15. fejezet - Újra otthon

  George ma jön haza. A ház a feje tetején állt mert anyu egyszerre akart főzni mosni takarítani és rendet tartani. Mondanom se kell hogy nem sikerült neki. Nem volt a hűtőbe szinte semmi. Elküldött anyu, és mivel eléggé sok cucc volt a listán megkértem Niallt, hogy tartson velem a három utcával arrébb lévő üzletbe. Elém jött épp valami szendvicset majszolva. Elmosolyodtam, őszintén meg se lepődtem!
-Mi az?-kérdezte- Kell az energia.
-Nem is te lennél-öleltem át a derekánál és megéreztem az illatát amitől a szívem vadul kalapált. Kivettem a jobb kezéből a félig megevett szendvicset és megcsókoltam. Szalámis szendvicset evett.
Bevásároltunk az üzletbe és hazafele segített cipekedni. A kulcsom a nagy sietségben azonban otthon maradt ezért csöngettünk. Jill kinyitotta és mondta hogy meg jött George.
-Juhúúúú. -letettem a csomagjaim és elvettem Nialltól is behajtottam az ajtót és megöleltem- megérkezett a házi sárkány. Szóval a legjobb ha mész mielőtt megöl, és kiteszi a tested, vagy csak a fejed az éjjeliszekrényére és önelégülten azt fogja bámulni.
-Uhhhm az előző barátod....?
-Arról nem tudott -vigyorodtam el.
-Megértem.
Megcsókoltuk egymást jó hosszan mintha tudnánk hogy el kell válni a másiktól hamarosan. Idáig ez volt a legforróbb és legérzelmesebb csókunk. Örökre a szívembe véstem őt.
MÁSNAP: Egy kisebb bőröndbe pakoltam, mert csak egy hétre megyünk haza. Niallnak tegnap mondtam el hogy haza kell mennem fogszabályzásra, és neki ingyenes lenne az út a mert a munkahelyére kell mennie én meg csak úgy lennék. Hallottam olyat is, hogy George apja igen rossz bőrben van,beszélni szeretne velem. De miért pont velem? Mindenesetre valamennyire örültem ennek. Láthatom Cathyt akinek szintén elmondtam tegnap, és nagyon ujjongott. Vele együtt én is de valahol mégis maradni szerettem volna. Elköszöntem az otthoniaktól, és a kilenc órás repülővel mentünk Budapestre. A gép lassan de biztosan felszállt és nem sokára a felhők felé érkeztünk. Megkaptam az értesítőt is miszerint Franciaországba ért a gép.
Útközben egyre izgatottabb lettem hogy láthatom Cathy-t, hiszen ő a legjobb barátnőm. De amikor Nialllel váltott smseink közül megkaptam az övét elszomorodtam amiért ott kellett hagynom. Írországba sem tudok velük menni, pedig már írtam egy beszédszerűséget anyu meglágyítására. Aztán elaludtam. Kihagytam a repülőn lévő étkezést és a legelső emlékem az volt mikor George megcsörgetett...mert nem akart pofán vágni hogy felébredjek. Kisétáltunk a kettes terminálból és egyenesen nagyapa kocsijához amit George testvére vezetett. Aznap délután a tenger gyümölcsei ebéd után amiből alig ettem mert szerintem ehetetlen. Elmentem és vettem egy gyorskajárdába valami olyat ami legalább ennivalónak látszik majd Cathy-hez. Elkísért a fogászatra ahol azt mondták talán a következő alkalommal már nem lesz fent. De karácsonyra már egyátalán nem lesz az életem része. A nap többi részébe bejártuk azokat a helyeket jártuk be mint régen. Ugyanaz volt minden mint egy hónapja.
 Cathy ugyanaz a legjobb barátnő, ugyanaz a személy és ember. De még se éreztem magam annyira jól mint elterveztem vagy mint régen. Egy részem már londoni volt ami Londont tartotta az otthonának, Niall a legjobb barátjának és fiújának. úgy érzem mintha egy szakadék lenne már köztünk amit a távolság okozott. De ahogy elgondoltam ha választanom kéne, talán jobban kitartanék a londoni életem mellett. Pár perce már egy helyben ültem a telefonomra meredve és semmit se hallva.
-Hé figyelsz? Na mindegy tudom hogy nem... nem hívott azóta?
-Ne haragudj, elgondolkoztam. Igen, vagyis nem, nem hívott mióta áttért a gép Franciaországba.
-Talán csak nem kaptad meg. Vagy haverjainál van. Nem kell ennyire ráakaszkodónak lenni.
-Nem vagyok az!-ellenkeztem- Csak megígérte.
-Oké nem vagy. De akkor nekem is szerezzünk már valakit.
Ezzel elkapta a kezem belekarolt és már is elkezdte nézni a fiúkat. A zsebembe tettem a telefonom és megpróbáltam élvezni a helyzetet. Itthon vagyok Budapesten az elvileg legjobb barátnőmmel, a fogszabim hamarosan leveszik. Nem ez így nem jó. Nagyon hiányzik belőle Niall...
Az első szembejövő srác aki nem volt túl súlyos, szemüveges vagy láthatóan önző és beképzelt odamentünk. Én egy lépéssel próbáltam jelezni hogy 'nem! engem hagyjanak békén' és néztem az üzletben lévő kirakatokat tőlem balra. Cathy előadta a: nem tudod hol van ez az üzlet? tervét, ezért a srác segített és mély kommunikációba kezdtek. Éreztem hogy 99%-ban felesleges vagyok. Az a maradék egy az lett volna ha Cathy kifogy az ötletekből de az ritkán van. Bementem tehát a bal oldali butikba ahol nézelődni kezdtem. Láttam egy illetve három körömlakkot amibe azonnal beleszerettem. Tűzvörös, fehér és királykék. Kicsit már most honvágyam volt és arra gondoltam kifesthetném a körmeim. Amikor kijöttem a boltból már az egyik padon társalgott Cat az ismeretlen csávóval. Az üzlet mellett volt egy pláza és oda bementem a legközelebbi wc-be. Nagy nehezen sikerült a bal hüvelykujjam. Belőlem se lehetne manikűrös. Megnéztem a telefonom, 19.42 most már csak befejték a dumálást...Épp nyitottam ki a mellékhelyiség ajtaját mikor valaki épp kiakarta nyitni és rettenetesen megijedtem pedig csak Cathy volt.
-Rossz a lelkiismereted...-közölte velem- Úristen! Ezt most csináltad? Ilyet kérek én is!!-ujjongott a körmömért.
Aznap estét azzal töltöttünk hogy megcsináltam a kezét, bár kicsit máshogy. A sötétkék ebben az esetben lila a piros pedig világos rózsaszín lett. Megcsináltam a sajátom is miközben jókat beszélgettünk mint régen. Bár már semmi nem volt ugyanaz mint régen, mégis jó volt vele lenni.
De rájöttem hogy mégis ő a legjobb barátnőm és rengeteg közös élményünk volt amit felidézve tényleg melegség töltötte el a szívem. Nem tudom mennyi időnként tudok haza látogatni,vagy Cathy hozzánk, de remélem nem fog véget érni a barátságunk. Kár lenne érte. Sajnálom hogy nem Londonba ismertem meg.