16. fejezet - Barátság

Nagyon szépen köszönöm a több mint 400 látogatót :)! A gépem amin írom folyamatosan a történetet kék halált kapott és nem tudom mikor lesz megjavítva. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell térnem azoktól a fejezetektől amiket abba írtam mert nem emlékszem pontosan melyik lenne a következő. Remélem mihamarabb elkészül és nem törlődik le róla a történet de nem is húznám itt a szövegem, csak annyit kérnék még légy szíves kommentáljatok, nagyon sokat jelentene nekem.
Most pedig egy pót fejezet amit gyorsan kitaláltam.


Reggel, jobban mondva délelőtt fél tizenegykor ébredtem. Már elszoktam az időzóna változástól ami látszott is, eddig aludni nem nagyon szoktam, még ha Cathyéknél is vagyok.
-Ébresztő! - mondtam álmosan a mellettem heverő paplannak amin a legjobb barátnőmnek kellett volna lennie. Helyette viszont ott volt a piros pizsamája ledobva. -Cathy?
Kiléptem a szobájából majd visszamentem gyorsan felöltözni. Itthon nagyon meleg volt. Kinéztem az ablakon  és a digitális hőmérő 27°-ot mutatott. Bevallom ez nagyon hiányzott Londonba. Ott sose volt reggel már ilyen meleg amit én nagyon szeretek. A lakásba azonban ment a légkondi ezért húsz fok körül lehetett. Felvettem egy farmer sortot rá egy I love NY-os pólót és indultam a nappaliba. Üres volt, hát oké gondoltam. Bementem az ebédlőbe ott is csak a hűtő morgását lehetett hallani. Odasétáltam az ablakhoz, hogy megtudjam nézni itthon van-e egyátalán a kocsi. Ha nincsen akkor valószínűleg elmentek vásárolni. De itt volt. Körbenéztem az ebédlőbe majd ismét ki az ablakon. Még mindig semmi élet.
Egyszeribe mintha kiugrasztották volna a szívem. Egy pillanatra biztosan megállt. Némelyik kicsit félelmetesebb filmeken is már nagyon beijedek amikor jön az a zene meg a gyilkos huhh. Most nem volt zene csak elképesztő csönd. Amikor mocorgott valami majd kirántották az ajtót és jött Cathy akit először betörőnek gondoltam üvöltve rám ijesztve. Hatalmasat sikítottam ijedtem míg ő halálra nevette magát. Na szép... Miután felélénkültem a kisebb szívinfartusomból kérdőre vontam.
-Ne add a jómadarat aki idáig sose tett ilyet. Mondtam hogy nem felejtem el. Amikor legelőször nálad aludtam, és megijesztettél azzal hogy beleesett a telefonom a fürdőkádba, ami teletettél hideg vízzel, én meg azonnal hívtam anyut a vonalasról... csak azt ne mondd hogy elfelejtetted.
-Jaaaaa. De az már olyan rég volt! Komolyan hallod majdnem meghaltam! -túloztam kicsit
-Ugyan már! Annyira félelmetes nem vagyok. Vagy mégis? -ezzel felvett valami gonosz tervet forraló boszorkányos arcot. Engem legalábbis erre emlékeztetett. Mint az az öreg nyanya a hófehérkéből. A neten láttam múltkor hogy összehasonlították valami énekessel aki hasonlított rá. Tökéletesen ugyanaz volt.
-Mi a terved mára?-kérdeztem és a nappali felé vettem az írányt majd lehuppantam a kanapéra
-Semmi.
-Tudtam. De akkor máshogy kérdezem, mit kezdjünk az unalmas életünkkel?
-Nem tu-dom.
-Unalmas vagy...-jelentettem ki
-Beképzeld londoni-nyújtotta rám a nyelvét
-Héééé! Nem vagyok beképzel, csak tisztába vagyok  önmagammal-lobogtattam meg a hajam-de tényleg nem vagyok beképzelt. Camilla az beképzelt. De én nem. Maradtam ugyanaz.
