9. fejezet - Szeretsz?

Már épp feladni készültem, hogy visszakopog elkap és lesmárol, de kopogtak. Ugrottam kettőt örömömben majd kinyitottam. Igen ő volt az!!
-Bocsi, egy haverom hívott. Csak mondta hogy, végülis mindegy. Hol tartottunk?
Úgy mondtam volna azt amit éreztem: nos tudod ott amikor éppen úgy néztünk egymás szemébe mint két szerelmes... pontosan itt. De végül is most, vagy soha.
-Hát...a szemembe néztél. Én meg a tiedbe és csörgött a telefon. Tessék kimondtam.
-Hát persze. Megismételhetnénk ezt a napot. Holnap nem érek rá, ezért hívtak. De add meg a számod, és hívlak.
Megadtam neki, és véglegesen is elköszöntünk egymástól. Ezúttal öleléssel, mint két barát. Amikor még fogta a derekam én pedig a tarkóját történt meg amit öt perccel ezelőtt vártam. Azt a 'csodát'. Megcsókolt. Nem képzelődtem, igazi csók, nem smárolás hanem az a romantikus igazi csók. Nem ellenkeztem. Végre, végre és végre! Ez sokkal jobb volt mint az első csókom. Ezúttal éreztem, hogy ő is érez irántam valamit. Amikor szét válltak ajkaink csak mosolyogni tudtam. Ekkor indult el nekem újra az idő.
-Huuuuuh. Olvastál a gondolataimban?
-Mondanám hogy igen, de nem csak ez a mai nap... Annyira jó volt és úgy érzem megtetszettél. Nem is kicsit hanem nagyon. Még ha párszor meg is kell ismételnem mindent.
-Én naplementénél voltam vele úgy, hogy nem igaz hogy ez csak barátság. Mert nem is az.
-Más nemzetiségű barátnőm még úgy se volt.
-Barátnő? Akkor mi most járunk? -a szám már szinte a fülemig ért- Visszaszívok mindent amit hirtelen mondtam Londonról.
-Nem,nézd inkább utáljuk egymást-ugratott.
Nevettem és megint megcsókoltuk egymást. Ezt egy hosszú ölelés követte. Végül bementem a házba ahol mintha felhőkön ugráltam volna. Egyenes be a szobámba, ahol bekapcsoltam a gépet. Nem is tudom mikor voltam fent legutoljára facebookon. Úgy rendesen, fél óránál többet. Jött jó néhány értesítőm, egy-két farmwilles idióta meghívó, úgy se játszok tehát nem küldöm vissza, de akkor minek küldik? Csoportokba lévő írások, és egy üzenőfali bejegyzés, Cathy Besstől: verry miss u..
Fent volt chaten ezért írtam neki. A beszélgetés közben rám írt egy volt osztálytársam aki valamikor a héten találkozni akart velem. Felvilágosítottam a történtekről, de nagyon mérges volt rám. Teljesen ki volt akadva amiért nem írtam ki facebookra meg ilyenek. A további veszekedések miatt átírtam a lakhelyem, és még ki is írtam az osztályunk csoportjába röviden a helyzetet. Cat kérdezte tőlem milyen London. Nem akartam megbántam milyen tökéletesen boldog vagyok, mert tudom milyen rosszul esne neki, de hazudni se akartam.
-Már jobb. Kezdem megszokni. Már van egy ismerősöm, aki ma körbevezetett. De mint látod egyedül vagyok, itthon ülök ahogy majd holnap is teszem.
-Fiú vagy lány?
-Fiú, a neve Niall. És mivel te vagy a legjobb barátnőm beavatlak. Volt köztünk csók, kettő is és járunk.
-MI???? Felhívlak a vonalasról, 3 perc!
Ugyan úgy telefonon is elmondtam a történetet tíz percig tartott, majd még ami szóba jött. Végül letette a hatalmas számlára hivatkozva. Tíz óra múlt öt perce. Elmentem zuhanyozni, és amikor visszamentem a szobámba láttam a telefonon, hogy kaptam egy smst.
"Jó éjt <3. Niall xx" A szívemre tettem a készüléket és a plafont csodáltam. Írt nekem! Annyira szeretem. Visszaírtam neki egy hasonlót, mindezt leírtam a naplómba.
'Ez az egész annyira hihetetlen. Egy héttel ezelött még utáltam itt lenni. Sőt nem csak ezt hanem mindent... Most meg? Kicsattanok az örömtől!! Elfolytában Rá gondolok és a mai napra. Annyira gyönyörű volt. Őszintén mesébe illő :). Persze ilyenkor szokott az élet padlóra rántani de nem érdekel mi fog jönni ez után. A lényeg csak is az hogy együtt vagyunk és szeret. És én mit érzek? Amit idáig SENKI iránt. Ha most lenne a világ vége sem bánnám, nem is tudok mit írni. Csak azt tudom mondani, hogy az ilyen dolgokért érdemes élni. Mennyit vártam Rá és megérte!Ő az aki mellett leírhatatlanul boldog vagyok.'
Letettem a füzetem az ágy alá, lekapcsoltam a villanyokat. Bebújtam a puha ágyamba és álmodoztam. Nem tudom hogyan szoktam elaludni, de ma biztos hatalmas vigyorral az arcomon, és mindennél boldogabban.