7. fejezet - A véletlen trükkjei 2

Amikor már nem sírtam felhívtam Cathy-t, hogy videochateljünk. Belépett és amikor láttuk egymást egyszerre mondtuk: Hallottam a hangodon, hogy valami gond van...
-Mondd először te...-szólaltam fel
-Ööhm oké, hát az elmúlt héten teljesen egyedül voltam és nem tudtam mikor írhatnék neked. Ezt beszéltem tegnap anyuval, aki azt mondta jobb lenne ha ebbe beletörődnék és találnék egy másik legjobb barátnőt. Ez nyomta a lelkem. -Ez engem is eléggé elszomorított. Nem válaszoltam. -HAHÓ? Hallottad?-kérdezte
- I-igen hallottam. Csak nem tudtam mit válaszolni.
-És te is így gondolod?
-Nem... nem tudom. De most mennem kell-hazudtam- anyu nincs itthon és megígértem, hogy elmosogatok. Ha végeztem feljövök.
Leültem az ágyam mellé és elmerengtem amiket mondott. Cathy anyukájának igaza van. Még ha nem is akarom. Elveszítettem a legjobb barátnőmet és az otthonomat is. A francba ezzel a londoni állásajánlattal, felálltam és erőből belerúgtam a falba.
-ÁÁÁ-ordítottam fel.-Még ez is? Elegem van! -Leestem a földre és sírtam. Kopogást hallottam, ezért gyorsan megtöröltem a könnyeim és eltakartam az egyre jobban vörösödő lábam. -A rugdalózás a barbároknál szokás-hangzott fel George hangja "na már csak te hiányoztál"- anyád kéri, hogy menj le. Most!
Lementem a nappaliba és leültem az egyik egy személyes fotelba. Nem sokára Jill is odatotyogott és addig nem hagyva békén amíg meg nem csodáltam a hajviseletét. Ő maga csinálta. -Tudod Elinke én fodrász akarlok majd lenni! Nézd milyen szép.-őszintén egy háromévestől szép. De az egész haja össze volt kócolva, 3-4 tincs becsavarva és befonva.
-Igen nagyon gyönyörű. Majd George haját is csináld meg amikor alszik.
-De az ő haja rövid és csúúúúnya!-ellenkezett
-Okos lány-mosolyogtam és az ölembe vettem-ilyenkor nagyon szeretlek húgi.
A nagy hír amiért le kellett jönnünk az volt hogy a nevelőapám holnap utazik el Németországba. Két hétre a munkája miatt. Szerencsére attól még folytatta,hogy ide jöttünk. Ez engem is megnyugtatott mert jól keres és akkor sokszor nem lesz itthon vagy csöndbe lesz. Jill elszomorodott mert nem tudta  megcsinálni a 'rontsuk el még jobban apu haját' tervét.
Nem akartam láb alatt lenni a pakolás végett ezért kimentem a Holland Parkba. Hosszú farmer nadrág és csíkos ujjatlant viseltem. A szokásos helyemre vonultam ahol már végre kiadhattam magamból az érzelmeket. Nem is kellett még rá se gondolnom a nevelőapámra, apura, Cathyre az új sulira se bármire csak rám tört. De valami melegség is elöntött. Az egész testemet amitől melegem lett, a szívem pedig hevesebb volt, mint általában. Ez egy hang miatt történt. Azonnal tudtam ki az...: Mi a gond?
-Semmi-ismételten hazudtam-szia Niall-töröltem le a könnyeim és mosolyogtam-ma már másodszor találkozunk-vetettem fel és erőltetetten vigyorogtam.
-Igen, talán a véletlen?-mosolyodott el és mélyen belenézett a szemembe amitől éreztem, hogy elpirulok
-Amikor ti ide költöztetek neked is ennyire nehezen ment minden, és azt kívántad bár hazamehetnél?
-Igen, még most is hiányzik Mullingar. A suliba jól fogadtak de akkor sem találom a helyem... Mert London egy eléggé nyüzsgő nagy város és néha nem is tudom hova mehetnék.
-Én csak azt az egyet tudom, anyu pénztárcájával a repülőtérre és kérném a legközelebbi hazamenő járatot-mosolyodtam el
-Ennyire rossz itt? Ezzel most engem is megsértettél. Nekem se ment könnyen de szeptembertől jobb lesz. Nekem utolsó évem a gimibe, neked meg a...?
-Tizedikbe megyek. Nem ne értsd félre. Idáig te vagy a legkedvesebb ember akivel találkoztam. Aranyos tőled, hogy ilyen vagy velem pedig csak a nevem tudod.
-Mert valamennyire magamat látom benned, vagyis én is ilyen voltam és tudom milyen érzés. Ha így magadba gubózól nem látod Londont ez a város tele van gyönyörű helyekkel, és aki valaha is itt volt muszáj látnia. Hidd el jobb kedved lesz. Mit szólnál ha... ööhm ha... holnap megmutatnék neked néhány nevezetességet meg ilyeneket?
-Tényleg? Az annyira jó lenne! Köszönöm Niall!
-A park előtt mondjuk fél 11-kor?
-Igen az szuper. -A kedvem máris sokkal jobb lett.
"Már sötétedett ezért hazaindultunk. A boldogságtól amit éreztem csak mosolyogni tudtam. Niall annyira...annyira tökéletes! Hiszen alig ismer de nagyon kedves és helyes is. Többször belenéztem a kék szemébe és mint az óceán vagy a tenger, de nem ennél sokkal szebb! Azt hiszem sőt tudom, hogy beleszerettem, de őt nem veszítem el! (...), miután felajánlotta pedig hazakísért és mondta hogy inkább ide jön holnap :)! Elmondtam anyunak aki örült ennek. Végre érzem a boldogságot!!"írtam a naplómba.
Még egy rövid SMS-t írtam Cathynek, hogy ne haragudjon "Bocsi,hogy nem leptem vissza.kimentem a h.parkba. Beleszerettem 1 srácba,a neve Niall.holnap megmutatja Londont<3."
Lefürödtem, és átvedlettem pizsamába. Csak a holnapra tudtam gondolni. Nagyon csinosnak kell lennem. Felhúztam 9-re az ébresztőt és elaludtam.