem magam. Végre sikerült elmosolyogni magam, Niallra gondolva mikor azt mondta az első nem randinkon, szóval amikor bemutatta Londont, hogy ő amikor eszik mindig jobb kedve lesz.
Hat órakor sikeresen visszatudtam aludni. Szerencsére nem volt rémálmom, de mikor felkeltem annál jobban voltam álmos. Még csak augusztus 3-a van, be se iratkoztam, azt se tudom hova fogok járni szeptembertől de az az év áll előttem mint Lisáé. Főleg ha Camilláék osztályába kerülök, na akkor szét cincálnak. Az egyik ok az mert csak,a másik meg mert új vagyok. Senki nem jön tizedikbe már. Senki, csak én...
Lebattyogtam a lépcsőn, amikor az előszobába voltam megtöröltem a szemeim és körül néztem. Totyogás következett.
-Elinke? Anyu dolgozik, és azt kérte hogy vigyázz rám.
-Rendben tökmag. Éhes vagy?
Megcsóválta a fejét, én pedig elővettem a hűtőből egy barackos joghurtot, hozzá néhány kekszdarabbal. Nem voltam éhes, csak nyammogtam rajta, de valamit muszáj enni.
Jill egész nap a nyakamon lógott, ami arról a részről jó volt, hogy eszembe se jutott a sulikezdés se a rémálmaim. Három éves létére nem is agyrém, ami meglepett. Tudatába lehetett hogy nem vagyok korabeli és engem más érdekel mint a tündéres és szörnyes mesék. Este elaludtunk a nappaliba, amikor anyu hazaért tízkor ő ebrésztett. Felvánszorogtam a második emeleti fürdőszobába ahol megmostam a fogam és a 'becsukom a szemem öt percre és sokkal éberebb leszek' ötletemet hajtottam végre immár a szobámba. Természetesen ez mindig elalvással végződött ahogyan most is. Éjjel kettőkor ébredtem úgyszintén rémálomra, de furcsa módon nem emlékeztem rá. De talán jobb is. Lefürödtem egy kád forró vízbe, amitől beindult az agyam. Ami elsőre eszembe jutott hogy ma nem is beszélem Niallal. A félelem szinte átvette az irányítást, mondhatni. Nem fogom már ennyire hagyni magam.... kiszálltam a kádból, megtörülköztem és felvettem a pizsamám. Köröztem néhányat a szobámba majd felkaptam a laptopot és megnéztem ezt a Lizziet. Niall ismerősei között találtam meg, hófehér bőr, sötétszőke haj és szemüveg. Mosolygósnak tűnik, de az is inkább szerényebb. Ezek mindig feltűnnek. Apu halála után pszihológushoz jártam, mert kezelhetetlen voltam. Amikor ezek az emlékeim is beugranak, hatalmas ürességet mégis tömeget érzek a lelkembe, és ez a súly már egyre több és elviselhetetlenebb főleg mindeközben ilyeneket mondani 'az életem csodás, ennél jobb még soha nem volt'. Holnap, vagyis ma majd ha felkelek első dolgom kilépni ebből, és társaságba menni.