-Bizonyítsd.
-Mivel?
-Mivel hogy azt kértem. Menj be a bátyám szobájába és áradozz neki rólam.
-De hülyének fog hinni.
-Így is annak gondol. Sokat nem veszítesz és különben is! Nem akarsz vele közös jövőt, hogy számítson mit gondolsz róla. Ott van neked Niall, oooo Niall.
Elengedte magát beesett a párnák közé és azok közül az egyiket lesmárolta. Elnevettem magam.
-Egy részt nem így smárolok, másrészt te pocsékol csinálod
-Egy párnával te se tudnád jobban.
Tehát azonnal meglett a téma. Beszéljünk a barátomról Niall James Horanról, az ír szívtipróról aki rabul ejtette a szívem ahogy ő nevezte el. Elmeséltem neki mindent ahogy a legjobb barátoknál szokás, miket éreztem és a többi. A legelső ötlete amikor végeztem a történetemmel az volt, hogy írjam meg szerelmes történetbe adjam ki és milliók fogják megvenni amitől majd dolgoznunk se kell és gazdagon megöregedünk. Az még romantikusabb lenne. Persze hogy az lenne, csak az a gáz hogy ilyen a mesékbe van. Persze én hiszek abban hogy örökre együtt maradunk, sőt nem is tudom mi vetne véget a kapcsolatunknak, most őszintén! Én tiszta szívemből szeretem őt, és ő is különben nem mondaná a szemembe nézve. Olyan jó szerelmesnek lenni, mint egy forró nyári napon valami shakben úszkálni, finom kellemes és egyszerűen abbahagyhatatlan. Ez furcsán hangzik...De én így érzem néha magam.
-Túl estél már a bemutatkozásokon?
-Igen. Nem volt vészes. A szülei szerintem bírnak, anyu is őt. George meg nem számít.
-Óóóóó George! Ki tudná elfelejteni azt a remekre szabott embert. Istenem hogy jöhetett egy ilyen ember világra?
Mindketten nevettünk. Ő is úgy utálta Georgot ahogy én. És ha nem csak én hanem másnak is baja van vele az nem véletlen.
Aztán eljött a délután lassan, felébredt Cathy bátya Bruno. Mindig a medve jut róla eszembe, egyrészt a nevéről másrészt mert rengeteget alszik. Egyetemre ritkán jár be még sem bukik meg. Én is ilyen szerenték lenni mint ő, leszámítva hogy nincs barátnője már két éve, lassan három és mert hát hogy fogalmazzak.... Cathy mindig azzal tréfálkozik hogy télire bundát var neki a lábszőréből.
Az is eszünkbe jutott mi lenne ha lány lenne... a neve Bruniella? Vagy Becky. Szegény csak hosszú gatyát viselhetne. Amikor nagyon unatkoztunk mindig ilyeneken nevettünk. Másokról alkottunk első véleményt, persze ez felszínes és gyökér dolog de nem tudják meg és amiről nem tudsz nem fáj. Sokkal rosszabb amikor a hátad mögött beszélnek ki. Mint a suliba.
