8. fejezet - London

Már 8 órakor úgy pörögtem mint akit felhúztak. Lezuhanyoztam, a hajamat kivasaltam és jöhetett a ruha választás.
'Nem jó, béna, mi ez?' kifejezések jutottak főleg eszembe. Amíg kezembe nem akadtak amiket legutoljára vettem még otthon.
-Fekete sort, rózsaszín-fehér csíkozású ujjatlannal és tornacipővel vagy farmer sort ezzel a virágmintás ujjatlannal és papuccsal?-kérdeztem anyutól amikor bejött fél 10-kor a szobámba
-Ez-mutat az elsőre-hozzád illik. De egy randira vagy mire nem. Viszont ez nagyon aranyos-mutat a másodikra-olyan romantikus vedd ezt de inkább a saruddal.
Igaza volt, be láttam én is. Tíz órára felöltöztem és ki is sminkeltem magam. Barack árnyalatot választottam, mert a póló is olyasmi színű volt és a hajamhoz is illet. Lementem a konyhába enni. Fogat mostam, és azután jött a neheze. Megint pénzt kuncsorogni. De látva anyu bennem a boldogságra tett reményemet adott még többet is mint gondoltam. Még egy leheletnyi vanília parfüm és vártam. 10.25. becsöngettek. Nagyon izgatott lettem. 'Csak lazán'-jutott eszembe Cathy fiús hang utánzata. Elmosolyodtam és kinyitottam az ajtót.
Niall állt természetesen a tornácon. A mosolyától el kellett fordulnom annyira elpirultam. Elköszöntem az otthoniaktól és indultunk a városba.
-Csinos vagy -jegyezte meg- olyan nyugtató ez a szín rajta a kis virágokkal.
-Köszi, majd kölcsönadhatom a szükséged lenne rá. -a szemébe néztem,végre egyszer már én is, abba a kék leírhatatlan gyönyörű színre és a fekete pupilla, igen mint a fekete lyuk, aki egyszer belenéz onnan nincs ki út... és elmosolyodtam ő is viszonozta pár pillanatra-szóval...-törtem meg a pillanat gyönyörségét-most merre megyünk?
-Igazából arra számítottam, hogy majd te mondasz valamit. De a London Eye-t mindenféleképpen látnod kell.
-Igen, oda el is szerettem volna menni, látni a piros emeletes buszokat meg a telefonfülkéket.
-Az a google-be is meg tudod nézni... Viszont ahova elvezetlek azt lehet látod gépen de nem ugyanaz.
     London Eye-nál: -Nagyon félelmetes lenne felmenni rá? Úgy értem, hogy nagyon magasra megy?
-Még sosem voltam benne, csak jártam itt a bátyámmal. De ha akarod felmehetünk. Engem is érdekel.
Elmentünk a jegypénztárhoz de megegyeztünk, Niallnak kell beszélnie. Engem ugyan megértett, és nagyon is igyekeztem de nem akartam kommunikálni az emberekkel. A nő mondta az árat ezért nyúltam a tárcámért és adtam oda a pénzt. A nő olyasmit kérdezett, hogy külön vannak? Niall válasza nem volt. Szóval nem engedte a fizetést nekem. Udvarias is hmmmm egyre jobb! Elindultunk, pont szerencsénk volt. Miután beléptünk a fülkébe megszólaltam.
-Miért nem engedted a fizetést nekem?-kérdeztem
-Mert nem értetted mennyit mondd.
-Igenis értettem. ₤18.50 volt kettőnknek. Én pedig ₤ 10 adtam mert nem volt apróm. De amúgy akkor már köszi. Meg a jegy vásárlást is. Nekem még mindig tartana.
-Semmiség és szívesen. Legközelebb akkor meg te fizetsz. Rendben?
Bólogattam. A fél óra alatt a várost beszéltük és a gyönyörű kilátást. Nem is tudom hogyan, amikor kiszálltunk az idekerülésünk előtti időről volt szó, az ottani barátainkról. Rengeteg fénykép is készült, a tájról és amikor a másik elbambult. Ezek a legjobb pillanatképek. Egy órakor a Big Bent csodáltam, vagy csodáltuk épp. Az idő repült, egyre jobban ment az angol beszéd. Akcentusom ugyan még koránt sem volt de így is örültem. Ettünk egy gyors kajárdában ebédszerűséget. Ekkor vettem Niallen észre még egy tulajdonságot. Rengeteget tud enni. Mondta is, hogy nagyon szereti a hasát.
Még teljesen világos volt, de indultunk a számomra ismeretlen helyre. Az út tényleg hosszadalmas volt, pedig a városban 5 km-ert tettünk meg. A nap kezdett lemenni. Ekkor értettem meg mit mondott délelőtt! A Towner Bridge-en néztük végig a naplementét. Egymás mellett álltunk. Akár egy pár. Ez az egész nap is mintha járnánk. Most úgy átölelném, de nem tehetem. Találtam egy barátot, aki így érez irántam. Na de én ő iránta!?
Hazakísért, felidéztük a vicces pillanatokat, és ekkor... a világ megállt csak a pillanat tartott örökre egymás szemébe néztünk, de nem úgy mint idáig ezúttal sokkal érzelmesebb volt. A pillanatot a telefonja zavarta meg. Valaki hívta, ezért csak annyit mondtam 'hát akkor szia' majd bementem. Ledőltem az ajtó elé, és vártam valami csodát...