5. fejezet - Az új 'otthon'

Bocsi a kihagyásért, de hétvégén a mamámhoz kellett utaznom, és tegnap este értem haza. Ebbe a részbe már Niall Horan is benne lesz :)!!!

 Minden cipelt cuccom felkerült a szobámba, leültem annak a közepére, a laptopot előástam, rátettem az egyik bőröndre és felléptem facebookra. Cathy már várt. A beszélgetés nagy részről rólam szólt, még ha nem is akartam. Mindent le kellett írnom hogy néz ki, még Camilla-t is. Ami viszont legjobban érdekelte az szobám.
Erin Parks (Kate) :
Pink színű vékony fehér csíkozással, fapadlóval, tetőablakkal. Tényleg jól néz ki. A bejárati ajtó fehér színű. De üres az egész szoba leszámítva az ablakkal párhuzamosan elhelyezkedő közel két méteres tükröt.
Cathy Bess :
Hozzád inkább világos lila, vagy korall illene, az amelyik pasztel piros és babarózsaszín ami a kedvenc színem. A tükör fain :) annyira szeretnék én is elmenni Londonba. Képzeld el milyen szerencsés vagy...
Erin Parks (Kate) :
Tényleg gyönyörű hely csak hiányzol. Várj egy kicsit valami dudált.
Kinéztem az ablakon egy nagy sötétkék költöztető kocsi jelent meg. Anyu felüvöltött, hogy siessek le. Én így tettem. A jármű meghozta a nagyobb dolgainkat, mint az ágyam, a fehér kétszintes szekrényem. Elhelyezték a bútoraimat, az ágy a tetőablak alá került, alá a tankönyveim.  Mikor újra a kezembe tudtam venni a laptopot láttam hogy Cathy kilépett hagyva egy 4-5 soros üzenetet. Elolvastam, majd kikapcsoltam a gépet és berendeztem a szobám. Nem tudom, hogy én vagyok-e a lassú vagy lusta de 7 órára végeztem. Az ágy fölé került egy Avril Lavigne poszter, mellette volt az íróasztalom az ottani falra esti kép Párizsról, mellette pedig egy naplementés kép egy londoni képről. Az íróasztalon sorakoztak rajzos dolgaim. A tükör mellé fog menni a szekrényem majd, amit hamarosan megvesznek anyuék. Ezért a bőröndömbe vannak még a ruháim. Az ajtó mellé került a fehér szekrény, amibe ugyanúgy a könyveim, plüsseim, bizsuim és a mindenféle dolgok ami nélkül egy tini képtelen élni. Az idő napos, és meleg volt. Felvettem egy térdig érő cicanadrágot rá a fehér flitteres pólóm. A hajamat összefogtam és az fehér reebokos cipőmbe elindultam valamerre, a telefonommal és a kedvenc könyvemmel. Végül a Holland Parkba jutottam, ahol találtam egy eldugott helyet. Senki sem volt ott ezért leültem egy jó magas fa melletti padra ahol olvasni kezdtem. Negyed óra múlva megjelent egy srác gitárral a kezébe. A tekintetéből levéve éreztem, hogy néz nem örült nekem. Egyedül akart lenni. Ahogy én is. Nem akartam beszélni vele mert valószínűleg nem értettem volna. Leült a másik padra ahol gitározott egy nagyon ismerős számot. Felkaptam a fejem, hogy honnan ismerhetem, amire a srác valami ilyesmit kérdezhetett: Bocsi, zavarlak?-na megértettem mit mondjak? A fejemet csóválni kezdtem és mondtam:
-Nem, csak...csak én hallottam már ezt a dalt, gondolom.
-Értem. Akkor folytatom.-vajon ezt mondta? Ez nagyon zavaros... De azért sem tudtam csendbe maradni amit elsőre nagyon megbántam.
-Hé nyaklánc!-HÜLYE!!!! Mi az hogy, hé nyaklánc? Marha...-bocsi. Az a nyaklánc, nekem is van. Tök jól néz ki.-miért nem bírok csöndbe maradni ?? kérdeztem magamtól
-Ez?-kérdezett vissza- ez Írország jelképe a lóhere. Van manósba is, de ez a szerencse láncom. Írországból költöztünk ide fél éve.
-Imádom Írországot! Már 13 éves korom óta tetszik, egy könyvbe olvastam róla ahol a lány oda költözik és ki van akadva mert imádta Londont.-elmosolyodott de nem tudtam miért, talán valamit félre mondtam? Rossz a nyelvtanom? Van valami a hajamba? Koszos a fogam?-Mi az?
-Ja semmi csak én teljesen így voltam ezzel csak fordítva. Itt nem találtam meg még a helyem.
-Ha fél év alatt nem lehet, akkor egy olyan ember mint én hogy fogja?
-Nem azért, hanem kisvárosból jöttem. Mullingar-ból. Amúgy Niallnak hívnak, Niall James Horan, a helyi gimiben járok.
-Még soha nem hallottam ezt a nevet, ugye jól értem N I A L L? Az én nevem Erin Katelyn Parks. Valószínűleg az E R I N-t nem ismered, igazából senki se. Eléggé ritka név.
-Igen Niall, és tévedtél ismerem otthon volt egy osztálytársam akit így hívták. De honnan jöttél, hogy ennyire törten beszélsz és néhány szót rosszul mondasz,vagy nem értesz?
-Magyarországról, Budapestről. Mint nyelv csak úgy tanultam az angolt.
Niallnak szőke a haja, ahogy láttam el volt aludva és gyönyörű kék szeme, szebb mint az óceán kékje. Túl nyomulósnak tartottam volna megkérdezni van-e barátnője. Ezért inkább vissza merültem a könyvembe, ő pedig a gitározásba. Nem sok embert hallottam még gitározni, de neki nagyon ment. Átgondolva magamba a szavakat, hogy ne mondjak megint olyan hülyeséget hogy 'hé nyaklánc' pár perccel később letettem a könyvet az ölembe és ezúttal hangosan szólaltam meg.
-Nagyon jól gitározol. Nem gondoltál arra hogy elindulsz valami tehetség kutatón?
-Nem tudom. Otthon is sokan mondták hogy jó a hangom is. De ez egy nagy döntés...szóval ha elindulnék fel kéne hagynom a sulival ami jó lenne, de elmaradnék az érettségim meg csak lebegne a levegőbe....
-Hogy mit csinál mi a levegőbe?
-Repül mint lebeg az érettségim meg beégni sem szeretnék.
Értettem mint gondol. Ugyanígy vagyok az írással és a rajzolással. Imádom mindkettőt csinálni, de nem merném nyilvánosságra hozni mint a rajzaimat egy galériába vinni, mert közel sem érzem olyan jónak őket még ha annyian dicsérik is, vagy a történetet amit írok a laptopomon kiírni egy blogra.