Aztán délután este környékén bementünk az egyik közeli plázába, hátha ott van a tegnap által megismert ismeretlen srác. Ott találkoztunk négy osztálytársunkkal akik mind lányok voltak. Meglepődtek hogy látnak, én se számítottam rájuk. Azonnal elkezdtek olyanokkal bombázni hogy hazudós kis csitri vagyok és csak leakarom őket rázni mert azt hazudtam hogy Londonba élek. Ezt fájt még ha nem is vagyok a barátnőjük, majd képekkel bizonyítottam. De ezt sem hitték el míg nem elérkeztünk a legfrissebb képekig amin Niallel voltunk, épp csókolózva vagy ölelkezve. Erre eléggé láthatóan még ha takarni is akarták leesett az álluk. Cat a nevetését nem bírta visszafojtani. Örültem hogy csináltunk néhány képet. Zöld színűk volt már az irigységől. Pillanatok alatt azonban csodálat lett bennük irántam elrángattak a kezemnél fogva és kérdezni kezdtek mindenről. Leginkább Niallről. Cathy egyedül maradt, és lehajtotta a fejér majd odament egy üzlethez mintha érdekelnék a férfi öltönyök. Intettem neki de Jeny, az egyik lány mondta hogy lúzerek nem jöhetnek és újra elrángattak magukkal máshova. Amikor eljutott minden a tudatomig hátráltam és kirántottam a kezeimet az ő karjaikból. Elmondtam róluk mi a véleményem és elindultam visszafele.
-Nagyon megfogod ezt még bánni még ha máshol is laksz.
-Nem érdekel. Utálom őket. Senki nem lúzerezheti le a legjobb barátnőmet, mert nem az. Hanem a legviccesebb és legmarhább ember akit ismerek.
-Megtudom magam védeni.
-Az lehet, de a véleményedet sose merted volna nekik kimondani, őszintén én se de hogy már nem tudják megkeseríteni az életem nem érdekel.
Pontosan így éreztem. Ő a legjobb barátnőm és akárhol is lakunk mindig az is lesz. A barátság nem arról szólt hogy ha valakinek lesz egy barátja aki helyes máris körül ujjongják és miután elmondod hogy londoni, a bátya pedig alig van otthon leszarnak és tovább állnak. Ez nem barátság. Az én szememben ez szánalom és kihasználás.
Viszont ami barátság, az tisztelet és a másik megbecsülése. Amiből nagyon kevés van, kiállni a másikért. Cathyvel két évig nem egy iskolába jártunk, ez pedig a hetedik és nyolcadik volt. Nem mindenki szerette ott őt, volt aki utálta és folyton szidta de én akkor is kiálltam mellé mert szeretem őt. Most is kiálltam mellette mert elfogadom amilyen és nem kellenek holmi barát pótlékok akik cseppet sem tisztelnek, csak valami csávó kéne nekik. Nem, ez nem az én világom és soha nem is lesz. Talán nem minden titkomat ismeri ő tény és való, talán én se minden titkát ismerem, de mindenről tudunk beszélni. Előbb fordulnék hozzá mint anyuhoz ha problémám lenne a kapcsolatommal vagy bármi mással. Nagyon nehéz lehetett neki, hogy el kellett válnunk és nekem is nehéz volt még ha alig mutattam. Még mindig nehéz és az is marad. De egy valami sose fog változni, még pedig hogy Cathy Bess az én legjobb barátnőm akivel mindig együtt leszek lélekben. És talán azért mert nem csak hogy egy horoszkópunk van hanem mert teljesen lélekrokonok vagyunk. Mindig tudta mikor kell hívni ha szomorú voltam, és mindig kiált mellettem. Nem tudom mit rejt a jövő de nagyon szeretném ha ő vagy ők is kijönnének Londonba élni. Mert olyan tervei voltak neki is hogy kint fogunk élni, nekem már sikerült, most pedig rajtam a sor hogy ha szünet van megbeszéljem anyuval hogy kitudjon jönni.
Néha nem azok a legjobb barátnők akik folyton egymás ruhájában vannak viháncolva és ugyanazt a csávót szeretve, naponta összeveszve mert ők legalább kimondják a véleményüket.
Hanem azok akik néha csöndesen ülnek vagy sétálnak majd megosszák mire gondolnak, nem tudnak mindennap találkozni de telefonon beszélnek, és nem csak arról szól hogy az egyik folyton mondja ki van a világába a másik meg kapjon ideg összeomlást mert nem tudja kiönteni a lelkét. A barátság egy közös dolgo amibe ugyanúgy kell mint kapni. Ez a barátság, mármint szerintem...